MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020.06. hó – tizedik évfolyam, hatodik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. június
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Vannak
dátumok, és évfordulók, amelyek meghatározóak a világ, az ország, és
az egyén életében. Ilyen jelentőséggel bír a trianoni
diktátum századik évfordulója is .
Ehhez a gyászos évfordulóhoz csatlakozik most a vírusos járvány
ténye, hogy talán nyomatékot adjon ennek a méltatlan diktátumnak.
Lehet ez akár jelzés értékű is.
Sokaknak még ma is fáj ez a tény, de vannak , akik nem gondolnak már ezzel, hiszen nem is hallottak róla. Nekik ajánlom erre az alkalomra írt versemet ..
Lehet ez akár jelzés értékű is.
Sokaknak még ma is fáj ez a tény, de vannak , akik nem gondolnak már ezzel, hiszen nem is hallottak róla. Nekik ajánlom erre az alkalomra írt versemet ..
Egyebet nem
mondhatok: a szerkesztő ..
Nagy Vendel |
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL:
TRIANONSZAURUSZ
Ma van
a nemzeti összetartozás napja.
2020. JÚNIUS 04.
2020. JÚNIUS 04.
Száz év
elmúltával
Emlékiratok
veretes bőrkötésben
Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Belgrád
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre, és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre, és Komáromra.
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Belgrád
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre, és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre, és Komáromra.
Kanizsai
Dorottya,
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék, és Csantavér,
nem tudom, hogy áll e még.
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék, és Csantavér,
nem tudom, hogy áll e még.
Galambóc
vára
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle,
ősi története.
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle,
ősi története.
Zrínyi
Ilona,
Rákóczyak öröke hordozója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.
Rákóczyak öröke hordozója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.
Emléküket
őrzi
némi nemű nimbusz,
dicsőn mint a Murányi Vénusz.
némi nemű nimbusz,
dicsőn mint a Murányi Vénusz.
Mindegyik
ősi
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyar ország
mennyország.
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyar ország
mennyország.
Ordas szőrű
farkasok
téptek ki testéből
véres falatot.
téptek ki testéből
véres falatot.
Immáron száz
éve,
2020- ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az aki mit is akar?
Maradhat e ez így?
nem, nem, soha!
2020- ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az aki mit is akar?
Maradhat e ez így?
nem, nem, soha!
Ejh de
idestova
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassi, és Petőfi
lantján hősök dala száll,
Éljen a szabadság.
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassi, és Petőfi
lantján hősök dala száll,
Éljen a szabadság.
Sokan
kiáltják,
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek.
Gondolatim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
az ellopott ország
mindvégig visszajár.
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek.
Gondolatim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
az ellopott ország
mindvégig visszajár.
Összetartozik
az,
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent korona
óvó lepelként letakart.
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent korona
óvó lepelként letakart.
Most így
száz év múltán,
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni
a déli harangozást.
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni
a déli harangozást.
2020.
június 04.
**********************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
TRIANON SZÁZ ÉVE - NAGY VENDEL VERSE
2. MAI MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : CIRÓKA ŐRMESTER
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL HAZAI SZERZŐKTŐL
CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS JÓZSEF KOPEK, MRÁZ ERZSÉBET ÍRMA,
GANT ELIZABET, JÓZSEF TIBOR
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA SOROZATA:
A DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁS
I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
7. FÉNYEK VAKONDJA PÁLYÁZAT
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: BECENÉV
8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL
9. FANTÁZIAREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. MIR - MAGYAR IRODALMI ROVAT - APEVA VERSEK
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
11. JÚNIUS HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK
NAGY BANDÓ ANDRÁS - GVENDOLIN
VERS- SAROK
12. PRÓZÁK, ÉS VERSEK, SZÜLETÉS NAPOMRA
SZÍVBŐL JÖVŐ KÖSZÖNTÉSEK
13. SZONETTKOSZORÚ
REMÉNYI TAMÁS: MEGVALÓSULT ÁLOM
14. FANTÁZIA NOVELLA
SAMU ÁGNES: A MAZOKU GÉSÁJA
15. VERSRŐL VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL
CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, KOVÁCS JÓZSEF KOPEK,
BÉLTEKI LAJOS, JÓZSEF TIBOR
16. MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: LUFI
17. HANGOS VERSEK
NAGY VENDEL SZERZEMÉNYEIBŐL ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
IMMUNERŐSÍTŐ TEÁK
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. MAI
MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Ciróka őrmester
Kelemen Györgyné Edit |
Egy kis
papírdobozban pici cicák nyávognak, kicsik aprókák. Pár naposak, kis visító
szőrpamacsok. Kétségbe
eset nyávogásukat egy fiatal asszony veszi észre. Kíváncsian néz a dobozba,
vajon mi is van benne?
- Ó
de kis aranyosak vagytok és milyen kis tünemények.
A boltba
iparkodott, most viszont felveszi a dobozt és hazaviszi. Majd kicsit később
megyek, előbb ezeknek a kis apróságoknak segítek. Na majd jól leszid a párom, a
macskák miatt.
Otthon első
dolga a kis éhes csapatot megetetni. Három nagyon falánk kis száj, tejcsiért
kiabál..
- Hú,
melyikőtökkel kezdjem? Kis csukott szemű éhes csapat.
Előkerült a
kis cumisüveg, a kicsik meg csak úgy habzsolták befelé a tejecskét. Ki is dőlt
a kis csapat, elégedettem és jól lakva aludtak. Na most gyorsan el is megyek a
boltba, de sietek haza, mert várnak az apróságok.
Délután
hazatért a párja.
- Életem,
macskák? Tudod jól, én kutyával dolgozom. Mi lesz akkor, ha a szolgálat után
hazahozom? Mi lesz a kis cicákkal? Nekem ő a mindenem, a munkatársam.
- Hát
igen, de most mit tehettem volna, hagytam volna őket pusztulni?
- Igen,
megértelek, én sem hagytam volna ott őket.
Történt
viszont, egy nap a kutyát csak haza kellett hozni. A munka elhúzódott és későn
este nagy fáradtan, mentek haza.
Lett is nagy
riadalom.
- Jaj
Gyurikám, miért nem szóltál, hogy dugjam el a kis cicákat! Most mi lesz?
Füles egyből
szaladt a cica dobozhoz. Beszagolt, majd egy nagyot nyalt a kicsiken. Egyiket
viszont kivette.
- Jaj
megöli, bántani fogja! – visított rémülten az asszony.
- Nem
bántja, nyugi, inkább figyelj!
Füles
lerakta a földre és lefeküdt. A kicsi mászott hozzá. Belebújt a szőrébe és
dagasztott.
- Na,
látod, ez aztán a nagy szeretet. Nincs itt semmi baj. Inkább tegyük ki neki a
többit is.
Kirakták a
többi cicát is a dobozból. Viszont füles nagy óvatosan, de visszarakta őket.
Neki csak az az egy cica kellett. A kis vörös színű, lehet azért, mert egyforma
színük volt? A két kis bunda teljesen egybe olvadt, mintha a kicsi cica nem is
lett volna ott.
Gyurinak
ezután gyakran haza kellett vinni a kutyát, mert szinte elválaszthatatlan jó
barátok lettek.
A többi
cicát elajándékozták, mert már elég nagyok voltak, kivéve a kis vörös cicust. Ő
Fülesé volt.
Füles nem akár milyen kutya volt, hanem drogkereső. Nagyon ügyes és jó szimatú.
A legjobb orrú kutya. Mondták is, ilyen jó szimat nagyon ritkán születik.
Viszont egyszer csak elkezdett duzzogni és nem dolgozott. Hiába vitte ki Gyuri
a reptére a csomagok közé, bizony rá sem nézte, nem szaglászót és keresgélt.
- Mi
a csoda bajod van, Füleském? Gyuri vitte állatorvoshoz, vajon mi baja lehet?
- Nincs
semmi baja. Nem érte valami stressz esetleg és azért nem akar dolgozni? –
kérdezte az állatorvos.
- Gyuri
gondolkodott, a kis macskák? A kedvencét viszont megtartottuk, az még sem lehet
baj?
- Lehet
attól fél, hogy a kedvenc cicája is el lesz ajándékozva, mire hazatér. – mondta
a doktornő.
Másnap Gyuri
a cicát is vitte magával a szolgálatba.
- Volt
is nagy kacagás. – Na mi van, a kutyád macskát tanít be? Kapd el macska a
bűnözőt, harapd el a nyakát! Szimat, csípd el, kapd el! Ment a nevetés az
élcelődés rendesen.
Füles
viszont mutatta, doromboló barátjának.
- Figyelj,
érzed ezt büdöset. Na szóval ezt kell keresni. Akkor boldogok és örülnek neki
és jutalmat kapsz.
- Érzem,
már érzem! Meg van! Nagyon büdös. Mond füles – minek kell ez nekik? Még ha
finom husika, fincsi falat volna, érteném, de ez büdös. Fúj berzenkedett a
cica. Még a szőr is felállt a hátán, és fujt.
Undorító,
furcsák az emberek. Na mindegy. Ezért ajándék jár, nekem mindegy.
- Hol
az ajándék, nekem az jár. Nyáú, nyáú
Viszont nem
sokáig, nevettek az emberek.
- Nézd
már a cica drogot talált! Na ne! Még ilyet! Két drogkeresőnk lett.
Füles úgy
dolgozott, mint régen. A cica meg, ugyan úgy szaglászott. Na, ezen a
munkatársak már teljesen kész voltak. Fogták a hasukat, úgy nevettek. Viszont
mikor a cicus már másodjára is drogot talált, na az volt ám a meglepetés.
- Na,
ilyet még az öreg apám sem látott! Ha nem a saját szememmel, látom, el sem
hiszem! Ámultak és bámultak. Drogkereső macska?
A cicát
össze- vissza, cirógatták. Mivel még nem volt neki neve, hát nevet is
kapott! Ciróka őrmester, valódi igazi drogkereső cica. Most már Füles és
Ciróka együtt dolgozik. Reszkessetek csempészek, nyáú, nyáú. Lefülelünk
titeket, igaz füles? Igaz, vaú, vaú !
**********************
3. VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL - HAZAI SZERZŐKTŐL
CSOMOR
HENRIETT:Visszatérő
álom
Álmomban
néha visszatérek,
oda, ahol
mély nyomott
hagyott
bennem az élet.
Amire jó
emlékezni, s
újra élni
legszebb pillanatait.
Vágyom a
kéklő Balaton után.
Többé ne
kergessen bennem
fájó, vágyó
álmokat.
Még egyszer
utoljára
megmártózzam
hűs vizében.
Ott mindig
olyan
jól éreztem
magam,
imádtam,
ahogy ringat a víz.
Szerettem az
üdülők utcáit,
hatalmas
fűzfáknak lelógó ágait,
amelyek
árnyékot adtak
a tűző nap
ellen.
Elvarázsolt
az ég kékje,
amely
egybeolvadt színével
a hullámzó
Balatonnal.
Ha parton
ültem,
s szerteszét
néztem,
tiszta
időben
elláttam
Badacsonyig,
csodálhattam
égig nyúló hegyeit.
2020.
április. 10.
....................................................
KOVÁCS
JÓZSEF KOPEK: Bocsáss meg
Uram!
Bocsáss meg
Uram azoknak, kik bezárták a templomot!
De nem tudták tőlünk elzárni a te szent imádságod.
Bármerre is vinne utunk, halljuk a Te szent hangod!
De igazi hitéletet, nem nyújt csak a te hajlékod.
Uram azoknak, kik bezárták a templomot!
De nem tudták tőlünk elzárni a te szent imádságod.
Bármerre is vinne utunk, halljuk a Te szent hangod!
De igazi hitéletet, nem nyújt csak a te hajlékod.
Most e nehéz
időkben is, halljuk a Te intelmedet,
Bár tévelyeg a nyáj Uram, de kérünk, segíts most minket!
Add, hogy hajlékodon kívül is imádjuk a Te neved,
Jézus a Te fiad által, ne hagyj el és áldj meg minket!
Bár tévelyeg a nyáj Uram, de kérünk, segíts most minket!
Add, hogy hajlékodon kívül is imádjuk a Te neved,
Jézus a Te fiad által, ne hagyj el és áldj meg minket!
A
templomokat most bezárták az emberi törvények.
Úgy imádkozunk most hozzád, mint az első keresztyének.
Reméljük, hogy nem tart soká, hajlékaid tele lesznek,
Hallgasd meg most imánkat, testvérekkel erre kérlek!
Úgy imádkozunk most hozzád, mint az első keresztyének.
Reméljük, hogy nem tart soká, hajlékaid tele lesznek,
Hallgasd meg most imánkat, testvérekkel erre kérlek!
A templomot
nyissátok ki! Nyissátok ki a templomot!
Minden reggel minden este, a lelkem így imádkozott.
Tudom, hogy nincsen lent és fent, Istent mindenütt megtalálod.
De nincs szentebb hely a földön, atyám, mint a Te hajlékod.
Minden reggel minden este, a lelkem így imádkozott.
Tudom, hogy nincsen lent és fent, Istent mindenütt megtalálod.
De nincs szentebb hely a földön, atyám, mint a Te hajlékod.
Örül szívem,
ha meghallom a harang hívogató hangját.
Ünneplőbe öltözik a lelkem, így sietek hajlékodba hozzád.
Bár imádkozni mindenütt lehet, de házadban fényesebb az orcád.
És testvérekkel együtt Uram, magasztosabb a Te imád.
Ünneplőbe öltözik a lelkem, így sietek hajlékodba hozzád.
Bár imádkozni mindenütt lehet, de házadban fényesebb az orcád.
És testvérekkel együtt Uram, magasztosabb a Te imád.
Mennyei
atyánk, drága jó Istenünk! Örvendezik szívünk,
Hogy meghallgattad imánkat és ismét bejöhettünk.
Ígérjük, hogy soha többé utadról le nem térünk,
Áldott legyen a Te országod, hol lelkünket lábaidhoz tesszük!
Hogy meghallgattad imánkat és ismét bejöhettünk.
Ígérjük, hogy soha többé utadról le nem térünk,
Áldott legyen a Te országod, hol lelkünket lábaidhoz tesszük!
Add áldásod
ránk Istenünk az eljövő időkre,
Hajlékod kulcsait ne add soha idegen kezekre!
A templomokat, hogy bezárják, soha többé ne engedd!
Hajlékodban esküt teszünk. Te vagy az egy élő Isten!
Hajlékod kulcsait ne add soha idegen kezekre!
A templomokat, hogy bezárják, soha többé ne engedd!
Hajlékodban esküt teszünk. Te vagy az egy élő Isten!
......
Mráz Erzsébet Irma: GYERTYA ÉG
AZ ASZTALON
Gyertya ég
az asztalon,
Lobog a lángja,
Árnyak kúsznak a falakon,
Bús táncot járva.
Jó anyámra emlékezem,
Szomorú nagyon,
Keserű könnycsepp gurul végig az arcomon.
Letörölném, de most gyorsabb, mint én,
Legördül és lecseppen könnyedén.
Hallom a hangját, látom a szemét,
Kezemen érzem,
Jóságos kezét.
Jó, hogy itt van velem,
Megnyugszik a lelkem,
Az éjszaka csendjében,
Békességre leltem.
Árnyak kúsznak a falakon,
Lassú táncot lejtenek még,
Hamarosan ők is meghalnak,
Mikor a gyertya csonkig ég!
Lobog a lángja,
Árnyak kúsznak a falakon,
Bús táncot járva.
Jó anyámra emlékezem,
Szomorú nagyon,
Keserű könnycsepp gurul végig az arcomon.
Letörölném, de most gyorsabb, mint én,
Legördül és lecseppen könnyedén.
Hallom a hangját, látom a szemét,
Kezemen érzem,
Jóságos kezét.
Jó, hogy itt van velem,
Megnyugszik a lelkem,
Az éjszaka csendjében,
Békességre leltem.
Árnyak kúsznak a falakon,
Lassú táncot lejtenek még,
Hamarosan ők is meghalnak,
Mikor a gyertya csonkig ég!
...............................................................
Fa szeretnék
lenni, melynek lombja szép zöld,
Gyönyörű,
békét árasztó, bölcs anyaföld,
Ki szelíd
erővel tartja a kicsiny fát,
S a Napnak
fénye alkotja a glóriát.
Kicsiny,
zsenge fám lombkoronája felett
Lágy
hangocska száll, vígan énekelgetek,
Szeretnék
neked sokszor rímben dalolni,
Szép
szememmel szeretettel átkarolni.
Oly jó, oly
szép az ősi anyatermészet,
Hogy te is
része lehetsz a nagy egységnek
Leírni
mámorító, létnek színt adó,
Ugye, hogy a
kicsiny fácska vigaszt nyújtó?
Fává nem
változhatok, tollam leteszem.
De gyökeret
ver szívemben a szeretet.
Szeretlek.
Ne bántsd a lelkem, ha kérhetem.
Előző
életemben sokat szenvedtem.
.............................................................
VERSES
VÁLASZ VERSEMRE
JÓZSEF
TIBOR: Aki idővel
mér
- Nagy Vendel barátomnak-
Aki a
templom mellett lakik,
azt a Múzsa
mind meglegyinti.
Aki a
kondulást meghallja,
azt az Isten
tenyerén hordja.
Hisz’ a
harang mindenkiért szól,
boldog, s
megboldogultakért!
Aki az időt percben méri,
Aki az időt percben méri,
a százat is
majdan megéri.
Aki
homokórában mér,
s kerüli a
mécs, a fény,
azt a Nap
sokáig süsse,
ez ajándékát
mindig űzze.
Kinek barátja lett a falióra,
Kinek barátja lett a falióra,
boldogság
rajt’ a mutatója.
S aki a
láncát fel-le húzza,
gondját,
baját dobja sutba.
Az inga
amúgy is a percet üti,
a jóembert,
azt mind kerüli.
Kinek éjjelin van a vekker,
Kinek éjjelin van a vekker,
s ha kel
minden nappal több lesz,
aki idővel,
idejében mér,
azt kerülje
minden árnyék.
Barátja
legyen a tér, verses emlék,
talán egy kis kadarka is belefér!
Kaposvár,
2020. május 19.
Barátsággal:
József Tibor
**********************
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY
MÁRIA SOROZATA:
A DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
Hogyan
gondolkodnak mások? Tanácsok útravalóul.
Árvay Mária |
Sorozatunk
kulcsfontosságú részéhez érkeztünk. A továbbiakban nem élő előadásokat
közvetítünk. Történetek helyett, fontos tanácsokkal, idézetekkel látjuk el a
kedves olvasókat, Lelkes doktor gondolataival kiegészítve.
A következőkben érdemes naponta egyszerre csak egy-két gondolatot, tanácsot
elolvasni, aláhúzni, bekarikázni, vagy jegyzetet készíteni, ami igazán
hasznosnak bizonyulhat.
A folyamatos olvasás ugyanis nem engedi a gondolatok tiszta befogadását, mert
lankad a figyelem, összefolynak a sorok. Ezért minden napra egy gondolat!
Visszamenőleg pedig jó lesz rátalálni a számunkra hasznosabbakra!
- Rengeteg
kérdéssel kerestek meg mostanában az előadások után – jegyezte meg Lelkes
doktor. Rájöttem, most már érdemes tanácsokból összeszedni egy jó nagy csokorra
valót, s ezzel foglalkozni. Mindenekelőtt a kritikával, hiszen abból kapunk a
legtöbbet, majd a későbbiekben az erőszakmentes kommunikációval, több szakember
véleményét kiemelve. Lássunk csak hozzá!
Kritizálásról
másképpen
A
személyes történetekből már sok minden kiderült. Most a kritizálásról lesz szó.
Hogyan kezeljük a kritikát? Nem szeretjük, mégis állandóan jelen van.
Feszültséget okoz, főleg, ha folyamatosan végig kíséri az életünket.
Lássunk pár segítő, lelki támaszt nyújtó bölcsességet, saját gondolataimmal
kibővítve.
1. Kritika,
vagy kérés
"…
minden olyan üzenet mögött, amelyet eddig ijesztőnek tartottunk, olyan személy
áll, aki arra kér minket, hogy segítsük hozzá ahhoz, hogy jól érezze magát. Ha ezzel a tudattal fogadjuk az emberek üzeneteit, akkor sohasem fogjuk
megalázónak tekinteni mások hozzánk intézett szavait. Megalázóvá akkor válnak,
ha a mások, minket hibáztató gondolataiból a magunk számára megalázó képet
gyártunk."
(Marshall B. Rosenberg)
Tehát, a
saját hozzáállásunkon kellene változtatni. Ha sikerül kérést látni egy-egy
durván elhangzott mondat mögött is, már másképp hat ránk. Egy kérést sokkal
szívesebben teljesítünk, mint parancsot, rendreutasítást. Próbáljuk feledni az
indulatos hangsúlyt, ne halljuk meg a dühös érzelmi megnyilvánulásokat, vegyük
észre, hogy a másik kér valamit, szüksége van valamire. Sajnos, nagyon nehéz,
tudom. Ez is egy nyelv, gyakorlat teszi a mestert.
2. Hogyan
lehet pozitívan értelmezni a kritikát?
"Sérülékeny
vagy, mint minden ember. Fáj és ingerültté tesz a szeretetből jövő kritika is.
Sokáig háborogsz, vérzel és hárítasz. De tudd, hogy ez érted van, nem
ellened."(Müller Péter)
Ha valaki
negatív észrevételeket tesz, de hangjából érezhető, hogy jót akar,
megtapasztalhatjuk, hogy csak tanáccsal kíván szolgálni. Rá szeretne vezetni
valamilyen mulasztásunkra, hibánkra, melyből tanulhatunk. Fejlődni mindig
érdemes, mert talán ugyanazt a hibát már nem fogjuk elkövetni.
3. Példakép,
vagy kritikus?
"A
gyermeknek inkább példaképre, mintsem kritikusra van szüksége."(Carolyn Coats)
Kétségtelen, egy példaképre mindig felnézünk, s ha nem okoz csalódást, tanulunk tőle. Szerintem nem csak gyermekként, de felnőttnek is lehet példaképe. Jó, ha van valaki, akinek értékrendje hasonló a mienkéhez, s fejlődhetünk, ha követjük, s tartós barátság is szövődhet.
A kritikusi hangvétel akkor célszerű, amikor valamit helyre kellene hozni, újra visszabillenteni lelki egyensúlyunkat, a körülöttünk lévő békére és harmóniára ismét rátalálni.
Kétségtelen, egy példaképre mindig felnézünk, s ha nem okoz csalódást, tanulunk tőle. Szerintem nem csak gyermekként, de felnőttnek is lehet példaképe. Jó, ha van valaki, akinek értékrendje hasonló a mienkéhez, s fejlődhetünk, ha követjük, s tartós barátság is szövődhet.
A kritikusi hangvétel akkor célszerű, amikor valamit helyre kellene hozni, újra visszabillenteni lelki egyensúlyunkat, a körülöttünk lévő békére és harmóniára ismét rátalálni.
4. Egy
érdekes észrevétel
"A
kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot,
csak a kritizáltaknak."(Anthony de Mello)
Szobrot, gondolom, még nem állítottak senkinek, azonban oklevelet, valamilyen elismerést, bármilyen jutalmat, pár kedves szót biztosan kaptunk az évek során. Őrizzük ezeket, tartsuk becsben mindegyiket, mert segítenek a nehéz időkben. Ha elővesszük őket, láthatjuk, értünk el szép eredményeket, voltunk már sikeresek az életben. Emlékeztessük magunkat, így hamarabb megvigasztalódunk, ha éppen sérelem ért bennünket. Ne hagyjuk, hogy a dicséretek elhomályosodjanak az elmarasztalások mellett!
Szobrot, gondolom, még nem állítottak senkinek, azonban oklevelet, valamilyen elismerést, bármilyen jutalmat, pár kedves szót biztosan kaptunk az évek során. Őrizzük ezeket, tartsuk becsben mindegyiket, mert segítenek a nehéz időkben. Ha elővesszük őket, láthatjuk, értünk el szép eredményeket, voltunk már sikeresek az életben. Emlékeztessük magunkat, így hamarabb megvigasztalódunk, ha éppen sérelem ért bennünket. Ne hagyjuk, hogy a dicséretek elhomályosodjanak az elmarasztalások mellett!
5. Az
önkritika jobb, mint a mások negatív észrevétele
"Az még
rendben van, ha én olykor-olykor hibáztatom magam, de ha te teszed ezt, az már
más! Ugye milyen meglepő? Mi vígan kritizálhatjuk a viselkedésünket, az anyukánkat, az arcunkat, a barátainkat, az alakunkat, de jaj annak, aki
kritizálni merne minket, az anyukánkat, a barátainkat."
(Andrew Matthews)
Biztosan
többen tapasztaltunk már hasonlót, s ez rendjén is van így. Más ne üsse bele az
orrát a dolgainkba! Akkor érdemes odafigyelni, ha látjuk, nem irigységből,
rosszindulatból, dühből hangzanak el a megjegyzések, hanem látjuk a segítő
szándékot. Különben ne törődjünk vele!Többen viselkednek úgy, hogy más szemében a szálkát azonnal meglátják,, a
sajátjukban a gerendát sem veszik észre.
6. Erények
hiánya?
"Kritikánk
voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei,
amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak."(Jules Renard)
Emberek vagyunk, senki sem tökéletes. Valaki ebben jó, valaki meg abban. Van, aki a vízvezeték-szereléshez ért, valaki a villanyszereléshez, s sorolhatnám.
Személyiségünk is más és más. Ami hiányzik valakiből, megvan a másikban.
Emberek vagyunk, senki sem tökéletes. Valaki ebben jó, valaki meg abban. Van, aki a vízvezeték-szereléshez ért, valaki a villanyszereléshez, s sorolhatnám.
Személyiségünk is más és más. Ami hiányzik valakiből, megvan a másikban.
Ha szeretnénk gyarapodni, gazdagítani erényeink, értékeink tárházát, melyek
pozitívan hatnak ránk, csakis akkor érdemes figyelni a kritikára!
7. Jó
negatív kritika?
"Egy jó
negatív kritika nem elsősorban kritizálni akar, hanem inkább párbeszédet
kezdeményezni."(Mészáros Tibor)
Jó negatív kritika is létezik?
Igen. Ha elindít bennünk egy gondolatsort, s elkezdünk beszélni róla, fontos lehet.
Jó negatív kritika is létezik?
Igen. Ha elindít bennünk egy gondolatsort, s elkezdünk beszélni róla, fontos lehet.
Egy negatív észrevétel után, ha eszünkbe jut:
„Erre még nem is gondoltam – tényleg!”
Akkor már nem is olyan kellemetlen a felismerés. Az kell, hogy rádöbbenjünk,
lehet csinálni valamit másképp, jobban is!
8. Az
alkotás öröme fontosabb
"A
kritika öröme megfoszt bennünket attól az örömtől, amelyet a szerfölött szép
alkotások mélységes hatása okozna."(Jean de La Bruyére)
Kritizálás helyett először csodáljuk meg az alkotást, ami azért készült, hogy örömöt adjon másoknak!
Akinek van tehetsége bármilyen művészethez, nem szabad, hogy a kritika megtörje lelkesedését! Egy alkotásban gyönyörködni kell, megosztani másokkal, ők is hadd csodálják! Élvezzük, ha valami szépet alkottunk, mert minden alkotás maga a csoda! Nem kell művészetekben gondolkodni, egy finoman elkészített étel, vagy egy pompás és ízletes sütemény is szemet gyönyörködtető, orrcsiklandó, étvágygerjesztő.
Kritizálás helyett először csodáljuk meg az alkotást, ami azért készült, hogy örömöt adjon másoknak!
Akinek van tehetsége bármilyen művészethez, nem szabad, hogy a kritika megtörje lelkesedését! Egy alkotásban gyönyörködni kell, megosztani másokkal, ők is hadd csodálják! Élvezzük, ha valami szépet alkottunk, mert minden alkotás maga a csoda! Nem kell művészetekben gondolkodni, egy finoman elkészített étel, vagy egy pompás és ízletes sütemény is szemet gyönyörködtető, orrcsiklandó, étvágygerjesztő.
Nem szégyen élvezni az alkotást, mert egyediek vagyunk, s amit létrehozunk, az
is egyéni!
9. Ki tud
jobbat ajánlani?
"Kritika
jogosult akkor, ha a kifogásolt helyébe jobbat tudok adni."(Márton Áron)
Ha valaki tényleg tud valami okosabb ötlettel előállni, s az valóban segít rajtunk, érdemes megfogadni a tanácsot.
Ha azonban valaki csak megjátssza magát, okoskodik, pökhendi és beképzelt, mert pl. féltékeny, ne adjunk a szavára!
Ha valaki tényleg tud valami okosabb ötlettel előállni, s az valóban segít rajtunk, érdemes megfogadni a tanácsot.
Ha azonban valaki csak megjátssza magát, okoskodik, pökhendi és beképzelt, mert pl. féltékeny, ne adjunk a szavára!
10. Kritika,
mint visszajelzés?
"A
visszajelzés, a visszacsatolás nem elsősorban a kritika, de minden emberi
tevékenység értékének alapja: ez ad kontextust, irányt, motivációt a
cselekvéseinknek, nem véletlen, hogy ez a pedagógia egyik legfontosabb része
is."(Zelei Dávid)
Tevékenységünk
fontos részét képezi tehát a visszajelzés, mások véleménye, azonban fontos, mi,
magunk tudjuk, amit csinálunk, az helyes, érdekes, fontos, jelentőségteljes.
Mások véleménye megerősítheti elképzeléseinket, a kritika viszont visszahúzhat.
Vigyázzunk, hogy ez ne történjen meg! Válogassuk ki azokat a tanácsokat, melyek
a mi előrehaladásunkat szorgalmazzák!
11. Kritika
a színpadon
"Aki
egyszer felmegy a színpadra, az önként vállalja, hogy céltábla lesz."
(Fejes Szandra)
Céltábla lesz, de nem csak a rosszat kapja. Az elismerő szavakon túl hallhatunk itt vastapsot is! Érezhetjük a közönség szeretetét, lelkesedését, ami nem mindennapi dolog!
A kritikával pedig valóban szembe kell néznie annak, aki vállalja, hogy színész lesz!
Céltábla lesz, de nem csak a rosszat kapja. Az elismerő szavakon túl hallhatunk itt vastapsot is! Érezhetjük a közönség szeretetét, lelkesedését, ami nem mindennapi dolog!
A kritikával pedig valóban szembe kell néznie annak, aki vállalja, hogy színész lesz!
12. Mások
vagyunk
"Van,
akinek a legkisebb kritika megemésztéséhez is egy bögre cukorra van szüksége.
Adjunk neki cukrot! Más kész magában lenyelni az orvosságot. Ne sajnáljuk
tőle!"(Joshua Wolf Shenk)
Hiába, nem vagyunk egyformák. Valaki sokáig és hosszasan rágódik dolgokon, valaki pedig hamar túlteszi magát rajtuk.
A sok tépelődés és kínlódás vezet aztán rossz lelkiállapothoz. Ezt nem igazán szabad engednünk, de nehéz dolog ez! Jótanács: próbáljuk a rosszat csak addig megőrizni, amíg levonjuk belőle a tanulságot, aztán engedjük el! A jót viszont őrizgessük sokáig, mert erőt ad a mindennapokban!
Hiába, nem vagyunk egyformák. Valaki sokáig és hosszasan rágódik dolgokon, valaki pedig hamar túlteszi magát rajtuk.
A sok tépelődés és kínlódás vezet aztán rossz lelkiállapothoz. Ezt nem igazán szabad engednünk, de nehéz dolog ez! Jótanács: próbáljuk a rosszat csak addig megőrizni, amíg levonjuk belőle a tanulságot, aztán engedjük el! A jót viszont őrizgessük sokáig, mert erőt ad a mindennapokban!
13.
Haragszom!
"Ha
megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van."
(Stephen King)
Sokszor tapasztalható, hogy egy csipetnyi igazságot rendszerint elhintenek a kritizálók, csak az a baj, hogy kíméletlenek. Valamennyi igazság van abban, amit mondanak, csak ahogy odavetik, az a fájó! Próbáljuk magunkat mentesíteni érzelmileg a durva mondatoktól, keressük meg a megfogadható tanácsot!
Sokszor tapasztalható, hogy egy csipetnyi igazságot rendszerint elhintenek a kritizálók, csak az a baj, hogy kíméletlenek. Valamennyi igazság van abban, amit mondanak, csak ahogy odavetik, az a fájó! Próbáljuk magunkat mentesíteni érzelmileg a durva mondatoktól, keressük meg a megfogadható tanácsot!
14.
Alkossunk!
"Bírálni
könnyű, alkotni nehéz."(André Cardinal Destouches)
Ha valaki csak úgy bíráskodik, érdemes lenne odavetni: „Ha ennyire tudod, hogy kell csinálni, lássuk, mit tudsz, aztán majd véleményezem!”
Ha valaki csak úgy bíráskodik, érdemes lenne odavetni: „Ha ennyire tudod, hogy kell csinálni, lássuk, mit tudsz, aztán majd véleményezem!”
Általában nehéz visszavágni, de érdemes lenne! Ne hagyjuk, hogy lelkesedésünket
elvegyék!
15.
Elemezzünk!
"A
kritizálás elvakít, az elemzés viszont felnyitja az ember szemét."
(Robert Toru Kiyosaki)
Igazi kulcsszóhoz érkeztünk, az elemzéshez! Ha valakivel sikerül leülnünk, és együtt gondolkodnunk, taglalni a problémát, elkövetett hibát, vagdalkozás nélkül, sokkal többre megyünk. Sikerül rávilágítani, mit rontottunk, s könnyebb orvosolnunk. Erre koncentráljunk!
Igazi kulcsszóhoz érkeztünk, az elemzéshez! Ha valakivel sikerül leülnünk, és együtt gondolkodnunk, taglalni a problémát, elkövetett hibát, vagdalkozás nélkül, sokkal többre megyünk. Sikerül rávilágítani, mit rontottunk, s könnyebb orvosolnunk. Erre koncentráljunk!
16. Kritika,
mint eső
"A
kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember
növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit."(Frank A. Clark)
Nem mindegy, hogyan adjuk elő, milyen stílusban beszélünk, mennyire vagyunk kíméletlenek. Törekedni kell a finomabb kifejezésmódra, a kíméletességre, az segít, növekedni fogunk!
Nem mindegy, hogyan adjuk elő, milyen stílusban beszélünk, mennyire vagyunk kíméletlenek. Törekedni kell a finomabb kifejezésmódra, a kíméletességre, az segít, növekedni fogunk!
17. Kritika
és gúnyolódás
"Aki
kigúnyolva és megvetve érzi magát, az támadásnak éli meg a kritikát. Mindegy,
mennyi igazság van a kijelentésben, ha támadva érezzük magunkat, ellenállunk
Védekező álláspontra helyezkedünk, és lehúzzuk a rolót."(Barbara Berckhan)
Ez a baj,
sokan ezért is fordulnak hozzám különböző testi panaszokkal. Ha valaki
megszégyenítve érzi magát, úgy látja, letiporták, megalázták, nagyon nehéz
felkelni és újra kezdeni. Tudom jól, miről beszélek, magam is tapasztaltam
hasonlókat.
Csak azt tudom mondani, aki kritizál, ő is ember, nem áll felettünk, mert ő sem tökéletes, viszont az indulatos érzelmei vezénylik, ami súlyos károkat okoz. Nagyon nehéz az ilyen jellegű kritikából kiszűrni a morzsányi igazságot és megtalálni a tanácsot, amit ki akar fejezni.
Csak azt tudom mondani, aki kritizál, ő is ember, nem áll felettünk, mert ő sem tökéletes, viszont az indulatos érzelmei vezénylik, ami súlyos károkat okoz. Nagyon nehéz az ilyen jellegű kritikából kiszűrni a morzsányi igazságot és megtalálni a tanácsot, amit ki akar fejezni.
Segíthet rajtunk, ha tudjuk, mi a másik gyenge pontja, s elképzeljük, mit
szólna az illető, ha a sérülékeny pontját ugyanúgy kritizálnák, ahogy ő teszi
velünk.
Szelektáljunk! Söpörjük félre a gunyoros megjegyzéseket, dobjuk ki az ablakon,
s hagyjuk meg, ami igazán fontos, az igazságmorzsát, mert csak abból
tanulhatunk!
18. Kritika
és a tárgyilagosság hiánya
"Az
ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és
tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való
börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak."(Móra Ferenc)
Önmagunkból kilépve nem tudunk kritizálni, de sebaj! Ahány ember, annyi vélemény. Hátha a többségnek tetszik, amit csinálunk, hiszen ugyanaz az étel sem ízlik mindenkinek, eltérnek a vélemények!
A kritika tükrözi a másik egyéniségét, keressünk olyan társaságot, ahol hasonló személyiségű emberek vesznek körül, mindjárt jobban érezzük magunkat!
Önmagunkból kilépve nem tudunk kritizálni, de sebaj! Ahány ember, annyi vélemény. Hátha a többségnek tetszik, amit csinálunk, hiszen ugyanaz az étel sem ízlik mindenkinek, eltérnek a vélemények!
A kritika tükrözi a másik egyéniségét, keressünk olyan társaságot, ahol hasonló személyiségű emberek vesznek körül, mindjárt jobban érezzük magunkat!
19. Értelmes
kritika
"A
kritika értelmes és fontos visszajelzés, amely előre vihet bennünket. De csak
akkor, ha úgy adják elő, hogy be tudjuk fogadni, és meg tudjuk emészteni.
Az építő kritika mindig a teljesítményre vagy az eredményre irányul."
Az építő kritika mindig a teljesítményre vagy az eredményre irányul."
(Barbara Berckhan)
Ez a könyvem
egyik mondanivalója dióhéjban! Ha lehetne, kiírnám egy kis kártyára ezt a
gondolatot, s terjeszteném, mert ez a kulcsa mindennek!
20. Kritika
és az irigység
"Az
irigység művészetét kritikának nevezhetjük."(Osvát Ernő)
Mint már szó volt róla, az irigység és féltékenység sokat árt, rossz kritikát szül. Nem épít, hanem rombol, összetöri a másik önbecsülését, önbizalmát. Bántó, fájó. Meg kell hallanunk, melyek az irigységből fakadó észrevételek, s el kell hessegetnünk, mint a legyeket, szúnyogokat. Szabaduljunk meg tőlük, mert többet ártanak, mint használnak!
Mint már szó volt róla, az irigység és féltékenység sokat árt, rossz kritikát szül. Nem épít, hanem rombol, összetöri a másik önbecsülését, önbizalmát. Bántó, fájó. Meg kell hallanunk, melyek az irigységből fakadó észrevételek, s el kell hessegetnünk, mint a legyeket, szúnyogokat. Szabaduljunk meg tőlük, mert többet ártanak, mint használnak!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018. - (5. fejezet - 7. rész)
Az első
vizsgák
Lion a tőle
szokottnál is elegánsabb báli ruhát választott magának, amin a testvérei eléggé
meglepődtek. A testvéreknek az is feltűnt, hogy az utóbbi időben valamivel
nőiesebben kezdett el öltözködni, ráadásul teljesen magától, mindennemű
unszolás nélkül. Lion mindig is a sportos és laza ruhákat részesítette
előnyben, ezért is tartották a testvérei kissé furcsának ezt a változást.
– Nagyon szép vagy, Lion – dicsérte meg Gabriel, miközben táncoltak. A
férfi kivételesen most nem öltönyt, hanem aranyfakó hímzésű szegéllyel
díszített, hófehér, magas nyakú talárt és hozzáillő sálat vett fel erre az
alkalomra. – Viszont nem szeretem, ha a fekete színt egy leányzó vagy nő
viseli, éppen ezért bátorkodom a ruhád színén változtatni egy picikét –
csettintett. Lion immár hófehér színű, vintage stílusú, pánt nélküli és kápolna
uszályos nagyestélyit viselt. A ruha oldalt húzott, a szoknya része pedig
rátétes díszítésű volt. Roppantott hegyikristály ékszereket viselt, ami
kifejezetten illet a viseletéhez. – Majdnem elfelejtettem ezt az aprócska
dolgot – csettintett még egyet Gabriel, mire Lion fején egy csillogó tiara
jelent meg. – Tőlem neked! – varázsolt elő a semmiből egy tükröt, amit aztán
oda adott Lionnak.
– Ez egy tiara…! – nézte magát a tükörben tágra nyílt szemekkel. – Ezt
igazán…
– Ez már a tiéd! – vágta rá ellentmondást nem tűrő hangon Gabriel, majd
egy gyors mozdulattal eltüntette Lion kezéből a tükröt. – A kérdésedre a
válasz, gyémánt és fekete zafírral ékesített a tiarád.
– Ne kotorássz a fejembe! – morogta Lion.
– Nyugalom, nem hatoltam be az elmédbe – nevette el magát a férfi. –
Egyszerűen csak lerítt rólad, hogy érdekel, miből van a tiara.
Lion Gabrielen kívül csak a bátyjaival táncolt a bálon. Nagyon örült, hogy a
férfi sokat táncolt vele. Bárcsak örökké tartana a táncuk, gondolta magában.
Remélte, több is lehet Gabriel és közötte, mint barátság. Sok időbe telt, mire
rájött, hogy bizony szerelmes lett az arkangyalba, ráadásul nem is akárhogy.
Dragon sötét vörös színű öltönyben feszített. A zakó kabátja álló galléros
volt, ami alatt fekete inget és hozzá illő mellényt viselt. A francia
nyakkendőjén egy fekete színű sárkány bross díszelgett. Sok hölgy zsongta
körbe, amit rendesen ki is használt, így egész este le sem ült.
A bál közel éjfélig tartott, mivel a hagyomány szerint, amikor tizenkettőt üt
az óra, aludni kell térni, mert amit karácsony éjjelén álmodik valaki, az
valósággá válik.
Karácsony másnap reggelén a testvérek picit kómásan ébredtek. A bál végén
megbeszéltek szerint Pegasusnál gyülekeztek össze az ajándékozáshoz.
Pegasus nagyon örült annak, amikor az unokatestvérei közölték vele, hogy úgy
döntöttek, nem csak az ajándékozás idején lesznek nála, hanem egész nap.
A testvérek az Emberek Világa szerint ajándékozták meg egymást. Mindenki valami
személyhez szóló és jelképes ajándékkal kedveskedett a másiknak.
Wolf, mindenki ízlésének megfelelően, egy-egy sálat adott ajándékba. Pegasus
ajándékkosarakat készített, amikben mindenkinek a kedvenc édességei voltak.
Lion a testvéreinek egy nagyméretű, bekeretezett, és általa szerkesztett
családi fotókollázst állított össze. Dragon általa írt és összekomponált
dalokkal kedveskedett, amiket ráadásul, a társaság legnagyobb örömére, bakelit
lemez formájában adott át. Phoenix saját maga által készített különleges illatú
parfümöt adott a többieknek, Wolfnak például szirén illatút kreált, aminek
annyira megörült, hogy szó szerint a nyakába ugrott.
Pegasus nagyon élvezte a házi gazda szerepét, mindent megtett azért, hogy az
unokatestvérei jól érezzék magukat nála.
A testvérek látták Pegasuson, mennyire töri magát azért, hogy kényelmesen és
otthonosan érezzék magukat nála, ennek fényében igyekeztek a segítségére lenni
mindenben.
Ebéd előtt nem sokkal kopogtattak az ajtón. A testvérek el nem tudták képzelni,
ki lehet az és mit akarhat ilyenkor. Pegasus ment ajtót nyitni, és amikor meg
látta ki, pontosabban kik érkeztek hozzá, megdöbbent.
– Oraculum és Merlin?! – hüledezett Pegasus, mire a többiek is odamentek a
bejárati ajtóhoz. A többi testvér is csodálkozva nézett a váratlan vendégekre.
– Történt valami?
– Karácsony van! – vágta rá felhőtlen mosollyal az arcán Merlin.
– Gyertek be! – invitálta beljebb Pegasus az újonnan érkezőket. –
Nemsokára tálaljuk az ebédet.
– Nagyszerű! – mondta Oraculum jókedvűen. – Örülünk, hogy mindannyian itt
vagytok.
– Mi is örülünk nektek – jegyezte meg kedvesen Phoenix. – Egyelőre
foglaljatok helyet a nappaliban.
– Szeretnénk megajándékozni titeket – mondta Merlin.
– De hát mi nem kész…
– Tudjuk, Wolf – szakította félbe Oraculum. – Nekünk bőven nagy ajándék,
hogy veletek lehetünk.
Dragon akkorát tüsszentett rá Oraculum mondatára, hogy egy pillanatra még a
föld is megremegett a lábuk alatt.
– Tiszta szerencse, hogy csak egy vulkán tört ki most miattad, Dragon –
mondta csípőre tett kezekkel a nappali közepén álló Lion –, nem úgy, mint az
első alkalommal, amikor legelőször vettünk rész Harcászattanon.
– Ezt meg honnan tudod, Lion?!
– Ugyan, Dragon, még egy hülyének is simán leesett, hogy te voltál az oka
– legyintett néhányat hanyagul.
– Igen, jól mondja Lion – helyeselt Pegasus, miközben a konyhában
készítették elő Wolffal az ebédet.
Az ebéd minden tekintetben kellemes, viszont meglepetésekkel teli volt. Az
önfeledt beszélgetés alatt Merlinnek és Oraculumnak alkalmuk adódott arra, hogy
elmondják, miként tettek szert az erejükre. A testvérek tátott szájjal
hallgatták végig a Merinin két vezetőjének az életét.
Merlin és Oraculum elmesélték, hogy valójában édestestvérek, a szüleik és ők
maguk is eredetileg halandó emberek voltak. Az ősi erőknek köszönhetik a képességeiket.
Az is kiderült a testvérek számára, hogy Merlin teremtette meg a mágiát, ő volt
az első, aki ezzel az erővel rendelkezett. Oraculum pedig a jövendölés képesség
és az elektromágneses elemi erő használatának a tudományát hozta létre.
– Ki hozta létre az ősi erőket? – kérdezte Pegasus.
– Senki se tudja, hogyan születtek meg az ősi erők és azok teremtményei –
válaszolta Oraculum.
– Foc mesélte nekem, hogy régen egyetlen egy világ létezett. Ez tényleg
igaz? – kérdezte kíváncsian Wolf.
– Az istenek harmincezer évvel ezelőtt választották szét a világot több
részre az egyensúly megteremtésének érdekében, és ekkor jött létre az Emberek
Világa is – magyarázta hosszasan és kissé komor hangon Merlin. – Ennek az
egésznek az volt az oka, hogy a különböző fajtájú lények az idő múlásával
sajnos egyre többször kerültek egymással értelmetlen konfliktusokba. Az utolsó
években már olyan pusztító háborúk tomboltak a világban, amelyek már az ősi
erők egyensúlyát veszélyeztették.
– Akkor az is igaz, hogy az emberek által ismert galaxisok valójában a
dimenziós falak részeit képezik.
– Igen, Wolf – helyeselt Merlin.
– Ideje átadnunk az ajándékainkat – szólalt meg Oraculum hosszú hallgatást
követően.
Mindannyian felálltak az asztaltól és a nappaliba vonultak. A testvérek a
kanapén foglaltak helyet, míg Merlin és Oraculum a nappali közepén, a
testvérekkel szembe álltak meg.
– Pegasus, gyere ide hozzánk kérlek. Szeretnénk átadni neked az
elfogadást.
– Az elfogadást? – állt fel a kanapé széléről, majd odament Merlinékhez.
– Ez egy olyan varázslat, ami segít, hogy jobban elfogadd önmagad –
magyarázta Oraculum. – Amióta megvan a démoni erőd, megbillent a belső
egyensúlyod.
– Igaz – hajtotta le a fejét szomorúan Pegasus.
– Fogadd tőlünk sok szeretettel – tette mindkét kezét össze Merlin és
Oraculum.
Pegasust néhány pillanatra körbeölelte sok-sok aprónyi, aranyszínű és
cseresznyevirág szirom. A nő érezte, hogy Merlinék lélekerőt és mágiát
használnak a gyógyítására. Kellemes, megnyugtató érzés járta át minden
porcikáját, amit már nagyon hiányolt.
– Ez a varázslat addig fog tartani, amíg nem vagy képes teljesen elfogadni
a démoni erődet – magyarázta Oraculum, miután befejezték Merlinnel a
varázslatot.
– Köszönöm! – ölelte meg Pegasus először Oraculumot, utána meg az idős
férfit.
– Wolf, neked a bizalmat adjuk ajándékba. Tudjuk miken mentél keresztül –
fordította átható tekintetét a kanapén ülő nőre Oraculum.
– Rendben – állt fel a kanapéról Wolf, majd odament a nappali közepén álló
duóhoz, időközben Pegasus ismét helyet foglalt a kanapé szélén.
– Akárcsak Pegasusnál, neked is csak addig fog tartani ez a varázslat,
amíg nem leszel képes újra magadtól bízni másokban, de legfőképpen önmagadban –
fogta meg Wolf kezeit Merlin.
Minden pontosan ugyanúgy zajlott le a varázslat menetét illetően, mint
Pegasusnál. Wolf szinte már teljesen elfelejtette, milyen az önmagába és
másokba vetett bizalom. A varázslat végrehajtását követően hálája jeléül ő is
megölelte az ajándékozóit, végül visszaült a helyére a kanapén.
– Nektek pedig kivételesen nem varázslatot ajándékozunk – mosolygott
titokzatosan Merlin. – Bejöhetsz, Vazul – emelte meg a hangját.
Folytatjuk.
**********************
6.
VERSVÁLOGATÁS
I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
I. P. STEVE: Apák
ünneplés
Apák napja a
modern kor adta ünnep,
amikor a családtagok összeülnek
hogy sok dolgos, rohanó hétköznap után
egyszer a családfőt ünnepelni tudják.
Ha ki sem emelik az apa szerepét
és nem harsogják törődő szeretetét,
de él a fiúk szívében példaképük,
s lányoknak, hogy milyen legyen majd a férjük.
Apák, kik sajnos nem élhették meg a mát,
de ma értük sír egy vérvörös rózsaszál,
emléket őriz, fénykép, csendes temető.
Régen még úgy mondták, a kenyérkereső,
a gyermekének szülő, mint anya férje.
Sokszor omlott le fáradtan hazaérve,
mindezt a család jövővőjéért tette
Amíg él sokszor mondd ki: Apa, szeretlek!
Nem az a lényeg, hol és mikor ünnepled,
otthon a június, itt meg a szeptember,
a katolikusegyház Szent József napján,
de legtöbb helyt világi ünnepként tartják
az apák napi szeretet megtisztelést.
Évente egyszer nekik is kell könnyedén,
nevetve, ünnepelten köszöntött lenni,
elismerésüket boldog
amikor a családtagok összeülnek
hogy sok dolgos, rohanó hétköznap után
egyszer a családfőt ünnepelni tudják.
Ha ki sem emelik az apa szerepét
és nem harsogják törődő szeretetét,
de él a fiúk szívében példaképük,
s lányoknak, hogy milyen legyen majd a férjük.
Apák, kik sajnos nem élhették meg a mát,
de ma értük sír egy vérvörös rózsaszál,
emléket őriz, fénykép, csendes temető.
Régen még úgy mondták, a kenyérkereső,
a gyermekének szülő, mint anya férje.
Sokszor omlott le fáradtan hazaérve,
mindezt a család jövővőjéért tette
Amíg él sokszor mondd ki: Apa, szeretlek!
Nem az a lényeg, hol és mikor ünnepled,
otthon a június, itt meg a szeptember,
a katolikusegyház Szent József napján,
de legtöbb helyt világi ünnepként tartják
az apák napi szeretet megtisztelést.
Évente egyszer nekik is kell könnyedén,
nevetve, ünnepelten köszöntött lenni,
elismerésüket boldog
á
Az
életünkről
Bocsánat, hogy látod, mint élek,
hogy szavaim itt szárnyra kélnek,
mint sóhajom a zúgó szélben!
Hallgatásom sokkal vészesebb,
ezért gondoltam, ha kérhetem,
hogy bemutassam az életem.
Bár enyém sem különb, mint tiéd,
így még dicsekednem sincs miért,
de sohasem szólt meg, senki még.
Meglehet, ha magamról írok,
úgy másokról és rólad is szól,
bár azt hiszem, hogy ez nem titok.
Ne szólj meg te sem versemért,
mert mit olvasol az veled él
és másnak lehet egy ébredés!
hogy szavaim itt szárnyra kélnek,
mint sóhajom a zúgó szélben!
Hallgatásom sokkal vészesebb,
ezért gondoltam, ha kérhetem,
hogy bemutassam az életem.
Bár enyém sem különb, mint tiéd,
így még dicsekednem sincs miért,
de sohasem szólt meg, senki még.
Meglehet, ha magamról írok,
úgy másokról és rólad is szól,
bár azt hiszem, hogy ez nem titok.
Ne szólj meg te sem versemért,
mert mit olvasol az veled él
és másnak lehet egy ébredés!
á
Röpke
létezésünk
Suhanó
árnyék minden lét,
hiszen egyszer, mind véget ér.
A hosszú élet rövid lesz,
ha odaérsz, majd elhiszed.
Szélszárnyán suhan a sóhaj
ha jön az utolsó óra.
A remény halványul, hervad
s holnaptól nem lesz több tegnap.
hiszen egyszer, mind véget ér.
A hosszú élet rövid lesz,
ha odaérsz, majd elhiszed.
Szélszárnyán suhan a sóhaj
ha jön az utolsó óra.
A remény halványul, hervad
s holnaptól nem lesz több tegnap.
….........................…
KLEMENT
BURZA MÁRIA: Kedves ünnep
Minden évnek
van egy napja,
s megállunk egy pillanatra,
édesapát átölelni,
szeretettel köszönteni.
Sír a szemem ezen napon,
édesapám messze vagyon,
feléje száll gondolatom,
szavát szívemből hallhatom.
Szeretetét szíven őrzi,
segít nekem álmot szőni.
s megállunk egy pillanatra,
édesapát átölelni,
szeretettel köszönteni.
Sír a szemem ezen napon,
édesapám messze vagyon,
feléje száll gondolatom,
szavát szívemből hallhatom.
Szeretetét szíven őrzi,
segít nekem álmot szőni.
á
Klement B.
Mária: Az idő súlya
Az idő súlya
az arcra ráncot fest,
szépségből egy-egy darabkát kiszed,
így az a múló idővel kopott lesz,
a múló idő szépséget is vihet..
szépségből egy-egy darabkát kiszed,
így az a múló idővel kopott lesz,
a múló idő szépséget is vihet..
Talán
magadtól is megkérdezed,
egykori szépséged hová veszett...
szemed alatt karikák, s oly beesett,
a látáshoz is már szemüveg kell.
egykori szépséged hová veszett...
szemed alatt karikák, s oly beesett,
a látáshoz is már szemüveg kell.
Boldog
napjaid sorra eltűnnek,
ami biztos volt, ne lásd eltűntnek,
ne törődj ráncokkal, melyek feltűntek,
ha távozol, a ráncok eltűnnek.
ami biztos volt, ne lásd eltűntnek,
ne törődj ráncokkal, melyek feltűntek,
ha távozol, a ráncok eltűnnek.
Mint egyszer régen, magad szépnek lásd
és mindenben a körforgásra láss.
és mindenben a körforgásra láss.
ÁTUTAZÓ
VENDÉGEK VAGYUNK
Az ember
porszemnyi csupán,
de élhetne szív bársonyán,
tudásának a nyomdokán,
átlépve napjai gondján.
de élhetne szív bársonyán,
tudásának a nyomdokán,
átlépve napjai gondján.
Hisz
mindannyian elmegyünk,
rövidre szabott életünk,
létezünk, benne küzdelmünk,
Szeretet legyen fegyverünk.
rövidre szabott életünk,
létezünk, benne küzdelmünk,
Szeretet legyen fegyverünk.
á
CSILLAGÖSVÉNYEN
UTAZOM
Emberi
létünk villanásnyi a Mindenségben,
földi pályánk gyorsan véget ér, de lelkünk tovább él,
mégis ki marad, szívére gyász borul, fájdalma nagy,
s vigasz-szavak a megsebzett szívnek oly keveset adnak.
földi pályánk gyorsan véget ér, de lelkünk tovább él,
mégis ki marad, szívére gyász borul, fájdalma nagy,
s vigasz-szavak a megsebzett szívnek oly keveset adnak.
Szomorúbb
lesz a Föld, s az Ég könnyet ejt,
itt lent megáll egy szív, de odafent csillag lesz,
s a gyászolóra éjszakánként rátekint
a csillagok fényével üzeni:
Ne sírj, ne könnyezz, csak pihenni mentem el.
itt lent megáll egy szív, de odafent csillag lesz,
s a gyászolóra éjszakánként rátekint
a csillagok fényével üzeni:
Ne sírj, ne könnyezz, csak pihenni mentem el.
A halál csak
a testet pusztítja el, de a
Lélek tovább él és Szeret, nincs többé
benne félelem, mint idelent, a test csak
egy ruha volt, tönkre ment, de a Lelket
őrzi az Isteni Szeretet.
Lélek tovább él és Szeret, nincs többé
benne félelem, mint idelent, a test csak
egy ruha volt, tönkre ment, de a Lelket
őrzi az Isteni Szeretet.
Jó nekem
itt, hol nincs több fájdalom,
színes felhőkön, csillagösvényen utazom,
ne fájjon szíved, erősítsd hited, hiszen,
ha földi időd lejár, találkozol velem.
színes felhőkön, csillagösvényen utazom,
ne fájjon szíved, erősítsd hited, hiszen,
ha földi időd lejár, találkozol velem.
Ha gondolsz
rám, én mindig ott leszek,
de ne keljen látnom, hogy könnyezel,
arra gondolj, én már nem szenvedek,
az Örök Hazában megpihenhetek,
ne engedd, hogy könnyeid zivatarrá legyenek,
de enged, hogy hited ereje eloszlassa a bánat felhőket.
de ne keljen látnom, hogy könnyezel,
arra gondolj, én már nem szenvedek,
az Örök Hazában megpihenhetek,
ne engedd, hogy könnyeid zivatarrá legyenek,
de enged, hogy hited ereje eloszlassa a bánat felhőket.
Klement B.
Mária
/ eltávozott családtagomra emlékezve/
**********************
2020. május 05.
2020. május 18.
NAGY BANDÓ ANDRÁS és GVENDOLIN
12. PRÓZÁK,
ÉS VERSEK, SZÜLETÉS NAPOMRA
magamnak előre,
a másik oldalon,
örökké tartó
magányos utamon.
Kaposvár, 2020.május 7.
/ eltávozott családtagomra emlékezve/
**********************
7. FÉNYEK
VAKONDJA PÁLYÁZAT
ERDŐSNÉ ONDA
MARICA (jelige: becenév): Fülesbagoly
Beállt a
kettes busz a megállóba. Fel akartam lépni az alsó lépcsőfokra, amikor egy kis
hurrikán félre söpört.
- Elnézést, figyelmetlen voltam. - hebegte a megszeppent kislány fülig
vörösödve.
A hangos-bemondást elnyomta a gyerekek kiabálása:
- Baagooly, Baagooly! - kántálták tapsolva.
Az ajtók végre bezáródtak, és elindultunk.
- Meddig utazol? Gyere, ülj le ide mellém!- mosolyogtam a szemüveges kislányra.
Nem válaszolt, csak lekuporodott mellém. Sűrűn pislogott, tekintete ide-oda
rebbent. Éreztem, hogy égeti a szemét a könny. Vagy inkább a kis lelkét.
Ismerős volt ez a helyzet. Úgy rohantak meg a gyerekkori emlékek, mintha azok a
szenvedéssel teli évek nem húsz éve történtek volna.
- Nekem is bagoly volt a becenevem. - súgtam neki halkan.
- De a néni nem is csúnya. - nézett rám hitetlenkedve.
- A bagoly nem is csúnya.
- De nem is szép. - válaszolta elkeseredetten.
- Engem fülesbagolynak hívtak, mert beteg volt a fülem, és hallókészüléket kellett
viselnem.
- Nekem a szemüvegem miatt mondják. - sóhajtott. - A környezet könyvben van egy
bagoly, akinek nagy barna kör alakú folt van a szeme körül. Mióta meglátták a
fiúk, azóta csúfolnak. - mutatott a barna keretes szemüvegére.
- Sokkal jobb, mint a pápaszemes kígyó. - nevettem rá
- A néni füle meggyógyult? - Érdeklődött, a vígasznak szánt buta megjegyzésemet
figyelmen kívül hagyva.
- Á, nem. Dehogy. Most is van hallókészülékem, csak sokkal kisebb, meg úgy
hordom a frizurám, hogy az is takarja. Nézd!
- Kicsit félresöpörtem a tincseimet, és a kislány felé fordítottam a fülem.
- Ez tényleg pici, ha nem tetszik megmutatni, észre sem veszem. Milyen jó
lenne, ha a szemüveget is el lehetne tüntetni!- tette még hozzá egy újabb sóhaj
kíséretében.
- Erre már nem kell sokat várnod. Hallottál már a kontaktlencséről? Talán egy
reklámban, vagy a tévében…
- Valahol hallottam. De biztosan nem lehet nekem olyan, ha az orvos ezt a ronda
szemüveget írja fel állandóan.
- Nem is ronda. Szerintem kifejezetten jól áll neked. Ha kicsit nagyobb leszel,
egészen biztosan viselhetsz kontaktlencsét. Meg kell kérdezni az orvost erről.
- Na jó, de addig? Addig minden nap ez megy a suliban. Már nagyon utálom.
- Tudod, a gyerekek mindig froclizzák egymást.
- Ezt nem értem. Miért ilyen gonoszak?
- Talán nem is gonoszak. Figyeld meg, hogy mindenkinek van gyengepontja, vagy
olyan tulajdonsága, amiről elnevezhetik.
- Az biztos. Azt a vörös fiút, aki a megállóig futott utánam rókának
hívják, a barátját meg csigának, olyan lassú.
- Na látod. - néztem rá komolyan - mégsem bánkódnak miatta.
- Az igaz. - mondta lassan elgondolkodva.
- Még az is lehet, hogy szeretik a becenevüket, mert kedves és találó…
Végállomás következik. - hallatszott a hangosbemondóból.
A kislány felállt és felkapta a táskáját a hátára.
- Olyan jó volt beszélgetni. Már nincs is rossz kedvem. Amikor csúfolnak, arra
fogok gondolni, hogy nem tart örökké, mert hamarosan lesz kontaktlencsém, és
már nem fogok úgy kinézni, mint egy bagoly.
- Vigyázz magadra! Örülök, hogy megismerhettelek. - mondtam a lánykának, a
vállát megsimítva, amikor leszálltunk.
Sokszor
járok ezen az útvonalon, és nem volt olyan alkalom, hogy ne gondoltam volna a
szemüveges kislányra. Figyeltem, hátha ismét meglátom, de hónapokig nem
találkoztam vele. Egyik nap épp az orrom előtt ment el a járat, így leültem a
padra. Melegen sütött a nap, a szememet becsukva napoztam néhány percig, mikor
a következő párbeszédre lettem figyelmes.
- Húzzál már, mert jön Bagoly és beszélni akarok vele!
- Akkor csá te hős szerelmes, majd holnap talizunk.
Kinyitottam a szemem, és megpillantottam a távolban a buszt. Felálltam a padról
és közelebb léptem a járda szegélyéhez. Szándékosan nem fordultam hátra, de úgy
nyúlt a fülem, mint a rétestészta, hogy ne maradjak le semmiről.
- Bagoly, várj egy kicsit! - hallottam a hátam mögül a fiúcska bátortalanná
vált hangját. - Arra gondoltam, készülhetnénk együtt a magyarra. Tudod, amit
kiadtak csoportosra. - mivel nem kapott választ még hozzátette - Vagy van már
párod?
- Nincs. - nyögte újdonsült kis barátnőm.
- Akkor holnap megvárhatlak tesi után?
- A választ elnyelte a forgalom zaja, csak azt láttam, hogy a lányka
felugrott a busz lépcsőjére, és hosszan nézte a megállóban integető
alakot.
- Halihó, kislány!- intettem felé. - Sokat gondoltam rád a napokban. Elárulod a
neved? Nem tudom, hogy szólítsalak…
- Csókolom. Nórinak hívnak, de nyugodtan tessék Bagolynak szólítani.
- Hát most jól megleptél. Mi történt?
A válla fölött hátra nézett, arra, ahonnan elindult a busz.
- Rájöttem, hogy nem is olyan rossz becenév ez a Bagoly.- mondta egy huncut
mosollyal, és mellém huppant az ülésre.
**********************
8. HAZAI
TÁJAKRÓL
- NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL-
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: ILYEN SZÉP A
VILÁG
Eltűnődünk,
ha beteg a világ,
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
de múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
embernek maradni.
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
de múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
embernek maradni.
Ismeritek a
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását?
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát?
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát.
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát.
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát.
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát.
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűsvízű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat.
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét,
Pásztortüzeknek
Keserű füstjét.
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését.
Itt élő népeknek
Félő könyörgését.
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit sem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Háztető sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
S idegenben
Torokszorítóan
Szűk lesz számotokra
A Világ.
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását?
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát?
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát.
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát.
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát.
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát.
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűsvízű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat.
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét,
Pásztortüzeknek
Keserű füstjét.
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését.
Itt élő népeknek
Félő könyörgését.
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit sem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Háztető sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
S idegenben
Torokszorítóan
Szűk lesz számotokra
A Világ.
Most beteg
ez a Föld,
meg kell gyógyítanunk immár,
nem vigyáztunk rá igazán,
miket míveltetek vele?
Kérdezi unokánk,
s emberek tömege
szemlesütve áll,
milyen szép is lehetne
ez a csodálatos világ.
meg kell gyógyítanunk immár,
nem vigyáztunk rá igazán,
miket míveltetek vele?
Kérdezi unokánk,
s emberek tömege
szemlesütve áll,
milyen szép is lehetne
ez a csodálatos világ.
Szekszárd,
2020. április 21.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: FÉLELEMBEN
ÉLEK
Gyermekkorom
óta
félek a sötétben.
Affene.
Hiába mondták,
akkor ott,
nem kell félni,
nincs itt semmi és senki,
de én érzem,
mint nyúlfi az esőt,
mára már lett.
nahiszen.
félek a sötétben.
Affene.
Hiába mondták,
akkor ott,
nem kell félni,
nincs itt semmi és senki,
de én érzem,
mint nyúlfi az esőt,
mára már lett.
nahiszen.
Hiába is
mondtam,
hogy én mégis félek,
kutyát, macskát nem érdekelt.
hogy én mégis félek,
kutyát, macskát nem érdekelt.
Most újra
itt vagyok,
szemtelenül, vakon,
néha leverem a poharat,
sohasem süt már ki a Nap.
szemtelenül, vakon,
néha leverem a poharat,
sohasem süt már ki a Nap.
Időnként a
marhahúst
el - eldobom,
ha átrendezik a bútorzatot,
megváltozik a hajlékom.
el - eldobom,
ha átrendezik a bútorzatot,
megváltozik a hajlékom.
Na te
boldogtalan lélek,
sorsod megérdemled,
mondja kitől nem reméltem,
most már aztán félhetsz,
olyant láttál amit nem kéne,
ez a büntetésed érte,
minden semmivé lett,
eljött a végítélet,
foglald el a bérleményed,
az a földrög sem a tied.
sorsod megérdemled,
mondja kitől nem reméltem,
most már aztán félhetsz,
olyant láttál amit nem kéne,
ez a büntetésed érte,
minden semmivé lett,
eljött a végítélet,
foglald el a bérleményed,
az a földrög sem a tied.
Gyújts egy
szál gyertyát
hogyha majd meghalok,
abból a pirosból,
amit rég hagytam ott,
a sárga pamlagon.
hogyha majd meghalok,
abból a pirosból,
amit rég hagytam ott,
a sárga pamlagon.
Figyeld majd
meg,
hogy a fénye
merre szalad,
s roppan a deszka
a tűz súlya alatt.
hogy a fénye
merre szalad,
s roppan a deszka
a tűz súlya alatt.
Végezetül a
láng
kihunyva lekushad,
kihűlve egy markocska
por és hamu marad,
benne fürödhetnek
a dalos madarak.
kihunyva lekushad,
kihűlve egy markocska
por és hamu marad,
benne fürödhetnek
a dalos madarak.
Hogy végleg
elérjen
engem az enyészet,
öntsd a kevéske pernyét
egy virág tövéhez,
Ő legalább hadd éljen,
illatozva, szerényen.
engem az enyészet,
öntsd a kevéske pernyét
egy virág tövéhez,
Ő legalább hadd éljen,
illatozva, szerényen.
2020. május 05.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: KÖSZÖNÖM
NEKED HATVANHATSZOR
Hatvan hatszor
megköszönöm Neked,
hogy számon tartottad a számot,
misztikumát e számmisztériának,
s az egész hisztériának,
és, hogy számon tartottad a szádat,
s csókkal köszöntötted orcámat,
legszebbik napján e világnak,
orgonanyitogató felsíró éjszakának
2020. május tavaszának,
elcsendesült hajnalán.
megköszönöm Neked,
hogy számon tartottad a számot,
misztikumát e számmisztériának,
s az egész hisztériának,
és, hogy számon tartottad a szádat,
s csókkal köszöntötted orcámat,
legszebbik napján e világnak,
orgonanyitogató felsíró éjszakának
2020. május tavaszának,
elcsendesült hajnalán.
Köszönöm
édesanyám,
azt, hogy megszülettem,
az új élet Neked fájt,
nem pedig nekem.
Hatvanhat évet megéltem,
nem vagyok rá büszke,
fájón emlékezem
idő előtt elhunyt
iker testvéremre,
még ma is élhetne.
azt, hogy megszülettem,
az új élet Neked fájt,
nem pedig nekem.
Hatvanhat évet megéltem,
nem vagyok rá büszke,
fájón emlékezem
idő előtt elhunyt
iker testvéremre,
még ma is élhetne.
Sokfélét
megértem,
sok mindent elértem,
sok mindent nem értek,
életemben többször
örültem és féltem,
köszöntsél rám kupát,
még jó néhány évben.
sok mindent elértem,
sok mindent nem értek,
életemben többször
örültem és féltem,
köszöntsél rám kupát,
még jó néhány évben.
Azt gondolod
rólam,
jól megöregedtem,
öreg fateknőként
de megrepedeztem,
haszontalan lettem.
jól megöregedtem,
öreg fateknőként
de megrepedeztem,
haszontalan lettem.
Külsőmre
tekintve,
arcom vonásai
mélyre bevésődtek,
gerincem meghajolt,
mindenki előtt,
hajam deres lett,
szemem fénye kihűlt,
de itt legbelül
még dobog meleg szívem,
rendíthetetlenül.
arcom vonásai
mélyre bevésődtek,
gerincem meghajolt,
mindenki előtt,
hajam deres lett,
szemem fénye kihűlt,
de itt legbelül
még dobog meleg szívem,
rendíthetetlenül.
Vannak akik
már régen elhagytak,
magukban régen eltemettek,
akadnak akik már elfeledtek,
de sok- sok barátom van,
akik köszöntenek,
nekirugaszkodom újra az éveknek,
nem fejezem be addig,
míg oly sokan szeretnek.
magukban régen eltemettek,
akadnak akik már elfeledtek,
de sok- sok barátom van,
akik köszöntenek,
nekirugaszkodom újra az éveknek,
nem fejezem be addig,
míg oly sokan szeretnek.
Többek
csodálkoznak,
hát ez még él?
hagy talán időt nekem a teremtő,
hogy befejezzem mi kiróva van,
penitenciámmal együtt élve
megtisztítom magamtól magam magam,
hogy tisztán élhessek,
s ilyenkor teljes búcsút nyerek.
hát ez még él?
hagy talán időt nekem a teremtő,
hogy befejezzem mi kiróva van,
penitenciámmal együtt élve
megtisztítom magamtól magam magam,
hogy tisztán élhessek,
s ilyenkor teljes búcsút nyerek.
Csak akkor
hagyom abba,
ha én mondom, elég volt.
Felnézek az égre,
bocsánatot kérve,
tudom ekkor apám
haragudna érte.
ha én mondom, elég volt.
Felnézek az égre,
bocsánatot kérve,
tudom ekkor apám
haragudna érte.
S
akkor dobok egy rézpénzt,
ezért vigyen át a túlsó partra,
az ügyesen ravasz révész.
ezért vigyen át a túlsó partra,
az ügyesen ravasz révész.
Ekkor
elindulhatok
magamnak előre,
a másik oldalon,
örökké tartó
magányos utamon.
magamnak előre,
a másik oldalon,
örökké tartó
magányos utamon.
Szekszárd,
2020.05.07. SZÜLETÉSEM NAPJÁNAK HATVANHATODIK ÉVFORDULÓJÁN
HÁLÁSAN
KÖSZÖNÖM A KEDVES KÖSZÖNTÉSED!
VENDI,
MAGÁNZÓ, A ROSSEB SAROKBÓL
Arcom kerek,
Szívem ragyog
ha keresnél,
én itthon vagyok.
Szívem ragyog
ha keresnél,
én itthon vagyok.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: MÚLIK AZ IDŐ
- Megállíthatatlanul
múlik az idő. -
Az pont úgy
esett,
hogy házunkkal szemben
egy templom tornya meredez,
s legtetején
toronyóra jár,
mégsem halad tovább.
hogy házunkkal szemben
egy templom tornya meredez,
s legtetején
toronyóra jár,
mégsem halad tovább.
Udvarunkról
mindenki odalát,
de néha köd takarja el,
s ha nincs nálam
kedvenc zsebórám,
megnézem momentán
a két alkalmasság hogyan vág.
de néha köd takarja el,
s ha nincs nálam
kedvenc zsebórám,
megnézem momentán
a két alkalmasság hogyan vág.
Ha a mutató
egy vonalba áll,
pont hat órára jár,
ha könyékben hajlik a cájg,
három, vagy kilenc lehet,
de ha szerelmi kéjjel egymást takarják,
kicsi a naggyal enyelegve,
a Nap is delelőre hág.
pont hat órára jár,
ha könyékben hajlik a cájg,
három, vagy kilenc lehet,
de ha szerelmi kéjjel egymást takarják,
kicsi a naggyal enyelegve,
a Nap is delelőre hág.
Telefonunk
mellett
homokóra pereg,
méri a beszélt perceket,
teraszunkon napóra árnyéka
igyekszik a fény után,
bent ütős fali óra
hangja csendül réveteg,
s az inga leng,
messzire hallatszik
harangszava ha búg,
húzza láncát a súly,
forog tengelyén a fogaskerék,
s néha kivágja ajtaját
a mélabús kakukk.
homokóra pereg,
méri a beszélt perceket,
teraszunkon napóra árnyéka
igyekszik a fény után,
bent ütős fali óra
hangja csendül réveteg,
s az inga leng,
messzire hallatszik
harangszava ha búg,
húzza láncát a súly,
forog tengelyén a fogaskerék,
s néha kivágja ajtaját
a mélabús kakukk.
Ha kimerül
az elem,
megáll a ketyegés,
nem riaszt a Wekker,
néma a csengetés,
ám a homok tovább pereg,
szürkén az üvegen,
a napóra is elveszejti
árnyéka erejét,
hogyha eljön a sötétség.
megáll a ketyegés,
nem riaszt a Wekker,
néma a csengetés,
ám a homok tovább pereg,
szürkén az üvegen,
a napóra is elveszejti
árnyéka erejét,
hogyha eljön a sötétség.
Rég volt
mikor láttam még
a toronyóra láncát is,
ma már a tornyot sem látom,
hályog ül a szürke homályon,
csak a harang kongását számolom,
éjjelen, és nappalon át,
messzire üzen
alvónak, és vaknak egyaránt,
szinte egyre megy,
mikor kizúdul a rácson,
barna zsalugáton,
ha dallam csendül a kalapácson,
mennyire rohan az idő,
fájó keservvel konstatálom,
ami elmúlt emlék marad,
örökre elszalad a pillanat.
a toronyóra láncát is,
ma már a tornyot sem látom,
hályog ül a szürke homályon,
csak a harang kongását számolom,
éjjelen, és nappalon át,
messzire üzen
alvónak, és vaknak egyaránt,
szinte egyre megy,
mikor kizúdul a rácson,
barna zsalugáton,
ha dallam csendül a kalapácson,
mennyire rohan az idő,
fájó keservvel konstatálom,
ami elmúlt emlék marad,
örökre elszalad a pillanat.
2020. május 18.
**********************
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ,
ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
8. fejezet.
1.rész
Az
Ezüst-hegység királysága
Kiss Anikó és Kiss Erika |
Az éjszaka lassan, de nyugalomban telt el. Sadok és Erethon volt, akik utoljára
őrködtek, és amint a Nap első sugarai elkezdtek megjelenni, sorban elkezdték
felébreszteni a többieket. Nagy szerencséjük volt, hogy nem volt több sárkány a
közelben. Sadok most már egészen biztos volt benne, hogy a fekete sárkányt
azért küldték, hogy felderítse a környéket. Nyílván Sran tudomást szerzett
arról, sikerült eljutniuk a Beszélőállatok-mezejére, és ki akarta deríteni,
merre tarthatnak tovább. Azonban a viharmadarak felfigyelhettek a fekete
sárkány jelenlétére, és néhány felderítőt küldtek a nyomába, hogy utána elkapják,
ami sikerült is nekik. Egyelőre megint biztonságban voltak.
Rövid reggeli után útnak indultak. Utazásuk csendes és nyugodt volt; semmi sem utalt arra, hogy az ellenség a közelben ólálkodik. Dwan egész nap a fegyvere markolatát szorongatta, és éles szemeivel a környéket figyelte, hogy ha netán úgy adódik, akkor idejében meg tudja védeni Kraint és a többieket. Mióta a fekete sárkány fölbukkant a vidéken, azóta kétszer olyan elővigyázatos volt, mint eddig. Nem akarta, hogy a társaság bármelyik tagjának is bármi baja essen; különösen Krain épségéért aggódott. Nem akart úgy visszatérni az Ezüst-hegységbe, hogy azt mondja Éhonnak, Krain fiának, hogy az apja egy fekete sárkány ellen vívott csatában halt meg, miközben ő mit sem sejtve az egészről arra várt, hogy visszatérjen hozzá és unokatestvéreihez.
A Nap már egészen magasan járt, mikor az utazók egy olyan helyre érkeztek, ami igen ismerős volt a törpök számára, ami fellelkesítette őket. Hatalmas hegyeket láttak a távolban, amik mind az Ezüst-hegységhez tartoztak. Hóborította csúcsaik magasan az égre törtek, amiknek látványa lenyűgözte a habókokat. Még soha nem láttak ehhez fogható hegyeket. Habo-völgy zöld dombjaihoz és apró hegyeihez képest ezek a hegyek valóságos óriásnak tűntek.
Tran a mellette haladó Dwanra nézett, ki fellelkesülten nézte a távolban lévő Ezüst-hegységet, ami az otthont jelentette számára.
- Jól gondolom, hogy az ott az Ezüst-hegység? – kérdezte a törptől, ki ráemelte higgadtan csillogó szemeit.
- Jól – felelte nyugodtan. – Még néhány nap, és hamarosan elérjük a határát.
- Mégis milyen nagy ez az Ezüst-hegység? Mert innen nézve elég hatalmasnak tűnik.
- Mert az is. Ez Világfölde legnagyobb törp-királysága, ahol maga Krain uralkodik hosszú idők óta.
- Mégis mióta uralkodik?
- Amióta az apja, Kron meghalt egy csatában, amit a fekete-erdei lidércharcosokkal és koboldokkal folytattunk. Nagy csata volt, az már biztos.
Tran el tudta képzelni, és ezért megborzongott egy kicsit attól a gondolattól, hogy talán egyszer ő is részt vesz majd egy csatában, amit a barátai oldalán fog megvívni. Egyáltalán nem kívánta azt a pillanatot.
- És most ki vigyáz a királyságotokra? – szólalt meg Tran újra. – Talán az unokaöccse?
- Természetesen ő is – felelte Dwan. – De első sorban Éhon vigyáz most a népünkre.
- És ő ki?
- Ő Krain fia. Épp ezért, ő vigyáz most az Ezüst-hegység királyságára.
- Akkor rendkívüli harcos lehet.
- Mert az is. Különösen azért is, mert maga Krain képezte ki. Természetesen én magam is tanítgattam egy keveset.
- Na és az unokatestvére? Ő milyen harcos?
Dwan a fiatal habóra nézett.
- Miért érdekel?
Tran érezte, veszélyes kérdést tett fel. Nyílván Dwan megsejtette, hogy azért érdeklődik ennyire Krain unokaöccse iránt, mert félvér volt. Gyorsan ki kell találnia valamit, különben még Dwan félreérti a helyzetet.
- Csak azért, mert Krain biztosan őt is kiképezte.
Dwan egy ideig gyanakodva nézett a fiatal habóra, aki halkan nyelt egyet; végül válaszolt:
- Részben. A legtöbb harci tudását az édesanyjától tanulta meg; ugyanis Timudiel nemcsak hercegnő volt, de kiváló harcos is.
- Timudiel? – kérdezte Tran bambán.
- Kahin édesanyja. Ez volt a neve.
Tran maga elé meredt. Milyen szép neve volt Kahin édesanyjának. Igazi tünde-név; kétség sem férhet hozzá, hogy Kahin valódi tünde vérvonallal rendelkezett. Kíváncsi volt szülei történetére: hogy hogyan találkoztak, és hogy mi módon szerettek egymásba.
Már éppen meg akart szólalni, amikor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki közelebb lép hozzá, mire riadtan kapta föl a tekintetét, és Kraint látta meg maga mellett, ki fagyosan pillantott le rá.
- Jobb lesz, ha nem kérdezősködsz többet az unokaöcsémről – mondta a törp-király megvetően. – Az ő történetéhez neked aztán végképp semmi közöd.
Tran nem felelt. Remegve nézett bele Krain szemeibe, ki egy ideig a fiatal habót figyelte, majd aztán előrelépett, magára hagyva az ijedt fiút, ki megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
Egy biztos, ez a törp-király nagyon félelmetes tudott lenni, ami miatt nem igazán tudta eldönteni, hogy most hogyan viszonyuljon hozzá. Szerette volna, ha Krain végre elfogadná társának, ha már mégis együtt utazott vele, de úgy látszik, nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy Krain úgy tekintsen rá, mint a barátjára.
Gondolataiból egy erős kéz ébresztette fel, ami gyengéden mégis határozottan fogta meg a vállát; és ő Dwanra emelte a tekintetét, ki bátorítóan nézett le rá.
- Ne vedd a szívedre, amiért Krain így beszélt veled; de tudod, nagyon dühös szokott lenni, amikor valaki Kahinról szokott kérdezősködni. Még velünk, törpökkel is így szokott viselkedni, ha netán fölemlegetjük előtte az öccse és Timudiel történetét.
- De mégis mi baj van azzal, hogy meg akarom ismerni a családját? Hiszen nincs abban semmi rossz. Én is beszéltem neki korábban az enyéimről, akárcsak Soma.
- Az lehet, de Krain még nem készült fel arra, hogy elengedje a múltat; úgyhogy, fiatal barátom, jobb lesz, ha egy ideig kerülni fogod ezt a témát.
Tran hallgatott. Nem is hozta föl többé Kahint, inkább az út további részén arról kérdezte Dwant, hogyan élnek az Ezüst-hegység törpjei, ki szívesen válaszolt a habo mindenegyes kérdésére, így Tran elég sokat megtudott arról, miként telik Krain népének mindennapjai, amit roppant érdekesnek talált. Szeretett idegen népek történeteivel megismerkedni, így kiélvezte, hogy Dwan sok mindent elárult neki népéről és annak szokásairól.
Az utolsó napok teljesen eseménytelenek voltak. Semmilyen veszéllyel nem találták szembe magukat; végül szerencsésen megérkeztek az Ezüst-hegység határához. Krain és Dwan szíve felderült, amint szemük elé tárult otthonuk falai, ahol Drain, az első törp-király nemzetsége élt hosszú nemzetek óta. Azok, akik most először voltak eme monumentális hegység előtt, mind elámultak hihetetlen méretén, mely a legnagyobb hegység volt Világföldén. Előttük állt a lélegzetelállítóan szépen faragott törp-kapu, melyet díszes faragványok és törp-rúnák díszítettek. Ahogy a társaság tagjai közelebb értek a kapuhoz, egyre nagyobb csodálattal figyelték faragványai részletességét és precízségét. Ilyen faragott munkára csakis a törpök voltak képesek; senki más nem értett úgy a kövek megmunkálásához, mint ők.
Kürtszót hallottak meg, mely királyuk visszatérését üdvözölte. A mellvéden álló őrszemek üdvrivalgásban törtek ki, mikor meglátták visszatérő királyukat és társukat. A kapu kitárult, és onnan törpök jöttek ki, hogy személyesen üdvözöljék királyukat. Élükön három olyan személy haladt, akik erősen elütöttek a többi törptől – főleg két személy volt az, akik másmilyenek voltak.
Krain elmosolyodott, mikor felismerte őket. Az egyikük Éhon volt, Krain fia, aki apját helyettesítette, amíg távol volt. Jóképű fiú volt, aki magasabb is volt a többi törphöz képest. Hosszú szőke haja volt, amit édesanyjától, Szép Elintől örökölt, akit a legszebb törp-asszonynak tartottak számon, ki akkor vesztette életét, mikor fiának életet adott. Szakállát, akárcsak apja, rövidre nyírva viselte, ami igazán megnyerővé tette megjelenését. Díszes ruhát hordott, ami hercegi rangját jelezte.
Mellette unokatestvére haladt, Dahin fia Kahin, a félvér herceg. Már a megjelenésén lehetett látni, hogy mi volt valódi származása. Le se tagadhatta volna tünde mivoltát, annyira látszott rajta, hogy valódi tünde-vér folyik az ereiben. Magaslóan kiemelkedett a többiek közül; tartása egyenes és szikár. Hosszú fekete haját édesapjától örökölte, míg szeme színét az édesanyjától. Szépségét egyszerre örökölte apjától és édesanyjától, bár kinézetben sokkal jobban hasonlított apjára. Fekete ruhát viselt, ami még jobban kiemelte magas alakját.
És az oldalán vonult húga, Mirwen, a szépséges félvér hercegnő. Hosszú szőke haja aranyfolyamként omlott a vállára. Szeme a legszebb drágakő; ruhája fehér és légies, amihez zafírral kirakott aranyövet viselt.
Mirwen kilépett testvére mellől, majd futni kezdett Krain felé. A lány beleszaladt a törp-király kitárt karjaiba és szorosan átölelte őt. Krain viszonozta Mirwen ölelését; örült annak, hogy épségben viszontláthatta.
A többiek némán figyelték a megható jelenetet. Látták, hogy Krain mosolyogva belenéz unokahúga szemébe, és valamit mondott neki a saját nyelvén, ami megmosolyogtatta Mirwent.
- Amint látod, minden rendben volt, amíg távol voltál – mondta Mirwen. – Éhon nagyszerűen kormányozta a királyságot. Büszke lehetsz rá.
- Az is vagyok – válaszolta Krain, és komolyan is gondolta.
Ellépett unokahúgától, majd közelebb ment Éhonhoz, aki meghajolt közeledő királya előtt. Krain azonban most mellőzte a formaiságot, és olyasmit tett, ami igazán meglepte fiát: magához ölelte. Kahin mellettük állt és nézte, ahogy apa és fia örül egymás viszontlátásának.
- Kahin! – hallotta meg Dwan hangját, és Kahin felismerte benne azt a harci szenvedélyt, amitől mindig is tartott.
Azonnal reagált Dwan támadására. Szemfényvesztő gyorsasággal rántotta elő kardját, ami valamikor az édesanyjáé volt, és aminek a neve Fehér Hold volt. Villám gyorsan védte ki Dwan fejszéjének a csapását, ki elégedetten elvigyorodott ezen. Sadokot megdöbbentette, hogy Dwan így üdvözölte Kahint. Komolyan, ez a törp semmi másra nem tud koncentrálni a harcon kívül?
- Látom, még mindig jól reagálsz, Kahin – mondta Dwan, miközben még nagyobb erővel feszítette fejszéje élét Kahin kardjához. – Ennek igazán örülök.
Kahin nem válaszolt, csak szétválasztotta kardját Dwan fejszéjétől, közben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Nem erre a fogadtatásra számított, de éppenséggel nem is lepte meg Dwan viselkedése, viszont Trant felháborította, ahogy a törp nekitámadt Kahinnak. Nem is fogta vissza magát.
- Ezt mégis hogy képzeled? – kérdezte Tran dühösen. – Hogy támadhatsz neki csak úgy? Miféle üdvözlés ez? Mindig így viselkedsz azzal, aki köszönteni akar téged?
Kahin a habóra kapta pillantását, amint meghallotta az idegen vékony hangot. Nemcsak őt, de Mirwent és Éhont is meglepte, hogy Krain és Dwan kikkel tértek vissza királyságukba. Micsoda vegyes társaság, gondolták magukban.
Mellont ismerték és persze Erethont is, de habókok és egy fejvadász is volt a csapatban; ilyesmit még sosem láttak. Ráadásul a fejvadászok és a bérgyilkosok nemigen szívlelték egymást, ennek ellenére Erethon képes volt egy légtérben tartózkodni ezzel a fejvadásszal? Ilyesmi még nem fordult elő Világfölde történelmében. Úgy tűnik, Krain és Dwan érdekes utat tettek meg, amíg távol voltak. Lesz majd mit mesélniük.
- Örülök, hogy újra látlak, Mellon – mondta Kahin az öreg mágusnak. – Régóta nem láttalak.
- Való igaz – felelte Mellon. – Amint látom, semmit sem veszítettél gyorsaságodból. Krain igazán büszke lehet rád.
Mellon most Éhonra nézett.
- Üdvözöllek, Éhon. Idősebb lettél, amióta nem láttalak.
- Mellon, igazán nem számítottunk a jelenlétedre – mondta Éhon. – Régen volt, amikor utoljára nálunk vendégeskedtél. – Majd apjára nézett. – Érdekes útban lehetett részed. Nem beszélnél róla részletesebben?
- Mindent a maga idejében – felelte Krain. – Fogadjátok illően vendégeinket. Hosszú és fárasztó utazáson vannak túl. Ne szenvedjenek semmiben sem hiányt.
Intett Sadoknak és társainak, majd együtt elindultak befelé. Soma és Tran, ahogy beléptek a hegy belsejébe, ámulattal csodálták annak szépségét. Ilyesmit még életükben nem láttak. Ezüstváros egyenesen a hegy belsejében épült fel, amit a törpök ősi királya, Drain építtette az Első Korban, és az erődváros szépsége valóban legendás volt. A legszebb épített törp-város volt, és gazdagsága messze földön híres volt.
Gyönyörűen megmunkált faragványok díszítették a csarnokokat, amik gondos kezek munkáját őrizték magukon. Márványlapok fedtek mindent, ami kéken ragyogott, akár az éjszakai tenger. Fáklyák világítottak mindenhol, így biztosítva fényt az ott lakóknak. Sok törp élt Ezüstvárosban, akik kíváncsian figyelték a birodalmukba érkező idegeneket. Soma és Tran látták, hogy milyen szorgalmasan végezték munkájukat. Páncélba öltözött katonákat láttak elhaladni maguk mellett, akik a nappali őrséget készültek leváltani. Törp-asszonyok mentek el mellettük, kik vidáman beszélgettek, és nevettek, amikor Deren üdvözölte őket. Soma és Tran meglepődtek, hogy milyen szépek voltak. Nem gondolták volna, hogy ilyen szépségesek is lehetnek. Ők teljesen másmilyennek képzelték el a törp-asszonyokat.
Dwan észrevette meglepettségüket, mire megkérdezte:
- Valami baj van?
Soma és Tran a törpre kapták tekintetüket. Eleinte egyikük sem mondott semmit se, végül Soma volt az, aki válaszolt:
- Igazából nincs semmi baj, csak nem gondoltuk volna, hogy a törp-asszonyok ilyen gyönyörűek.
Dwan nem értette a két habo csodálkozását. Nincs ebben semmi különleges.
- Már miért ne lennének gyönyörűek? Ők a mi drágaköveink, ha nem tudnátok. Láthatjátok, hogy Deren is mennyire csodálja szépségüket. Igazán kiváló az ízlése.
Na igen, gondolták magukban a habókok. Ha volt valaki, aki mindig tudta csodálni a szebbik nem szépségét, akkor az Deren volt. Naná, hogy egyből kiszúrta magának a törp-asszonyokat.
- Igen, de mi egészen mást hallottunk a törp-asszonyok külsejéről – mondta Tran.
- Mit? – kérdezte Dwan bizalmatlanul.
- Hát, hogy… nekik szakálluk van.
Dwan úgy nézett rájuk, mint aki mindjárt agyon csapja őket. Roppant sértő dolgot mondtak a törp-asszonyokra, mert, ha eddig nem tudták volna, a törp-férfiak a világ legszebb drágaköveihez hasonlították asszonyaikat. Külsejük téves megítélése igazán sértő volt a törp-asszonyokra.
- Kitől hallottátok ezt az ostobaságot? – kérdezte Dwan dühösen.
A két habó egymásra nézett.
- Nem is tudjuk – vallották be őszintén. – Habo-völgybe rengeteg történet szokott eljutni, amik aztán szájról szájra terjednek. Talán ezek közül a történetetek közül hallottunk mondákat a törp-asszonyok külsejéről.
- Magatok is láthatjátok, hogy nem igazak. A mi asszonyaink a legszebb drágaköveink. Láthatjátok, hogy Mirwen milyen gyönyörű. Igazi kincse népünknek.
- Belátjuk, tévedtünk – felelte Soma. – Mirwen pedig tényleg nagyon szép.
Mirwen meghallotta a habó bókját, mire a lány hátranézett Somára és kedvesen rámosolygott. A fiatal habó fülig pirult ettől a mosolytól. Egészen zavarba jött tőle.
Továbbhaladtak a bányacsarnok hosszú folyosóin és lépcsőin, melyek szanaszét ágaztak és mind más csarnokokba vezettek. A habókok hallották a bányában dolgozó törpök kalapácsainak zajait, ahogy a drágaköveket és fémeket termelték ki a hegyből. A fényesre csiszolt falai visszaverték a hegy belsejébe jutó fények villanásait. Fáklyák lobogtak mindenfele, barátságos fényt biztosítva az ott elhaladó törpöknek és vendégeiknek.
Hamarosan mindannyian egy olyan helyiségbe léptek be, melynek kinézete teljesen elütött attól, amit eddig láttak. Oszlopai díszes faragványokból volt kirakva, padlózata színtiszta ezüst volt. A teremben faragott kőkirályok álltak, melyek büszkén és szálfa egyenesen sorakoztak a fal mellett. Eme szobrok Ezüstváros egykori királyait ábrázolták, akik egykor Ezüst-hegyégben uralkodtak. Ezt a termet a Királyok Csarnokának hívták, ezért is volt olyan királyi megjelenésű. A habókok ámulattal gyönyörködtek benne; soha sem láttak még ehhez fogható látványt.
E terem mögött helyezkedett el a királyi trónterem, ahol Krain uralkodott és folytatta királyi teendőit. Ahogy mindannyian beléptek oda, látták, hogy ez a helység még szebb, mint az előző volt. Soma és Tran egészen beleszédültek abba, amit láttak. Nem győzték csodálni a törpök ügyességét és szépérzékét. A trónterem kialakítása egyszerűen fenséges volt. Falai ezüstösen ragyogtak, beléjük pedig törp-rúnákat véstek. A csarnok végében állt Krain trónja, mely ugyanúgy nézett ki, mint egykor Drain idejében. Ezüstfehér színben ragyogott a teremben, és a trónszékhez hosszú lépcső vezetett fel, mely szintén ezüstből kovácsoltak. Gyönyörűséges volt. Ennél szebb látvány nem is létezhet a világon. Ezt semmi sem múlhatta felül.
Ebben a teremben álltak meg mindannyian, majd Krain Mirwen felé fordult.
- Gondoskodj a vendégeink kényelméről, amíg beszélek Éhonnal és a bátyáddal.
Mirwen kihúzta magát. Azt hitte, nagybátyja feleslegesnek tarja jelenlétét.
- Miért én? A többi törp-asszony nem tudna gondoskodni róluk?
- Dehogynem. De mi vagyunk a vendéglátók. Nekünk kell gondoskodni a vendégeinkről, még ha szerinted ez alantas dolog, pedig nem az.
- De én is szeretném tudni, hogy mi történt veled, amíg úton voltál.
- Máskörülmények között nem küldenélek el, hiszen tudom, te is épp oly ügyesen védelmezted a népemet, mint a bátyád, de most ezt kell tennem. Ne légy szomorú. Később veled is beszélni fogok.
Mirwen Kahinra nézett, aki némán figyelte őt, majd egyetlen bólintással jelezte húgának, hogy tegyen így. Mirwen nem ellenkezett többet. Fivérére mindig hallgatott, ezért nem szállt további vitába Krainnal. Azt tette, amit kért tőle. Mutatta vendégeiknek, hogy kövessék őt, majd elindultak. Kivéve Sadokot és Mellont, ugyanis Krain azt szerette volna, hogy ők ketten maradjanak.
Mielőtt Mellon és Sadok észbe kapott volna, szolgák egész hada lepte meg a királyi tróntermet, ahová egy asztalt és székeket hoztak, ahová le tudnak ülni. Ételt és italt is felszolgáltak, amivel csillapítani tudták éhségüket és szomjukat. Krain hátradőlt székében, majd mielőtt elmondta volna Éhonnak és Kahinnak utazásuk történetét, még kikérdezte őket arról, hogy mi történt birodalmában, amíg távol volt. Mellonnak és Sadoknak várnia kellett.
- Csak néhány kisebb támadás ért minket a Fekete-erődből, amíg nem voltál itthon – mesélte Éhon apjának. – Ezeket a támadásokat mindig sikerült visszavernünk, bár az igaz, hogy egyre elszántabban támadnak minket. Ezek a gonosz lények igencsak megerősödtek az utóbbi időben.
- Még hacsak lidércharcosokról volna szó – szólt közbe Kahin -, akkor sokkal könnyebb dolgunk lenne. De a legutóbbi harcban már koboldok, árnyszörnyek és lélekváltók is voltak velük.
- Lélekváltók? – villant fel Krain szeme, mert ezáltal eszébe jutott, hogy Kahin apját is egy ilyen lény ölte meg abban a háborúban, amiben Thrandor elárulta őt.
- Hát ezek a dögök is előmerészkedtek a Fekete-erdőből?
- Néhányan igen – felelte Kahin nyugodtan. – De nem voltak olyan erősek, mint az, akire te gondolsz. Könnyedén megöltük őket. Minden áldozat nélkül.
- Azt mondod könnyedén? – mondta Krain hűvösen. – Egy lélekváltót soha sem lehet könnyen megölni.
- De ezeket igen. Hidd el, minden rendben volt.
Krain hosszan Kahint nézte, míg végül lassan megnyugodott. Sóhajtva maga elé nézett, majd aztán folytatta a beszédet.
- És mi hír Vasvárosról? Train küldött üzenetet?
- Igen – válaszolta Éhon. – Segíteni fog nekünk, amiben csak tud. Több mint ezer harcost fog küldeni a segítségünkre.
- És mi marad Vasvárosnak?
- Marad bőven harcosa. Ne aggódj érte. Tudja, hogy mit csinál.
- Tudom, hogy nem tesz olyat, amivel árthatna a népének. De ez az ezer fős hadsereg egy kicsit sok.
- Elismerem, néha hajlamos túlzásokba esni. De Train már csak ilyen. Ha saját rokonairól van szó, nem tagad meg semmilyen segítséget se tőlük.
- Pedig nemcsak értünk kell aggódnia – mondta Krain mosolyogva, és szigorú szeme ezúttal mérhetetlen gyengédséget tükrözött.
Éhon és Kahin tudták, mire gondol, hiszen Trainnak nemrég született meg a harmadik gyermeke, ami nagybüszkeséggel töltötte el családjukat.
- És Elfen birodalmából mi hír érkezett? – szólalt meg hirtelen Mellon. – Ők is készek segíteni az Ezüst-hegység törpjeinek?
- Tőlük még nem érkezett hír – válaszolta Kahin. – Még nem tértek vissza azok a követek, akiket elküldtünk hozzájuk.
- Reméljük, hamarosan visszatérnek, és hogy jó hírekkel szolgálnak majd.
- Ezt egyelőre nem lehet tudni, de bízzunk benne, hogy Elfen birodalma nem felejtette el, hogy kik a barátai, és hogy ezúttal is segítségünkre lesz a harcban – felelte Éhon. – Sarad király mindig jó barátunk volt.
- Neki is megvannak a maga gondjai – mondta Kahin. – Hiszen a fenevadak és a koboldok állandó fenyegetést jelentenek a számára. Úgy hírlik, hogy a Fenevad-pusztaságon és a Kiszáradt-földeken egyre csak növekszik a számuk, mert a sötétség egyre nagyobb erővel terjed azokon a területeken. Olyan királyságok kerülnek támadások alá, amik egykor a Sötétség Fejedelmének az ellenségei voltak.
Krain csak hallgatott, míg Sadok és Mellon egymásra néztek, ami feltűnt a két fiatal hercegnek is. Sejtették, hogy Krain és a mágus tudnak valamit arról a sötétségről, ami egyre nagyobb erővel fenyegette Világfölde királyságait. Na de ez a habó, aki itt ült velük szemben, mit tudhat erről az egészről? Neki mi köze van hozzá? Merthogy nem véletlenül volt itt, abban mindketten biztosak voltak; és Krain sem akarta volna, hogy itt maradjon velük, ha nem lett volna olyan fontos a személye. Ki lehetett egyáltalán ő?
Éhon pillantása Sadok kardjára esett, és a fiatal törp-herceg rögtön észrevette a rajta lévő ősi törp-rúnákat, melyeket egykor Drain használt. Azonnal felismerte Lélekvágót, amit Drain kovácsoltatott sok-sok évvel ezelőtt. Hogyan kerülhetett ehhez a habóhoz? Hiszen a Lélekvágót egykor egy Sadok nevezetű habo birtokolta: az a habo, aki végzett a Sötétség Fejedelmével.
- A Lélekvágó? – szólalt meg Éhon döbbenten. – Nem hittem volna, hogy egyszer látni fogom ezt a híres pengét, melyet egykor Drain kovácsoltatott. Hogy került hozzád, habo? Ezt a kardot egykor Sadoknak, Világfölde Megmentőjének készítették az Ezüst-hegységbeli törp-kovácsok, hosszú évekkel ezelőtt. Mi módon jutott hozzád?
- Sehogy – mondta Mellon. – Mert az övé. Akit magad előtt látsz, Éhon, az a habo, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét, és aki megmentette Világföldét.
Ennél nagyobb meglepetés nem érhette volna Éhont és Kahint. Hiszen ők úgy tudták, hogy Sadok már régen halott. Nem is tudták hirtelenjében, hogy mit mondjanak. Végül Kahin szólalt meg:
- Akkor borzasztóan öreg lehetsz – mondta Sadoknak. – Mi módon maradtál életben ennyi időn át? Egy habo nem szokott több mint háromezer évet élni.
- Valóban nem – felelte Sadok. – Egy átoknak köszönhetem öröklétemet, amivel maga Sran átkozott meg.
- Hm, elég bátor vagy, hogy kimered mondani a valódi nevét – mondta Éhon. – Örök élettel átkozott meg? Ezt nevezem igazi kegyetlenségnek.
- Valóban az – értett egyet unokafivérével Kahin. – Jól sejtem, hogy azért vagy itt, mert tudod annak az okát, miért kezdett el ismét terjedni a sötétség Világföldén?
Sadok és Mellon egymásra néztek. Itt volt az ideje, hogy ez a két fiú is megtudja az igazságot arról, hogy a Sötétség Fejedelme nem halt meg, és hogy újabb háborúba akarja taszítani Világföldét.
- Jól sejted – felelte Sadok, miközben a két herceget nézte -, mivel Sran nem halt meg, és visszatért Világföldére, hogy bosszút álljon mindenkin, aki egykor harcolt ellene. Azért keltem ismét útra, hogy ezt megakadályozzam, s egyszer és mindenkorra elpusztíthassam a Világ Ellenségét; és hogy felkeressem azokat, akik egykor hű szövetségesként harcoltak az Első Háborúban.
Éhon és Kahin egymás szemébe nézett. Nem okozott számukra nagy döbbenetet az a hír, hogy Sran nem halt meg abban a csatában, amit először vívtak vele Világfölde összes Szabad Népe. Valahogy tudták, hogy az a nyomorult tért vissza a világukba és kezdte el sanyargatni azokat, akik egykori ellenségei voltak. Végül Kahin törte meg a csöndet:
- Ez igencsak nehéz vállalkozás, hiszen jól tudod, hogy az a világ, amit egykor te ismertél, már régen nem ugyanaz, és hogy azok, akik először harcoltak Sran ellen, régóta nem állnak szövetségben egymással.
- Ez igaz, de szerencsére akadnak még olyanok Világföldén, akik továbbra sem félnek szembe szállni Srannal. Momoro, a beszélőállatok királya, biztosított minket arról, hogy bármikor számíthatunk népe és az ő segítségére.
- A beszélőállatok? – kérdezte Éhon csodálkozva, majd az apjára nézett. – Ezek szerint találkoztatok Momoro királlyal?
- Ahogy mondod – válaszolta Krain. – Ő volt az első, akivel közöltük, hogy Sran életben van és el akarja pusztítani a világunkat.
- Kellemetlen hír, az már biztos – mondta Éhon hátradőlve, majd apjára pillantott. – Na és te hogy keveredtél ebbe a társaságba? Valahogy vonzod a bajt.
- Kedves, hogy így beszélsz apádról – mondta Krain. – Vadvidék területén akadtam össze Sadokkal és hű szövetségeseivel. Lidércharcosok támadtak rájuk. Megmentettem őket, és miután értesültem Sadok valódi céljáról, csatlakoztam hozzájuk, akárcsak Dwan.
- Szóval, Sran értesült arról, hogy Sadok útnak indult, hogy végezzen vele, és hogy időközben szövetségeseket is szerzett magának; ezért lidércharcosokat küldött utánuk, hogy végezzenek velük.
- Nem feltétlenül ezt akarta – felelte Sadok. – Inkább csak hátráltatni akart, hogy ne tudjunk beszélni Momoróval és a többi beszélőállattal.
- Vagyis végezni akart veletek. Máshogy nem tudott volna titeket megakadályozni abban, hogy ne értesítsétek Momorót a közelgő veszélyről – állapította meg Éhon az egyszerű tényt. – Ami szerencsére nem történt meg. Elértétek célotokat, méghozzá apám segítségével.
- Azért engem se felejts ki – szólt közbe Dwan, aki ez idő alatt mélyen hallgatott. Amúgy sem volt hozzászokva az ilyen fajta megbeszélésekhez. Most is csak azért volt itt, mert Krain ezt kérte tőle. – Én is ott voltam, ha netán megfeledkeztél róla.
- Téged senki sem tudna elfelejteni – mondta Kahin enyhén gúnyosan, ami nemigen tetszett Dwannak, de nem szállt vitába a fiúval szemben, aki most Sadokra nézett. – Mindenesetre elég vegyes társaságot választottál ki magadnak szövetségesnek. Életemben először látok olyat, hogy egy bérgyilkos és egy fejvadász egyazon társaságban tartózkodjon anélkül, hogy végezni akarnának egymással. Kiváló vezér lehetsz, ha ezt meg tudod akadályozni.
- Nem olyan nehéz, ha értesz a nyelvükön. Meg hát nekem a legjobb harcosokra van szükségem ahhoz, hogy legyőzzem Srant.
- És ezért csatlakozott hozzád az apám, igaz? – kérdezte Éhon. – El akar kísérni téged, akárcsak Dwan.
- Csak azért teszi, hogy segítsen Sadoknak – mondta Mellon. – Össze kell fognunk, ha győzedelmeskedni akarunk Sran felett. Az ereje egyre csak növekszik. Ez már abból is látszik, hogy sikerült szövetséget kötnie a fekete sárkányokkal.
- Azokkal az ocsmány fajzatokkal? – döbbent meg Kahin. – Azokat a sárkányokat nem könnyű irányítani. Mind a maguk urai. Sran igencsak nagyhatalomra tehetett szert, ha sikerült elérnie, hogy a fekete sárkányok behódoljanak neki.
- Épp ezért nem szabad késlekednünk. Minél nagyobb az ereje, annál hatalmasabb veszély fenyegeti a világunkat. Tovább kell folytatnunk az utunkat, ha le akarjuk győzni őt. El kell mennünk a Fekete-erdőbe, és ott meg kell találnunk Deremirt, hogy szövetkezzünk vele.
- Az Elátkozott Harcossal? – kérdezte Éhon. – Miért ő? Az a fickó még a lidércharcosoknál is veszélyesebb. Túl régóta él a sötétségben, ami még veszedelmesebbé teszi. Miből gondolod, hogy segítene nektek?
- Mert maga is gyűlöli Srant. Ha megtudja, hogy visszatért Világföldére, talán csatlakozik hozzánk, és segít nekünk a legyőzésében.
- Én nem bíznék ebben – mondta Kahin. – Amit hallottam arról a lényről, nem tűnik valami biztos szövetségesnek. Lehet, hogy gyűlöli Srant, de az életet még nála is jobban. Akárki is döntött úgy, hogy elmenjetek hozzá, eléggé ostoba lehetett.
- Na, ez szép! – mondta Mellon szórakozottan. – Eléggé bátor lehetsz, ha már veszed a bátorságot ahhoz, hogy ostobának nevezz egy istent.
- Kit? – kérdezte Kahin meglepődve. – Milyen istenségre célzol?
- Az Erdő Szellemére – felelte Sadok Mellon helyett. – Ő tanácsolta, hogy keressem fel Deremirt.
- Te találkoztál az Erdő Szellemével? – kérdezte Éhon csodálattal a hangjában. – Ezt a kiváltságot. Ő még soha nem jelent meg egyetlen halandó előtt se; nálad miért tett kivételt?
- Hogy segítsen nekem. Más oka nem volt.
- Akkor, ha egy isten tanácsolta azt neked, hogy menj a Fekete-erdőbe, akkor mást nem tehetsz, mint hogy követed a tanácsát. Bár az igaz, hogy veszélyes útra vállalkozol. Abban az erdőbe nem szokás csakúgy besétálni; rengeteg gonosz lény lakozik ott. És amint láttam, két fiatal habo is van a csapatodban. Bármibe lefogadom, hogy nekik nincs valami nagy tapasztalatuk a harcban. Hatan pedig nem biztos, hogy elegen lesztek ahhoz, hogy megvédjétek őket.
- Valóban nem – értett egyet Mellon. – De talán tizen elegen leszünk, hogy megvédjük Somát és Trant.
Krain a mágusra kapta tekintetét. Megsejtette, hogy mit akar ezzel mondani, ami nemigen tetszett neki; Dwan viszont elégedetten mosolygott. Tetszett számára az a gondolat, hogy Mellon azt akarja, hogy Kahin és Éhon is velük menjen a Fekete-erdőbe. Nem véletlenül akarta ezt, mert tudta, milyen képességekkel rendelkeznek. Szüksége volt ezekre a képességekre, ha azt akarták, hogy élve kikerüljenek abból az elátkozott erdőből.
- Azt akarod, hogy mi is veletek menjünk? – kérdezte Éhon nyugodt hangon, mivel ő is megértette a mágus szándékát.
- Nem! – szólt közbe Krain. – Nem jöhetnek!
- Miért nem? – kérdezte Mellon.
- Engem még tudna nélkülözni a népem, de őket nem. Nekik itt kell maradniuk, hogy védelmezhessék a királyságomat.
- Megfeledkezel Mirwenről, aki legalább olyan jó harcos, mint Éhon és Kahin. Sőt, talán még ügyesebb is. Rendkívüli védő és gyógyító hatalommal bír, amivel egykoron az édesanyja is rendelkezett.
Kahin megfeszítette magát, amikor Mellon ezt mondta. Arca érzelemmentes volt, de szemében égető kín égett, ahogy a fájdalmas emlékek eszébe jutottak édesanyjukról. Az ő emléke még mindig fájópont volt számára. Krain tisztán érzékelte unokaöccse fájdalmát, mire fagyosan nézett az öreg mágusra.
- Tisztában vagyok azzal, milyen képességekkel rendelkezik Mirwen – felelte Krain, miközben unokaöccsét figyelte, aki maga elé nézett. – De figyelmeztetlek. Ha még egyszer beszélni mersz Timudielről Kahin jelenlétében, itt helyben végezni fogok veled.
- Nem az volt a szándékom, hogy felkavarjam Kahin érzéseit – válaszolta Mellon. - Jól ismerem mérhetetlen fájdalmát. Csak azt akartam elmagyarázni, hogy miért a két fiút akarom magammal vinni, és nem Mirwent. Ő erősebb náluk, ezért egyedül is tudná védelmezni népedet. Viszont Kahin és Éhon képességeire nekünk van szükségünk.
- Nem! Őket nem fogod felhasználni a mocskos céljaidra.
- Nekem viszont tetszik az ötlet – mondta Dwan mosolyogva. – Nem ártana a két kölyöknek egy igazán veszélyes küldetésben részt venniük. Sokat tanulnának belőle.
Krain villogó szemekkel nézett Dwanra, és Sadok ekkor jobbnak látta közbe avatkozni. Majd ő beszél Krain fejével; hátha rá jobban hallgat, és így talán elkerülik a további vitákat.
- A háborút így sem kerülhetik el, Krain, akár maradnak az Ezüst-hegységben, akár nem – szólalt meg Sadok nyugodt hangon. – Előbb-utóbb szembe kell nézniük Sran gonoszságával.
- Épp ezért akarom, hogy maradjanak.
- És ha ők másképpen gondolják ezt? – nézett Sadok a törp-király szemébe. – Eddig azért nem szóltak, mert tiszteletben tarják a királyuk akaratát, de szívük azért kiált, hogy veled mehessenek. Gondolod, nyugodt szívvel maradnának otthonukban, tudván, hogy a királyuk veszélybe sodorja magát?
Krain hallgatott, míg szemét egy pillanatra sem vette le Sadokról, aki ismét bölcsen szólt. Látta a törp-király szemében a harag szikráját, de azt is tudta, nem fogja bántani, vagy ellenkezni vele. Látszott rajta, hogy elgondolkodtatta az, amit mondott. Mellon feszült figyelemmel várta Krain válaszát.
- Legyen hát – mondta a törp-király maga elé nézve; szemében beletörődés fénylett. – Döntsenek ők maguk arról, hogy velünk akarnak-e jönni vagy sem. Ebben a kérdésben nekik kell dönteniük és nem nekem.
Rövid reggeli után útnak indultak. Utazásuk csendes és nyugodt volt; semmi sem utalt arra, hogy az ellenség a közelben ólálkodik. Dwan egész nap a fegyvere markolatát szorongatta, és éles szemeivel a környéket figyelte, hogy ha netán úgy adódik, akkor idejében meg tudja védeni Kraint és a többieket. Mióta a fekete sárkány fölbukkant a vidéken, azóta kétszer olyan elővigyázatos volt, mint eddig. Nem akarta, hogy a társaság bármelyik tagjának is bármi baja essen; különösen Krain épségéért aggódott. Nem akart úgy visszatérni az Ezüst-hegységbe, hogy azt mondja Éhonnak, Krain fiának, hogy az apja egy fekete sárkány ellen vívott csatában halt meg, miközben ő mit sem sejtve az egészről arra várt, hogy visszatérjen hozzá és unokatestvéreihez.
A Nap már egészen magasan járt, mikor az utazók egy olyan helyre érkeztek, ami igen ismerős volt a törpök számára, ami fellelkesítette őket. Hatalmas hegyeket láttak a távolban, amik mind az Ezüst-hegységhez tartoztak. Hóborította csúcsaik magasan az égre törtek, amiknek látványa lenyűgözte a habókokat. Még soha nem láttak ehhez fogható hegyeket. Habo-völgy zöld dombjaihoz és apró hegyeihez képest ezek a hegyek valóságos óriásnak tűntek.
Tran a mellette haladó Dwanra nézett, ki fellelkesülten nézte a távolban lévő Ezüst-hegységet, ami az otthont jelentette számára.
- Jól gondolom, hogy az ott az Ezüst-hegység? – kérdezte a törptől, ki ráemelte higgadtan csillogó szemeit.
- Jól – felelte nyugodtan. – Még néhány nap, és hamarosan elérjük a határát.
- Mégis milyen nagy ez az Ezüst-hegység? Mert innen nézve elég hatalmasnak tűnik.
- Mert az is. Ez Világfölde legnagyobb törp-királysága, ahol maga Krain uralkodik hosszú idők óta.
- Mégis mióta uralkodik?
- Amióta az apja, Kron meghalt egy csatában, amit a fekete-erdei lidércharcosokkal és koboldokkal folytattunk. Nagy csata volt, az már biztos.
Tran el tudta képzelni, és ezért megborzongott egy kicsit attól a gondolattól, hogy talán egyszer ő is részt vesz majd egy csatában, amit a barátai oldalán fog megvívni. Egyáltalán nem kívánta azt a pillanatot.
- És most ki vigyáz a királyságotokra? – szólalt meg Tran újra. – Talán az unokaöccse?
- Természetesen ő is – felelte Dwan. – De első sorban Éhon vigyáz most a népünkre.
- És ő ki?
- Ő Krain fia. Épp ezért, ő vigyáz most az Ezüst-hegység királyságára.
- Akkor rendkívüli harcos lehet.
- Mert az is. Különösen azért is, mert maga Krain képezte ki. Természetesen én magam is tanítgattam egy keveset.
- Na és az unokatestvére? Ő milyen harcos?
Dwan a fiatal habóra nézett.
- Miért érdekel?
Tran érezte, veszélyes kérdést tett fel. Nyílván Dwan megsejtette, hogy azért érdeklődik ennyire Krain unokaöccse iránt, mert félvér volt. Gyorsan ki kell találnia valamit, különben még Dwan félreérti a helyzetet.
- Csak azért, mert Krain biztosan őt is kiképezte.
Dwan egy ideig gyanakodva nézett a fiatal habóra, aki halkan nyelt egyet; végül válaszolt:
- Részben. A legtöbb harci tudását az édesanyjától tanulta meg; ugyanis Timudiel nemcsak hercegnő volt, de kiváló harcos is.
- Timudiel? – kérdezte Tran bambán.
- Kahin édesanyja. Ez volt a neve.
Tran maga elé meredt. Milyen szép neve volt Kahin édesanyjának. Igazi tünde-név; kétség sem férhet hozzá, hogy Kahin valódi tünde vérvonallal rendelkezett. Kíváncsi volt szülei történetére: hogy hogyan találkoztak, és hogy mi módon szerettek egymásba.
Már éppen meg akart szólalni, amikor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki közelebb lép hozzá, mire riadtan kapta föl a tekintetét, és Kraint látta meg maga mellett, ki fagyosan pillantott le rá.
- Jobb lesz, ha nem kérdezősködsz többet az unokaöcsémről – mondta a törp-király megvetően. – Az ő történetéhez neked aztán végképp semmi közöd.
Tran nem felelt. Remegve nézett bele Krain szemeibe, ki egy ideig a fiatal habót figyelte, majd aztán előrelépett, magára hagyva az ijedt fiút, ki megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
Egy biztos, ez a törp-király nagyon félelmetes tudott lenni, ami miatt nem igazán tudta eldönteni, hogy most hogyan viszonyuljon hozzá. Szerette volna, ha Krain végre elfogadná társának, ha már mégis együtt utazott vele, de úgy látszik, nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy Krain úgy tekintsen rá, mint a barátjára.
Gondolataiból egy erős kéz ébresztette fel, ami gyengéden mégis határozottan fogta meg a vállát; és ő Dwanra emelte a tekintetét, ki bátorítóan nézett le rá.
- Ne vedd a szívedre, amiért Krain így beszélt veled; de tudod, nagyon dühös szokott lenni, amikor valaki Kahinról szokott kérdezősködni. Még velünk, törpökkel is így szokott viselkedni, ha netán fölemlegetjük előtte az öccse és Timudiel történetét.
- De mégis mi baj van azzal, hogy meg akarom ismerni a családját? Hiszen nincs abban semmi rossz. Én is beszéltem neki korábban az enyéimről, akárcsak Soma.
- Az lehet, de Krain még nem készült fel arra, hogy elengedje a múltat; úgyhogy, fiatal barátom, jobb lesz, ha egy ideig kerülni fogod ezt a témát.
Tran hallgatott. Nem is hozta föl többé Kahint, inkább az út további részén arról kérdezte Dwant, hogyan élnek az Ezüst-hegység törpjei, ki szívesen válaszolt a habo mindenegyes kérdésére, így Tran elég sokat megtudott arról, miként telik Krain népének mindennapjai, amit roppant érdekesnek talált. Szeretett idegen népek történeteivel megismerkedni, így kiélvezte, hogy Dwan sok mindent elárult neki népéről és annak szokásairól.
Az utolsó napok teljesen eseménytelenek voltak. Semmilyen veszéllyel nem találták szembe magukat; végül szerencsésen megérkeztek az Ezüst-hegység határához. Krain és Dwan szíve felderült, amint szemük elé tárult otthonuk falai, ahol Drain, az első törp-király nemzetsége élt hosszú nemzetek óta. Azok, akik most először voltak eme monumentális hegység előtt, mind elámultak hihetetlen méretén, mely a legnagyobb hegység volt Világföldén. Előttük állt a lélegzetelállítóan szépen faragott törp-kapu, melyet díszes faragványok és törp-rúnák díszítettek. Ahogy a társaság tagjai közelebb értek a kapuhoz, egyre nagyobb csodálattal figyelték faragványai részletességét és precízségét. Ilyen faragott munkára csakis a törpök voltak képesek; senki más nem értett úgy a kövek megmunkálásához, mint ők.
Kürtszót hallottak meg, mely királyuk visszatérését üdvözölte. A mellvéden álló őrszemek üdvrivalgásban törtek ki, mikor meglátták visszatérő királyukat és társukat. A kapu kitárult, és onnan törpök jöttek ki, hogy személyesen üdvözöljék királyukat. Élükön három olyan személy haladt, akik erősen elütöttek a többi törptől – főleg két személy volt az, akik másmilyenek voltak.
Krain elmosolyodott, mikor felismerte őket. Az egyikük Éhon volt, Krain fia, aki apját helyettesítette, amíg távol volt. Jóképű fiú volt, aki magasabb is volt a többi törphöz képest. Hosszú szőke haja volt, amit édesanyjától, Szép Elintől örökölt, akit a legszebb törp-asszonynak tartottak számon, ki akkor vesztette életét, mikor fiának életet adott. Szakállát, akárcsak apja, rövidre nyírva viselte, ami igazán megnyerővé tette megjelenését. Díszes ruhát hordott, ami hercegi rangját jelezte.
Mellette unokatestvére haladt, Dahin fia Kahin, a félvér herceg. Már a megjelenésén lehetett látni, hogy mi volt valódi származása. Le se tagadhatta volna tünde mivoltát, annyira látszott rajta, hogy valódi tünde-vér folyik az ereiben. Magaslóan kiemelkedett a többiek közül; tartása egyenes és szikár. Hosszú fekete haját édesapjától örökölte, míg szeme színét az édesanyjától. Szépségét egyszerre örökölte apjától és édesanyjától, bár kinézetben sokkal jobban hasonlított apjára. Fekete ruhát viselt, ami még jobban kiemelte magas alakját.
És az oldalán vonult húga, Mirwen, a szépséges félvér hercegnő. Hosszú szőke haja aranyfolyamként omlott a vállára. Szeme a legszebb drágakő; ruhája fehér és légies, amihez zafírral kirakott aranyövet viselt.
Mirwen kilépett testvére mellől, majd futni kezdett Krain felé. A lány beleszaladt a törp-király kitárt karjaiba és szorosan átölelte őt. Krain viszonozta Mirwen ölelését; örült annak, hogy épségben viszontláthatta.
A többiek némán figyelték a megható jelenetet. Látták, hogy Krain mosolyogva belenéz unokahúga szemébe, és valamit mondott neki a saját nyelvén, ami megmosolyogtatta Mirwent.
- Amint látod, minden rendben volt, amíg távol voltál – mondta Mirwen. – Éhon nagyszerűen kormányozta a királyságot. Büszke lehetsz rá.
- Az is vagyok – válaszolta Krain, és komolyan is gondolta.
Ellépett unokahúgától, majd közelebb ment Éhonhoz, aki meghajolt közeledő királya előtt. Krain azonban most mellőzte a formaiságot, és olyasmit tett, ami igazán meglepte fiát: magához ölelte. Kahin mellettük állt és nézte, ahogy apa és fia örül egymás viszontlátásának.
- Kahin! – hallotta meg Dwan hangját, és Kahin felismerte benne azt a harci szenvedélyt, amitől mindig is tartott.
Azonnal reagált Dwan támadására. Szemfényvesztő gyorsasággal rántotta elő kardját, ami valamikor az édesanyjáé volt, és aminek a neve Fehér Hold volt. Villám gyorsan védte ki Dwan fejszéjének a csapását, ki elégedetten elvigyorodott ezen. Sadokot megdöbbentette, hogy Dwan így üdvözölte Kahint. Komolyan, ez a törp semmi másra nem tud koncentrálni a harcon kívül?
- Látom, még mindig jól reagálsz, Kahin – mondta Dwan, miközben még nagyobb erővel feszítette fejszéje élét Kahin kardjához. – Ennek igazán örülök.
Kahin nem válaszolt, csak szétválasztotta kardját Dwan fejszéjétől, közben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Nem erre a fogadtatásra számított, de éppenséggel nem is lepte meg Dwan viselkedése, viszont Trant felháborította, ahogy a törp nekitámadt Kahinnak. Nem is fogta vissza magát.
- Ezt mégis hogy képzeled? – kérdezte Tran dühösen. – Hogy támadhatsz neki csak úgy? Miféle üdvözlés ez? Mindig így viselkedsz azzal, aki köszönteni akar téged?
Kahin a habóra kapta pillantását, amint meghallotta az idegen vékony hangot. Nemcsak őt, de Mirwent és Éhont is meglepte, hogy Krain és Dwan kikkel tértek vissza királyságukba. Micsoda vegyes társaság, gondolták magukban.
Mellont ismerték és persze Erethont is, de habókok és egy fejvadász is volt a csapatban; ilyesmit még sosem láttak. Ráadásul a fejvadászok és a bérgyilkosok nemigen szívlelték egymást, ennek ellenére Erethon képes volt egy légtérben tartózkodni ezzel a fejvadásszal? Ilyesmi még nem fordult elő Világfölde történelmében. Úgy tűnik, Krain és Dwan érdekes utat tettek meg, amíg távol voltak. Lesz majd mit mesélniük.
- Örülök, hogy újra látlak, Mellon – mondta Kahin az öreg mágusnak. – Régóta nem láttalak.
- Való igaz – felelte Mellon. – Amint látom, semmit sem veszítettél gyorsaságodból. Krain igazán büszke lehet rád.
Mellon most Éhonra nézett.
- Üdvözöllek, Éhon. Idősebb lettél, amióta nem láttalak.
- Mellon, igazán nem számítottunk a jelenlétedre – mondta Éhon. – Régen volt, amikor utoljára nálunk vendégeskedtél. – Majd apjára nézett. – Érdekes útban lehetett részed. Nem beszélnél róla részletesebben?
- Mindent a maga idejében – felelte Krain. – Fogadjátok illően vendégeinket. Hosszú és fárasztó utazáson vannak túl. Ne szenvedjenek semmiben sem hiányt.
Intett Sadoknak és társainak, majd együtt elindultak befelé. Soma és Tran, ahogy beléptek a hegy belsejébe, ámulattal csodálták annak szépségét. Ilyesmit még életükben nem láttak. Ezüstváros egyenesen a hegy belsejében épült fel, amit a törpök ősi királya, Drain építtette az Első Korban, és az erődváros szépsége valóban legendás volt. A legszebb épített törp-város volt, és gazdagsága messze földön híres volt.
Gyönyörűen megmunkált faragványok díszítették a csarnokokat, amik gondos kezek munkáját őrizték magukon. Márványlapok fedtek mindent, ami kéken ragyogott, akár az éjszakai tenger. Fáklyák világítottak mindenhol, így biztosítva fényt az ott lakóknak. Sok törp élt Ezüstvárosban, akik kíváncsian figyelték a birodalmukba érkező idegeneket. Soma és Tran látták, hogy milyen szorgalmasan végezték munkájukat. Páncélba öltözött katonákat láttak elhaladni maguk mellett, akik a nappali őrséget készültek leváltani. Törp-asszonyok mentek el mellettük, kik vidáman beszélgettek, és nevettek, amikor Deren üdvözölte őket. Soma és Tran meglepődtek, hogy milyen szépek voltak. Nem gondolták volna, hogy ilyen szépségesek is lehetnek. Ők teljesen másmilyennek képzelték el a törp-asszonyokat.
Dwan észrevette meglepettségüket, mire megkérdezte:
- Valami baj van?
Soma és Tran a törpre kapták tekintetüket. Eleinte egyikük sem mondott semmit se, végül Soma volt az, aki válaszolt:
- Igazából nincs semmi baj, csak nem gondoltuk volna, hogy a törp-asszonyok ilyen gyönyörűek.
Dwan nem értette a két habo csodálkozását. Nincs ebben semmi különleges.
- Már miért ne lennének gyönyörűek? Ők a mi drágaköveink, ha nem tudnátok. Láthatjátok, hogy Deren is mennyire csodálja szépségüket. Igazán kiváló az ízlése.
Na igen, gondolták magukban a habókok. Ha volt valaki, aki mindig tudta csodálni a szebbik nem szépségét, akkor az Deren volt. Naná, hogy egyből kiszúrta magának a törp-asszonyokat.
- Igen, de mi egészen mást hallottunk a törp-asszonyok külsejéről – mondta Tran.
- Mit? – kérdezte Dwan bizalmatlanul.
- Hát, hogy… nekik szakálluk van.
Dwan úgy nézett rájuk, mint aki mindjárt agyon csapja őket. Roppant sértő dolgot mondtak a törp-asszonyokra, mert, ha eddig nem tudták volna, a törp-férfiak a világ legszebb drágaköveihez hasonlították asszonyaikat. Külsejük téves megítélése igazán sértő volt a törp-asszonyokra.
- Kitől hallottátok ezt az ostobaságot? – kérdezte Dwan dühösen.
A két habó egymásra nézett.
- Nem is tudjuk – vallották be őszintén. – Habo-völgybe rengeteg történet szokott eljutni, amik aztán szájról szájra terjednek. Talán ezek közül a történetetek közül hallottunk mondákat a törp-asszonyok külsejéről.
- Magatok is láthatjátok, hogy nem igazak. A mi asszonyaink a legszebb drágaköveink. Láthatjátok, hogy Mirwen milyen gyönyörű. Igazi kincse népünknek.
- Belátjuk, tévedtünk – felelte Soma. – Mirwen pedig tényleg nagyon szép.
Mirwen meghallotta a habó bókját, mire a lány hátranézett Somára és kedvesen rámosolygott. A fiatal habó fülig pirult ettől a mosolytól. Egészen zavarba jött tőle.
Továbbhaladtak a bányacsarnok hosszú folyosóin és lépcsőin, melyek szanaszét ágaztak és mind más csarnokokba vezettek. A habókok hallották a bányában dolgozó törpök kalapácsainak zajait, ahogy a drágaköveket és fémeket termelték ki a hegyből. A fényesre csiszolt falai visszaverték a hegy belsejébe jutó fények villanásait. Fáklyák lobogtak mindenfele, barátságos fényt biztosítva az ott elhaladó törpöknek és vendégeiknek.
Hamarosan mindannyian egy olyan helyiségbe léptek be, melynek kinézete teljesen elütött attól, amit eddig láttak. Oszlopai díszes faragványokból volt kirakva, padlózata színtiszta ezüst volt. A teremben faragott kőkirályok álltak, melyek büszkén és szálfa egyenesen sorakoztak a fal mellett. Eme szobrok Ezüstváros egykori királyait ábrázolták, akik egykor Ezüst-hegyégben uralkodtak. Ezt a termet a Királyok Csarnokának hívták, ezért is volt olyan királyi megjelenésű. A habókok ámulattal gyönyörködtek benne; soha sem láttak még ehhez fogható látványt.
E terem mögött helyezkedett el a királyi trónterem, ahol Krain uralkodott és folytatta királyi teendőit. Ahogy mindannyian beléptek oda, látták, hogy ez a helység még szebb, mint az előző volt. Soma és Tran egészen beleszédültek abba, amit láttak. Nem győzték csodálni a törpök ügyességét és szépérzékét. A trónterem kialakítása egyszerűen fenséges volt. Falai ezüstösen ragyogtak, beléjük pedig törp-rúnákat véstek. A csarnok végében állt Krain trónja, mely ugyanúgy nézett ki, mint egykor Drain idejében. Ezüstfehér színben ragyogott a teremben, és a trónszékhez hosszú lépcső vezetett fel, mely szintén ezüstből kovácsoltak. Gyönyörűséges volt. Ennél szebb látvány nem is létezhet a világon. Ezt semmi sem múlhatta felül.
Ebben a teremben álltak meg mindannyian, majd Krain Mirwen felé fordult.
- Gondoskodj a vendégeink kényelméről, amíg beszélek Éhonnal és a bátyáddal.
Mirwen kihúzta magát. Azt hitte, nagybátyja feleslegesnek tarja jelenlétét.
- Miért én? A többi törp-asszony nem tudna gondoskodni róluk?
- Dehogynem. De mi vagyunk a vendéglátók. Nekünk kell gondoskodni a vendégeinkről, még ha szerinted ez alantas dolog, pedig nem az.
- De én is szeretném tudni, hogy mi történt veled, amíg úton voltál.
- Máskörülmények között nem küldenélek el, hiszen tudom, te is épp oly ügyesen védelmezted a népemet, mint a bátyád, de most ezt kell tennem. Ne légy szomorú. Később veled is beszélni fogok.
Mirwen Kahinra nézett, aki némán figyelte őt, majd egyetlen bólintással jelezte húgának, hogy tegyen így. Mirwen nem ellenkezett többet. Fivérére mindig hallgatott, ezért nem szállt további vitába Krainnal. Azt tette, amit kért tőle. Mutatta vendégeiknek, hogy kövessék őt, majd elindultak. Kivéve Sadokot és Mellont, ugyanis Krain azt szerette volna, hogy ők ketten maradjanak.
Mielőtt Mellon és Sadok észbe kapott volna, szolgák egész hada lepte meg a királyi tróntermet, ahová egy asztalt és székeket hoztak, ahová le tudnak ülni. Ételt és italt is felszolgáltak, amivel csillapítani tudták éhségüket és szomjukat. Krain hátradőlt székében, majd mielőtt elmondta volna Éhonnak és Kahinnak utazásuk történetét, még kikérdezte őket arról, hogy mi történt birodalmában, amíg távol volt. Mellonnak és Sadoknak várnia kellett.
- Csak néhány kisebb támadás ért minket a Fekete-erődből, amíg nem voltál itthon – mesélte Éhon apjának. – Ezeket a támadásokat mindig sikerült visszavernünk, bár az igaz, hogy egyre elszántabban támadnak minket. Ezek a gonosz lények igencsak megerősödtek az utóbbi időben.
- Még hacsak lidércharcosokról volna szó – szólt közbe Kahin -, akkor sokkal könnyebb dolgunk lenne. De a legutóbbi harcban már koboldok, árnyszörnyek és lélekváltók is voltak velük.
- Lélekváltók? – villant fel Krain szeme, mert ezáltal eszébe jutott, hogy Kahin apját is egy ilyen lény ölte meg abban a háborúban, amiben Thrandor elárulta őt.
- Hát ezek a dögök is előmerészkedtek a Fekete-erdőből?
- Néhányan igen – felelte Kahin nyugodtan. – De nem voltak olyan erősek, mint az, akire te gondolsz. Könnyedén megöltük őket. Minden áldozat nélkül.
- Azt mondod könnyedén? – mondta Krain hűvösen. – Egy lélekváltót soha sem lehet könnyen megölni.
- De ezeket igen. Hidd el, minden rendben volt.
Krain hosszan Kahint nézte, míg végül lassan megnyugodott. Sóhajtva maga elé nézett, majd aztán folytatta a beszédet.
- És mi hír Vasvárosról? Train küldött üzenetet?
- Igen – válaszolta Éhon. – Segíteni fog nekünk, amiben csak tud. Több mint ezer harcost fog küldeni a segítségünkre.
- És mi marad Vasvárosnak?
- Marad bőven harcosa. Ne aggódj érte. Tudja, hogy mit csinál.
- Tudom, hogy nem tesz olyat, amivel árthatna a népének. De ez az ezer fős hadsereg egy kicsit sok.
- Elismerem, néha hajlamos túlzásokba esni. De Train már csak ilyen. Ha saját rokonairól van szó, nem tagad meg semmilyen segítséget se tőlük.
- Pedig nemcsak értünk kell aggódnia – mondta Krain mosolyogva, és szigorú szeme ezúttal mérhetetlen gyengédséget tükrözött.
Éhon és Kahin tudták, mire gondol, hiszen Trainnak nemrég született meg a harmadik gyermeke, ami nagybüszkeséggel töltötte el családjukat.
- És Elfen birodalmából mi hír érkezett? – szólalt meg hirtelen Mellon. – Ők is készek segíteni az Ezüst-hegység törpjeinek?
- Tőlük még nem érkezett hír – válaszolta Kahin. – Még nem tértek vissza azok a követek, akiket elküldtünk hozzájuk.
- Reméljük, hamarosan visszatérnek, és hogy jó hírekkel szolgálnak majd.
- Ezt egyelőre nem lehet tudni, de bízzunk benne, hogy Elfen birodalma nem felejtette el, hogy kik a barátai, és hogy ezúttal is segítségünkre lesz a harcban – felelte Éhon. – Sarad király mindig jó barátunk volt.
- Neki is megvannak a maga gondjai – mondta Kahin. – Hiszen a fenevadak és a koboldok állandó fenyegetést jelentenek a számára. Úgy hírlik, hogy a Fenevad-pusztaságon és a Kiszáradt-földeken egyre csak növekszik a számuk, mert a sötétség egyre nagyobb erővel terjed azokon a területeken. Olyan királyságok kerülnek támadások alá, amik egykor a Sötétség Fejedelmének az ellenségei voltak.
Krain csak hallgatott, míg Sadok és Mellon egymásra néztek, ami feltűnt a két fiatal hercegnek is. Sejtették, hogy Krain és a mágus tudnak valamit arról a sötétségről, ami egyre nagyobb erővel fenyegette Világfölde királyságait. Na de ez a habó, aki itt ült velük szemben, mit tudhat erről az egészről? Neki mi köze van hozzá? Merthogy nem véletlenül volt itt, abban mindketten biztosak voltak; és Krain sem akarta volna, hogy itt maradjon velük, ha nem lett volna olyan fontos a személye. Ki lehetett egyáltalán ő?
Éhon pillantása Sadok kardjára esett, és a fiatal törp-herceg rögtön észrevette a rajta lévő ősi törp-rúnákat, melyeket egykor Drain használt. Azonnal felismerte Lélekvágót, amit Drain kovácsoltatott sok-sok évvel ezelőtt. Hogyan kerülhetett ehhez a habóhoz? Hiszen a Lélekvágót egykor egy Sadok nevezetű habo birtokolta: az a habo, aki végzett a Sötétség Fejedelmével.
- A Lélekvágó? – szólalt meg Éhon döbbenten. – Nem hittem volna, hogy egyszer látni fogom ezt a híres pengét, melyet egykor Drain kovácsoltatott. Hogy került hozzád, habo? Ezt a kardot egykor Sadoknak, Világfölde Megmentőjének készítették az Ezüst-hegységbeli törp-kovácsok, hosszú évekkel ezelőtt. Mi módon jutott hozzád?
- Sehogy – mondta Mellon. – Mert az övé. Akit magad előtt látsz, Éhon, az a habo, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét, és aki megmentette Világföldét.
Ennél nagyobb meglepetés nem érhette volna Éhont és Kahint. Hiszen ők úgy tudták, hogy Sadok már régen halott. Nem is tudták hirtelenjében, hogy mit mondjanak. Végül Kahin szólalt meg:
- Akkor borzasztóan öreg lehetsz – mondta Sadoknak. – Mi módon maradtál életben ennyi időn át? Egy habo nem szokott több mint háromezer évet élni.
- Valóban nem – felelte Sadok. – Egy átoknak köszönhetem öröklétemet, amivel maga Sran átkozott meg.
- Hm, elég bátor vagy, hogy kimered mondani a valódi nevét – mondta Éhon. – Örök élettel átkozott meg? Ezt nevezem igazi kegyetlenségnek.
- Valóban az – értett egyet unokafivérével Kahin. – Jól sejtem, hogy azért vagy itt, mert tudod annak az okát, miért kezdett el ismét terjedni a sötétség Világföldén?
Sadok és Mellon egymásra néztek. Itt volt az ideje, hogy ez a két fiú is megtudja az igazságot arról, hogy a Sötétség Fejedelme nem halt meg, és hogy újabb háborúba akarja taszítani Világföldét.
- Jól sejted – felelte Sadok, miközben a két herceget nézte -, mivel Sran nem halt meg, és visszatért Világföldére, hogy bosszút álljon mindenkin, aki egykor harcolt ellene. Azért keltem ismét útra, hogy ezt megakadályozzam, s egyszer és mindenkorra elpusztíthassam a Világ Ellenségét; és hogy felkeressem azokat, akik egykor hű szövetségesként harcoltak az Első Háborúban.
Éhon és Kahin egymás szemébe nézett. Nem okozott számukra nagy döbbenetet az a hír, hogy Sran nem halt meg abban a csatában, amit először vívtak vele Világfölde összes Szabad Népe. Valahogy tudták, hogy az a nyomorult tért vissza a világukba és kezdte el sanyargatni azokat, akik egykori ellenségei voltak. Végül Kahin törte meg a csöndet:
- Ez igencsak nehéz vállalkozás, hiszen jól tudod, hogy az a világ, amit egykor te ismertél, már régen nem ugyanaz, és hogy azok, akik először harcoltak Sran ellen, régóta nem állnak szövetségben egymással.
- Ez igaz, de szerencsére akadnak még olyanok Világföldén, akik továbbra sem félnek szembe szállni Srannal. Momoro, a beszélőállatok királya, biztosított minket arról, hogy bármikor számíthatunk népe és az ő segítségére.
- A beszélőállatok? – kérdezte Éhon csodálkozva, majd az apjára nézett. – Ezek szerint találkoztatok Momoro királlyal?
- Ahogy mondod – válaszolta Krain. – Ő volt az első, akivel közöltük, hogy Sran életben van és el akarja pusztítani a világunkat.
- Kellemetlen hír, az már biztos – mondta Éhon hátradőlve, majd apjára pillantott. – Na és te hogy keveredtél ebbe a társaságba? Valahogy vonzod a bajt.
- Kedves, hogy így beszélsz apádról – mondta Krain. – Vadvidék területén akadtam össze Sadokkal és hű szövetségeseivel. Lidércharcosok támadtak rájuk. Megmentettem őket, és miután értesültem Sadok valódi céljáról, csatlakoztam hozzájuk, akárcsak Dwan.
- Szóval, Sran értesült arról, hogy Sadok útnak indult, hogy végezzen vele, és hogy időközben szövetségeseket is szerzett magának; ezért lidércharcosokat küldött utánuk, hogy végezzenek velük.
- Nem feltétlenül ezt akarta – felelte Sadok. – Inkább csak hátráltatni akart, hogy ne tudjunk beszélni Momoróval és a többi beszélőállattal.
- Vagyis végezni akart veletek. Máshogy nem tudott volna titeket megakadályozni abban, hogy ne értesítsétek Momorót a közelgő veszélyről – állapította meg Éhon az egyszerű tényt. – Ami szerencsére nem történt meg. Elértétek célotokat, méghozzá apám segítségével.
- Azért engem se felejts ki – szólt közbe Dwan, aki ez idő alatt mélyen hallgatott. Amúgy sem volt hozzászokva az ilyen fajta megbeszélésekhez. Most is csak azért volt itt, mert Krain ezt kérte tőle. – Én is ott voltam, ha netán megfeledkeztél róla.
- Téged senki sem tudna elfelejteni – mondta Kahin enyhén gúnyosan, ami nemigen tetszett Dwannak, de nem szállt vitába a fiúval szemben, aki most Sadokra nézett. – Mindenesetre elég vegyes társaságot választottál ki magadnak szövetségesnek. Életemben először látok olyat, hogy egy bérgyilkos és egy fejvadász egyazon társaságban tartózkodjon anélkül, hogy végezni akarnának egymással. Kiváló vezér lehetsz, ha ezt meg tudod akadályozni.
- Nem olyan nehéz, ha értesz a nyelvükön. Meg hát nekem a legjobb harcosokra van szükségem ahhoz, hogy legyőzzem Srant.
- És ezért csatlakozott hozzád az apám, igaz? – kérdezte Éhon. – El akar kísérni téged, akárcsak Dwan.
- Csak azért teszi, hogy segítsen Sadoknak – mondta Mellon. – Össze kell fognunk, ha győzedelmeskedni akarunk Sran felett. Az ereje egyre csak növekszik. Ez már abból is látszik, hogy sikerült szövetséget kötnie a fekete sárkányokkal.
- Azokkal az ocsmány fajzatokkal? – döbbent meg Kahin. – Azokat a sárkányokat nem könnyű irányítani. Mind a maguk urai. Sran igencsak nagyhatalomra tehetett szert, ha sikerült elérnie, hogy a fekete sárkányok behódoljanak neki.
- Épp ezért nem szabad késlekednünk. Minél nagyobb az ereje, annál hatalmasabb veszély fenyegeti a világunkat. Tovább kell folytatnunk az utunkat, ha le akarjuk győzni őt. El kell mennünk a Fekete-erdőbe, és ott meg kell találnunk Deremirt, hogy szövetkezzünk vele.
- Az Elátkozott Harcossal? – kérdezte Éhon. – Miért ő? Az a fickó még a lidércharcosoknál is veszélyesebb. Túl régóta él a sötétségben, ami még veszedelmesebbé teszi. Miből gondolod, hogy segítene nektek?
- Mert maga is gyűlöli Srant. Ha megtudja, hogy visszatért Világföldére, talán csatlakozik hozzánk, és segít nekünk a legyőzésében.
- Én nem bíznék ebben – mondta Kahin. – Amit hallottam arról a lényről, nem tűnik valami biztos szövetségesnek. Lehet, hogy gyűlöli Srant, de az életet még nála is jobban. Akárki is döntött úgy, hogy elmenjetek hozzá, eléggé ostoba lehetett.
- Na, ez szép! – mondta Mellon szórakozottan. – Eléggé bátor lehetsz, ha már veszed a bátorságot ahhoz, hogy ostobának nevezz egy istent.
- Kit? – kérdezte Kahin meglepődve. – Milyen istenségre célzol?
- Az Erdő Szellemére – felelte Sadok Mellon helyett. – Ő tanácsolta, hogy keressem fel Deremirt.
- Te találkoztál az Erdő Szellemével? – kérdezte Éhon csodálattal a hangjában. – Ezt a kiváltságot. Ő még soha nem jelent meg egyetlen halandó előtt se; nálad miért tett kivételt?
- Hogy segítsen nekem. Más oka nem volt.
- Akkor, ha egy isten tanácsolta azt neked, hogy menj a Fekete-erdőbe, akkor mást nem tehetsz, mint hogy követed a tanácsát. Bár az igaz, hogy veszélyes útra vállalkozol. Abban az erdőbe nem szokás csakúgy besétálni; rengeteg gonosz lény lakozik ott. És amint láttam, két fiatal habo is van a csapatodban. Bármibe lefogadom, hogy nekik nincs valami nagy tapasztalatuk a harcban. Hatan pedig nem biztos, hogy elegen lesztek ahhoz, hogy megvédjétek őket.
- Valóban nem – értett egyet Mellon. – De talán tizen elegen leszünk, hogy megvédjük Somát és Trant.
Krain a mágusra kapta tekintetét. Megsejtette, hogy mit akar ezzel mondani, ami nemigen tetszett neki; Dwan viszont elégedetten mosolygott. Tetszett számára az a gondolat, hogy Mellon azt akarja, hogy Kahin és Éhon is velük menjen a Fekete-erdőbe. Nem véletlenül akarta ezt, mert tudta, milyen képességekkel rendelkeznek. Szüksége volt ezekre a képességekre, ha azt akarták, hogy élve kikerüljenek abból az elátkozott erdőből.
- Azt akarod, hogy mi is veletek menjünk? – kérdezte Éhon nyugodt hangon, mivel ő is megértette a mágus szándékát.
- Nem! – szólt közbe Krain. – Nem jöhetnek!
- Miért nem? – kérdezte Mellon.
- Engem még tudna nélkülözni a népem, de őket nem. Nekik itt kell maradniuk, hogy védelmezhessék a királyságomat.
- Megfeledkezel Mirwenről, aki legalább olyan jó harcos, mint Éhon és Kahin. Sőt, talán még ügyesebb is. Rendkívüli védő és gyógyító hatalommal bír, amivel egykoron az édesanyja is rendelkezett.
Kahin megfeszítette magát, amikor Mellon ezt mondta. Arca érzelemmentes volt, de szemében égető kín égett, ahogy a fájdalmas emlékek eszébe jutottak édesanyjukról. Az ő emléke még mindig fájópont volt számára. Krain tisztán érzékelte unokaöccse fájdalmát, mire fagyosan nézett az öreg mágusra.
- Tisztában vagyok azzal, milyen képességekkel rendelkezik Mirwen – felelte Krain, miközben unokaöccsét figyelte, aki maga elé nézett. – De figyelmeztetlek. Ha még egyszer beszélni mersz Timudielről Kahin jelenlétében, itt helyben végezni fogok veled.
- Nem az volt a szándékom, hogy felkavarjam Kahin érzéseit – válaszolta Mellon. - Jól ismerem mérhetetlen fájdalmát. Csak azt akartam elmagyarázni, hogy miért a két fiút akarom magammal vinni, és nem Mirwent. Ő erősebb náluk, ezért egyedül is tudná védelmezni népedet. Viszont Kahin és Éhon képességeire nekünk van szükségünk.
- Nem! Őket nem fogod felhasználni a mocskos céljaidra.
- Nekem viszont tetszik az ötlet – mondta Dwan mosolyogva. – Nem ártana a két kölyöknek egy igazán veszélyes küldetésben részt venniük. Sokat tanulnának belőle.
Krain villogó szemekkel nézett Dwanra, és Sadok ekkor jobbnak látta közbe avatkozni. Majd ő beszél Krain fejével; hátha rá jobban hallgat, és így talán elkerülik a további vitákat.
- A háborút így sem kerülhetik el, Krain, akár maradnak az Ezüst-hegységben, akár nem – szólalt meg Sadok nyugodt hangon. – Előbb-utóbb szembe kell nézniük Sran gonoszságával.
- Épp ezért akarom, hogy maradjanak.
- És ha ők másképpen gondolják ezt? – nézett Sadok a törp-király szemébe. – Eddig azért nem szóltak, mert tiszteletben tarják a királyuk akaratát, de szívük azért kiált, hogy veled mehessenek. Gondolod, nyugodt szívvel maradnának otthonukban, tudván, hogy a királyuk veszélybe sodorja magát?
Krain hallgatott, míg szemét egy pillanatra sem vette le Sadokról, aki ismét bölcsen szólt. Látta a törp-király szemében a harag szikráját, de azt is tudta, nem fogja bántani, vagy ellenkezni vele. Látszott rajta, hogy elgondolkodtatta az, amit mondott. Mellon feszült figyelemmel várta Krain válaszát.
- Legyen hát – mondta a törp-király maga elé nézve; szemében beletörődés fénylett. – Döntsenek ők maguk arról, hogy velünk akarnak-e jönni vagy sem. Ebben a kérdésben nekik kell dönteniük és nem nekem.
Folytatjuk.
**********************
10. MIR
– MAGYAR IRODALMI ROVAT
APEVA – ELSŐ
KÖZLÉS
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL
Jöjj
kedves
várok rád
időm űzni
véled akarnám.
kedves
várok rád
időm űzni
véled akarnám.
á
Kör
forgás
kendő száll
halk zene ring
ringlispíl kering.
forgás
kendő száll
halk zene ring
ringlispíl kering.
á
Hús
leves
tyúk pörkölt
csipedettel
lakodalom van.
leves
tyúk pörkölt
csipedettel
lakodalom van.
á
Halk
nesz van
jön a szél
vitorlád már
szélirányba áll.
nesz van
jön a szél
vitorlád már
szélirányba áll.
á
Vers
ha jó
szép mesét
mond el nekünk
dicső múltunkról.
ha jó
szép mesét
mond el nekünk
dicső múltunkról.
á
Halld
dal van
zene szól
forradalom
dicső hangja zeng.
dal van
zene szól
forradalom
dicső hangja zeng.
á
Nagy Vendel |
Vendel így
vall magáról:
„Nagy Vendel vagyok, hatvanöt éves, látássérült pedagógus, de már nyugdíjas éveim élem. Szekszárdon lakom a családommal. Minden időmben az irodalommal foglalkozom. Írásaimat, újságomat, könyveimet szeretném megmutatni olvasóimnak. Köszönöm a lehetőséget. Írásaim megtalálhatóak a MEK-en, a Facebookon valamint a Megszólalok irodalmi magazinban. Jelenleg ezer versem található a Facebookon, és húsz könyvem olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Jó olvasást mindenkinek!
„Nagy Vendel vagyok, hatvanöt éves, látássérült pedagógus, de már nyugdíjas éveim élem. Szekszárdon lakom a családommal. Minden időmben az irodalommal foglalkozom. Írásaimat, újságomat, könyveimet szeretném megmutatni olvasóimnak. Köszönöm a lehetőséget. Írásaim megtalálhatóak a MEK-en, a Facebookon valamint a Megszólalok irodalmi magazinban. Jelenleg ezer versem található a Facebookon, és húsz könyvem olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Jó olvasást mindenkinek!
Baráti szeretettel: Vendi”
2020.05.23. (Szerkesztő:
Konrád Viktória)
**********************
11. JÚNIUS
HAVI SZTÁRVENDÉGÜNK NAGY BANDÓ ANDRÁS és GVENDOLIN
VERS- SAROK.
Nagy Bandó András |
Szeretettel köszöntöm a Megszólalok Magazin olvasóit, fogadják
szeretettel legújabb írásaimat, amelyeket kislányom segítségével adunk elő.
NAGY BANDÓ
ANDRÁS ÉS GVENDOLIN
Szeretettel küldjük, nézzétek, hallgassátok, osszátok, kommenteljétek,
lájkoljátok, hadd röpüljenek a madaraink sokak közelébe!… mihárman
á
Új Anyák napján című versemet mondja Gvendolin, nézzétek, hallgassátok, és ezzel köszöntjük az Édesanyákat!
Új Anyák napján című versemet mondja Gvendolin, nézzétek, hallgassátok, és ezzel köszöntjük az Édesanyákat!
Szia, Vendel, most én küldök Neked 3 linket, hallgasd meg… üdv, vigyázz
magadra, Bandó
Hallgassátok, nézzétek, osszátok, fontos üzenet, sokaknak szüksége van rá… köszi!
Hallgassátok, nézzétek, osszátok, fontos üzenet, sokaknak szüksége van rá… köszi!
SZOKATLAN SZÜLETÉSNAP – VERSEM
KARANTÉN-VERS GVENDOLINNAL
MICIMACKÓ KARANTÉNBAN
HOFI: IVÁN KOZIREV… (azt hiszem, 1978 körül…)
BANDÓ: SZÓPANEL, 1983 (Telepohár c. műsor)
á
Sziasztok!
Itt a 12. Vers-sarok, hallgassátok-nézzétek, ha tetszik, lájkoljátok, ott van a
Facebook oldalaimon is, örülünk a kommenteknek, meg a nekünk írt jó szavaknak
is, szeretettel: mihárman
á
MÁJUSI
KIRÁNDULÁS – VERS-SAROK – BANDÓ ÉS GVENDOLIN
**********************
- SZÍVBŐL
JÖVŐ KÖSZÖNTÉSEK -
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: KÖSZÖNÖM
NEKED HATVANHATSZOR
Hatvan
hatszor
megköszönöm Neked,
hogy számon tartottad a számot,
misztikumát e számmisztériának,
s az egész hisztériának,
és, hogy számon tartottad a szádat,
s csókkal köszöntötted orcámat,
legszebbik napján e világnak,
orgonanyitogató felsíró éjszakának
2020. Május tavaszának,
elcsendesült hajnalán.
Köszönöm édesanyám,
azt, hogy megszülettem,
az új élet Neked fájt,
nem pedig nekem.
Hatvanhat évet megéltem,
nem vagyok rá büszke,
fájón emlékezem
idő előtt elhunyt
iker testvéremre,
még ma is élhetne.
megköszönöm Neked,
hogy számon tartottad a számot,
misztikumát e számmisztériának,
s az egész hisztériának,
és, hogy számon tartottad a szádat,
s csókkal köszöntötted orcámat,
legszebbik napján e világnak,
orgonanyitogató felsíró éjszakának
2020. Május tavaszának,
elcsendesült hajnalán.
Köszönöm édesanyám,
azt, hogy megszülettem,
az új élet Neked fájt,
nem pedig nekem.
Hatvanhat évet megéltem,
nem vagyok rá büszke,
fájón emlékezem
idő előtt elhunyt
iker testvéremre,
még ma is élhetne.
Sokfélét
megértem,
sok mindent elértem,
sok mindent nem értek,
életemben többször
örültem és féltem,
köszöntsél rám kupát,
még jó néhány évben.
sok mindent elértem,
sok mindent nem értek,
életemben többször
örültem és féltem,
köszöntsél rám kupát,
még jó néhány évben.
Azt gondolod
rólam,
jól megöregedtem,
öreg fateknőként
de megrepedeztem,
haszontalan lettem.
jól megöregedtem,
öreg fateknőként
de megrepedeztem,
haszontalan lettem.
Külsőmre
tekintve,
arcom vonásai
mélyre bevésődtek,
gerincem meghajolt,
mindenki előtt,
hajam deres lett,
szemem fénye kihűlt,
de itt legbelül
még dobog meleg szívem,
rendíthetetlenül.
arcom vonásai
mélyre bevésődtek,
gerincem meghajolt,
mindenki előtt,
hajam deres lett,
szemem fénye kihűlt,
de itt legbelül
még dobog meleg szívem,
rendíthetetlenül.
Vannak akik
már régen elhagytak,
magukban régen eltemettek,
akadnak akik már elfeledtek,
de sok- sok barátom van,
akik köszöntenek,
nekirugaszkodom újra az éveknek,
nem fejezem be addig,
míg oly sokan szeretnek.
magukban régen eltemettek,
akadnak akik már elfeledtek,
de sok- sok barátom van,
akik köszöntenek,
nekirugaszkodom újra az éveknek,
nem fejezem be addig,
míg oly sokan szeretnek.
Többek
csodálkoznak,
hát ez még él?
hagy talán időt nekem a teremtő,
hogy befejezzem mi kiróva van,
penitenciámmal együtt élve
megtisztítom magamtól magam magam,
hogy tisztán élhessek,
s ilyenkor teljes búcsút nyerek.
hát ez még él?
hagy talán időt nekem a teremtő,
hogy befejezzem mi kiróva van,
penitenciámmal együtt élve
megtisztítom magamtól magam magam,
hogy tisztán élhessek,
s ilyenkor teljes búcsút nyerek.
Csak akkor
hagyom abba,
ha én mondom, elég volt.
Felnézek az égre,
bocsánatot kérve,
tudom ekkor apám
haragudna érte.
ha én mondom, elég volt.
Felnézek az égre,
bocsánatot kérve,
tudom ekkor apám
haragudna érte.
S
akkor dobok egy rézpénzt,
ezért vigyen át a túlsó partra,
az ügyesen ravasz révész.
Ekkor elindulhatok ezért vigyen át a túlsó partra,
az ügyesen ravasz révész.
magamnak előre,
a másik oldalon,
örökké tartó
magányos utamon.
Szekszárd,
2020.05.07. születésem napjának hatvanhatodik évfordulóján
Hálásan köszönöm a kedves köszöntésed! Vendi, magánzó, a rossebb sarokból
Arcom kerek,
Szívem ragyog
ha keresnél,
én itthon vagyok.
..............................................
Kedves
Vendel! Születésnapod alkalmából kívánok sok jót, szépet, legyen számodra vidám
és szerencsés az élet, ragyogjon rád a Nap, csillagok óvják az álmod, legyél
nagyon boldog, teljesüljön minden vágyad, legyen erőd, legyen hited, soha ne
torpanj meg, tudj nevetni, játszani, tiszta szívvel szeretni, legyen, aki téged
szeret, ha kell, ott van veled, a holnap álomvilág, a percet most öleld át,
legyen ez a nap a mosoly, az örömök napja, legyen áldott az életed, minden
egyes napja! Kívánom, a sors ezeket mind adja meg Neked, szeretettel
köszöntelek, jó Isten éltessen!
ANNA
..............................................
Tóth Enikő |
KEDVES VENDI
66 év elszállt,
repülnek az évek,
sok csoda mi rád várt,
tette utad szépnek,
ma is tudsz örülni,
minden földi lángnak,
s nem akarsz felülni,
még az elmúlásnak...
Maradj mindig ilyen,
aktív dolgos ember,
így probléma nincsen,
a múló idővel,
bár szemednek fényét,
elvette az élet,
fantáziád kékjét,
képzeletben éled..
repülnek az évek,
sok csoda mi rád várt,
tette utad szépnek,
ma is tudsz örülni,
minden földi lángnak,
s nem akarsz felülni,
még az elmúlásnak...
Maradj mindig ilyen,
aktív dolgos ember,
így probléma nincsen,
a múló idővel,
bár szemednek fényét,
elvette az élet,
fantáziád kékjét,
képzeletben éled..
Tőlem-Neked
szeretettel: ENIKŐ
.................................................
Nagy költők
utcája
Nagy Vendel 66.születésnapjára (akrosztichon - ban írva)
Nyiba rózsái
nyíltak,
Az aprókká
tört fény Girlandot fon,
s
rég Yard- ban szül mesét.
Vágyott virágálmok
Elegye
illatoz,
a Nem
látó elemek
Deleje
felnevet,
s Elindul
újra a Látnoki
képzelet.
Szerkeszt magazint Zérótól napestig,
s Ül
horizontján a Limes- ek vonalán,
az E
- könyvek frontján.
Töredékből
áll össze az Élet egésze,
mottó
ez Szekszárdtól Sydneyig,
s
Nyelvéből harangoz.
Az Aranybot
vesszőre,
Poéta
jövőre Jöjj ismét Teremtő,
s
Áradjon hit, bőség a Rózsák televényén
A város
szülöttére.
Kaposvár, 2020.május 7.
Barátsággal:
József Tibor
**********************
JÓZSEF TIBOR : Ilyenkor tavasszal…
á
á
á
á
á
a toronyóra láncát is,
ma már a tornyot sem látom,
hályog ül a szürke homályon,
csak a harang kongását számolom,
éjjelen, és nappalon,
messzire üzen
alvónak, és vaknak egyaránt,
szinte egyre megy,
mikor kizúdul a rácson,
barna zsalugáton,
ha dallam csendül a kalapácson,
mennyire rohan az idő,
fájó keservvel konstatálom,
ami elmúlt emlék marad,
örökre elszalad a pillanat.
2020. május
18.
á
á
á
á
á
á
á
á
á
á
á
**********************
13. SZONETTKOSZORÚ
REMÉNYI
TAMÁS: Szonettkoszorú
/mesterszonett/
XV. Megvalósult
álom
Fényes
végtelenbe repülő álom,
Színes
fáklyaként robogó üstökös...
Boldog
szenvedélybe becsatolt járom:
Szerelmi
tűzben égő életöröm.
Szívemben
szendergő vörös virágom
A szeretet
melegében tündököl.
Lelkedbe
költözik álomvilágom
Csillagommal
ölelkező börtönöm.
Nektárként
csurranó hűsítő könnyed
Szerelem-patakként
zúdul nyakadba:
Csókkal
apasztom boldogságod gyöngyét.
Káprázatban
hunyorog égő szemed,
Kék
tengerben ringatózik csillaga,
Tűzrózsa
érleli lelkének fényét.
I.
Fényes
végtelenbe repülő álom:
Társra lelt
szerelmes szívek világa,
Mint a
szenvedély kinyílott virága,
Létet
vidító, sejtelmes vigalom.
Szellő susog,
átsuhan a szép tájon,
Legyezve
lomb hajlong, üdít hatása,
Hársillat
terjeng, andalít varázsa,
Napsugár
fekszik a réti pázsiton.
Fények
aranyló sugarán jön a nyár,
Árnyékba
bújt szerelem csókokra vár,
A lágy déli
szél vele már csak flörtöl.
Esteledik.
Az éj sok szeme fénylik,
Egy tüzes
világító csík elsiklik:
Színes
fáklyaként robogó üstökös...
II.
Színes
fáklyaként robogó üstökös,
Amit a
testében háborgó tűz hajt,
Hogy
lélektelenül érjen majd talajt:
Valaha
kiégett lelke már üszkös.
Csillagos
égen még sok álom röpköd,
Feltöltődve
életviráguk kihajt,
Szeretet
nélkül szerelmeket elhajt,
De Földre
érve szerelmes lesz rögtön.
Vágyódik az
ember, mindig kell egy szebb,
A meghitt
szerelem a legeslegszebb:
Szeretet
nélkül nem lesz ilyen álom!
Aki a
szerelemre rátalál: él,
S amíg az
tart, szeretetével remél:
Boldog
szenvedélybe becsatolt járom.
III.
Boldog
szenvedélybe becsatolt járom,
Önként
vállalt keserv-édes szerelem,
Ahol a
botlásra nincs már kegyelem:
A szív
diktál, s a szeretet oltalom.
Ó mily'
csodás, beteljesül egy álom,
A vak
szerelem lelkeket vezérel:
Tetteiben
benne van a szeretet,
S önként a
magánytól elzarándokol.
A csendet az
áhítat körülveszi,
A harmonikus
életet szereti:
Keresztülnéz
mindenfajta közönyön.
Lesújtottan
kószál az egyedüllét,
Társra lelve
szíve ontja melegét:
Szerelmi
tűzben égő életöröm.
IV.
Szerelmi
tűzben égő életöröm:
Lelkünk kis
harangja szívünkben kondul,
A szeretet
láza bennünk tornyosul...
Valóság s
álom robban gyönyörökön.
Kikapcsolt
agy lebeg rózsaszín ködön,
Megpihen az
érzelem, mert túlcsordul,
Ózonba fúlt
idegszál már elcsitul,
Nem maradt
száraz hajszál az üstökön.
Elmélázik a
gondolat a légben...
Jéghegy
csúcsa olvadt a szenvedélyben:
Virágos
kertté alakult az álom.
Parázsban
nyugszik a szerelem lángja,
Érlelődik
újabb sok kis szikrája:
Szívemben
szendergő vörös virágom.
V.
Szívemben
szendergő vörös virágom,
Lelkemben
sarjadó vágy, simogatás,
Hajnallal
kél az ébredő pillantás,
Ölelkező
fénysugárban kelt álom.
Napsugár
ragyog a harmatos ágon,
Szellő
pásztázza éji fátyol útját,
S a reszkető
csipkebokornak alját,
Majd egy
szívet rajzolva tovább oson.
Tavasz vége,
nyárelő már érkezik,
A természet
aranyszínben nyújtózik,
Minden szem
színek világában dőzsöl.
Felkarolja
ember társa életét,
Neki áldozza
hűséges szerelmét:
A szeretet
melegében tündököl.
VI.
A szeretet
melegében tündököl
Napsütésben
aranyba burkolt lelked.
A szerelmet
nem kell már megkeresned,
Mert
fényével az egekből Rád köszön.
Melletted
állok, szépséged elbűvöl,
Ábrándot
űzök, szívem őrzi képed.
Ölelésre
kitárom mindkét kezem,
Szerelmemmel
életem így üdvözöl.
A
csillagokat nem tudom lehozni,
Viszont,
boldogságot tudok nyújtani,
S Te magad
leszel a földi csillagom.
Támaszod
leszek mindaddig míg élünk,
Szívünkben
közös húrokat pengetünk:
Lelkedbe
költözik álomvilágom.
VII.
Lelkedbe
költözik álomvilágom,
Simogatón
ott meghúzza önmagát,
Felszítja
örök szerelmünk parazsát,
Varázsoddal
elbűvölöd otthonom.
Óceán vagyok,
lágyan elsimulok,
Mint az,
amint megszeretgeti partját,
Magával
ragadja annak homokját.
Vele
egyesülök, s tovább álmodok.
Reád
gondolok, és nem érzek kényszert,
Lelkemből
Neked adok minden ékszert,
Mert csak
nekem létezel, s ezt köszönöm.
Gyönyörűség
Veled elandalodni,
Egész életen
át együtt remélni...
Csillagommal
ölelkező börtönöm.
VIII.
Csillagommal
ölelkező börtönöm,
Mely' magába
záró szerelmes óhaj,
A
Gondviselésből szivárgó sóhaj...
A végtelenig
tartó kéjes öröm.
Táplálom
benned a bimbózó jövőt,
A szívünk
mindenkor egyszerre dobban,
Együtt
sírdogálunk mikor már baj van,
Mert ketten
építünk egy eljövendőt!
A boldogság
mámora nem távozik,
A szerelem
gyakran felkínálkozik:
Rózsaszín
felleg repked a kék égen.
Vállamon
pihen tested, nyújtod kegyét,
Ajkam itatja
csillagod nedűjét:
Nektárként
csurranó hűsítő könnyed.
IX.
Nektárként
csurranó hűsítő könnyed
Elmossa
szorongásod rejtett szálát,
Visszaadja
életed színes álmát:
Beteljesül
vágyad, titkolt szerelmed.
Virágzó
orgonafa őrzi kedved,
Illatával
serkent, add lelked csókját,
Teljesítsd
véle szívem vágyódását:
Legyen
mézelő a nyújtott szerelmed!
Szerte szórt
életremény vágyban úszik,
Napsütötte
virágos réten alszik:
Ébreszd fel!
Itt a szerelem hajnala.
Mint
várandósan kék égen a felhő,
Melyből
örömkönnyként ömlik az eső,
Szerelem-patakként
zúdul nyakadba...
X.
Szerelem-patakként
zúdul nyakadba
A magasztos
lét minden szeretete.
Te vagy
életem egyetlen szerelme:
Légy az
álmaim örök hordozója!
Áldott szíved
a szeretet otthona,
Egyesül
Benned vágyaim reménye,
Szerelmed
féltetten őrzött vad tüze:
Létem
megváltottad, s lettél donora.
Általad
felgyógyultam a magányból,
Még egy új
életet kaptam a sorstól...
Nekem adtad
életed szép szerelmét!
Öröm s
kedély figyel fentről az égből,
Éjszaka
leplét Rád teríti féltőn:
Csókkal
apasztom boldogságod gyöngyét.
XI.
Csókkal
apasztom boldogságod gyöngyét
Mosollyal
pirosodó szép orcádról.
Mesél a
szemed egy álomvilágról,
Ahonnan
csillagod tükrözi fényét.
Megsimogatom
egyetlenem kezét,
Gyöngédségről
eszembe jut egy jászol...
Tüzes Nap
ránk aranyszínű áldást szór.
Lelkünk
megtalálta szívünkben helyét.
Esküvőre
készülődik a lelkünk,
Tervünk
szerint egyesül majd a szívünk,
Ezután
módosulni fog a neved.
Villogó
fények tördelnek árnyakat,
Forró szellő
hintáztat faágakat,
Káprázatban
hunyorog égő szemed.
XII.
Káprázatban
hunyorog égő szemed,
Véred forr,
szívedben szerelem izzik,
Kezed
érzelmes ölelésbe siklik:
Vágyaid
jótékony hatását érzed.
Szép
emlékeid felszállnak Teveled,
Súlytalanul
lebegsz, magasság szédít,
Az érzéseid
szépsége felvidít,
Nem várt új
életbe tart zsenge lelked.
Repkedj,
csak sokáig repülj kismadár,
Csak Teneked
szépül most a nagyvilág...
Te lettél az
Éden vörös rózsája!
Sorsoddal
hozzám vezetett a karmád.
Az éjszaka
fényei festik orcád...
Kék
tengerben ringatózik csillaga.
XIII.
Kék
tengerben ringatózik csillaga,
Boldogságban
úszik szerelmes lelke,
Navigál ott
felfűtött nagy érzelme:
Menyasszonyi
uszálya ring utána.
Szerelmes
embernek nincs életkora,
Amikor a
lelke eljut egy révbe,
A szeretet
várja, csókot kap tőle:
A lét
tovafut, de megáll az óra.
E két hajós
álmomban találkozott,
A kikötőben
összeházasodott:
Egyikük sem
számolta élte évét.
Azóta virág
neveli csíráját,
Felhő
locsolja a színes ágyását:
Tűzrózsa
érleli lelkének fényét.
XIV.
Tűzrózsa
érleli lelkének fényét,
Szeretet
őrzi szíve minden álmát,
Szerelme
ízesíti annak vágyát:
Utódok
hordják lénye üdvösségét.
Telnek az
évek, őszül a halánték,
Nem feled a
múlt, felidézi sorsát,
Elnyüvi a
boldogulása jármát,
Nagy
sóhajtásokba rejti jövőjét.
Vajon hol
van a kerek létnek széle,
Akad ott az
életnek reménysége?
A célba
érkezést már nagyon vágyom.
A létünk
útja eltért más irányba:
Odaért a mai
valóságba a
Fényes
végtelenbe repülő álom.
**********************
14. FANTÁZIA
NOVELLA
Samu Ágnes:
A mazoku gésája
A
középkori Japán csendes korszakát élte most, még a szellemek és a démonok sem
viaskodtak egymással olyan sokat, mint amennyit általában szoktak. Az égbolt
lassan felöltötte a koromfekete ruháját, a nap is nyugovóra tért. A hold s a
csillagok előjöttek a felhők sötét leple mögül, bevilágítottak mindent, ahova
csak el tudtak érni a fényük.
Samu Ágnes |
A hatalmas erdő szélén egy falucska állt, ahol sok férfi megfordult, ugyanis
nem átlagos hely volt. Sokan úgy hívták azt a falut, hogy a Gésák Birodalma,
ahol mindig virágos illatú szellő fújt, rózsaszirmos vízben fürödtek és selyem
ágyban aludtak. Az udvarokat méregzöld fű lepte be, melyet a színes kavicsokkal
kirakott utak hálóztak be. Mindenütt hatalmas fáklyák, világító lampionok és
gyertyák biztosították a fényt. Egy apró különlegessége is volt még a falunak,
itt nem csak olyan gésák tartózkodtak, akik emberek voltak, hanem szellemek és
démonok is. Ide csak olyanok jártak, akik vagyonosak, uralkodói vagy nemesi
ranggal, illetve hatalmas tekintéllyel rendelkeztek, mindezek mellett, hidegen
hagyták az idejövőket, hogy ki micsoda. Az egyetlen olyan hely volt ez, ahol az
emberek, a démonok és a szellemek közötti szakadék nem létezett.
A koromsötét erdő mélyéből egy sárkánydémon sziluettje bontakozott ki, a
tulajdonosa Hayate, aki ráadásul egy rettentően erős, ráadásul fejedelmi mazoku
volt. Lassú léptekkel tartott a falu felé. A teaházak előtt álldogáló inasok
mindenféle ígéretekkel próbálták beljebb csalogatni a karmazsinvörös szemű
férfit, de mintha meg sem hallotta volna a hozzá szólókat, úgy haladt tovább.
Nem vágyott semmire, csak egy kis „törődésre”, amit biztosan nem a legzajosabb,
legnyüzsgőbb teaházakban lelhet meg. Neki egy olyan helyre volt szüksége, ahol
csend honolt, és kevesen tartózkodtak. Hamarosan megtalálta azt a teaházat,
amelyik tökéletesen megfelelt az igényeinek. Kimért, nyugodt léptekkel lépett
be a vörösben s aranyban úszó, megszámlálhatatlan gyertyával megvilágított
épületbe, ahol csak két vendég és négy gésa tartózkodott. Kényelmesen helyet
foglalt a legsötétebb szögletben lévő asztalnál, ezt követően egy szolgálónő
járult elébe, aki az igényeinek megfelelően tett eleget, a legszebb gésákat –
akik démonok voltak – sorakoztatta fel neki, s ezek közül hármat választott ki.
Jól érezte magát Hayate a szépséges nők társaságában, ám mégis hiányzott
valami, de nem tudta, mi. Az elmúlt időszakban történtek miatt elég nagy káosz
uralkodott a fejében. Élete legnagyobb ellensége legyőzése után arra
kényszerült, hogy az egyetlen élő rokonát, szeretett húgát egy igen távoli
faluban hagyja, ahol halandó emberek éltek többségében. Igaz, sokat járt a
húgához, de ennek ellenére is nagyon sokszor hiányolta őt. Szerencsére néhány
hónap alatt sikerült a húgának beilleszkednie a falusiak közé, annak ellenére,
hogy mazoku, és nem is akármilyen is. A második nagy törést akkor szenvedte el
a lelke, amikor imádott jegyese elhagyta őt, mivel nem bírta elviselni azt,
hogy halandó emberek közé jár, ráadásul a testvére még közöttük is él. Hayate
azon kevés démonok közé tartozott, akiket nem érdekelte, hogy ki milyen fajhoz
tartozik.
Telt-múlt az idő, már éjfél körül lehetett, mialatt Hayate kedve egyre csak
zuhant a mélybe. A lampionokkal, fáklyákkal megvilágított, csodaszép udvarban
egy tó is volt, amelynek a közelében helyezte magát kényelembe. A legnagyobb fa
tövében ülve nézte unottan a táncoló, éneklő gésákat, mialatt a figyelme egyre
inkább elterelődött. Gondolatai a volt jegyese körül forogtak. Mivel érdemelte
ki azt, hogy így bánjon vele egy olyan dolog miatt, amiről egyáltalán nem
tehetett? Ráadásul soha nem voltak ellenséges szándékai vele szemben, mindig is
úgy bánt vele, mint egy királynővel.
Hirtelen halk lépések zaja csapta meg a férfi fülét. Tekintetét a zaj
forrásának irányába fordította, s egy halandó gésát pillantott meg. Derékig érő
haját leengedve hordta a nő. Barna szemei titokzatosan csillogtak a
félhomályban. Királykék színű kimonójában úgy nézett ki, mint valami álomszerű,
megfoghatatlan jelenség.
– Ki vagy te? – jelent meg váratlanul a nő előtt a félmeztelenül Hayate.
– Seiko – jött a tömör felelet.
A nő azonnal kiszúrta, hogy egy mazoku áll vele szemben, mivel két olyan
dologgal rendelkezett, ami nem emberi volt a külsejét tekintve, az egyik a
karmazsinvörös szemei és a másik pedig a testén lévő mélyvörös színű stigmák.
Vonzónak találta az előtte álló magas és izmos férfit, ám a tekintete cseppet
sem bizonyult bizalomgerjesztőnek.
– Hayate nagyúr – szólt az egyik gésa –, alázatosan kérlek, hagyd őt… A
dannáját várja, aki egy nagyon erős mazoku, ráadásul igen félelmetes is –
dadogta ijedten.
– Hayate nagyúr senkitől sem riad vissza! – vágta rá nagyképűen a férfi,
miközben karmazsin vörös szemei dühösen megvillantak.
– Senna, hagyd! – csendült fel a nő hangja. – És most távozz, hagyj minket
magunkra! – parancsolta fagyosan, mire Senna szó nélkül távozott.
– Milyen határozott nő vagy, halandó – bókolt a maga módján a férfi, miközben
hanyag mozdulattal beletúrt bal kezével a vállig érő, nyílegyenes és kissé
kócosan álló sötétbarna hajába.
– Mit kívánsz?
– Mit adsz?
A nő magához hívatta a három gésát, akiket Hayate kiválasztott, és arra
utasította őket, hogy játszanak valami zenét, amire lehet táncolni. A legyezői
aranyszínű porral lettek behintve, így amikor azokat kissé lendületesebben
meglegyintette, olyankor aranylóan csillogó, szikrázó porfelhők vették körül.
Az egész tánc azt a hatást keltette, mintha a Pokol legnagyobb, legforróbb
tüzének parazsában ugrándozna egy játékos ördögöcske.
Hayate nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e vagy sem. A nő légies s kecses
mozdulatai teljesen megbabonázták. A vére egyre csak forrt a vágytól, teljesen
megfeledkezett magáról, már egyáltalán nem érdekelte, hogy szellem vagy halandó
a neki táncoló gésa, csakis őt akarta. Milyen szenvedélyes és tűzről pattant
nőszemély, gondolta magában. Még sosem érzett ilyen erős vágyat valaki iránt,
sőt, még a volt jegyese iránt sem.
– Szép estét! – jelent meg a semmiből egy ezüsthajú, szakállas s igen
megtermett mazoku. – Csodás vagy, Seiko, mint mindig! – nézett a táncoló nőre
kedvesen csillogó, ezüst szemekkel, miközben az arcán széles mosoly terült
szét.
– Üdvözöllek, Koenma nagyúr! – hagyta abba a táncot. – Úgy örülök, hogy ismét
látlak – ölelte meg a nő Koenmát, aki nyomban viszonozta a szívélyes
fogadtatást.
– Nahát, kit látnak szemeim! – nézett Hayatéra Koenma. – Régen láttalak,
Hayate.
– Nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen helyre jársz – jegyezte meg csípősen
Hayate ölbe tett kezekkel. – Te vagy Seiko dannája? – Bólintott igennel a
megkérdezett. – Öreg vagy már az ilyesmihez, nem gondolod? – sziszegte
rosszindulatúan.
– Ideje elvonulni, nagyuram – szólt közbe a nő, ugyanis attól tartott, hogy a
két mazoku egymásnak esik. – További szép estét, Hayate nagyúr! – köszönt el,
majd belekarolt Koenmába és távoztak.
– Ahogy látom, nagyon megtetszettél az egykori Rettegett Sárkány démon fiának.
Sajnálom, ami Hayate családjával történt, nem sok hiányzott ahhoz, hogy mind
egy szálig kiirtsák őket – jegyezte meg kissé komoran Koenma, majd egy sokkal
komolyabb témára váltott. – Hamarosan megszabadulsz végre ettől az átoktól, és
minden a régi lesz.
– Igen, így van, apám – helyeselt a nő. – Két hónap, és vége ennek a két éve
tartó rémálomnak – sóhajtott egy nagyot, miközben helyet foglaltak a teaház
teraszán lévő asztalnál. – Hezel még csúnyán megfizet azért, amiért emberré
változtatott engem! – morogta mérgesen. – De legalább a háborút megnyertük.
Miután visszaváltozom démonná, garantálom, hogy nem tart sokáig az élete.
– Ez a beszéd, Lion! – szólította a lányát az eredeti nevén Koenma.
– Gyűlölöm ezt a helyet, és ahogy hívnak – sziszegte összeszűkült szemekkel. –
De nem volt más választásom. Ha köztetek maradok, és Hezel rám talált volna,
már rég halott lennék.
Lion még nagyon sokáig beszélgetett az édesapjával. Borzalmasan hiányzott neki
a régi, izgalmakkal teli élete, na és persze a barátai is, akikkel állandóan
kitaláltak valami őrültséget. Másnap délután ébredt fel, ahogyan sok más gésa
is. Gondolta, sétál egy kicsit a kertben, utána elfogyaszt egy epres süteményt.
Elmélyülten nassolgatott a teraszon, amikor megjelent a semmiből Hayate, aki
meglehetősen lengén volt felöltözve, csak a fekete színű kimonójának a felsőjét
viselte.
Hayate szótlanul végigmérte az előtte ülőt. Először nem tudta, mit is tegyen,
de aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve letelepedett a nő mellé, majd
közelebb hajolt hozzá. Mélyen szívta magába az édes illatot. A vére ismét
forrni kezdett, ugyanúgy, mint a múlt éjszaka. Az ösztönei folyton csak arra
késztették, hogy a magáévá tegye a nőt. Mi történik vele? Már megint ugyanaz az
érzés… Ki ez? Valamiért olyan más, mint a többi halandó. Kutakodó tekintettel
nézett bele a barna szemekbe, amelyek egy pillanatra gyilkosan megvillantak.
Ettől a pillantástól csak még inkább tűzbe jött. Ha más lett volna a nő
helyében, az már régen alulról szagolta volna az ibolyát.
Meglehetősen irritálta Liont Hayate tolakodó viselkedése. Megpróbált nyugodt
maradni, ám ha most démon lenne, biztosan nem fogta volna vissza magát. Olyan
maflást adott volna a férfinak, hogy a feje háromszázhatvan fokot fordult volna
a nyakán.
– A te szagod egyáltalán nem olyan büdös, mint a hozzád hasonlóké – dörmögte az
orra alatt Hayate. Ez a megjegyzés az ő esetében nagyon nagy bóknak számított.
A démonoknak valójában ritkán tetszik meg egy ember illata. – Tudod, még sosem
voltam együtt egyetlenegy halandóval sem. Ha veled kivételt teszek, akkor talán
rájövök, miért is szereti Koenma a fajtád társaságát.
– Mi van olyankor, ha ezt a kérést megtagadom? – kérdezte nyugodt hangon Lion.
Úgy tűnik, az édesapjának igaza volt, valóban kiszemelte őt magának a férfi. –
Esetleg megölsz vagy megeszel?
– Ráadásul fel is vágták a nyelvedet – susogta mosolyogva. – Ez egyre jobban
tetszik nekem! – vágta rá kissé izgatottan. – Tégy bármit, akkor is az enyém
leszel! – szorította magához a nőt, azután szenvedélyesen megcsókolta őt.
Lion azt hitte, durván fog vele bánni Hayate, annak ellenére, hogy próbálta őt
ellökni magától. Végül feladta az ellenkezést, és hagyta magát. Furcsamód,
ugyanúgy neki is felkeltette első látásra az érdeklődését a férfi, vonzónak,
megnyerőnek találta a fagyos, fellengzős viselkedése ellenére. Most még
kívánatosabb lett a számára, úgy tűnik a ridegsége, a felsőbbrendű viselkedése
csak álca, amely mögött szenvedélyes, érző szív s lélek lapul meg.
Hayate felkapta a karjaiba Liont, utána elrepült vele egy eldugott helyre, ahol
senki sem zavarhatja meg őket. Óvatosan letette a dús, zöld fűbe a nőt, s minden
teketóriázást mellőzve megszabadult az útban lévő ruháktól. Teljesen
megbabonázta az elé táruló, meztelen, karcsú test látványa. A kezeivel és az
ajkaival bejárta a nő minden egyes porcikáját, mialatt az elméjét teljesen
elborította a bujaság mámorító fellege.
Lion sem tétlenkedett, törékeny kezeivel lágyan cirógatta Hayate izmos
felsőtestét, miközben szenvedélyes csókjaival kényeztette őt a nyakánál meg a
vállainál. Egyre jobban feltüzelték a férfi érintései, a külvilág teljesen
megszűnt létezni a számára.
Mindkettejük szíve egyre hevesebben dobogott, mialatt az egész testük lángolt a
vágytól. Semmi mást sem akartak, csakis eggyé olvadni.
Hayate másfél hónapon keresztül szinte mindennap Lionnal töltötte az idejét, és
ez idő alatt sikerült teljesen kihevernie a volt jegyese hiányát, már
egyáltalán nem fordult meg a gondolatiban. Ennek az egésznek így kellett
történnie, gondolta magában.
Lion teljesen beleszeretett Hayatéba, akinek ennek ellenére sem árulta el a
titkát, ugyanis meg akarta őt lepni. Tudta jól, hogy a férfi nagyon örülni fog,
amikor megtudja róla, hogy eredetileg egy démon. Szebbnél szebb ajándékokkal
kedveskedett neki a férfi, és gondoskodóan, odaadóan bánt vele. Egyáltalán nem
hitte volna a férfiról, hogy ennyire figyelmes, ugyanis az édesapja elmondása
szerint nem volt az a fajta. Lion amikor elmondta az édesapjának, hogyan bánik
vele Hayate, eléggé meglepődött, viszont örült is a dolognak. Koenma tudta,
milyen a férfi, ezért ritkábban látogatta meg a lányát, semmiképpen nem akart
összetűzésbe keveredni vele.
Végre eljött az a nap, amikor teljesen elkészült a varázsital, amellyel képes
lett Lion megtörni az átkot. Az emberi külsejétől csak annyiban különbözött,
hogy a szemei ezüstszínűek voltak és a testét fekete színű stigmák díszítették.
Magára öltötte a kimonóját, ami teljesen fekete színű volt. Sötétvörös színű
obiját oldalt kötötte meg. A haját magas lófarokba tűzte fel. A lábain
egyszerű, fekete topánkákat hordott. Korán reggel, a lehető legnagyobb
titokban, hagyta el a gésák faluját, mivel ilyenkor mindenki mélyen aludt.
Nyomban Hayate felkutatására indult, akit, a kiváló szaglásának köszönhetően,
hamar meg is lelt egy kis falucskában, ráadásul legnagyobb megdöbbenésére egy
másik nő ölelő karjaiban.
– Hayate, köszönöm az ajándékodat! – mondta boldogan a törékeny alkatú,
zafírkék szemű és igen fiatal nő, akinek egyenes és halvány kék színű haja a
földig ért le.
– Szót sem érdemel, Ryuukina…
A bokrok árnyékában meglapult Lion nem sokáig nézte az ölelkező párt. Hayate
nem vette észre, így halkan, észrevétlenül suhant el a messzeségbe. A szíve
összeszorult, s a lelkében mély fájdalom vette át az uralmat. Alig várta, hogy
hazatérjen az édesapjához és a barátaihoz. Visszatérésének alkalmából nagy
ünnepséget rendeztek neki az otthoniak. Visszakapta a régi életét, és ott
folytatta, ahol abbahagyta, ám legbelül rettenetesen üresnek érezte magát. Nem
tudta kiheverni férfit. Mindvégig azt hitte, viszonzott a szerelme.
Egy napon úgy határozott Lion, hogy megkeresi Hezelt, és megbosszulja, hogy
emberré változtatta őt. Legalább két hétbe telt, mire meglelte az ellenségét, s
legnagyobb meglepetésére pont abban a faluban, ahol Hayatét megtalálta annak a
bizonyos Ryuukinának a karjaiban. Eleinte kellemetlenül érezte magát, de hamar
túllépett a dolgon, mivel meglehetősen lefoglalta őt Hezel, aki éppen egy
farkasfülű, ezüstöskék szemű, szinte emberi kinézettel rendelkező szellemmel
küzdött.
– Véged van, nyomorult szellem! – csapott le a hatalmas bárdjával Hezel, aki
egy rókadémon volt. Hosszú, tűzvörös színű haját leengedve hordta, és az arcán
zöld színű méregcsíkok voltak. Mélyvörös szemei megvetően szikráztak. – Milyen
gyenge vagy! – szorította sarokba a védekezésre kényszerült ellenfelét.
– Hé, te átokfajzat! – ugrott Hezel elé Lion. – Van egy kis rendezetlen ügyünk,
nem ártana tisztázni a dolgokat, méghozzá véglegesen – húzta elő a kardját. –
Hé, hogy hívnak téged, farkasfülű? – pillantott hátra.
– Shiro a nevem és farkasszellem vagyok! És ki vagy te, hogy csak úgy beleköpsz
a levesembe!? – morgolódott, miközben patakokban folyt az arcán ejtett
vágásokból a vére.
– Lion! És Hezel nem a te ellenséged, hanem az enyém. Jobban jársz, ha kitérsz
az utamból, mert ha nem, téged is megöllek!
– Még mit nem! – rontott Lionnak Shiro.
– Azt mondtam, el az útból, nagyfiú! – kapta el Shiro igen hosszú és hófehér
haját a nő, majd nagy erővel nekivágta egy óriási sziklának.
Hayate abban a pillanatban érkezett meg, amikor Lion visszaverte az ifjú
farkasszellemet. Először nem ismerte meg a nőt, aki éppen ádáz harcot vívott Hezellel.
Nagyon jól harcolt, látszott rajta, hogy nagyon erős és megfontolt. Ki lehet ez
a nő? Miután jobban megnézte magának Liont, akkor ismerte meg őt. Meglehetősen
meghökkent, alig akart hinni a szemének. Nem, Seiko nem lehet démon, hiszen ő
egy ember! Milyen kísértetiesen hasonlít arra a gésára, akibe halálosan
beleszeretett, és égen-földön keresi hónapok óta.
Lion egy ügyes mozdulattal sikeresen kettészelte Hezelt, aki aztán hamuvá
porladt. Meglehetősen kimerítette ez a harc, minden tudására szüksége volt,
hogy képes legyen győzni. Szerencsére néhány karcolással megúszta az ütközetet.
– Seiko, te vagy az? – lépett oda a nőhöz Hayate.
– Én nem Seiko vagyok, hanem Lion – felelte ridegen.
– Úrnőm! Úrnőm! – szaladt oda Lionhoz egy középkorú, vékony alkatú férfi, aki
ugyancsak démon volt, de nem a mazokuk közül való, hanem a youkaiokból. – Egek,
micsoda öröm téged ismét látni, méltóságos úrnőm! – borult térdre könnyes
szemekkel. – Megismersz még?
– Hikaru? – tágultak ki a nő szemei.
– Hát mégis emlékszel rám! – csillogtak az örömtől a bíbor színű szemei. –
Amikor megéreztem az erődet és megláttam a hatalmas, fekete lovadat, azonnal
tudtam, hogy itt vagy, és hogy te harcoltál azzal a betolakodó démonnal.
Szeretném bemutatni neked a családomat. Képzeld, az egyetlen fiamnak, Sachinak
van már menyasszonya is – mutatott Hikaru az odaérkező fiatal nőre. –, akit
Ryuukinának hívnak – Lion azonnal felismerte a fák közül kilépő fiatal nőt,
akit Hayatéval látott. – Ryuukina is pontosan úgy járt, mint egykor én… Az ő
szüleit is megölték, ráadásul őt is ugyanúgy a bátyja hozta ide ebbe a faluba
és mentette meg a halál markából – mutatott Hayatéra. – Shiro, te meg szégyelld
magad, amiért csak úgy ész nélkül harcba indultál! – vette oda a szikla mellett
álló, a kissé szédelgő farkasszellemnek.
– Ez aztán a véletlen – lepődött meg Lion, miközben hatalmas fájdalomtól
szabadult meg a szíve. Hayate mégiscsak őt szereti, és nem mást.
– Bocsáss meg, úrnőm, de hol van a szolgád, Gideon?
– Micsoda?! Én nem a szolgája vagyok, hanem a kis kedvence! – ugrott elő a
semmiből egy fekete, maroknyi méretű macska. – Nem mondom, megtörtél az évek
alatt, Hikaru – dörmögte sajnálkozva. – Azért örülök, hogy jól vagy. Nahát, ez
az a mocsadék mazoku volna, akiről beszéltél, Lion? – vette észre Hayatét.
– Ezért megfizetsz! – rontott a macskának Shiro. Gideon egyik pillanatról a
másikra átváltozott, akkorára nőtt, mint egy elefánt és leginkább egy farkashoz
hasonlított a kinézete. – ÁÁÁÁÁ! Segítség, Hayate nagyúúúr! – futamodott vissza
ijedten.
– Igen, ő az, de kiderült, hogy félreértés történt. Hayate, amikor
felkutattalak, megláttalak Ryuukinával egy igen félreérthető helyzetben…
– Ti nők, mind olyan értetlenek vagytok – morogta a férfi. – Elmagyaráznád, mi
folyik itt?
Lion elmesélte a férfinak, hogy három évvel ezelőtt emberré változtatta őt
Hezel, amikor a messzi Északon, külhonban háborúztak egymással. Kénytelen volt
beállni gésának, mert nagy volt annak a valószínűsége, hogy Hezel felkutatja őt
az otthonában és megöli. Shiro ezt hallva, el is mondta Lionnak, hogy valóban
kereste őt Hezel. Elmondta azt is a nő, hogy a gésák lakta helyet egy
különleges varázslat védte. A bűbáj meggátolta a falu láthatóságát azoknak a
szellemeknek és démonoknak, akik gyűlölik a halandókat, és ez ellenkező esetben
a halandókra is vonatkozott a szellemeket és démonokat illetően, ezért volt a
számára megfelelő rejtekhelynek. Az édesapja és a barátai is csak úgy
kereshették meg, mintha a kuncsaftjai lettek volna. Sok időbe telt, mire
elkészült az ellenszer, amivel ismét a régi lett, azaz a harc démona.
– Mindig is tudtam, hogy te más vagy, mint a többi halandó. Remélem, tudod,
hogy sok időbe fog telni, mire képes leszel kiengesztelni engem – húzta fel az
orrát durcásan Hayate. – Hónapok óta kereslek, mindent bejártam érted – magyarázta
csípőre tett kezekkel, aki most mélyvörös és fekete színű hímzésekkel díszített
kimonót viselt.
– Én is szeretlek téged!
Hayate és Lion szorosan átölelték egymást. Nagyon boldognak érezték magukat,
hogy ismét együtt lehetnek. Aznap Hikaruékkal töltötték az egész napot.
Ryuukina és Lion szóba elegyedett egymással, és közben kifejezetten
megkedvelték egymást – Hayate legnagyobb örömére, amit persze sosem mutatott
volna ki.
Minden időt együtt töltött Hayate és Lion. Néhány évnyi együttlét után úgy határoztak,
hogy összeházasodnak. Először egy lányuk, majd pár évvel később egy
fiúgyermekük született. Halálukig megőrizték az emlékeikben s a szívükben a
különös, nem mindennapi találkozásukat.
Vége.
**********************
15. VERSRŐL
VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL
Milyen
furcsa a világ,
egészségesen
észre sem veszed,
milyen nehéz
lehet
egy
mássággal küzdő élete.
Sérülten
rengeteg dolog elérhetetlen.
Ugyanúgy,
mint te,
aki már
körbe utaztad a
világ minden
szegletét,
mártóztál a
tenger
hűs habjai
közt,
tenger
partjára ülve
vártad a
csodálatos naplementét.
Haza
szeretnék vinni
hasonló
élményt,
sivárnak
tűnő napjaimba.
Szívesen
megmásznám
a Mont Blanc
csúcsát.
Nem könnyű
elfogadnom,
pedig mások
azt hihetik,
hogy mozgássérülten
korlátjaim
közt élve,
nem
foglalkozom
e keserű
ténnyel.
Pedig
dehogynem,
csak nem
látnak a lelkembe,
mert kevés
volt rá negyvenhat év,
hogy
megismerjenek a családban.
Sajnos
édesanyám felett
is eljártak
az évek.
Idős, drága
anyámat
örömmel
segíteném.
Szívemet
lelkemet adnám,
s mindent
megtennék érte.
De sajnos
nem tehetem,
mert magam
is tehetetlen vagyok.
Csak szép
szavaimmal
tudom
kényeztetni.
A bajban, az
mit sem ér,
de néha a jó
szó is sokat jelenthet.
Szívem
beleszakad a
gyötrő, maró
fájdalomba.
Szorongva
félek,
hogy mit hoz
az
ismeretlen jövő.
Néha
eltűnődöm
gondjaitokon
egészségesek,
s kérlek ne
vessetek meg érte,
gondjaitokat
leszámítva
nektek
mennyivel
könnyebb a
lét,
mert teljes
életet élhettek.
Mihaszna
sérült vagyok,
aki magára
maradva
hullajtja
könnyeit az
idők
végezetéig.
2020.
április 19. születésem napján.
................................................
Kovács
Tibor: Pünkösdölés
Itt van, itt
van újra Pünkösd,
A Szentlélek ünnepe,
Mely szétáradt egykoron,
az Apostolok között.
A Szentlélek ünnepe,
Mely szétáradt egykoron,
az Apostolok között.
Jézus
elküldvén, a Szent lelket
Apostolainak, hogy
Hirdethessék az eljövetelét.
Apostolainak, hogy
Hirdethessék az eljövetelét.
Ma is
megünnepelvén,
Eme napot, Vígadalommal,
Babócák - Gyermek játszadozva
És ünnepi versekkel, énekekkel.
Eme napot, Vígadalommal,
Babócák - Gyermek játszadozva
És ünnepi versekkel, énekekkel.
2019. május
02
....................................................
KOVÁCS
JÓZSEF KOPEK: A vén Duna
Láttad a vén
Dunát? Hogy vonszolja magát,
Lerakja hordalékát, építve deltáját.
Majd ujjá születve, elhagyja medrét,
Így várja a tenger, mint anya a gyermekét.
Lerakja hordalékát, építve deltáját.
Majd ujjá születve, elhagyja medrét,
Így várja a tenger, mint anya a gyermekét.
De mennyi
harc, szenvedés és mennyi küzdelem,
Kell ahhoz, hogy átvágjon hegyeken, völgyeken.
Míg elér végre a tenger vágyó, ölelő karjáig.
Mint újszült gyermek anyja szeretett forrásáig,
Kell ahhoz, hogy átvágjon hegyeken, völgyeken.
Míg elér végre a tenger vágyó, ölelő karjáig.
Mint újszült gyermek anyja szeretett forrásáig,
Így küzd, a
vén Duna ki tudja mióta,
Hegyeket áttörve, hull alá szakadéknak, erdőket átvágva,
Majd rónákon keresztül, csendesen mosolyog a mezőkre,
Míg ráborulhat anyja keblére a fekete tengerbe.
Hegyeket áttörve, hull alá szakadéknak, erdőket átvágva,
Majd rónákon keresztül, csendesen mosolyog a mezőkre,
Míg ráborulhat anyja keblére a fekete tengerbe.
Láttál e
sirályt, láttál e pelikánt?
Hallottad e sírni az elfáradt Dunát?
Ő, ki annyi titkot, rejt évezredek óta,
Már most eggyel több van, zárt tarsolyában.
Hallottad e sírni az elfáradt Dunát?
Ő, ki annyi titkot, rejt évezredek óta,
Már most eggyel több van, zárt tarsolyában.
Emlékszel a
fedélzeten, egymás mellet ülve?
Hogy megérintettelek a vén Duna megleste.
A hold is mosolygott, a hattyú nevetve,
Tovább szállt csendben, az est sötétében.
Érezted, a hullámok, miként játszadoztak?
A vén Duna hátán ringatták hajónkat
A nádas fuvolázott, a halak ugráltak,
Elültek a sirályok, fészkükben aludtak.
Hogy megérintettelek a vén Duna megleste.
A hold is mosolygott, a hattyú nevetve,
Tovább szállt csendben, az est sötétében.
Érezted, a hullámok, miként játszadoztak?
A vén Duna hátán ringatták hajónkat
A nádas fuvolázott, a halak ugráltak,
Elültek a sirályok, fészkükben aludtak.
Külön ágyban
aludtunk, de mégis egymás mellett,
A nádas küldte paplan, takarta testünket,
A csillagok és a hold, egy percre eltűntek,
Ajkaink így álmunkban, forrón érintkeztek.
A nádas küldte paplan, takarta testünket,
A csillagok és a hold, egy percre eltűntek,
Ajkaink így álmunkban, forrón érintkeztek.
Aztán
világosság, szállt a vén Dunára,
Kinyújtott kezeim, sehol nem találtak,
Csalódottan ébredtem, a vén Duna nevetett,
Látod, van még varázsom, álmod, tovább mesémet!
Kinyújtott kezeim, sehol nem találtak,
Csalódottan ébredtem, a vén Duna nevetett,
Látod, van még varázsom, álmod, tovább mesémet!
.....................................................
BÉLTEKI
LAJOS: Kiáltás Ó,
ember!
Vedd már
végre észre!
Nem jó úton
jársz
A sajátodat
végre már megtaláld!
Látásod
légyen tiszta azt soha ne add vissza Ha szemed homályos
Belsőd
jobban hatásos.
Meguntad
életed?
Ne tedd ki
mindenedet a megemésztő nagy sötétségnek!
Ha sokszor
körülvesz
mondd néki,
hogy nem!
Hangod
légyen határozott!
és a
sötétség pedig eltávozott.
Valaki
eltérítene
kérlek, néki
azt ne engedd segíts inkább élni
a jó utat
meglelni.
Szimbólumok
végtelenje ha megtölti belsődet
találd meg
az egyszerűt de mégis nagyszerűt.
Tanulj meg
végre élni!
a
természettel egyesülni vedd észre magad
növényeket,
állatokat, hangokat.
Nyisd ki
lelki szemed és láss Ne hallgattasd el szelíd hangját Ami néked békét ád.
Ne azt nézd
mindig
hogy a
kocsid a gyárból mikor jön ki illetve mennyi lesz holnap a benzin Végy észre
másokat!
töltsön el a
szent hangulat.
Próbálj
egyesülni
a
természetben pár percre megpihenni hallgasd amit mond
Értsd meg az
ősi dallamot.
Ha belőled
nem szólalna meg Megvan ő benned
csak el van
tömítve.
A dalolás
mindenednek megújulás dicsőítés
a legnagyobb
erősítés.
Járvány,
betegség
esetleg
másfajta békétlenség ne szakítson el téged Légy néki része.
Tanuld meg
végre
milyen szép
éneke erdőnek, mezőnek.
Ha egyedül
vagy
rá mindig
számíthatsz.
Dobd el az
önzést
Ne magad
nézd!
Töltődj fel
Gondjaidat
engedd el!
Ne légy
lelkileg vak
Teljes szíveddel
add meg magad!
Érezned kell
ezt mind hogy békességed meglelhesd megint.
Légyen bármi
bánatod
lelki erőd
elhagyott
pihenj, és
vidd utad
amit mond
egy belső hang.
Mit ér néked
az
amit építesz
magadnak?
Teheted ezt
örökösen, ha jön egy szélvihar, és megreped.
Ne azt nézd,
ki, hogy él, hanem azt, hogy beszél.
Segíts néki
ahol tudsz, érzéseid tőlük el ne dugd.
Annyi szép
dolog vár rád, Áhítják lelked áradását, hogy kiöntsd végre,
és eldobd
azt, ami értéktelen.
Ne csak azt
vedd észre, Mely sok földi értéked van, mert másnap már valaki ellopta azt
Próbáld ki egyszer,
jót szólni
párodhoz, szerettedhez, és meglásd,
ezzel
mindenbe beletalálsz.
Inkább
dicsőíts, ujjongj, és ne a külsőkön aggódj,
ne azt nézd
már, hogy a 7-es busz miért nem jár, hanem nézd a megálló előtt, aki éppen
megy, és véletlen neked jött, nem kell néki valami segítség, egy jó szó,
kedvesség, esetleg egy beszélgetés?
Ha autódban
leszel,
ha eme
helyzetnek vége lészen, ne azt lásd,
hogy már megint
bedugult a pályád, próbálj inkább segíteni, aki eltévedt, útba vezetni.
A türelem,
tudom néha fáj, de ha téged végre megtalál, átadja áldását,
és annál
nagyobb lesz glóriád.
Ha vársz egy
kicsit,
nézd meg a
fák rügyeit, esetleg gyümölcseit.
Lelkemből én
így látok, kell néked megmutatnom, ezt a látásmódot,
és hogy
milyen jó így élni, és másokat szeretni.
Gyarlóságom
messze végtelen, nem vagyok én sem szeplőtelen.
Lelkem
viszont hozzád kiált, ne csak a házadra vigyázz.
Keringős az
út,
amelyen jársz,
de segít az
úr.
Tudom, oly
sok kanyar van, amelyek epedve várják lábadat, hogy téged békaphassanak.
Engem is
néha elkap a hév, és járok sokszor az út szélén, nem is veszem észre,
hogy a
külsőt követem, nem a lelkem.
Barlangok
mindig voltak, és lesznek, de vannak, akik segítenek.
Hallgasd meg
kiáltásom, és légyen ez csak egy rossz álom, és végre vegyük észre egymást,
halljuk meg a másik dalát, amit nékünk énekel,
szép az, nem
hamis, hátha észreveszi más is, hogy szól a dal belőled, és győz ismét a
szeretet.
Daloljunk
közösen,
egyesüljünk
énekkel,
dicsőítsük
amíg lehet, ezt a kis kapott életet, amely nagy ajándék,
kérlek, ne
hordd el még.
Vannak
olyanok,
akik
szívedben meghallják a dallamot, és ha együtt énekeltek, mutassátok meg, milyen
a szeretet.
Ne próbálj
elmerülni, ismeretlen vizeken,
hanem őket
kikerülni, ússz inkább a szeretet tengerében.
Kiáltásom
eddig tartott, lelkemből a szó kiapadott, aki megérti,
vélem
énekli,
a szép,
gyönyörűséges dallamot.
...........................................
JÓZSEF TIBOR : Ilyenkor tavasszal…
Ilyenkor
tavasszal újjáéled napfénybe öltözik a
természet,
ledobja az
elnyűtt, szürke ruhát, tavasztündér festi a földanyát.
Az ezerszínű krókuszt, primulát, hóvirágok, tulipánok csokrát,
Az ezerszínű krókuszt, primulát, hóvirágok, tulipánok csokrát,
hullámzó
pázsitok zöldülését.
Átfesti a még vibráló eget, a megsápadt, ásítozó reggelt,
Átfesti a még vibráló eget, a megsápadt, ásítozó reggelt,
a szűrt
fényű, szunnyadozó Napot, hogy vidáman induljon a napod!
A madarak tollát sem hagyja ki, főként azokét, aki kétlaki,
A madarak tollát sem hagyja ki, főként azokét, aki kétlaki,
hogy jövőre
újra eljöjjenek, ismét szíveket melengessenek.
Nézd! Nem csak a színek bódítanak! Illatukkal a nők hódítanak!
Nézd! Nem csak a színek bódítanak! Illatukkal a nők hódítanak!
Rabul ejt,
igéz a ringó csípő, becéző szavuk százegy keringő.
Harmatréten aztán táncra kelünk, majd széltavaszában elrepülünk,
Harmatréten aztán táncra kelünk, majd széltavaszában elrepülünk,
besurranunk
kikelet házához, széjjelszórunk kedvet, vidámságot.
Szerelmet, ölelést minden párhoz, templomokba mécset, imádságot,
Szerelmet, ölelést minden párhoz, templomokba mécset, imádságot,
temetőkbe
kéklő nefelejcset, édesanyáknak bő gyermekkincset.
Rigócsőr fúj reggeli ébresztőt, párja hét földön keres betevőt.
Rigócsőr fúj reggeli ébresztőt, párja hét földön keres betevőt.
Add nekik a
karmesteri pálcát, legszebb élőzene, tavasznyitány.
Erdő-mező kitárta kapuját, hinták keresik felhők magasát,
Erdő-mező kitárta kapuját, hinták keresik felhők magasát,
télalomból
bicikli ébredez, a szellőhátak kacaja szüntelen.
Az örök
természet vezette ecset, tűlevelűkre nem rajzolt rügyet,
zöld katonák
rajta a virágok, smaragdfénye, éven át világol.
Ilyenkor tavasszal a napsugár, az illatos szirmokon táncot jár,
Ilyenkor tavasszal a napsugár, az illatos szirmokon táncot jár,
kaptárban
zsongás, méheknek hada, virágporos lábbal térnek haza.
Üde március, Virágvasárnap. Rippl-Rónai nárcisza most fakad.
Tél tűn’, ünnepel a rét. Húsvét jő. A kertek alatt nyúlsereg
szalad. Üde március, Virágvasárnap. Rippl-Rónai nárcisza most fakad.
József Tibor - Kaposvár,
2018. március
30.
**********************
16.MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Lufi
Kelemen Györgyné Edit és a pipacsok |
Egy kis
városkában élt a kicsi lányka az anyukájával. Apukája egészen kis korában
meghalt, anyukája nevelgette. Nagy nap volt, mikor a kis városkába cirkusz
érkezett.
- Megjöttek
a vándorcirkuszosok! Hurrá! – rikkantott.
Ilyenkor a
megtelt a városka főtere, volt ott minden. Vattacukor árus, mézes kalácsos, és
különböző forgó csattogó kocsi, amibe bele lehetett ülni. Ahogy a kis városban
lakók hívták, bolond kocsik. Lett tömeg és vígság, az árusok, hangosan kiabálva
kínálták portékáikat.
- Kürtös
kalácsot tessék, van minden fajta! Kakaós, kókuszos, mákos, vegyenek, vigyenek!
Asszonyom a kislánynak biztos ízlene.
Persze ők
inkább nem arra mentek. Kevés volt a pénzük, efféle úri huncutságra nem
futotta.
Kicsi
lánykának viszont tetszett, a színes forgatag. A bohócok vidám arca, a
mutatványosok szép és csillogó ruhája. Nem is vettek semmit és a cirkuszba sem
mentek be. Mégis ő elképzelte, bent mi is lehet. Hallotta a kiszűrődő vidám
zenét, a dobpergést, a tapsot.
- Hej,
egyszer milyen jó is lenne látni őket, bent vajon mit is csinálnak? –sóhajtott,
hiszen tudta, oda nem jut be soha.
Nagyon
tetszettek neki a repülő lufik. Mikor egy elszállt, csak nézte, ahogy repül. Ó
bárcsak neki is lehetne egyszer egy szép piros, repülő lufija. El nem engedné,
kapaszkodna bele, vigyázna rá. Na de sokba kerül, anyukája megmondta, ne is
álmodjon róla. Különben is, haszontalan.
- A
gáz ki megy belőle és lapos lufi lesz. Inkább magam fújok fel neked. – mondta
édesanyja.
Persze nem
fújt fel, mert arra sem telelt. Így hát mikor a kis Krisztike az iskolából ment
haza, mindig a cirkusz felé ment. A léggömb árusnál megállt, számolgatta kis
spórolt pénzét, de bizony kevés. Megcsodálta, hogy táncolnak, ahogy a szél
mozgatja őket, szépek.
- Ó,
bárcsak az egyik az enyém lehetne. - sóhajtott halkan.
Viszont
hiába számolgatta kis pénzét, csak nem futotta ki az árát.
A lufi árus
látta, ahogy kis pénzét minden nap számolgatja, és sóvárogva nézi mésziről a
lufikat.
- Kislány,
gyere ide! – integetett a lufi árus.
- Én?
-
Igen, te! Gyere.
Krisztike
odament.
- Szeretnél
lufit?
- Igen,
de nincs annyi pénzem. – mondta szomorúan.
- Na
mutasd, menyid van.
A kislány
oda adta a pénztárcáját. Kis ütött-kopott tárca. A lufi árus belenézett.
- Ez
pont elég rá. Na meg belerakom a visszajárót, válassz egyet!
A kis lányka
szeme ragyogott, lesz lufija.
- Lesz
lufim? Nekem? – nem akart hinni a fülinek. Nekem, lesz lufim és választhatok? –
még mindig hitetlenkedett.
- Igen.
Melyiket kéri a kedves vevő?
A kislány
még mindig tátotta a száját , nagy meglepetten.
- Pirosat
szeretnél, ugye? Mert mindig azt nézted.
- Igen
– volt a meglepett, halk válasz.
- Nézd
csak, ez szép nagy. Na, jó lesz? Adta oda Krisztikének. Elégedett a kedves
vevő?
A kislány
csak nézte a nagy lufit, és még mindig nem akarta elhinni, az övé? Tényleg az
övé? A lufi árus csak mosolygott, egy hurkot kötött a madzag végére és a
kislányka csuklójára húzta.
- Így,
ni. Nehogy elrepüljön. Egyébként, volt már lufid?
- Még
nem. – még mindig csodálkozva nézett, és szinte fel sem tudta fogni, az övé.
- Tényleg?
Na, akkor vigyáz rá, jó. Egy könny csepp futott le az árus arcán. Meghatottan
nézte a kislány arcát, csodálkozó szemeit. Még mindig nem akarja elhinni, az
övé.
- Van
még egy kis pénzed, azon vehetsz még magadnak valami apróságot.
- Tényleg?
Rosszul számoltam? – csodálkozott a kislány.
Viszont
inkább sietett haza. Büszkén lépegetett a nagy lufival. Nagy, repül és még
piros is. Hú, hú, neki mije van.
Otthon
büszkén mutatta anyukájának a lufit.
- Nézd,
mim van anyu! Lufi , szép nagy és piros és repül, száll. Hú mim van. – mondta
nagy izgatottan.
- Jaj
kislányom, nem meg mondtam. Ne fogadj el semmit! Főleg ne idegentől! Ej ej,
drágám.
- De
anyu, én ezt vettem! A saját pénzemből! Nem ajándékba kaptam. Még maradt is
pénzem.
- Ugyan
már kincsem, csak pár forintod volt. Nem kapsz azért lufit, és még maradt is? –
hitetlenkedett anyuka.
- Igen,
mondta a lufi árus. Elvette a pénztárcámat és bele rakta a visszajárót.
- Jól
van, akkor mutasd a kis pénztárcádat. – csodálkozott anyuka.
Belenézett,
te jó ég, neked mennyi pénzed van. Sok nagyon, sok! Holnap elmegyünk az
árushoz. Nem, ezt nem fogadhatjuk el.
Krisztike
bement a szobába játszani. A lufira rajzolt, szemet, szájat és szemöldököt, meg
szép nagy szempillát is.
- Anyuci,
mi az, ami minden élőnek van?
- Szíve.
- Jó,
akkor rajzolok rá szívet is. Készült a kis mű. Lett a lufinak arca és
szívecskéje is. Most már szét tudsz nézni, lufi. – mondta a kislány nagy
elégedetten. Szíved is van, élhetsz.
Együtt
csináltak mindent, vitte magával nagy lelkesen. Csak a lufival játszott, igaz
más játéka nem is igen volt. Néhány papírból kivágott baba, most viszont
élvezte a lufit, meg lehetett fogni rendesen. Hozzá lehetett bújni és átölelni.
Jaj, mi lesz
ha leenged? Lesz nagy sírás. – gondolta anyuka. Már előre sajnálta kislányát.
Viszont a
lufi nem engedett le, ugyan úgy állt másnap is. Csodálkozott is anyuka, pedig a
kislánya mennyit nyúzta?
Fogta a
kislánya kezét és elmentek a cirkuszhoz.
- Mutasd
meg, kitől vetted a lufit? A sok pénzt, amit a pénztárcádba tett, nem
fogadhatjuk el.
A kislányka
egyből odament.
- Csókolom,
anyukám kérte mutassam meg, hol vettem a lufit.
- Valami
baj van a lufival? Most is szépen áll. Milyen szépen ki lett festve, de aranyos
lett, még szíve is van. – mondta a lufi árus.
- Nem
a lufival, a visszajáróval van gond. – mondta anyuka meg szeppenten.
- Én
jól adtam vissza, asszonyom. A pénz különben is a kis lányé. Nem a magáé, sem a
férjéé, bizony a kicsi lányé. Egyébként, szégyellje magát a férje. A lányka itt
epekedik napok óta a lufiért, még sem kap.
- Higgye
el, venne ő neki, ha nem a temetőben nyugodna.
- Jaj,
bocsásson meg, nem akartam megbántani. Jaj, ne haragudjon. – mondta az árus,
most már nagy bocsánat kérően.
- Rendben,
de itt a pénze.
- Nem,
nem, azt a lánykának adtam, költse rá. Viszont elhívhatom a cirkuszba?
A cirkuszban
jókat nevettek és szórakoztak. Krisztike álma teljesült, látta a cirkuszt
belülről. Micsoda nagy élmény volt neki. Utána még sokszor találkozott a lufi
árussal, mert igen csak megtetszett neki az anyukája.
A lufi
leengedni nem akart. Sőt, inkább mintha élt volna. Követte szépen Krisztikét a
lakásban. Már nem volt a madzag a kezében, de a lufi mindig ott volt, ahol ő.
Kiment a lakásból, az ajtó nyitva maradt.
- Jaj
a lufim elrepül, itt hagy! – kiáltotta Krisztike kétségbe esve.
Viszont a
lufi nem szállt el, csak utána repült. Így jártak minden felé, csodálták is az
emberek. Miért nem száll el a lufi és tűnik el az égben? Mikor szél támadt a
lufi a madzagját a kislányra csavarta, a coffjára, úgy kapaszkodott. Eszébe nem
jutott, hogy elhagyja. A kislány meg beszélgetett vele, játszott, a legjobb
barátja lett.
Anyukája meg a lufi árus össze házasodott. Nagyon boldogan éltek. Krisztike is
megszerette új apukáját. Hozok neked szebb lufit, újat. Ennek már a színét igen
csak kiszívta a nap, igen kopottas. Krisztikének viszont nem kellett másik
lufi.
- Nekem
ő így szép, ahogy van. Így kedves és lehet bármilyen, nekem a legszebb.
Egyszer mi
is megöregszünk, de aki szeret, annak mi mindig szépek maradunk. Akkor is, ha
már csak egy szép emlék a fiatalságunk.
Krisztike,
meg a családja boldogok, na meg lufi is.
**********************
17. HANGOS
VERSEK
- NAGY VENDEL SZERZEMÉNYEIBŐL -
Szegzárdi
Nagy Vendel Édesanyámnak című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL . - 2020. MÁJUS 03. ANYÁK NAPJÁN
A VERS
EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉDESANYÁMNAK
Mikor kicsi voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.
Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került tőlem,
a fények sugára
fényévre fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
Potyognak könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca
gyöngyözne a párnán.
Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem,
odafent a mennyben,
mert a nemes lelkek
csakis oda kerülhetnek.
Örülök hogy vak létem
meg nem élhetted,
mindezt ha láthatnád,
meghasadna a szíved.
Szekszárd, 2020. május 03.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉDESANYÁMNAK
Mikor kicsi voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.
Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került tőlem,
a fények sugára
fényévre fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
Potyognak könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca
gyöngyözne a párnán.
Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem,
odafent a mennyben,
mert a nemes lelkek
csakis oda kerülhetnek.
Örülök hogy vak létem
meg nem élhetted,
mindezt ha láthatnád,
meghasadna a szíved.
Szekszárd, 2020. május 03.
..........................................................
AZ ADÁS MAI AJÁNLÓJA:
Ilosvay Guszti |
2020.05.03
Adás. Ha Isten is segít akkor az utolsó adás volt, amit karanténban
kellett csinálnunk. Már bejelentették, hogy mindenféle előírások
betartása mellett bemehetünk a stúdióba és onnan közvetíthetünk. Valljuk
be őszintén azért az élő közvetítés az igazi. Viszont míg el nem felejtem:
Boldog ANYÁK NAPJÁT minden kedves anyukának, nagymamának és leendő édesanyának.
Remélem tetszeni fog a műsor, amit erre a napra készítettünk. Végére beígértük,
hogy a Karantén Dalt lejátsszuk, az összeállítás Vladucz Zoltán
operatőr munkája és 100 önkéntes lelkes részt vételét tükrözi. Persze mi sem
szerettünk volna kimaradni. Gyere, énekelj velünk! Hidd el élvezi fogod. Jó
szórakozást, jó rádiózást! Találkozunk jövő héten ugyan itt, ugyan ebben
az időben!
Hívhattok a stúdióban adás alatt 02 9816 2777.
Ezt a
honlapot írd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY
GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY
AUSZTRÁLIA
.......................................
KEDVES VENDI
Csakhogy legalább annyit írhatok neked szeretettel, hogy gyönyörű anyák napi
verseden meghatódva veled szomorkodtam édesanyád hiányán! Nagyon szépen
szavalta Guszti! Örömmel gratulálok, hogy ismét benne voltál az Ausztrál
rádióban!
Nagyon nívós az egész adásuk mindig! Remélem mielőbb elkezdhetek írogatni
verseidhez szólva, a kedves dietetikusodnál kezdve!
Nagyon bánt hogy nem tudlak naponta olvasni sem már... De azt látom, mi minden
szépet és jót ígérő olvasnivalóm gyűlt már össze. Eleinte legalább olvasni
tudtam... Nem panaszkodom anyák napján, meg ezután sem vesztegetem arra drága
időmet - idődet...: 8-as KÓD! Puszi, a buzurgán
**********************
18.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA - IMMUNERŐSÍTŐ GYÓGYTEÁK
Kedves
Vendi! Küldöm az anyagot, remélem tudják a kedves olvasók hasznosítani.
Jó
egészséget, vírus mentes elkövetkező időszakot kívánok. Üdvözlettel:
Soponyai Mihály |
Soponyai
Misi
Az 5 legjobb
gyógynövény az immunrendszer erősítéséhez
Ezekben a napokban legfontosabb az immunrendszerünk erősítése.
Ezeket az
immunerősítő gyógynövényeket akár váltogatni is lehet, naponta más-más teát
fogyasztva: segítsünk a szervezetünknek, hogy természetes védekezőképességét
felébressze!
Az egyik
legjobb immunerősítő gyógynövényünk, a mezei kakukkfű:
Az illatos
mezei kakukkfű komoly immunerősítő hatással bír. Gyakran találkozunk vele,
hiszen sokoldalúan felhasználható: van, aki főzéshez, fűszerezéshez választja,
más illóolajként kedveli legjobban, vagy gyógynövényes párnába teszi
alvásproblémák enyhítésére, de persze gyógytea vagy alkoholos kivonat
formájában a legnépszerűbb. Egy-két csésze kakukkfűtea rendszeres fogyasztása
segít a szervezet megerősítésében, fokozza az ellenállást a betegségekkel
szemben. Ha kell, köhögéscsillapítóként is szolgál, torokfájás esetén
gargarizálni lehet vele, és emellett az emésztésre is nagyon jó hatással van.
Folyamatosan fogyasztható, nem kell szünetet beiktatni. Fürdővízhez is érdemes
adni olykor, nyugtató és értágító hatása miatt (3 l teát öntsünk egy kád
vízhez).
Ez az a
gyógynövény, amit Gyuri bácsi már egészen kicsi gyermekeknek is ajánl, méghozzá
a fürdővízhez adagolva (1 evőkanál összevágott, szárított növényt kis gézben a
meleg vízben áztatva). Mivel ez a gyógynövény nem csupán az immunrendszer
erősítését szolgálja, hanem a bélműködést is harmonizálja, hasfájós gyereknek
kifejezetten jó szolgálatot tehet. 2 éves kortól hígítva teaként is nyugodtan
adható.
Gyuri bácsi
kedvenc gyógynövénye, a fürtös menta:
Jöjjön most Gyuri bácsi kedvenc gyógynövénye, a fürtös menta. A mentáknak
számos altípusa van, mintegy 150 különböző mentafélét ismer a botanika: a
fürtös menta más fajtákkal szemben vadon is megterem, többek között a Bükkben
is őshonos. Kiváló immunerősítő, baktériumölő hatásánál fogva a mentatea segít
a lázcsillapításban, gyulladáscsökkentésben, légúti és húgyúti fertőzéseknél
egyaránt. Megfázásos betegségeknél nélkülözhetetlen: hatékonyan csillapítja a
köhögést, orrdugulás, hörgőgyulladás esetén pedig inhalálni is lehet vele.
Emellett a fürtös menta emésztésjavító hatását is feltétlenül érdemes
megemlíteni. Napi 1-3 csészével korlátlan ideig iható.
Fürtös menta |
Ez ismét egy olyan gyógytea, amit gyerekeknek is nyugodtan adhatunk hígított
verzióban – akár már 2 éves kortól –, hogy erősebb legyen a szervezetük,
ezenfelül pedig cseppfertőzések ellen is védi őket.
á
Antidepresszánsnak
is kiváló az orbáncfű
Az orbáncfű, bár elsősorban antidepresszánsként ismerjük, az egyik legerősebb
immunerősítő hatású gyógynövényünk. Az orbáncfű tea vírusölő tulajdonsága miatt
akár herpeszvírusnál, hepatitisz B és C vírusnál is bevethető. Csak kúraszerűen
fogyasztandó: immunerősítésre, hangulatzavarokra, alvásproblémákra napi 1 csészével
lehet inni belőle esténként, de 6 hét után feltétlenül 4 hetes szünetet kell
tartani.
Orbáncfű |
Ellenjavallatai: epekövesek ne fogyasszák, és antidepresszáns vagy vérhígító
szedése esetén sem szabad inni. Várandós nőknek, szoptató kismamáknak és 12
éves kor alatt sem ajánlott, akik pedig szívgyógyszert szednek, hagyjanak 2 óra
különbséget a gyógyszer és a gyógytea között, mert az orbáncfű lassítja a
gyógyszer felszívódását.
Az orbáncfű olaját is érdemes használni, mivel bőrnyugtató, ránctalanító,
heggyógyító hatása van.
Az
immunerősítő csipkebogyó, tele C-vitaminnal
A csipkerózsa termését, a csipkebogyót mindenki ismeri: fogyasztjuk fanyar
szörpként, lekvárként, gyógyteaként. A csipketea C-vitamin-tartalma kivételes,
ami azért lényeges, mert a C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok
szabályozásában, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet
védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben.
Erősíti az érfalak rugalmasságát is, ezért érszűkület, érelmeszesedés
megelőzésére is érdemes inni. Fontos tudni, hogy a csipkebogyó teát forrázni
tilos, mert a C-vitamin hő hatására elbomlik. A legegyszerűbb, ha szoba-hőmérsékletű vízbe tesszük, és min. 5-6 óráig (vagy akár egy éjszakára is)
állni hagyjuk: kellemes, savanykás ízvilága sokak kedvence lesz! Napi
fogyasztásra ajánljuk.
A csipketea
akár 1 éves kortól használható, szükség esetén akár naponta is lehet adni a
gyermeknek.
Erdei
szederlevél vérszegényeknek, cukorbetegeknek
A vadon termő erdei szeder különleges csemege: a kirándulók lelkesen másznak be
a szederbokor szúrós ágai közé, hogy megszerezzék a sötétlilára érett, puha,
zamatos gyümölcsöket. A bogyós gyümölcsök különben a legjobb antioxidáns
források közé tartoznak, tele vannak C-vitaminnal, magas az
ásványianyag-tartalmuk, fokozzák az immunrendszer működését.
Erdei szeder |
Talán nem tudja mindenki, hogy az erdei szeder levele is igen jótékony hatású
teaként fogyasztva: rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert. Ezenfelül
csökkenti a vérszegénységet, méregtelenít, gyulladáscsökkentő, antibakteriális
hatású, kontrollálja a kezdődő cukorbetegséget és enyhíti a köszvényt is.
Torokfájás, mandulagyulladás esetén érdemes rendszeresen gargarizálni vele.
Folyamatosan iható napi rendszerességgel, nem kell szünetet közbe iktatni
fogyasztásánál.
Gyermekeknek is adható hígítva, 6 éves kortól.
**********************
19.
VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Ez baromi jó
Vendi! Jót nevettem rajta. Gratulálok! És ölellek: Kitti
Nagy Vendel
<nagy.vendi54@gmail.com>
ezt írta (időpont: 2020. ápr. 20., H, 10:24):
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: KEDVES
DIETETIKUSOM
Kedves tanult dietetikusom,
versemmel dicsteljes munkádat
egy perc alatt lerombolni
nem szándékozom.
Receptek özönei
zsonganak fejemben,
régi ízes ételeinket,
a fene megette.
Azon sokat gondolkodom,
ha két zöldségfélét
répát és a borsót
csak vízben megpárolom,
utána összeönteném,
hogyan lenne ebből
finomfőzelék?
Csak akkor csupán,
ha külön is szeretném.
Aztán az a másik borzalom,
ha az egészet összeturmixolom,
fogaimat talonban hagyom,
főzelékem kiskanállal elmajszolgatom.
Ha az egészet vízzel elegyelgetem,
készen is van a krémlevesem.
Egészségben megőszültek,
a történetben az a fő,
együnk hát modernül,
de az ember minden evő.
Sértődés ne essék,
nem szándékom a gúny,
de fő az egészség,
az egész egy kín,
ezt hozta ki a rím.
Szekszárd, 2020. április 18. – bolond éjszakáján. Bocsánat Jolán… versemmel dicsteljes munkádat
egy perc alatt lerombolni
nem szándékozom.
Receptek özönei
zsonganak fejemben,
régi ízes ételeinket,
a fene megette.
Azon sokat gondolkodom,
ha két zöldségfélét
répát és a borsót
csak vízben megpárolom,
utána összeönteném,
hogyan lenne ebből
finomfőzelék?
Csak akkor csupán,
ha külön is szeretném.
Aztán az a másik borzalom,
ha az egészet összeturmixolom,
fogaimat talonban hagyom,
főzelékem kiskanállal elmajszolgatom.
Ha az egészet vízzel elegyelgetem,
készen is van a krémlevesem.
Egészségben megőszültek,
a történetben az a fő,
együnk hát modernül,
de az ember minden evő.
Sértődés ne essék,
nem szándékom a gúny,
de fő az egészség,
az egész egy kín,
ezt hozta ki a rím.
......................................................
KEDVES
VENDI!!!! Csakhogy legalább annyit írhatok neked szeretettel, hogy gyönyörű
anyák napi verseden meghatódva veled szomorkodtam édesanyád hiányán!! Nagyon
szépen szavalta Guszti!! Örömmel gratulálok hogy ismét benne voltál az Ausztrál
rádióban! Nagyon nívós az egész adásuk mindig! Remélem mielőbb elkezdhetek
írogatni verseidhez szólva, a kedves dietetikusodnál kezdve!
Nagyon bánt hogy nem tudlak naponta olvasni sem már... De azt látom, mi minden szépet és jót ígérő olvasnivalóm gyűlt már össze. Eleinte legalább olvasni tudtam... Nem panaszkodom anyák napján, meg ezután sem vesztegetem arra drága időmet - idődet...
8-as KÓD! Puszi: a buzurgán
Nagyon bánt hogy nem tudlak naponta olvasni sem már... De azt látom, mi minden szépet és jót ígérő olvasnivalóm gyűlt már össze. Eleinte legalább olvasni tudtam... Nem panaszkodom anyák napján, meg ezután sem vesztegetem arra drága időmet - idődet...
8-as KÓD! Puszi: a buzurgán
...........................................
REAGÁLÁSOK
A FÉLELEMBEN ÉLEK VERSEMHEZ A POETON
gypodor2020.
május 16. 05:48
Kifejező,
erős vers. Egyedi hang.
Szívvel: Gyuri
Szívvel: Gyuri
kicsikincsem2020.
május 15. 16:56
Félelem...
remek vers, szívvel gratulálok.
Ilona
á
B...yL...o2020.
május 15. 16:23
Humorosnak
indult, keserű humorrá vált versed csak nagy szívvel lehet olvasni.
Csodálatos vers, tiszta szívből gratulálok: László
Csodálatos vers, tiszta szívből gratulálok: László
á
szombati2020.
május 15. 07:49
Mélyen
megérintett és meghatott versed. Gyermekkoromban sokat féltem. De nem a sötétben. Sok félelmem beigazolódott az életben. Nekem még mondhatjuk, jó a szemem. Téged, megértelek. Csak az aggaszt, hogy sokat gondolsz a halálra.
Szeretettel hagyom szívem jelét nálad ??
Üdvözlettel. Tisztelettel. Szeretettel:Tibi
Szeretettel hagyom szívem jelét nálad ??
Üdvözlettel. Tisztelettel. Szeretettel:Tibi
á
kevelin2020.
május 15. 07:03
A gyerekek
nagyon félnek, sírnak és félnek. Előre megérzik a véget, és az el is jön, ha felünk ha nem .Ezért inkább ''soha se
félj''
á
feri572020.
május 15. 06:55
Remek, nagyon
szép alkotásod. Nagy Szívvel olvastam. Barátsággal :Feri
á
Leslie20162020.
május 15. 06:05
A félelem
nem jó, de a versed igen. Nagy szív: László
á
princi2020.
május 15. 01:08
Remek vers,
még ha félelemről is szól. Nekem is - csak - az van, haha.
Üdv: Máté.
á
John-Bordas2020.
május 15. 00:27
Érdekes
verset hoztál Vendel, szívvel olvastam. Ölel János
(5)
á
m.agnes2020.
május 15. 00:03
Mindig van,
lenne félnivalónk, de bátraké a világ! Szívvel olvastam! Ágnes
á
5206162020.
május 14. 22:11
Versedet nem
félve olvastam, hanem szívvel. Gratulálok: Sándor
......................................
Kedves
Vendi! Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és fegyelmeddel… Igen.
még egyszer és még egyszer kell leírnom a "fegyelmed" óriási az a
fegyelmezettség amit Te -számomra- példaként élsz...
Nagyon hálás
vagyok a Teremtőmnek. hogy ismerősként követhetem munkásságot. Legyen áldás
továbbra is minden dolgodon. Köszönettel üdvözöllek: JÁNOS
...........................................
REAGÁLÁSOK
MÚLIK AZ IDŐ CÍMÜ VERSEMRE .
Vendikém !
Csoda ez a vers ,remekmű ! Az idő tényleg nagyon gyorsan halad ,még nem rég mentem első osztályba nagy szalag csokorral a hajamba és már nyugdíjas vagyok .
Sok puszi Óbudáról Ági
Sok puszi Óbudáról Ági
á
Kedves
Vendi!
Köszönöm a
múló időről szóló, igaz, megható szép versed! Nem tudtam megállni, hogy reagáljak rá, úgyhogy fogadd szeretettel! Barátsággal:
Tibor
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: MÚLIK AZ IDŐ
- Megállíthatatlanul múlik az idő -
Az pont úgy
esett,
hogy házunkkal szemben
egy templom tornya meredez,
s legtetején
toronyóra jár,
mégsem halad tovább.
hogy házunkkal szemben
egy templom tornya meredez,
s legtetején
toronyóra jár,
mégsem halad tovább.
Udvarunkról
mindenki odalát,
de néha köd takarja el,
s ha nincs nálam
kedvenc zsebórám,
megnézem momentán
a két alkalmasság hogyan vág.
Ha a mutató egy vonalba áll,
pont hat órára jár,
ha könyékben hajlik a cájg,
három, vagy kilenc lehet,
de ha szerelmi kéjjel egymást takarják,
kicsi a naggyal enyelegve,
a Nap is delelőre hág.
de néha köd takarja el,
s ha nincs nálam
kedvenc zsebórám,
megnézem momentán
a két alkalmasság hogyan vág.
Ha a mutató egy vonalba áll,
pont hat órára jár,
ha könyékben hajlik a cájg,
három, vagy kilenc lehet,
de ha szerelmi kéjjel egymást takarják,
kicsi a naggyal enyelegve,
a Nap is delelőre hág.
Telefonunk
mellett
homokóra pereg,
méri a beszélt perceket,
teraszunkon napóra árnyéka
igyekszik a fény után,
bent ütős fali óra
hangja csendül réveteg,
messzire hallatszik
harangszava ha búg,
húzza láncát a súly,
forog tengelyén a fogaskerék,
s néha kivágja ajtaját
a mélabús kakukk.
Ha kimerül az elem,
megáll a ketyegés,
nem riaszt a Wekker,
néma a csengetés,
ám a homok tovább pereg,
szürkén az üvegen,
a napóra is elveszejti
árnyéka erejét,
hogyha eljön a sötétség.
Rég volt mikor láttam még homokóra pereg,
méri a beszélt perceket,
teraszunkon napóra árnyéka
igyekszik a fény után,
bent ütős fali óra
hangja csendül réveteg,
messzire hallatszik
harangszava ha búg,
húzza láncát a súly,
forog tengelyén a fogaskerék,
s néha kivágja ajtaját
a mélabús kakukk.
Ha kimerül az elem,
megáll a ketyegés,
nem riaszt a Wekker,
néma a csengetés,
ám a homok tovább pereg,
szürkén az üvegen,
a napóra is elveszejti
árnyéka erejét,
hogyha eljön a sötétség.
a toronyóra láncát is,
ma már a tornyot sem látom,
hályog ül a szürke homályon,
csak a harang kongását számolom,
éjjelen, és nappalon,
messzire üzen
alvónak, és vaknak egyaránt,
szinte egyre megy,
mikor kizúdul a rácson,
barna zsalugáton,
ha dallam csendül a kalapácson,
mennyire rohan az idő,
fájó keservvel konstatálom,
ami elmúlt emlék marad,
örökre elszalad a pillanat.
...........................................
A
Magazin képeinek leírása látássérültek számára – 1005 szám.
1 Lectori
salutemnél Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel
kedvesen szavalja gyönyörű verseit.
2.
ELBESZÉLÉS
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: Vaúú, csomagot hoztam
Kelemen
Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú
mosolygós, fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy
szürke kalap van a kezében. Novellája közepén, fekete tacskó ül.
á
3. VERSRŐL VERSRE - HAZAI SZERZŐKTŐL
VÍRUSOKRÓL
ÉS ÉDESANYÁKRÓL
Csomor
Henriett fekete rövid hajú mosolygós rózsaszín kockás ingben s farmerkabátban
van.
Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.
Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.
Klement
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú
ujjú blúzt visel.
I.P.Steve.
ősz hajú, barna szemű szemüveges.
Fekete ingben van, a kép bal alsó sarkába fekete betűkkel van írva: I.P.STEVE
Fekete ingben van, a kép bal alsó sarkába fekete betűkkel van írva: I.P.STEVE
Tóth Enikő:
Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós, lila pántos ruhában van.
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA -
A
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
ÁRVAY MÁRIA:
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
á
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018. - 5. fejezet – 6. rész)
Az első
vizsgák
SAMÚ ÁGNES
Nyári ruhában mosolyogva, ül egy fatörzsön. Fekete hajú, mosolygós, fekete
szemüveg van a szemén.
Könyvborítóján
kék ég alatt egy magányos terebélyes kopár fa áll. rá van írva a könyv címe s a
dátuma.
6. PÁLYÁZATI
ALKOTÁS
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL : UHU BAGOLY
VENDI egy
asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát
támassza. szürke póló van rajta.
Novellájánál egy bagoly figyel.
Novellájánál egy bagoly figyel.
á
7.
ÉDESANYÁMNAK ANYÁK NAPJÁRA
CSOMOR
HENRIETT: Apa, s gyermeke szeretete
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ,
ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ ( 8. fejezet.- 1 része )
Az
Ezüst-hegység királysága
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
10.
BEMUTATJUK GANT ELIZABET ÍRÁSAIT
Gant
Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
11.
GYERMEKNAPRA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Repülünk !
Edit sétál a
repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
12.
SZONETTKOSZORÚ
REMÉNYI
TAMÁS: Szonettkoszorú /mesterszonett/
REMÉNYI
TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.
á
13.
HALLGASSUK EGYÜTT - DR KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA - Zenei rovat 46
ANGYALOK
IMÁJA
Dr..Kováts
Gyula őszes fekete hajú, szemüveges, komoly arcú.
14.
VERSEIMBŐL - KORDÉLY MÁRIA
KORDÉLY
MÁRIA Rövid ősz haja van, mosolygós, fehér blúzban s kék kis kabátban van
15. VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRS IRODALOM
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
Vendi szőke
hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű
verseit a színpadon.
Tóth Enikő:
Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós, kék blúz és fekete blézer van rajta.
16.
HANGOS VERSEK NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL, A YOUTUBE-ról
Ilosvay
Gusztáv, és Ilosvay Egyed Katalin, együtt állnak az előtérben. Kati mosolygós,
barna hajú szemüveges, zöld blúzban van.
Guszti
szemüveges, fekete hajú, fehér alapon kék csíkos pólóban
van.
18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
SOPONYAI
MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
.......................................
A MÚLÓ
IDŐ CÍMÜ VERSEMHEZ
Vendikém,
nagyon érzékletes és megható ez a költeményed is.
Szinte látom a képeket, hallom a hangokat, és meghatódom soraidon, mert egy látónak elképzelhetetlen a Te helyzeted.
Bármennyire empatikus vagyok, még akkor sem tudom, milyen küzdelmes Neked és a Hozzád hasonlók élete. Szeretettel: Irénke
Szinte látom a képeket, hallom a hangokat, és meghatódom soraidon, mert egy látónak elképzelhetetlen a Te helyzeted.
Bármennyire empatikus vagyok, még akkor sem tudom, milyen küzdelmes Neked és a Hozzád hasonlók élete. Szeretettel: Irénke
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 1006
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ