Napjainkra megnőtt az igény a magas esztétikájú természetes hatású fogpótlások iránt. Ehhez a fog színének pontos meghatározása nagy kihívást jelent. A szerzők a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karán végeztek vizsgálatot fogorvostan-hallgatók bevonásával. A fogszín-választást befolyásoló tényezők közül a nem, illetve oktatás szerepét ítélték meg. 78 hallgatóval, egy jobb felső szemfog színét határoztatták meg, két különböző fogszínkulcs segítségével (Vitapan Classic és Vita 3D-Master), standard körülmények között. Színtani ismeretek oktatását követően újból meghatározták a szemfog színét. A kapott eredményeket statisztikailag értékelték. A fogszín-választás pontosságában nem találtak szignifikáns különbséget férfiak és nők között. A színtani ismeretek oktatása nem javította a színválasztás pontosságát. Elméleti oktatást követően, a fogszín-meghatározás gyakorlása nélkül, kevesebben választották a megfelelő színt a Vitapan Classic fogszínkulcs segítségével. Eredményeik alapján az egyszeri elméleti instrukciók hatására többen nem választották a megfelelő fogszínt. A vizsgálatban résztvevők a fogszín-meghatározás során többféle színt választottak (Vitapan Classic fogszínkulcs esetében 6-féle fogszínt, Vita 3D-Masterrel történt fogszín-meghatározásnál 19-féle fogszínt), ami a vizuális fogszín-meghatározás szubjektív voltát nagy bizonytalanságát mutatja. A Vita cég 1990-es években kifejlesztett 3D-Master fogszínkulcsa nem terjedt el széles körben, bár vizsgálatukban is e módszerrel a fogszín-meghatározás reprodukálhatósága 70% feletti volt.
Kulcsszavak: fogszín, fogszínkulcs, fogszín-választás, vizuális fogszín-meghatározás
A Papillon-Lefèvre szindróma egy autoszomális recesszív öröklődést mutató ritka betegség, melyet agresszív periodontitis és palmoplantáris keratoderma jellemez. A betegség kialakulásáért a cathepsin C gén mutációi a felelősek. A szerzők vizsgálatainak célja egy magyar Papillon-Lefèvre szindrómában szenvedő testvérpár klinikai tüneteinek részletes bemutatása és a betegség hátterében álló mutáció meghatározása volt. A testvérek már tüneteik megjelenése óta rendszeres fogászati és bőrgyógyászati gondozás alatt állnak, de mivel a Papillon-Lefèvre szindróma genetikai vizsgálatára Magyarországon csak egy-két éve van lehetőség, így a genetikai vizsgálatukra csak most került sor. Szerzők vizsgálataik során egy homozigóta misszensz mutációt azonosítottak a cathepsin C génen, mely már az irodalomból ismert: korábban egy német Papillon-Lefèvre szindrómában szenvedő családban azonosították. Vizsgálataik bemutatá- sával szeretnék felhívni a figyelmet egy ritka betegségre, az első tünetként gyakran agresszív periodontitisszel jelentkező Papillon-Lefèvre szindrómára, és arra, hogy a kórképben immár hazánkban is elérhető a genetikai vizsgálat. Ennek egyes esetekben a gyermekvállalás és a családtervezés során lehet nagy jelentősége.
Kulcsszavak: Papillon-Lefèvre szindróma, cathepsin C gén, agresszív periodontitis, palmoplantáris keratoderma, mutáció
A fogazati kor meghatározásának jelentősége van orthodontiai kezelések tervezésénél, és felhasználható ismeretlen korú egyén életkorának becslésére. A kormeghatározás módszerei közül a legelterjedtebb a Demirjian-módszer, melyet magyar viszonyokra is adaptáltak. A szerzők panoráma röntgenfelvételek elemzésével arra keresték a választ, hogy a fogazati kor, milyen összefüggést mutat a biológiai korral. 199 fő, 3,8 és 20,3 éves kor közé eső személy panoráma röntgenfelvételét vizsgálták. A felvételeken digitálisan mérték mindkét oldali angulus mandibulae szögét, valamint a Demirjian-módszer és a hazai standard alkalmazásával meghatározták a dentális kort, melyet korcsoportok és nemek szerint összevetettek a valós korral. Eredményeik alapján az egyes korcsoportok angulus szögeinek átlaga korral csökkenő tendenciát mutatott. A kormeghatározást tekintve a 3-6, valamint a >6-9 és a 15-17,5 éves korosztályokban a hazai módszer volt a pontosabb. A két módszer közötti matematikai összefüggést is meghatározták.
Kulcsszavak: kormeghatározás, fogazati kor, angulus mandibulae szögértéke, panoráma röntgen, Demirjian-módszer
A nyálmirigy hipofunkció, amely felléphet fej-nyaki daganatok terápiás besugárzását követően vagy Sjögren-szindróma következtében, drasztikusan rontja a beteg életminőségét. A konvencionális terápiák nem nyújtanak kielégítő megoldást a problémára, ezért teljesen új szemléletű kezelési stratégiák kidolgozása válik egyre sürgetőbbé. Elsősorban az acinusok funkciójának helyreállítása jelent kihívást, ez már régóta a fogorvostudományi kutatások egyik központi kérdése. Számos biológiai alapú beavatkozást vizsgáltak, így a túlélő ductusok génterápiás „átprogramozását” vagy a nyálmirigyben található progenitor sejtek regenerációs potenciálját. A kutatócsoport is dolgozott számos modellel, amelyek segítségével bizonyítást nyert, hogy megfelelő extracelluláris fehérjéket tartalmazó hordozók (pl. bazális membrán extraktum, BME) segítségével acinaris irányú differenciálódás érhető el. Az in vitro nyálmirigy modellek jelentős része azonban submandibularis mirigy eredetű, ami azonban fejlődésében és funkciójában eltér a parotistól. A kutatócsoport célul tűzte ki, hogy patkány parotis eredetű sejtvonalon (Par-C10) modellezze a nyálmirigy hipofunkció potenciális kezelési lehetőségeit: a hordozók és bioaktív molekulák irányította differenciációt, valamint a génterápia nyújtotta lehetőségeket. Kísérleteik során a sejtek morfológiai változásait tanulmányozták permeábilis poliészter membránokon, valamint háromdimenziós kultúrában, különböző koncentrációjú BME-t alkalmazva. Emellett rekombináns adenovírus vektor felhasználásával tesztelték, alkalmasak lehetnek-e génterápiás modellnek. Eredményeik azt mutatják, hogy a Par-C10 sejtek alkalmasak a parotis szöveti szerveződésének modellezésére, emellett génterápiás modellrendszerként is szolgálhatnak.
Kulcsszavak: szöveti regeneráció, génterápia, nyálmirigy hipofunkció, parotis, bazális membrán extraktum, BME