Eredeti cikk
Az arc-állcsont régióban végzett csontpótló műtétek eredményességének objektív összehasonlító vizsgálata nem megoldott. Ennek oka, hogy a fogászatban, szájsebészetben alkalmazott képalkotó eljárásokkal különböző időpontokban készített felvételek objektív összehasonlítása nehézségekbe ütközik. Léteznek software-ek, melyek alkalmasak összehasonlító vizsgálatokra, de alkalmazásuk nehézkes, az eredmények nem megbízhatók. Az arc-állcsont régióban alkalmazható, standardizált összehasonlító eljárás még nincs kidolgozva. Célkitűzés: 1) Csontpótló műtétek összehasonlító CBCT (Cone Beam Computed Tomography) analízisére alkalmas módszer létrehozása és ellenőrzése. 2) Módszertani ajánlás készítése. Anyag és módszer: 6 páciens két különböző időpontban készült CBCT felvételeinek összehasonlítása történt HorosTM orvosi képfeldolgozó programmal, illesztési hiba meghatározása alapján. A vizsgálatot 4 független személy végezte. Vizsgálati csoportok: 1) Standard anatómiai pontok alapján végzett mérések, 2) Egyedi radiológiai pontok alapján végzett mérések. Statisztika: minden vizsgáló által 3 mérés/eset. Értékelés: Mann-Whitney U teszt (SD /Standard Deviaton/ p ≤ 0,05). Eredmények: Az illesztési hiba mértéke minden vizsgáló esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az egyedi pontok által mért esetekben, az anatómiai pontok alapján mért értékekhez képest (vizsgáló 1: 0,463 ± 0,103 vs. 0,283 ± 0,030; vizsgáló 2: 0,499 ± 0,100 vs. 0,318 ± 0,040; vizsgáló 3: 0,647 ± 0,555 vs. 0,291 ± 0,388; vizsgáló 4: 0,607 ± 0,069 vs. 0,281 ± 0,033). Következtetések: A HorosTM képfeldolgozó programmal végzett illesztési hiba mérési módszerrel lehetséges objektív összehasonlító vizsgálatot végezni ugyanazon személy két eltérő időpontban készült CBCT felvételén. Legpontosabb méréseket, a lehető legnagyobb háromszöget körülhatároló, három, egyedi radiológiai mintázatot jelölő pont kijelölésével lehet elérni.
Kulcsszavak: CBCT, összehasonlító CBCT analízis, csontpótlás, arc-állcsont régió, HorosTM
A fogászati implantáció elterjedésével előtérbe kerülnek az implantációval kapcsolatos szövődmények vizsgálatai. Az egyik gyakori szövődmény az implantátum körüli szöveteket érintő gyulladás. Ennek kialakulásában számos tényező játszik szerepet, többek közt az általános egészségi állapotot befolyásoló betegségek, például a cukorbetegség, hiperlipidémia és egyéb szisztémás betegségek [1]. Kutatásunk célja a vérvizsgálat – mint az implantációt megelőző szűrővizsgálat – effektivitásának felmérése és alkalmazása a periimplantáris gyulladások prevenciójában. Vizsgálataink során 33 beteg teljes fogászati státusz felvételét és nagy rutinlabor eredményeit vetettünk össze. Az adatokat Microsoft Excel (Remond, Washington, Egyesült Államok) program segítségével értékeltük. A vizsgált betegek 81,8%-a szenvedett részleges foghiányban, közülük 66,7%-nál volt parodontális csontelváltozás diagnosztizálható orthopantomogram felvétel alapján. A betegpopuláció 21,2%-ának volt magas az éhomi vércukorszintje, 51,5%-nak pedig megnövekedett a vérzsír értéke. Emellett megvizsgáltuk a parodontális érintettség és a laboreltérések együttes előfordulási gyakoriságát is. Magas vércukorszint és a parodontális érintettség a betegek 6,1%-ánál, parodontális érintettség és a magas gyulladásos paraméter a betegek 21,2%-ánál volt egyszerre megfigyelhető. A periimplantáris gyulladások kialakulásának egyik rizikófaktora a nem vagy rosszul kezelt cukorbetegség. A hiperlipidémia negatívan befolyásolja a periimplantáris szövetek lokális immunreakcióit és az implantáció hosszútávú sikerességét befolyásoló csontintegrációt. Bármely általános rizikófaktor, parodontális érintettséggel együtt fokozott kockázatot jelent az implantáció során, ezáltal fontos szerepe van ezeknél a pácienseknél a rizikóanalízisnek és a rendszeres kontrollvizsgálatnak. A Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet álláspontja szerint a vérvizsgálat már az implantációt megelőzően alkalmas az általános rizikófaktorok kiszűrésére.
Kulcsszavak: Laborvizsgálat, vérvizsgálat, primer prevenció, periimplantitisz, cukorbetegség, hiperlipidémia
Részleges kivehető fémlemezes műfogsorok a mindennapi betegellátásban gyakran készülnek még napjainkban is. Ezek tervezését a fogorvosnak a biológiai, statikai, anyagtani, esztétikai szempontok szerint és a betegek igényeit, elvárásait figyelembe véve kell megvalósítania. Kérdőíves felmérést végeztünk fogtechnikusok körében annak kiderítésére, mennyire valósul meg ez a gyakorlatban. A 64 fogtechnikus válasza szerint a fogorvosoknak alig több mint fele (52%) küld pontos tervet az öntött kapocs elhorgonyzású részleges kivehető fémlemezes műfogsorok készítéséhez a laborba, kapcsok fajtájára nézve 47%-ban érkeznek információk, a nagy összekötők formájára nézve 28%-ban kap útmutatást a labor. Az utasítások 6%-ban rajzosan, 48%-ban írásban, vagy írásban és rajzzal (31%) érkeznek. Az esztétikai probléma esetében felmerülő felelősség a technikust és a fogorvost is terheli a vélemények szerint, akárki végzi a tervezést. A technikusok 86%-a szükségesnek tartotta, hogy a részleges kivehető fémlemezes fogpótlások tervezésében a fogorvos is részt vegyen. Szakirodalmi megállapítások hasonló adatokat mutattak, ennek ellenére helytelen az a gyakorlat, hogy a fogorvosok meglehetősen sokszor a fogtechnikai laborra bízzák a fogsorok megtervezését.
Kulcsszavak: fogorvos, fogtechnikus, részleges kivehető fogsor, tervezés
Összefoglaló cikk
A fogágybetegség és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) is a leggyakrabban megjelenő krónikus betegségek csoportjába tartozik. A fogelvesztéssel járó előrehaladott fogágybetegség a világ 6. leggyakrabban előforduló krónikus betegsége, mely kb. 743 millió embert érint, míg a COPD világszerte évente átlagosan 3 millió emberéletet követel (ez 5,3%-a az összes haláloknak világszerte) és 2016 óta a világ 3. vezető halálokává vált. Egy norvég tanulmány szerint a nagyon súlyos COPD-ben szenvedő, tüdőtranszplantáció előtt álló betegek esetén a parodontitisz prevalenciája megközelíti a 44%-ot, szemben a nem COPD-s kontrollcsoport 7,3%-os gyakoriságával. A két betegség összefüggése jelenleg direkt módon nem bizonyított, ám egyre több tanulmány támasztja alá a két betegség közti kapcsolat lehetőségét. Tanulmányunkban összegezni szeretnénk a jelenleg elérhető szakirodalmi adatokat és ez által betekintést nyújtani a két betegség kölcsönhatásába és feltételezett patomechanizmusába. Szükség lenne olyan klinikai vizsgálatokra, melyekben nagy esetszámmal vizsgálnak parodontálisan érintett COPD-s betegeket, így megerősítve vagy cáfolva azt a feltevést, miszerint a fogágybetegek parodontális terápiája hozzájárulhat-e a COPD-ben szenvedő betegek életminőségének javításához.
Kulcsszavak: krónikus obstruktív tűdőbetegség, COPD, parodontitisz, patomechanizmus, prevalencia
Esetismertetés
Az odontomák benignus, hám- és kötőszöveti elemeket vegyesen tartalmazó odontogén daganatok. Irodalmi adatok alapján teljes exstirpatiójuk mellett recidíva ritkán jelentkezik. Esetünkben két évvel korábban operált, complex odontoma recidívájának kétlépcsős műtéti ellátását mutatjuk be. A 20 éves páciens jobb oldali angulus mandibulae területére lokalizálódó abscessusszal jelentkezett, képalkotó felvételek alapján az angulus mandibulaenak megfelelő területet odontomának imponáló képlet és az impaktált jobb alsó bölcsességfog töltötte ki. Az állkapocstörés és nervus alveolaris sérülésveszélye miatt kétlépcsős műtéti eljárás mellett döntöttünk intraoralis feltárásból. Az első műtét során az odontoma eltávolítását, valamint a csontdefektus marsupialisatióját végeztük. 4 hónappal később a második műtét alkalmával eltávolítottuk a jobb alsó bölcsességfogat, valamint a csontdefektust fedő hámborítást. A műtét során a nervus alveolaris inferior nem sérült, a keletkezett csontdefektust platelet-rich fibrinnel töltöttük fel, a műtéti területet per primam zártuk. A gyógyulás komplikációmentesen zajlott, három hónap alatt a korábbi műtéti területen az egészséges anatómiai viszonyok rekonstrukcióját értük el.
Kulcsszavak: odontomarecidíva, kétlépcsős műtéti eljárás, platelet-rich fibrin (PRF)
A non-Hodgkin lymphomák a fej-nyaki rosszindulatú daganatok ritka formái. Gyakran mellékleletként kerülnek diagnosztizálásra, vagy előrehaladott állapotban, a klinikai tünetek megjelenésével. A stomato-onkológiai szűrés során akkor lehetséges diagnosztizálni, ha valamilyen mértékben a szájüreg felé kezd terjedni. Jelen közleményben egy sinus maxillarist érintő diffúz nagy B-sejtes lymphomás páciens diagnosztikai lépései, onkológiai ellátása és teljes fogászati rehabilitációja kerül bemutatásra, melyet nagymértékben meghatározott a páciens alapbetegsége. Végeredményben a korai diagnózisnak, az időben megkezdett sikeres onkológiai ellátásnak köszönhetően a daganat teljes remissziót mutatott, tizennyolc hónap elteltével relapszus nem jelentkezett. A páciens általános állapota jó, az elkészült fogászati restaurátumokkal, fogművekkel elégedett, rendszeres kontrollra visszajár.
Kulcsszavak: Non-Hodgkin lymphoma, sinus maxillaris, stomato-omkológiai szűrés, protetika
Megemlékezés