Bár a humán fogpulpa eredetű őssejtek létezése 2000 óta ismert, és ezeket már részletesen jellemezték, a patkány fogbélből izolálható sejtkultúrákról még kevés adat áll rendelkezésünkre. A szerzők kísérleteinek célja patkány pulpából őssejt tulajdonságokkal bíró primer sejttenyészet létrehozása, fenntartása és differenciáltatása volt. A sejtek életképességét WST-1 teszttel határozták meg. A csont irányú differenciálódást Kóssa- és alizarinvörös festéssel, az idegi irányú differenciálódást pedig morfológiai vizsgálatokkal, immuncitokémiai eljárással, valamint kvantitatív polimeráz láncreakciós módszerrel detektálták. Különféle felületkezelések hatását is vizsgálják a neurogén differenciálódásra. Sikeresen izoláltak őssejteket tartalmazó sejtpopulációkat patkányok alsó metszőfogának pulpaszövetéből, és optimalizálták tenyésztési körülményeiket. Bebizonyították, hogy ezek a kultúrák mind oszteogén, mind neurogén irányba képesek differenciálódni. Kifejlesztettek egy, a korábbinál hatékonyabb neurogén differenciációs protokollt, és megállapították, hogy a patkány pulpa eredetű őssejttenyészetek esetében a legkedvezőbb felület a lizin-laminin, illetve ornitin-laminin kombináció. Mivel az eredmények alátámasztják, hogy a fogpulpa eredetű őssejtek alkalmasak lehetnek az elpusztult csont- és idegszövetek regenerációjára, a modell megalapozza a fogbél eredetű őssejtek szövetépítés céljából történő klinikai felhasználását.

Kulcsszavak: patkány, pulpa, őssejt, oszteogén, neurogén, differenciálódás, tenyésztés, szövetépítés

A mandibula sorvégi foghiányának rekonstrukciója csavarimplantátumokkal csak 5,5 mm-nél szélesebb állcsontgerinc esetén lehetséges. A szerzők bemutatott eseteinél (n = 4) ez az érték kisebb volt, ezért szélesítésükre piezoelektromos csontrepesztést végeztek két lépésben. Első feltárásban vestibularis teljes mucoperiostealis lebenyképzés után a tervezett repesztés kontúrjának megfelelő corticotomiát, majd sebzárást végeztek. Közel 35 nap elteltével crestalis metszésből lingualisan teljes nyálkahártya lebenyt, vestibularisan félvastag lebenyt alakítottak ki, ügyelve a buccalis csontot fedő periosteum érintetlenségére. A gerincélen futó csontmetszést felfrissítve, a crestalis rést csont-expanderekkel 4-5 mm-re tágították, majd a résbe szokásos módon helyezték el az implantátumo(ka)t. Végül feszülésmentes sebzárás következett. Öt-hat hónap elteltével a készített röntgenfelvételeken az implantátumok marginális részén kismértékű csontfelszívódást észleltek. Feltáráskor valamennyi implantátum stabil volt. A végleges korona/hídpótlás minden betegnél jól funkcionált, 6-11 hónapos ellenőrzéskor betegeik panaszmentesek voltak. További csontleépülést nem tapasztaltak. Rekonstrukciós eljárásuk során csontpótló alkalmazása megfontolandó.

Kulcsszavak: mandibularis állcsontgerinc repesztése, piezosebészet, vestibularis félvastag lebenyképzés, implantátumok

Az implantátum és a csontszövet kapcsolata a modern implantológia egyik kulcsfontosságú kérdése. Az implantátumokat esztergálással és ezt követő felületkezeléssel állítják elő. Az implantátumok másodlagos stabilitása a csontintegráció függvénye, amelyet a makro- és mikrofelületi morfológia befolyásol. A tanulmány célja az implantátumok felületeinek elemzésére szolgáló új mérési módszer kidolgozása. Kutatómunkájukban a szerzők Ti Grade 4 alapanyagból esztergálással készített 2 mm vastagságú korongokat, és ezekkel azonos alapanyagból készített Uniplant SP® típusú implantátumokat használtak. Ezeket 3 J impulzusenergiájú lézersugaras felületátolvasztással kezelték. Állatkísérletes (hisztológiai és hisztomorfometriai) vizsgálatokkal igazolták, hogy a nagyenergiájú lézersugaras felületátolvasztással kezelt korongok a csontintegráció szempontjából előnyösebbek, mint az esztergáltak. Kilenc év elteltével, 2013 októberében periimplantitis miatt eltávolításra került két darab implantátum. Ezekről sztereo- és pásztázó elektronmikroszkópos felvételeket készítettek. Megállapították, hogy az implantátumok lézersugaras felületátolvasztással kezelt csavarmenetein csontszövet található. Képelemző-szoftverrel meghatározták az implantátumok teljes, illetve csontszövettel fedett felületét. Az új mérési módszer alkalmas a csontszövettel nem, és az azzal fedett zónák kvantitatív és kvalitatív összehasonlítására.

Kulcsszavak: fogászati implantátum, lézersugaras felületkezelés, morfológia, csontintegráció

Vizsgálatok szerint az elhalt fogakon kialakuló periapikális elváltozások több mint 90%-a granuloma, ciszta vagy abscessus. Ezek közül a leggyakoribb endodonciai eredetű léziónak a szövettani vizsgálatok alapján a granulomák tekinthetők. A radikuláris cisztáknak két formáját különböztetik meg az irodalomban: a valódi cisztát (true cyst), és a tasakcisztát (pocket/bay cyst). Míg a tasakciszta gyökérkezeléssel nagy valószínűséggel gyógyítható, a valódi cisztáról ez nem mondható el. Radiológiai vizsgálat során nem lehet előre differenciáltan diagnosztizálni a periapikális elváltozásokat. Mérlegelés tárgya, hogy a fogmegtartó kezelés során az endodonciai kezelést kiegészítjük-e szájsebészeti műtéttel. Esetismertetésünkben két szomszédos alsó moláris fog nagyméretű periapikális elváltozásának kezelését mutatjuk be. A 46-os és 47-es fogak endodonciai kezelését a 46-os fog gyökércsúcsának rezekciója és retrográd gyökértömése követte a nagyméretű periapikális elváltozás miatt. A fogak protetikai ellátása a radiológiai gyógyulást követően történt.

Kulcsszavak: radikuláris ciszta, granuloma, gyökérkezelés, endodoncia, szájsebészeti műtét, periapikális elváltozás