Eredeti cikk
A háromdimenziós (3D) nyomtatást, dinamikusan fejlődő technikájának köszönhetően, az ipari területek után az orvostudomány is egyre szélesebb körben alkalmazza. A fogászatban elterjedt 3D nyomtatáshoz használt polimerek orális környezetben való használata során kulcskérdés a biokompatibilitás. Célkitűzésünk a MED610 (Stratasys, USA) polimerből készített mintákból kioldódó komponensek azonosítása, valamint ezek hatásának megfigyelése csont eredetű sejtek osztódására. A kutatás során különböző méretű és felületnagyságú objektumokat nyomtattunk Objet 30 OrthoDesk (Stratasys, USA) nyomtatóval, és felületkezeltük a gyártó utasításai szerint. Ezen minták közvetve vagy közvetlenül érintkeztek Sarcoma Osteogenic-2 (SAOS-2) sejtekkel. A MED610 kioldódási vizsgálatát metanolban végeztük, amit gázkromatográfia-tömegspektrometria kapcsolt módszerrel (GC-MS) analizáltunk. A proliferációra gyakorolt hatásokat alamarBlue assay segítségével mértük. A vizsgálatok alapján izobornil-akrilát, hidroxiciklohexil-fenil-keton és kaprolakton oldódik ki nagyobb mennyiségben a MED610 polimerből. A sejtéletképességi vizsgálatok eredményei alapján pedig elmondható, hogy a MED610 a felületnöveléssel párhuzamosan szignifikánsan csökkenti a SAOS-2 sejtek proliferációját, amelyet az anyaggal történő közvetlen érintkezés felerősít. Az általunk megfigyelt hatást valószínűleg a MED610-ből kioldódó toxikus anyagok okozzák, amelyek a nagyobb felület következtében gyorsabban oldódnak ki, ezáltal nagyobb koncentrációban találhatóak meg a sejtek környezetében.
Kulcsszavak: MED610, biokompatibilitás, 3D nyomtatás, SAOS-2, alamarBlue
A craniomandibularis diszfunkció (CMD) olyan rágószervi működési zavar, amely rendkívül komplex kórkép, és számos oka lehet. Tanulmányunk célja a CMD-re jellemző adatok elemzése annak dinamikájában a 10 éves gyakorlatunk során jelentkező betegeink adatai alapján. 1741 beteg (38 ± 19 év, nő/férfi: 3,7; 348 eset < 18 éves) klinikai, diagnosztikai és terápiás adatait, kezelésük eredményességét rögzítettük a mindennapi gyakorlatunkban használt algoritmus szerint. Vizsgáltuk az egyes diagnózisok előfordulási gyakoriságát a fájdalom megjelenésének típusait, rizikótényezőit a CMD-vel társuló krónikus megbetegedéseket és a kezelés (gyógyszer, sín-terápia és fizioterápia, valamint ezek kombinációi) eredményességét is elemeztük. Eredmények: A klinikai tünetek nemenként nem mutatnak eltérést, viszont a CMD mindegyik típusa erős női dominanciát mutat (közel 4-szeres) és a legtöbb beteg fiatal (20-40 éves) életkorú. A betegek 80%-a fél éven belül fordul panaszaival orvoshoz. A leggyakoribb tünetek az orofacialis fájdalom, ízületi- és izomérintettség (79,7% és 71,7%) volt. A leggyakoribb kórképek: myalgia (31%), capsulitis és myalgia (24%), valamint a kompenzált CMD (21%). Legjelentősebb rizikófaktorok: a parafunkció (91%), a malocclusio (87%), orthodontiai anomália, kiemelten a mélyharapás (42%) és fedőharapás (10%), mozgásszervi társbetegségek és occlusiós eltérések. A parafunkció hátterében gyakran psychés/psychoszociális érintettség (8,4%) is igazolódott, illetve ha ez nem volt, akkor a fájdalom-panasz esélye a felére csökkent (OR = 0,53CI95%:0,35-0,91). Hypermobilitásban (67%), kompenzált CMD-ben (43%) észleltük a legtöbb társbetegséget. Közülük is a gerincbetegségek fordultak elő leggyakrabban. Összességében az alkalmazott terápiák az esetek 80%-ában voltak eredményesek. Eredményeink rámutatnak a CMD diagnosztika komplexicitására, és ez segítheti a diagnosztikai és a sikeres terápiás eljárások időben történő alkalmazását, ebben a főként fiatal és aktív korosztályt érintő, női dominanciát mutató, életminőséget rontó kórképben.
Kulcsszavak: craniomandibularis diszfunkció, fájdalom, társuló betegség, női dominancia
Szakmai irányelvek, jogi, etikai útmutatók és szabályok vonatkoznak a fogorvosok feladataira és kötelességeire a betegellátással kapcsolatban, ezen belül az öntött kapocs elhorgonyzású részleges kivehető fémlemezes műfogsorok készítésére is. Vizsgálatunk célja volt annak felmérése, hogy a mindennapi gyakorlat szerint milyen mértékben követik ezen előírásokat a fogorvosok. Kérdőíves módszerrel gyűjtöttük az adatokat, és 88 fogorvos válaszait dolgoztuk fel. Eredményeink szerint a fogorvosoknak körülbelül fele (54,5%) küld pontos tervet fémlemez készítéséhez a laborba, a kapocstartó fogakat 88,5% jelöli meg, a kapcsok típusát 65,9% választja ki, a nagy összekötőkre nézve pedig 55,8%-uk ad utasítást. Az információátadás kisebbrészt rajzban (7 fő, 8,1%), nagyobbrészt szövegesen (29 fő, 33,7%) történik meg, és a legtöbben (50 fő, 58,2%) rajzos és szöveges utasítást küldenek. A fogorvosok nagyrészt készek a felelősséget vállalni hiba esetén, és fontosnak tartják a közös tervezést. Ahhoz, hogy az előírásoknak megfelelően a fogorvosok mindig, de legalábbis gyakrabban tervezzék meg a kivehető részleges fémlemezes fogpótlásokat a beteggel kapcsolatos információk birtokában, szükséges lenne az egyetemi képzésben és a továbbképzéseken az ilyen típusú pótlások készítéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek bővítése.
Kulcsszavak: felelősség, fogorvos, fogtechnikus, öntött kapocs elhorgonyzású részleges kivehető fémlemezes műfogsor, tervezés
A biszfoszfonátok (BP) a csontrezorpciót gátló szerek, melyek alkalmazása egyre növekvő tendenciát mutat. A hatóanyagcsoport bizonyított, nemkívánatos mellékhatásaként előfordulhat bizonyos esetekben az állcsontok nekrózisa (Medication Related Osteonecrosis of The Jaws, MRONJ), így BP terápiában részesülő páciensek fogászati ellátása különleges körültekintést igényel [1]. Nemzetközi irodalmi adatok szerint oszteoporózis miatt orális BP-terápiában részesülő pácienseknél a beültetett implantátumok sikerességi rátája eléri a BP-terápiában nem részesült páciensek implantációs sikerességi rátáját. Ezen páciens-csoportnál, amennyiben a kritikus komorbid tényezők kizárhatók, a MRONJ kialakulásának kockázata alacsony fogászati implantációt követően [2, 3]. Esetismertetésünk során egy herediter spasztikus paraplégia állapotú oszteoporózis miatt orális BP- terápiában részesülő páciens dentális implantátumokkal történő fogászati rehabilitációját mutatjuk be. Mivel a témával kapcsolatban ellentmondásos adatokat találhatunk a hazai és a nemzetközi irodalomban, így szükséges a téma további kutatása.
Kulcsszavak: biszfoszfonát, dentális implantátum, MRONJ, β crosslaps teszt, oszteoporózis, overdenture
Összefoglaló cikk
A zománcérés folyamatai hisztomorfológiai szinten jól ismertek, de a kristályképződés szabályozása, a háttérben álló molekuláris mechanizmusok még jórészt ismeretlenek. A szájüregi hámból származó ameloblast sejtek irányítják a zománcérést. A mátrixfehérjék szekrécióján és a zománcalkotó ásványi anyagok transzportján kívül a pH-szabályozásnak központi jelentősége van a zománcérésben, ugyanis a kristályképződés nagy mennyiségű H+ felszabadulásával jár, amely semlegesítéséhez HCO3− szekréciója szükséges. Az érési fázis alatt kiemelt fontosságú a pH-ciklizálás jelensége, melynek során a szoros sejtkapcsolatok átrendeződése is megfigyelhető. A transzport- és szabályozó folyamatok genetikai vagy környezeti sérülése (pl. dentális fluorózis) a zománc hipomineralizációjához vezet. Ezen folyamatok felderítése céljából létrehoztunk egy funkcionális in vitro modellt. Ennek központi eleme, hogy permeábilis membránra ültetett, differenciáltatott ameloblast eredetű sejtek az ameloblastokra jellemző fehérjemarkereket expresszálják, szoros kapcsolatokat alakítanak ki, funkcionális szempontból polarizáltak, és vektoriális HCO3− szekrécióra képesek. Saját kísérletes munkánk eredményei hozzájárulnak az ameloblast sejtek pH-ciklizálást elősegítő molekuláris mechanizmusának megértéséhez.
Kulcsszavak: zománcfejlődés, pH-szabályozás, ameloblast, bikarbonát
Esetismertetés
Az implantációkkal kapcsolatos biológiai szövődmények közé soroljuk a periimplantaris mucositist és a periimplantitist. A periimplantaris gyulladások gyógyulását konzervatív és különböző sebészi beavatkozásokkal is elősegíthetjük, azonban mindegyik kezelési metódus fontos alappillére, hogy a gyulladt periimplantaris szöveteket és az implantátum supraossealis részét megtisztítsuk. A nemzetközi irodalomban számos közlemény vizsgálja a különböző airabrasive rendszerek alkalmazását a periimplantaris gyulladások terápiájában. A hagyományos szilikát alapú porral működő air-abrasive rendszerek nagy hátránya, hogy a periimplantaris szövetek közé került szemcsék nem szívódnak fel. A glicinporral működő, kifejezetten submucosalis tisztításra kifejlesztett rendszernek előnye, hogy a por vizes közegben felszívódik, és kevéssé károsítja az implantátum felszínét. Jelen tanulmányban olyan eseteket mutatunk be, ahol a periimplantaris gyulladások sebészi kezelése történt, és a beavatkozás közben a glicinporral működő air-abrasive rendszert (Varios Combi Pro, NSK/Nakanishi Inc., Shimohinata Kanuma, Japán) alkalmaztuk. Bemutatunk két keratinizált mucosa szélesítésével egybekötött és egy keratinizált mucosa szélesítése nélkül végzett nyitott periimplantaris küretet.
Kulcsszavak: periimplantitis, peri implant mucositis, air-abrasive, glicinpor, keratinizált mucosa szélesítés, sebészi terápia
Megemlékezés
Hírek