Manapság egyre több olyan irodalmi adatot közölnek, melyek azt igazolják, hogy a cukorbetegek körében gyakrabban fordulnak elő szájüregi praecancerosus elváltozások, elsősorban leukoplákia és lichen. Cikkünkben azokat a PubMeden 1988–2017 között megjelent publikációkat gyűjtöttük össze, amelyek az orális lichen és a diabetes mellitus kapcsolatával foglalkoznak. A lichen planus előfordulása cukorbetegek között ezek alapján 2,52%, addig a kontrollcsoportban 0,97%, a lichen planussal rendelkező betegek között a diabetes gyakorisága pedig 23,32%. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a lichen planus mint az egyik leggyakoribb rákmegelőző elváltozás, szoros kapcsolatban áll a diabetessel, ezért az érintett betegcsoport szájüregi és metabolikus kontrollja kiemelt figyelmet és interdiszciplináris együttműködést igényel.
Kulcsszavak: diabetes mellitus, orális lichen planus, inzulinrezisztencia, szájüregi szűrés
Az új klasszifikációs rendszer több ponton módosította, illetve felülírta a plakk okozta fogágybetegség 1999-es nevezéktanát és klasszifikációját. A korábban krónikus és agresszív parodontitist egységesen parodontitisnek nevezte el és ezen belül két dimenziós diagnosztikai kategóriát különít el, nevezetesen (staging) stádium és (grading) osztály fokozatot. A stádium (staging) az első vizsgálat során felmért parodontális állapot súlyosságát és a kezelés szempontjából a komplexitását foglalja magába. Az osztály (grading) pedig további információval szolgál a betegség biológiai hátteréről, az anamnézisről, a betegség progressziójáról, a rizikófaktorokról, a további progresszió rizikójáról, a lehetséges kezelési eredményeket negatívan befolyásoló tényezőkről, valamint mindazokról a rizikófaktorokról, amelyeket maga a betegség vagy a parodontális kezelés jelent a páciens általános egészségi állapotára. A necrotizáló fogágybetegség, amelyhez klinikailag jellemző egyedülálló jelek (papilla necrozis, spontán vérzés és fájdalom) társulnak megváltozott szervezeti immun válasszal, továbbra is a korábbi, 1999-es klasszifikáció diagnózisát használja. Az endo-parodontális léziók körébe az új besorolás azokat a patológiás folyamatokat sorolja, amelyben egy adott fognál a pulpa és a parodontium között valamilyen kommunikációs csatorna nyílik meg. Ez lehet akut és krónikus lefolyású. Ezen belül olyan alcsoportokat állít fel, amelyek hatással vannak a folyamat lefolyására és a kezelési lehetőségekre. A parodontális abscessus olyan akut folyamat, amelyben a sulcus/tasak falszövetében genny gyűlik össze, amely nagyon rapid szöveti destrukciót eredményez és nagy a veszélye a folyamat tovaterjedésének.
Kulcsszavak: akut parodontális állapotok, endo-parodontalis léziók, fogágybetegség, necrotizáló gingivitis, necrotizáló parodontitis, parodontális abscessus, parodontitis
A közösségi médiában és a tudományos fórumokon is egyre többször jelennek meg esetbemutatások, melyekben miniatűr bemeneti kavitás(ok)on keresztül végeznek gyökérkezelést a vállalkozó szellemű fogorvosok. Az egyértelmű technikai bravúrhoz elengedhetetlen nagyítás (operációs mikroszkóp használata), megfelelő megvilágítás és műszerezettség. Minimál invazív bemeneti kavitás kialakításával a gyökérkezelés kivitelezése nehezebb és időigényesebb lehet, ezért összetettebb anatómiájú fogaknál csak korlátozottan alkalmazható. Egyszerűbb esetekben azonban, ha a szövettörmelék eltávolítása és a pulpaűr fertőtlenítése biztosított, valós alternatívája lehet a hagyományos bemeneti kavitásoknak. Több koronai foganyag megőrzését teszi lehetővé, így a fog restaurálható marad, de a törési ellenállás növekedését in vitro egyelőre nem sikerült igazolni.
Kulcsszavak: minimál invazív bemeneti kavitás, pericervikális dentin, törési ellenállás, operációs mikroszkóp