Megszólalok Művészeti Magazin

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2020. 05. hó – tizedik évfolyam, ötödik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)

10.Évfolyam: 2020. május

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

Nagy Vendel

 ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, énekeltük nem is oly régen, pár évtizede, és mindez  a  felvonulásokkal együtt már majálissá szelídült, sátor, virsli, és sör, valamint némi kultúrprogram, de mára már ez is elmaradt, a  koronás király miatt, bár senki nem választotta azzá a  Duna jegén.
   Inkább lépjünk tovább , mert éljen május harmadika is, a  soron következő anyák napja.
  Apró lábak tipegnek az édesanyákhoz, köszöntve őket  illatos virágcsokrokkal, és puszikkal , és az anyák könnyes szemmel fogadják, majd  hónap végén, a  gyermeknapon ugyan ezt visszaadják, mióta világ a  világ, bár ezeket a  napokat sokáig nem így hívták, csak anyai és gyermeki szeretetnek csupán.
   Köszöntsük még a  szerelem legszebbik havában születetteket, akik tovább vitték a  tavaszi megújulás hírét. Isten hozott, és Isten éltessen mindenkit valamilyen hitben, és szeretetben. Egyebet nem mondhatok.

A  szerkesztő.

á

MÁJUS 7.   LEGFONTOSABB NAPOM

NAGY VENDEL:1954.05.07

Édesanyánk,
Kicsiny, törékeny asszony,
Éppen hatvanhat éve,
Felnézett az égre,
Enyhülést remélve,
A  szenvedésre.
S a szerelemnek
Legszebbik havában
Orgona nyitogató
Langyos májusában
Csendes éjszakának
Felsíró zajában
Kettő fiat szült
Maga, és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját képére.
Az Isten áldja meg érte 

2019.  MÁJUS  7.  - ÉN

A  VERS HANGOS LINKJE ...

ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo
A  vers a  YouTube-on is meghallgatható.

**********************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK

      LEGFONTOSABB NAPOM

 2.  ELBESZÉLÉS.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT :  VAU, CSOMAGOT HOZTAM 

 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL 

      VÍRUSOKRÓL- ÉDESANYÁKRÓL 

      CSOMOR HENRIETT,  TÓTH ENIKŐ ENCI, NAGY VENDEL,  KLEMENT BURZA MÁRIA 

      I. P. STEVE

 4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA -  ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA 

      A  DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

 5.  FANTÁZIA REGÉNY.  SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG

 6.  PÁLYÁZATI ALKOTÁS. SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: UHU BAGOLY

 7.  ÉDESANYÁMNAK ANYÁK NAPJÁRA  

      CSOMOR HENRIETT: APA, S  GYERMEKE SZERETETE 

 8.  HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEIBŐL 

 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

10. BEMUTATJUK GANT ELIZABET ÍRÁSAIT    

      BAGOLY BERTALAN BARÁTSÁGA BOGÁR BÖBÉVEL 

11. GYERMEKNAPRA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : REPÜLÜNK 

12. SZONETTKOSZORÚ. REMÉNYI TAMÁS:  TAVASZI ZSONGÁS 

13. HALLGASSUK EGYÜTT! Dr. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA: ANGYALOK IMÁJA

14. VERSEIMBŐL. KORDÉLY MÁRIA: A MÉZ

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS IRODALOM 

      CSOMOR HENRIETT,  NAGY VENDEL,  KOVÁCS TIBOR,  TÓTH ENIKŐ

16. HANGOS VERSEK  NAGY VENDEL  VERSEI A  YOUTUBE-ról

      ELMONDJA  SOLTÉSZ MIKLÓS  ÉS  ILOSVAY EGYED KATALIN 

17. ÉLETKÉP . CSOMOR HENRIETT:  MÁRCIUSI HAVAZÁS 

18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY ROVATA:  INDUL AZ ALLERGIA SZEZON 

19. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK 

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

 2. ELBESZÉLÉS 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Vaúú, csomagot hoztam

Kelemen Györgyné 

Korán reggel szól az óra. Ébresztő! Álmos fiatal fiú kászálódik ki az ágyból. Gyurika még csak huszonöt éves, de már igen komoly gondolkodású.
   Megkezdődik a reggeli rutin, kávé, borotválkozás és a többi. Rohanás a munkahelyre. Csomag kihordó, egy egész megyébe szálit a kollégákkal. Reggeli kocsi bepakolás, ki mit visz a körzetébe. Megkezdődik a munka, szokása szerint átnézi, ma merre is kell menni, hogy és merre rövidebb az út. Indulás, a cím közelébe ér, telefonál.
- Jó napot kívánok, csomagot hoztam, mindjárt ott vagyok.
A néni már kint áll a kapuban, kopott kis pénztárcáját szorongatja. Már nagyon várja Gyurikát.
  A fiú kedvesen mosolyog, pár kedves szó kíséretében adja át a csomagot. Nem is tudja, a néni ezért a pár kedves szó miatt rendel. Vidám lesz a napja, más nem igen szól hozzá.
  A fiú tovább siet, még sokan várnak rá.
Az egyik címre ahogy megy, egy picike tacskó kölyök kutya rohangál az úttesten. Kétségbe esve szalad minden kocsihoz. Már napokkal ez előtt kitették egy autóból. Jóbban mondva kihajították. Bordái kilátszanak, éhes és szomjas. Talán valamelyik autóban ott a gazdi, reménykedik. Ereje fogytán, szinte már csak a nagy, reménykedő szeme van.

A kis aranyos...

  Kétségbe esve szalad a szállító kocsihoz, ami megállt. Gyurika mielőtt megáll, hátra kell hogy tolasson. Látja a kicsi kutyát, ahogy eltűnik a kocsi mögött.
- Jaj, csak nem ütöttem el, néz ijedten! Kiszáll a kocsiból, hátra siet. Nem látja sehol. A csomagot leadja, szállna be a kocsiba. A kis kutya ott ül a kormánynál. Reménykedve néz rá, a farkát boldogan csóválja.
Na, most mi legyen? Örülök, hogy nem ütöttelek el, viszont mit is kezdjek most veled? Na jó maradj. Áttessékeli az anyós ülésre. Nézi a kis jövevényt, istenem de kis soványka vagy. Előkerül Gyurika szendvicse, amit az útra készített. Na, itt van, egyél. A kis kutya mohón habzsolja, szinte csak nyeli. Végre a kis üres pocakban lesz valami, aztán inni is kap. Tele a kis gyomra, mély álomba merül, de a farkincáját még álmában is csóválja, boldog. Gyurika kedves keze időnként meg simogatja a kutyust.
   Felébred mély álmából, kíváncsian áll fel a két hátsó lábára és leselkedik ki az ablakon. Kis farka egyfolytában jár és az egész kiskutya szinte mosolyog. Gyurika kiszáll, újra címhez érkezik. A kis kutya kis lábaival lelkesen szalad utána. Mosolyogva nézi a megrendelő a kis vékonyka kutyát. Gyurika elmeséli, hogy akadt rá. Nagy borravalót kap. A kis kutyának vegyen valamit. Aznap igen szép pénzeket kap. A kutyust mindenki megsimogatja és eteti. Nagy sikere van. Pici fürdik a boldogságban, úgy érzi mindenki szereti.
Mikor vissza érnek a központba, a kollégák csak nevetnek a kiskutyán. Mondván, Gyurika tán betanítod a kutyád? 
  Hát persze és elmeséli, hogy került hozzá. A kollégák rögtön össze súgnak. Az egyikük már kitudja miért, de igen fontos ügyben elmegy.
    Nem sokára visszatér, póráz, etető és itató tálka van a kezében, na meg kutya fürdető szer.
- Mindenki ajándéka az új kis kollégának, mondják nevetve. Lelkesen cirókázzák a soványka kis kutyát.
Otthon Gyurika gondosan lefürdeti. Pici nevet kapja, mert olyan kis apróka. Pici hálás, követi gazdiját, mintha attól félne, ha szem elől veszti, eltűnik. Szedi kis lábait és árnyékként követi.
    Másnap újra szól a vekker, most viszont vidám az ébredés. Reggeli készülődés, séta, aztán irány dolgozni. Most viszont nem egyedül, Pici is megy dolgozni.
    Szeretettel fogadják, mindenkinek van pár kedves szava Picihez. Majd beindul a nap és kezdődik a munka. Gyurikának tetszik a dolog, nincs egyedül. A megrendelők mosolyognak. Hamar híre megy a kis kutyának. Kimondottan kérik, a kutyás fiú szeretnék ha hozná a csomagot. Egyre több a csomag. A borravaló is több lett, mert hát Picinek is jár.
    A kisebb csomagot úgy kötik, pici is tudja vinni. Ő meg ugat.
- Vaúú csomagot hoztam!
Nagy kedvenc lett, várják.
   Egyik néni, már a pénztárcájával és jutalom falattal várja a kis csomag hordóját. Rendszeresen jár hozzá a csomag.
Marika néni mondja is, bearanyozza a napját, mikor jön a csomag. Picúr lelkes fark csóválva, vidáman csaholva viszi neki a csomagot. Gyurika is kedves, mindig meg kérdi, hogy tetszik lenni. Ha kell segítség, munka után beugrok. Szívesen segítek, sajnálja a kedves idős nénit, mert egyedül él.
     Egyik nap csomagot visz, előtte telefonál.
- Csókolom Marika néni, mindjárt ott leszünk a csomaggal.
- Jó, fiam várlak benneteket.
Marika néni előkészíti a pénztárcáját, a kis jutalom falatot Picinek. Siet az ajtóhoz.
    Hirtelen megszédül, elesik. A földön tér magához, a lába, nagyon fáj a lába.
    Az ajtón beszól a kedves ismerős hang.
- Marika néni, meghoztuk a csomagot! Pici viszont most nem csahol boldogan. Nyüszít, érzi baj van.
- Marika néni válaszolna, de annyira fáj a lába, csak halk nyöszörgés mit ki tud adni.
Pici vadul kaparja az ajtót, szinte kétségbe esve.
- Baj van? Fut át Gyurika fején! Benéz az ajtó ablakán, a függönyön keresztül látja, mintha valaki feküdne a földön. Marika néni bajban van.
Nem gondolkodik, hirtelen erős rúgással nyitja az ajtót. Marika néni a földön fekszik, fájdalmasan sírdogál. Pici és Gyurika rohannak hozzá. Gyurika már veszi elő a telefonját, mentőt hív. Aggódva hajol a néni fölé és nyugtatgatja.
- Úton már a segítség, hívtam a mentőket. Pici fájdalmasan vonyíkol.
Megjön a mentő. Rögtön látják, Marika néni lába eltört. Pici nem tágít, megy a nénivel. Beszáll a mentőbe és aggódva figyeli.
- Nahát, milyen hűséges kis kutyája van, állapítják meg
mosolyogva. Igen, Picúr nem tágít, vigasztalja.
Gyurika lakatott vesz az ajtóra és felszereli, ne maradjon nyitva. Telefonon érdeklődik a néni felöl. Délutánra minden kész lesz, ellátják és ha haza mehet, hívják. Azt hiszik a fia.
Gyurika végez a munkával, sokan hiányolják Picúrt. Mondja Gyurika, most máshol van munkája, de holnap lesz.
- Az osztályon, ahová Marika néni került, egy újságírót meghatotta a történet. Fényképezett és cikket írt róla.
Gyurika hazavitte Marika nénit. A néni nem győzött hálálkodni. Mesélte, milyen jó volt, hogy Pici mellette lehetett. Mert bizony nagyon félt, de a kiskutya hűen kísérte mindenfelé. Most már végre itthon lehet és nem lehet elmondani mennyire jól eset neki a segítség. Az orvosok is aranyosak voltak, mert eltűrték Picit mellette.
    Másnap a munka folyt tovább és hordták ki a csomagokat picivel.
     Az újság cikk megjelent, Gyurikát és Picit mint valami ,hétköznapi hősöket ünnepelték. A cikk hatására Marika néni segítséget kapott, egy fiatal hölgy személyében.
    A cikket olvasta Gyurika munka adója is, őt és a kis kutyáját Picúrt kitüntették. Most már hivatalosan is csomag kihordó lett Picúr, egy dolgozó kutyus.
      Sajnos a cikket elolvasta Picúr volt gazdája és vissza követelte a kutyáját. Felajánlotta, drága pénzért viszont eladja Gyurikának. Egy hős kutya sokat ér és éppen ezért jól meg is kéri az árát. Gyurika fizetni nem tudott. Viszont a munkatársai javaslatára a volt gazdát állat kínzásért feljelentették. A pert megnyerték, a volt gazdát el ítélték. Ugyanis fényképek készültek Picúrról, milyen sovány és elhanyagolt volt. A kapzsi és szívtelen állat kínzó igen csak megérdemelt büntetést kapott. Most már hivatalosan Gyurikáé Picúr.
    Picúr meg vidáman csaholja: csomagot hoztam, vaúú!

**********************

 3. VERSRŐL VERSRE  - HAZAI SZERZŐKTŐL 

  VÍRUSOKRÓL ÉS ÉDESANYÁKRÓL 

CSOMOR HENRIETT: Világjárvány -  Koronavírus

Ember, te aki éveken

 át küzdöttél, házat építettél,

 s szépítetted családodnak,

 láttad felnőni gyermekeidet,

 akiket tanítottál,

 s vigyáztál rájuk,

 családi házból kirepültek.

 Lassan megöregedtél,

 semmit nem láttál a világból,

rettegsz a koronavírustól,

 amely világméretűvé

 nőtte ki magát.

 Nem tudsz ellene mit tenni,

 csak sűrűn kezet mosol.

 Ha az utca forgatagában

 találkozol egy rég

nem látott ismerősöddel,

 kézfogás nélkül melegen,

 s kedvesen a szemébe nézel.

 Egy fénylő, csillogó

 szemkontaktus mindent elárul.

 Jól tudjátok, most a puszi és

 a kézfogás mindkettőtök

 egészségét veszélyeztetheti.

 Csendes magányodban

 imára kulcsolod kezed,

 s kéred a Jóistent,

 hogy óvja meg a családod

 a fertőző, halálos vírustól.

 2020. március 14

 ..............................................

Tóth Enikő Enci: Ne hagyd veszni!

Ne hagyd veszni tavaszodat,
tedd most félre panaszodat,
nézd a fényes Nap sugarát
akár ablaküvegen át!

Ne hagyd veszni érzéseid,
felgyülemlő kérdéseid,
éld meg otthon családodban,
virtuális barátokban!

Tavaszban az új remény él,
s ez fontosabb most mindennél,
virágot nyit a természet,
boldogságra hívva téged!

Vagy ha mégis elcsüggednél,
Isten felé lépést tegyél,
őáltala tudsz szeretni,
s ezt hitedben ne hagyd veszni!

 á

Tóth Enikő Enci: Az anya és a gyermek

Én drága anyukám, maradj mindig velem,
te vagy, ki először érezted életem!
Gyermekem, gyermekem, mindig veled vagyok,
úgy vigyázok reád, ahogy a csillagok...

Anya, ha felnövök, akkor is így féltesz?
Simogatsz, átölelsz, és mindig megértesz?
Hát persze, hogy így lesz, hisz te vagy minden álmom,
mi lüktet a szívben, s fáj a léthatáron!

Anya, ha rossz leszek, nem olyan, mint vártad,
szíved nyílt lesz felém, befogad a házad?
Bármit teszel, egykor hozzám visszatérhetsz,
szép, gyermeki szóval tőlem mindig kérhetsz...

Anya, ha boldogság kísér el az úton,
velem együtt örülsz, megnyugszol majd, tudom.
Ha te boldog leszel, én is azzá válok,
táncolnak köröttünk apró földi lángok!

Anya, ha egyszer majd öreg s beteg leszel,
én leszek, ki végül megfogja a kezed!
Az a kézfogás lesz végső földi álmom,
mely üdvözülést hozhat majd a másvilágon...

Én drága anyukám, maradj mindig velem,
érzed, hogy a tiéd gyermeki életem?
Enyém marad mindig, mert ez a szeretet,
kötelékben élve bennünk foglal helyet...

 ...............................................

 ANYÁKNAPI BŰNBÁNAT.

NAGY VENDEL: ÉDESANYÁNKNAK

Szűk kicsi utcán
Görbe anyóka
Fiait várja
Éhes a szóra.

Hol? Merre járnak?
Tékozló vággyal,
Korgó gyomorral,
Üres iszákkal.

Cipőjük elnyűtt
Ép-e a testük?
Idő viharában
Megtört-e lelkük?

Kimegy minden este
Utca elejére
Anyai szíve
Bánattal telítve.

Sok éve várja
Kapuja tárva
Minden bűnük
Rég megbocsátva.

Megbánva bűneink
De mindhiába,
Sírva borulunk
Sötét sírjára.

2019.   Anyák napjára

á

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ADJÁTOK VISSZA AZ ÉDESANYÁMAT

Szőke kislány áll az éjben,
csillagokra néz szerényen,
kutatja a fényt serényen,
megnyugodni nem tud mégsem,
tíz éves múlt tegnap éppen.

Anyák napja éjszakája
árad szerte széjjel,
ma sem múlik a bánat,
csillagok fénye világítja meg,
árva szobámat.

Ragyognak a csillagok,
milliónyi szempár,
vajh melyik kettő az,
amelyik lenéz rám?

Múlik a varázslat,
nem marad el a bánat,
hajnal fénye támad,
halványodnak az égi vándorok, 
csupán kettő kékje ragyog,
kislány ajka rákiáltja,
adjátok vissza az édesanyámat.

Árva kislány térdel,
hideg keménységen,
bánat teli szívvel,
szeme függ egy képen,
könnye hull le csendben.

Angyalok közt  lépdel
édesanyja éppen,
szükség van ott reá,
más gyermekre vigyáz..

Angyalok hadára
rákiált az árva,
nekem is szükségem lenne
az édes anyámra.

Van itt még idelent
bár nem vagyok irigy,
másik  lélek is ,
ki épp olyan árva,
küldjétek vissza
ki rám is vigyázna,
bántják csúf emberek
fiatal szívemet,
reám kiabálják,
sokszor, hogy lelenc,
mindig azt hiszem,
még veled lehetek.

Szívemet gyötri a bánat,
sokat látom magam előtt az édes anyámat.

Milyen nagy csoda lenne,
Anyák napja ünnepére
ha haza érkezne,
én vagyok a kislánya,
aki haza várja.

A gyermek térdel,
de nagy a bánat,
orgona virágának
mély illata árad,
tavasz leheletében
szívet rajzol serényen,
az édesanyjának.

Felemelt kezével
mutatja az égre,
hosszú szőke haja
tincse hull kezére,
könnyei közt csillan
szemei kökénye.

Zöld rétet is színez
hol nyulak ugrálnak,
vérvörös színe van
a piros tojásnak.

Ha  Húsvétra nem is,
Anyák napján talán,
Gyermek napra lelkem
repesve hazavár.

Mond meg nekem végre
sokkal jobb odaát?
Ki  hívott, hogy nekik szolgálj?
Ígéretet teszek,
én is majd jó leszek,
mint azok a gyerekek.

Asztalán kereszt áll,
ráfeszített bánat,
porcelán fájdalom,
orcáján anyjának.
Krisztusi bizalom
ezüst talapzaton.

Azt hiszik sokan,
ki rajta függ,
Húsvétkor feltámadt.

Diadalmaskodott a szív
az egész világon,
győzedelmeskedik az élet a halálon.

2020.  májusán

......................................................

KLEMENT BURZA MÁRIA: Elsuttognám könnyezve

Ma a Nap különös fényt áraszt,

majd a Földre harmatcseppek peregnek,
édesanyákat, nagymamákat köszöntenek,
kik hordozói az önzetlen szeretetnek.

Édesanyám, lehunyt szemmel látlak,
melletted az én drága nagymamámat,
hangotok hallom, szeretetszárnyon szállva,
szereteteket  szívembe zárva.

Virágokra nézek,  benneteket látva,
futnék hozzátok a legszebb virággal,
megpróbálva megköszönni mindent,
amit értem tettetek, s felneveltetek.

Kezetekbe tenném a legszebb virágot,
melyben hálám és szeretetem lángol,
elsuttognám könnyezve , gyermeketek voltam
s gyermeketek maradok örökre.

A Nap ma különös fényt áraszt,
sugarában köszöntések szállnak,
boldog legyen ez a mai ünnep,
akár itt a Földön vagy odaát
angyalok közt éltek, gyermekeitekre
önzetlen Szeretettel néztek.

 ...........................................

 I. P. STEVE: Anyák napján

 

Mindenki valamelyik anya gyermeke
akinek köszönheti, hogy van élete.
Minden anyának létezik egy féltettje
s egy szeretet, mit csak gyermeke érezhet.

Vannak, akik már csak a szívükben őrzik
Anyát, kit ölelni volna jó, de ő nincs,
kivel örömöt kellene megosztani,
vagy egy keserű bánatot elmondani.

Anyák napján virul egy nagy csokor virág
s van ki gyerekével együtt nevet, vidám.
Áldott legyen mindnek ma az ünnepnapja
s mindenkor, ki nevelő és édesanya!

  á

 I.P.Steve: Anya

Olykor tán el sem hitted,
hogy öled féltett kincse
felcseperedve karon ülő
és te tartod, mint édes szülő.

Gyorsan szálltak az évek
s gyermeked felnőtté lett,
szerető féltő törődésed
az útján végig elkísérte.

Legszebb asszony e földön,
ragyog mosolyból, könnyből,
anya gyermekeként egy anya
s örökkön él szerető szava.

**********************

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 

 - ÁRVAY MÁRIA   SOROZATA - 

    A  DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Tanmesében az igazság

  Elérkezett az előadássorozat utolsó napja. Egyszer a történetek is elfogynak, de valami más kezdődik el.

- A mai alkalommal nem történetet, hanem egy érdekes tanmesét hoztam, ami pont a témánkhoz illik – mondta Lelkes doktor hallgatóságának.
A mai nap idézete is erről szól:
"Minden mese igaz. De rajtunk múlik, melyiket választjuk sajátunknak."
(Gaura Ágnes)

á

Norvég népmese: Mikor az ember volt a gazdasszony

Árvay Mária

Volt egyszer egy ember, aki örökösen zsémbelt, veszekedett a feleségével, hogy "ezt se jól csinálod, azt se jól csinálod, még a házat se tudod ellátni rendesen, amíg én a réten vesződök kora reggeltől alkonyatig."
- Tudod mit, édes uram? - mondja neki egyszer az asszony. - Holnap majd én megyek kaszálni, te meg lásd el a házat, talán igazán jobban értesz hozzá.
Ebben maradtak. Másnap az asszony fogta a kaszát, és elment a rétre, az ember meg nekilátott a házimunkának.
" Az első, hogy friss vajunk legyen" - gondolta, és teleöntötte a köpülőt tejfellel, köpülni kezdett. Munka közben megszomjazott, hát lement a pincébe, csapra verte a söröshordót. Egyszer csak hallja, hogy a malac futkos odafent a konyhában.
"Hű az áldóját, ez még feltalálja borítani a köpülőt!"- villant az agyába.
Felszaladt a lépcsőn, betaszítja a konyhaajtót, hát a malac vígan nyalogatja a földről a tejfelt, a köpülő meg felborítva odább a sarokban.
- No, ezért meglakolsz! - förmedt a malacra, de az kiszaladt az udvarra.
Az ember lohol utána, kergeti körbe-körbe. Akkor veszi észre, hogy a kezében szorongatja a hordó csapját.
"Hű, a teremburáját! Azóta tán ki is folyt a sör!"- bosszankodik magában.
Ugrik a pinceajtóhoz, majdhogy le nem gurul a lépcsőn, úgy siet, de bizony a hordó már üres, a sör kifolyt az utolsó cseppig.
"Még jó, hogy a bödönben maradt egy kevés tejfel!" - gondolja. Újra hozzáfog a köpüléshez, de most megint eszébe jut valami: a tehénnek még se inni, se enni nem adott. Fogja a vedret, hogy megtöltse a kútnál, de a köpülőt nem meri otthagyni, ezért a hátára kötözi.
( Gondolatban megveregeti a vállát, hogy ezt ilyen okosan kitalálta.)
Ám ahogy a kút fölé hajol, a tejföl a nyakába folyik meg a fejére.
- Még csak ez kellett nekem! - mérgelődik az ember, majdhogy szét nem veti a méreg.
Közben dél lett. Az asszony szorgalmasan dolgozott a réten, és alaposan megizzadt, megéhezett.
"Hol marad ilyen sokáig az ura a kisebéddel?" - tépelődik. Ő már ilyenkor rég kivitte neki mindennap az ételt-italt a rétre. Elunja a várakozást, és hazaballag.
Ahogy belép az udvarra, meglátja az urát: csupa tejfel a haja, szakálla, inge, nadrágja, az üres köpülő meg a hátára kötözve. Nem szól semmit, úgy tesz, mintha nem látná.
Bemegy a konyhába, megrakja a tüzet, felteszi a fazék vizet a kásának, kisepri a szobát, megteríti az asztalt, aztán ellátja az állatokat.
Attól fogva az embert mintha kicserélték volna. Nem zsémbel, nem veszekszik, mikor hazajön. Dicséri a feleségét, hogy milyen rend van a házban. Minden jól van úgy, ahogy csinálja, csak eszébe ne jusson még egyszer őrá bízni a házi munkát.
Átdolgozta: Beke Margit

Forrás:

http://www.mikulasbirodalom.hu/mese/tunder/mikorazembervoltgazdasszony.htm

Gondolom, többen sajátunknak érezzük ezt a mesét, nekem mindjárt a szívemhez nőtt! Ezzel a mesével zárom ezt a sorozatot – jártatta körül tekintetét a teremben Lelkes doktor. Könyvemnek ezzel még nincs vége, hanem más megközelítésből folytatom tovább. Köszönöm, hogy meghallgattak, s figyelmesen végig kísértek előadásaimat, hálás köszönet érte!!

Folytatjuk.

**********************

 5. FANTÁZIA REGÉNY 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

 (2018. - 5. fejezet – 6. rész)

Az első vizsgák

  Eljött az utolsó vizsga napja, amit a testvérek egyszerre vártak is meg nem is. Legnagyobb meglepetésükre és megkönnyebbülésükre a Történelem vizsgán Mitos kutató munkát adott ki egy adott témakörből, amire két óra felkészülési időt kaptak. A feladat az volt, hogy olyan legendák és mítoszok után kellett kutatni, majd előadni szóban a testvéreknek és az osztálytársaiknak, amelyek egy adott világban élők tévesen tudnak. Mitos a kutató munkához mindenkinek az általa megírt Hamis legendák és mítoszok című könyvét adta, ami igencsak vaskos és méretes volt, ráadásul több, mint hatezer oldalból állt.

  Satania Történelem vizsgán a Pandora szelencéjének legendáját adta elő, amit a többiek őszinte érdeklődéssel hallgattak végig. 

Samu Ágnes

Az emberek egy része, azaz a görögök által ismert legendával ellentétben a betegséget, a gyűlöletet és a szerencsétlenséget hordozó szelencét nem Pandora nyitotta ki. Valójában egy mai napig ismeretlen gonosz lény lopta el a szelencét és engedte szabadjára a benne lévő átkokat jó néhány világban, köztük az Emberek Világában is. Az átkok csak akkor szűnnek meg, ha valaki megkeresi a szelencét és visszaadja Pandorának.

  Satania Pandora szelencéjének történetét még azzal egészítette ki, hogy a görögök úgy tartják, Prométheusznak köszönhetik a tüzet, amit ellopott, aztán a halandóknak ajándékozott. Eredetileg Prométheusznak semmi köze nincs a tűzzel kapcsolatos legendához, akárcsak a Pandora szelencéjével kapcsolatos történtekhez.

Marina szintén az emberek egy csoportja által tévesen ismert történetet mutatott be, ami a magyarok által ismert Isten kardja, másik nevén Attila kardjának legendája volt. A testvéreket eléggé lelombozta az igazság, miszerint Attila hun király legendás fegyvere valójában nem is létezett. A történet író Priszkosz eredetileg a hatalomért bármire képes Attila parancsát követve találta ki a karddal kapcsolatos történetet. A testvérek nem mondtak, de nem is kérdeztek semmit se a témával kapcsolatban, mivel köztudott volt, hogy a legendák és mítoszok területén Mitos a legjobb.

A történelem szóbeli vizsgán mindenki gond nélkül teljesített. Szerencsére a felsőbb éves diákok híresztelései igaznak bizonyultak, valóban Mitosnál a legkönnyebb vizsgázni.

 Meridin összes diákjának legnagyobb örömére végre lezárult a féléves vizsgaidőszak. A legjobb az volt az egészben, hogy a karácsonyi ünnep is kezdetét vette.

A karácsonyi ünnepekre való felkészülést kivétel nélkül mindenki élvezte, sőt még azok a diákok is, akik nem ismerték vagy a kultúrájuk miatt nem volt szokás náluk megtartani. Az atlasi karácsonyi ünnepek kissé másképp zajlottak, mint ahogyan az Emberek Világában. Az élő fenyőfa helyett jégből készült a fa, a díszek pedig ízlés szerint, különféle színű és formájú kristályokból voltak. A termetes karácsonyfa az Aula termének közepén lett elhelyezve, ami történetesen nem a földön, hanem a levegőben lebegett. A fa talpa hópehely alakzatú volt és szintén jégből készült. A terem és a fa világítását most nem a pillangók biztosították, hanem apró és törékeny tündérkék, akiknek a fényesen, ezüstöskéken világító szárnyaik nagyon hasonlítottak az Emberek Világában sokak által közkedvelt liliomok szirmaira. Az Aula falait és páholyait lebegő jégharangocskák díszítették.

A könyv borítója

A karácsonyi szokások is valamelyest eltérőnek bizonyultak a testvérek számára, mint amit eddig megszoktak a saját világukban. Az ünnepek, a három helyett, csupán csak két napig tartottak. Karácsony reggelén az ajándékozások pedig nem tárgyak, hanem varázslatok és bűbájok formájában történtek.

Szentestére minden és mindenki elkészült az ünnepi vacsorára, amit aztán a karácsonyi bál követett. Marina nagyon meglepődött azon, amikor az Aulában Satania, Wolf és Phoenix a vacsora megkezdése előtt nem sokkal odamentek hozzá és megkérték, hogy vacsorázzon velük egy asztalnál.

– De hát… Miért vagytok velem ilyen kedvesek? – értetlenkedett megszeppenve Marina.

– Jó ideje észrevettük, hogy nincsenek barátaid – fogott bele Phoenix. – Gondoltuk, örülnél neki, ha nem egy olyan társasággal kellene egy asztalnál ülnöd, akiket esetleg nem kedvelsz.

– Miért pont most jutott ez az eszetekbe? - kérdezte kissé gyanakvóan Marina.

– Azért most, mert eddig nem volt alkalmunk – magyarázta meg Wolf. – Órák után mindig úgy eltűntél, mint szürke szamár a ködben.

– Szamár? Az meg mi? – kérdezte Marina nagy szemekkel.

– Ez! – varázsolt egy szamarat a semmiből Satania.

– De cuki! – sikkantott fel csillogó szemekkel Marina.

– Akkor elfogadod a meghívásunkat? – kérdezte Satania, miután eltüntette a szamarat egy mozdulattal.

– Igen! – felelte mosolyogva Marina.

  A karácsonyi vacsoránál a testvérek, Satania, Félix, Szikla és Marina egy asztalnál ültek. Kivételesen most mindenki ugyanazt ette. Atlasban ilyenkor italként fahéjbort és mézbort fogyasztottak. A főétel elsőként leviatánleves volt, ami nem másból készült, mint a nagy vizekben található, hírhedt leviatánból. A testvérek eleinte nem akartak enni a levesből, attól tartottak, hogy borzalmas íze van. Wolf végül erőt vett magán és elsőként megkóstolta a levest, aki aztán meglepetten tapasztalta, hogy a leviatán húsa olyan akár a csirkehúsé. A többi testvér csak azután evett a levesből, miután Wolf lelkesen biztatta őket, hogy nyugodtan ehetnek belőle. A főétel másodikként sült mocsári sárkánygomba, babpürével töltött bárányhús és párolt bulgur volt. A mocsári sárkánygombától már nem tartottak annyira a testvérek, mint a levestől, viszont meglepetten tapasztalták, hogy az íze nagyon hasonlított a lazachúséra. A testvérek ugyanakkor szintén elcsodálkoztak azon, amikor meglátták, hogy bárányhús is van az ünnepi vacsorán, nem gondolták volna, hogy egy ilyen misztikus világban ugyancsak szívesen fogyasztott étel. Végezetül desszertként rubrumdióval töltött mézalmát és krampuszcsokoládét szolgáltak fel. A rubrumdió mélyvörös színű, a lencséhez hasonló és a gránátalma ízére emlékeztető dióféle. A sötétbarna színű mézalmának pedig enyhén mézes íze volt. A kocka formájú, tenyérnyi nagyságú krampuszcsokoládé fekete színű, enyhén édes és csokoládé ízű, tejszínnel töltött masszából készült.

A bálon kellemes és vidám hangulat uralkodott, mindenki a legszebb ruháját viselte.

Wolf tengerkék színű, pánt nélküli, áttetsző kristályokkal díszített, földig érő nagyestélyit viselt és hozzáillő kristály ékszereket. Szinte mindenki táncolni akart volna vele a másik nemből, de mivel a számára is a szeretettről szólt a Karácsony, így csak azokkal táncolt, akik közel álltak hozzá. Minden hódolni kívánó irigykedett Phoenixre és Focra, mivel ők ketten voltak azok, akikkel Wolf egész éjjel táncolt. Foc fekete és mélyvörös hímzéssel díszített kimonóban feszített. Nagyon élvezte azt, ahogyan Foc a vicces történeteivel szórakoztatta, ha éppen nem a táncparketten táncoltak.

 Phoenix hófehér öltönyt viselt a bálon. Az inge nem teljesen volt felülről begombolva, és a nyakkendő helyett törtfehér selyemsálat viselt a nyakában, ami lazán, de elegánsan lett megkötve. Kellemes parfümjének illatát sokan megdicsérték, sőt még Wolf is, akiről köztudott volt, hogy nem az a dicsérős fajta. Leginkább Sátániával, Wolffal és Lionnal táncolt. Pegasust azért nem kérte fel táncolni, mert ő állandóan mindenfélén agyalt, ami mostanában eléggé bosszantónak bizonyult a számára. Általában nem szokta zavarni Pegasus állandó agyalása, viszont mostanában, nem tudni miért, de valamiért ez megváltozott.

Pegasus leginkább Dragonnal és Sziklával táncolt. Nem értette, mi baja Phoenixnek, ugyanis észrevette, hogy mostanában igen távolságtartóan viselkedik vele szemben. Valamiért úgy érezte, jó oka van unokaöccse elutasító viselkedésének, éppen ezért elhatározta, hogy amint lehet még a mai nap tisztázza vele a helyzetet.

– Phoenix, egy pillanatra kikérhetném a véleményedet? – kapott az alkalmon Pegasus, mikor abbahagyta a táncot Lionnal. Liont pedig időközben Gabriel felkérte táncolni. – Szerinted jó választás volt ez a ruha? – forgott néhányat körbe a tengelye körül, miközben kedves mosolya szétterült az arcán.

Pegasus méregzöld-bronz átmenetes színű, spagetti pántos, V-nyakú, nyitott hátú, seprű uszályos, oldalt húzott ruhát viselt, aminek a szoknyarésze aszimmetrikus volt. Moldavitból készült ékszerkollekciót választott a ruhájához.

– Szép vagy – jött a tömör felelet Phoenixtől.

– Tudod, nagyon nehéz volt egyedül kiválasztani a ruhát meg a hozzá illő ékszerkollekciót – magyarázta, miközben odaértek az asztalukhoz. – Te is nagyon csinosan vagy felöltözve – hízelgett.

– Nagyon udvarolsz nekem, ugye tudod – méregette gyanakvó tekintettel Phoenix a nőt. – Nos, mi a valódi szándékod?

– Mi bajod velem? Valami rosszat tettem? – komorodott el a hangja, miközben a mosolya eltűnt az arcáról.

– Állandóan agyalsz valamin – fogott bele Phoenix. – Bevallom, régebben ez egyáltalán nem okozott gondot, sőt… de ez mostanában valamiért elkezdett zavarni. A legszörnyűbb az egészben az, hogy te nem is vagy az a fajta, aki túl agyalja vagy túl misztifikálja a dolgokat. Sajnálom, nem akartalak megbántani – hajtotta le a fejét bűnbánóan a férfi.

– Nem csak neked van bajod velem. Dragont például az idegesíti, ha valami elkezd egy kicsit is nyomasztani… pedig őt ezelőtt egyáltalán nem zavarta, ha valami kissé aggasztott – motyogta az orra alatt Pegasus.

– De hát nem is vagy egy aggodalmaskodó típus – értetlenkedett a fejét fogva. – Ha valami nyomaszt, akkor annak biztosan oka van.

– Az az igazság, hogy velem van a baj. Nem tudom rendesen uralni a démoni erőmet – vékonyodott el Pegasus hangja, majd a könnyei potyogni kezdtek. 

– Tehát ez az oka?! – döbbent le Phoenix, azután gondolkodás nélkül magához szorította a sírdogáló unokatestvérét. – Gyere, Pegasus! Táncoljunk! - rántotta gyengéden magával a táncparkettre.

Folytatjuk.

**********************

 6. PÁLYÁZATI ALKOTÁS 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : UHU BAGOLY

Nagy Vendel

  Azt mindenki tudja, vagy ha nem, akkor sejti, mint nyúl a vihart, hogy enni kell!

Legyen az állat, vagy ember, egyre megy.

    Az élőlényeket általában az ösztöneik vezérlik, csak igen keveseknek adatott meg a tudatos élet, az ember az egyetlen aki gondolkodni tud, másokat az életösztön, és a fajfenntartás parancsa vezeti. 

 Zajlik az élet, és kiabálják az állatok, emberek, hé, hát itt esznek, itt engem esznek, és tényleg..

A ragadozó a növényevőt, a növényevő a fákat, füveket, és az ember mindent, amit megtermelt, és levadászott.

Madarak a  rovarokat,a  hangyák pedig az utolsó morzsákat is elfogyasztják, semmi nem vészhet kárba. 

Így megy ez már ősidők óta. 

A Homo Sapiens megszelídítette az állatokat, létrehozta a vadgazdálkodást, a vadászat fogalmát, és földjein termeli a növényeket, zöldségeket, és a gabonaféléket.

Az utóbbi évszázadok során az emberiség megtanulta a gazdálkodás fortélyait, a mezőgazdasági iskolákban, különféle ágazatokban, állattenyésztés, és növénytermesztés szakokon, és az ezzel vele járó tárolási, és raktározási szabályokat egyaránt.

Laci, az unokaöcsém, is elvégezte a Mezőgazdasági főiskolát, és munkavágytól lelkesedve elvállalta a raktárvezetői munkakőrt egy szövetkezetben.

Büszke volt arra, hogy ilyen fontos hivatalt bíztak rá oly fiatalon.

Hatalmas pincékben érlelték a borokat, és az almát és a körtét is elrakták téli értékesítésig egy arra kialakított pincerendszerben. A burgonyát egy hatalmas, sok ágú, két ajtós pincében vermelték el, ahol a lovaskocsi elől bement, és a hátsó ajtón pedig távozott, a  rakomány kirakása után.

De!

A legfontosabb ágazat a gabona termesztés volt a  szövetkezetben, Hatalmas hangárokban tárolták a gabonaféléket, vagonszámra, a búzát, árpát, és a legfontosabbat, a kukoricát.

Állatokat takarmányoztak velük, de felhasználták még a szesziparban is, hiszen amiben van cukor, abból lehet pálinkát is gyártani.

Tudja ezt minden jóravaló, és szomjas gazdaember.

  Várták a téli, tavaszi időszakot, amikor az árak felfelé íveltek, és hatalmas teherautókkal hordták az értékes árut a vasúti vagonokhoz.

Néha megkérdezte valaki a  fuvarosok közül a  bakteroktól, hogy, tessék mondani, miért van olyan messze az állomás a falutól? Arra törekedtünk, hogy minél közelebb legyen a sínekhez.

Hangzott a furfangos válasz.

No ezen aztán elmorfondíroztak egy darabig.

Uhu bagoly, az éjszakai vadász

  Laci lelkesen, és jól gazdálkodott, a szövetkezet  vezetői is megvoltak elégedve vele, de  azért felmerült némi probléma, és a  gondok nem csekélyek, állapította meg magában.

Tonnaszámra állt az értékes mag a hangárokban, és a  bőségre megjelentek az éhes szájak, rágcsálók, és a  magokat kedvelő madarak.

Elsőbb a  mezei egerek, és a  pockok, majd később a  patkányok. Láthatóan nagy károkat okoztak  a  magtárakban, szemeteltek, és fogyott maga a  mag is, hiszen nem volt akadály, és természetes ellenség sem, és a  patkányok egymás hasát fogták a  nevetéstől, mikor megláttak egy két söprűvel kergetődző raktárost, akik próbálták elhessegetni a  jóllakott rablókat.

Sajnos nem sokra jutottak, a veszedelem után az állatkák újra előbújtak rejtekeikből és a  bőség okán még szaporodtak is, hiszen volt mit enni bőven, és a rágcsálók is Isten teremtményei.

Eszükbe jutott a gazdáknak, hogy valamikor, régen, az Egyiptomiak háziasított vadmacskákat használtak a  féltett termés megvédésére, ami akkoriban, állítólag, bevált.

Sajnos itt nem igazán, hiszen a  háziasított kényes, és lusta cicák inkább a  macskatápot ették, minthogy az egereket hajkurászták volna.

Laci elkeseredetten figyelte a  fejleményeket, és a hídmérleg kezelése közben gondolkodott a  megoldáson, annál is inkább, hiszen látta, hogy nem eléggé elítélhető módon más állatfajok is megjelentek a  terített asztalnál.

Eleinte csak pár veréb garázdálkodott az  árpahegyek tetején, és aztán megjelent néhány vadgalamb is, aztán odatévedt jónéhány házi galamb is.

Laci belső füleivel hallotta a gúnyos dalukat, hogy aszongya.. Tiszta búzát szemezget a  vadgalamb..

Némelyik tubi arra vetemedett, hogy a  gerendák szegleteiben fészket rakott, és már el sem kellett repülnie a  védelmet  adó, élelmet is biztosító terciáról.

A  verebek is beköltöztek néhány árván maradt fecskefészekbe, hiszen azok már elrepültek melegebb vidékekre.

Őket nem bántotta senki, hiszen  a  fecskék rovarokkal táplálkoznak, szintén hasznosak voltak nyári időszakokban. Elkapdosták a  kellemetlenkedő szúnyogokat.

Csodás látvány, a cikázó villás farkúak vadászata.

  A  főmagtárosnak álmatlan éjszakát  okoztak a  dőzsölő  állatfajok. Csapdákat nem állíthattak, állatkínzásra nem vetemedhettek, és a méreg lerakása is tilos volt, mivel szennyeződhetett a lisztnek szánt búza.

  Mint derült égből a villámcsapás, hasonló módon megjelent a váratlan megoldás, és az élet rendje helyreállt egy csendesen figyelmező személyében.

A  közeli kiserdő fáiról élesen fülelt, és hatalmas szemeivel pislogott egy Uhu bagoly.

Mélységes, éjsötét csendben uralta az éjszakát.

Nesztelenül  suhanva, radarját bekapcsolva, felderítette a nagy nyüzsgést, és a  sürgés forgást, és mivel ő maga is éhes volt, néha lecsapott a könnyű prédára.

Bizonyára meglepődtek a  tettestársak..

Hatalmas karmai közül senki nem menekülhetett.

Némelyik egércsalád batyuval a  hátán megindult a  templom felé, hiszen ott nincs sem macska, sem pedig bagoly. Fő a biztonságos lét, templom egere státuszban.

 A  dolgozók látták, hogy mind kevesebb a  galamb, és mintha fogynának  a  rágcsálók is, de  néha árulkodtak az elhullajtott madártollak, hogy itt éjszakánként nagy hajcihő folyhat. Sok volt a  galambtoll...

  A  gazda ennek nem igazán örült, egészségügyi okokból kifolyólag,

Nem értette a  dolgok ezen állását.

Végezetül megoldódott a  rejtély, Laci meglátta a  hatalmas madarat, a  nappali fényben a  gerendán üldögélő Uhu bagolyt.

Talán éppen aludt a  fenséges ragadozó.

Farönkből készíttetett neki egy odút, és felszerelték egy magasan álló mestergerendára.

Ha  már itt lakik, akkor legyen otthonos a  lakása.

Pár nap múlva megjelent a  kéretlen teremőr párja is, hiszen az élet nekik is könnyebb lett így. 

A  rágcsálók kezdtek elfogyadozni, és nemsokára megjelent néhány tojás  az odúban, és hamarosan kikeltek a fiókák . 

Közelített a  tavasz.

Egyre több egér bundája került terítékre, hiába, sok az éhes kismadár.

Helyre állt a  rend, és a  bagoly mondja verébnek elv is megdőlt, hiszen a teremőrré avanzsált nagy szemű madarak előtt igaz hogy könyvet sohasem láttak, de a tudós madarak bőszen védelmezték a rájuk testált hajlékot.

Nem kell az embereknek beleavatkozni a  természet dolgába, a természetes kiválasztódás, szabályozza a  túlszaporodást, és a  káoszból ismét szabályos rend alakult ki a  hasznos, és csodálatos madarak segítségével. 

   A  megoldás néha csak egy karnyújtásnyira van előttünk, csupán észre kellene venni. Az  éhség nagy úr.

Epilógus…

Éjszaka egy uhu bagoly össze- vissza barangol, sötétben is élesen lát, elkapja a vacsoráját. Megfogja a pockokat, fészkeket is fosztogat. Fészkén ül a  gerlepár,

lecsap rájuk a madár, elrabol egyet a galád. Búsan búg a  párja még, megölték szegénykét. megölték szegénykét. Bagoly fejében ébredez a sok bölcs gondolat, pislog rá jó nagyokat, közben okosan bólogat.

Karmai közt áldozat, nem kíséri kárhozat.

2020.  március 12.

**********************

 7. ÉDESANYÁMNAK ANYÁK NAPJÁRA 

CSOMOR HENRIETT: Apa, s gyermeke szeretete 

Csomor Henriett

  Édesanyám,  Édesanyáék tízen voltak testvérek egy Baranya megyei faluban, Erzsébeten éltek. Népes volt a kis parasztház, gyerekzsivajtól volt hangos az udvar. Ekkor már csak nyolc gyerek élt otthon, a két nagyobb lány már férjnél volt. A legkisebb fiúgyermek pont négy éves volt, mint az unoka, Erzsike, aki gyakran volt  a nagyszülőknél, míg szülei a mezőgazdaságban dolgoztak. A kislányt körülvették a nagynénik, nagybácsik, s a nagymama szeretete. De vágyott a szülei után, akik napestig a földeken dolgoztak. A pici lány nagyon ragaszkodott szelíd lelkű édesapjához. István árva fiúként nőtt fel, s élt, halt a családjáért. A kislány tudta, hogy délben láthatja szüleit, mikor egy nagynéni vagy bácsi kíséretében ebédet visz nekik, s megfáradt szüleivel együtt ebédelhet egy tölgyfa árnyékában. A kislány távolról észrevette édesapját, s futni kezdett felé. Édesapja boldogan, s ragyogó tekintettel karjaiba vette szeme fényét. "Ezek a mi aranyidőnk kicsikém, amikor együtt lehettünk!" - mondta neki édesapja. A kislány mintha értette volna apja  szavát, úgy ölelte és puszilta. Azalatt az egy óra alatt, míg együtt voltak, öröm járta át apja szívét. A nagy fák között egy halastó volt, mindig elsétáltak oda, s elnézték a nádasban megbúvó vadkacsákat. Leültek a tónak partjára, s elgyönyörködtek a természet adta csodákban. A kislány apja ölébe hajtotta fejét, s kérte, hogy egyen: "Én már ettem apa, nagyiékkal, most te egyél, messze van még az este, hogy haza gyere." Apjának könnyek gyűltek barna szemébe, karjaiba vette gyönyörű kislányát. "Ugye apa hamar este lesz?" - kérdezte szomorúan a kislány. "Mire anya megfőzi a vacsorát, otthon leszek, ne félj kicsikém!" - válaszolta érzékenyen. Mikor visszaértek tölgyfához, István megkérte tizenéves sógornőjét Annát, hogy tegye le aludni a kislányt, mert fáradt. "Ne sírj kincsem!" - kérte apja halkan, "Hamar hazaérek, ígérem." Erzsike megvárta, míg apja elmegy a traktorral. 

István gondolataiban szüleihez beszélt: "Drága szüleim, ha ismertétek volna kislányom, azt mondtátok volna, hogy különleges. Ha ránézek, és ölelem, azt a szeretetet érzem, ahogyan én szerettelek benneteket."

A kislány már a kapuban várta apját. "Hiányoztál!" - panaszolta, miközben karjaiba vette.

"Itt vagyok már gyönyörű szép kislányom. Figyelj csak!" - szólt csendes hangján, miközben a kislány vállára hajtotta a fejét, "Mindig hazajövök, ha lemegy a nap, s kezd sötétedni."

"Úgy szeretném, ha mindig itthon lennél velem apukám. Úgy szerelek apukám, tőled nem szöknék el, mint anyutól a nagymamáékhoz." "Miért tetted ezt angyalkám?" - kérdezte keserűn édesapja, aki túl érzékeny volt. "Olyan nagyon hiányoztál drága apukám, és azt hittem a mamáéknál vagy, s kerestelek." "De hát tudod, hogy nem szabad elszökni, mi lett volna, ha anya nem talál meg, ha a kietlen poros úton valaki elkap, s többé nem látlak." Apja szorosan ölelte, s könnyeivel küszködött. Egy darabig nem nézett a kislányra, mert félt, hogy megijeszti könnyeivel. "Itt vagyok apukám veled, nézz rám kérlek drága apukám." Lassan felemelte fejét, s a két pici kéz örömmel tartotta tenyerébe apja könnyes arcát. A kislány vigasztalón, csókolta. "Úgy szeretlek drága apu!" - mondta megszeppenve. "Mihez is kezdenék nélküled kicsikém?"   

István zaklatott, és elkeseredett volt kislánya miatt. Elégedett volt munkájával, de rettegett, amikor egyedül kellett hagynia. Tudta, hogy kicsi kora ellenére nagyon merész az ő kislánya, s ha egyszer elindult, hogy megkeresse imádott apját, akkor megcsinálja máskor is, hiszen ismeri az utat. De István nagyon féltette, hogy beleesik a patakba. Hiába beszélnek neki, ha egyszer az apja után vágyik, akkor még az anyja, s annak családja sem tudja megállítani. Ő egy kedves, szerethető kislány volt, pont olyan, mint akire István vágyott. A sors úgy hozta, hogy az apja után jobban ragaszkodott, mint az anyjához.

Álmában is apja kezét fogja, István pedig halkan sír mellette.

Másnap a kislány ismét készült ki a szüleihez. Anna megszerette volna fésülni, a gangra ültek. Hosszú, gyűrűs, göndör hajában mindig elakadt a fésű. Anna ölében folyton izgett-mozgott, mivel a fésű húzta a hajacskáját, s közben nyafogott, s addig ficergett, míg végül leesett a gangról, s pillanatokra el is ájult. Nagymamája nagyon megijedt, vizet öntött rá, hogy észhez térjen. Szerencsére semmi baja nem lett.

Délre már apukája karjába volt, s sétáltak, elnézték a kéklő eget, és az úszkáló bárányfelhőket.

A kislány estefelé mindig kiállt a kiskapuba, úgy várta édesapját. Amikor látta feltűnni alakját, boldogan rohant édesapja elé, ő pedig örömmel felvette. "Úgy hiányoztál nekem drága kislányom!" "Te is nekem édesapukám, úgy szeretlek, egész délután vártalak!" - csacsogta, miközben lágyan hozzásimult. Ebben a meghitt szeretetben nőtt fel az édesanyám. Hiába, édesapa csak egy van a világon, s neki ő volt a mindene.  

2020. február 11.

á

 Csomor Henriett: Nem tudhatod - Érzésvilág

Nem tudhatod milyen érzés,

amikor úgy hiányzol,
hogy szívem lelkem

fájva zakatol érted.

Nem tudhatod milyen érzés

kedves arcodat ezerszer
úgy végig simítani,

hogy nem vagy velem,

homlokod barázdáit

gyengéden cirógatni

úgy, hogy magam  

mellé képzellek.

 Érzem kezednek

 meleg érintését,
 amikor tenyeredbe

 teszed kezemet.

 Hosszú, selymes hajad

 minden éjjel karomat takarja.

 Ha játszik velem a képzelet,
kedves, te jössz felém,

 ölelő karjaidba zársz,

 könnyes szemem

 vigasztalón megpihen rajtad.

2020. március 11.

**********************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL  

 - NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEIBŐL - 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: CSAK EGY PILLANAT AZ EGÉSZ

Megszületni, és meghalni,
csak egy pillanat az egész,
életünk egysége
csupán szemhunyásnyi,
akár egy pillanatnyi
mozdulat a képen,
amit csinált a gép,
fogadd el mindenképp,
nem is olyan nehéz.
Aztán majd rádzúdul
az egész hóbelevanc,
ne legyél olyan nagymerész.
Gyakorta változik a világ,
születés, lét, és elmúlás,
egyik sem nekünk fájt.
A hallgatag lélek,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.
Mindig abba kötünk bele,
ki a legkevésbé ellenálló,
már csak ilyen ez a világ, óh!
Azért, hogy egyenlő
lehessek veletek,
megmondom őszintén,
csak dicsekedhetek.
Hogy stimmeljen a végösszegetek,
egyet értek veletek,
ha nehezen is megy.
A tartós barátság titka,
a pontos egyenleg.
Nem kell félnetek,
nincsen semmi vész,
minden olyan csenevész,
s ha kinyúl értünk egy kar,
körme a szívünkbe mar.
Hóhér bárdja a nyakunkon,
csak egy pillanat az egész,
révész pénzért ügyes légy,
aranyakért átsegély,
hamar a túlsó partra,
aztán csend, és kész.
Jöhet a végtelen,
örökkévaló lét.
Nehezen fogja fel eszem,
ez még nem történt meg velem.
Tudom, a halál nem fáj,
mintha csak mélyen aludnál,
nem ilyen az elmúlás,
lelkemért csendes a mise,
én csak megpihenni
jöttem el ide,
s hogy bűneimet,
az ördög elvigye.
Vérzivataros napok idején.

2020. március 20.

á

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ADJ NEKEM

Ki kopogtat, beeresztetik.
ki kérni akar, meghallgattatik,
aki kér, neki megadattatik,
adj nekem Uram,
de hamarost.
Csupán csak egy csöppnyi fényt,
mi a Napból kélt,
a világ tetejéről,
csak nyolc perc míg ideér,
mely oly végtelen, mint a lét.
Napimádó vagyok,
akár a papok, és a vakok,
az ősi Magyarok,
Japántól Egyiptomig,
a felkelő Nap szigetétől,
a forró homokig,
hitem össze, vissza kavarog,
folyvást adok és kapok,
érzem az aranyos korong hevét,
szelét, és melegét,
megértem a  tojás sárgájának
életet adó erejét.
Fény hozza el a virág színét,
nélküle minden oly vaksötét,
hozza a cseppenő méz ízét,
aranyra váltja színét.
A beteg állat is kifekszik,
küszöbre a Nap elé,
ha jön a gyógyító fény,
misét mondatok majd,
a szerencsétlenekért.
 Kanál számra szedhetném a mérget,
testem kínoznák a férgek,
Lúgkövet is ihatnék,
ha eszemnél maradnék,
akár a megesett lány,
szimpátia híján.
Ez  ám a  méreg,
nem pediglen a cián,
okosságom híján,
kasszában a hiány,
nem nevet, együtt érez!

2020. április 15.

á

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KEDVES DIETETIKUSOM

Kedves tanult dietetikusom,
versemmel dics teljes munkádat
egy perc alatt lerombolni 
nem szándékozom.

Receptek özönei  
zsonganak fejemben,
régi ízes ételeinket,
a fene megette.

Azon sokat gondolkodom,
ha két zöldségfélét
répát és a borsót
csak vízben megpárolom,
utána összeönteném,
hogyan lenne ebből
finomfőzelék?

Csak akkor csupán,
ha külön is szeretném.

Aztán az a másik borzalom,
ha az egészet összeturmixolom,
fogaimat talonban hagyom,
főzelékem kiskanállal elmajszolgatom.
Ha az egészet vízzel elegyelgetem,
készen is van a krémlevesem.

Egészségben megőszültek,
a történetben az a fő,
együnk hát modernül,
de az ember minden evő.

Sértődés ne essék,
nem szándékom a gúny,
de fő az egészség,
az egész egy kín,
ezt hozta ki a rím.

Szekszárd, 2020. április 18. bolond éjszakáján…

 BOCSÁNAT JOLÁN ...!

**********************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

( 8. fejezet.- 1 része )

Az Ezüst-hegység királysága

      Az éjszaka lassan, de nyugalomban telt el. Sadok és Erethon volt, akik utoljára őrködtek, és amint a Nap első sugarai elkezdtek megjelenni, sorban elkezdték felébreszteni a többieket. Nagy szerencséjük volt, hogy nem volt több sárkány a közelben. Sadok most már egészen biztos volt benne, hogy a fekete sárkányt azért küldték, hogy felderítse a környéket. Nyílván Sran tudomást szerzett arról, sikerült eljutniuk a Beszélőállatok-mezejére, és ki akarta deríteni, merre tarthatnak tovább. Azonban a viharmadarak felfigyelhettek a fekete sárkány jelenlétére, és néhány felderítőket küldtek a nyomába, hogy utána elkapják, ami sikerült is nekik. Egyelőre megint biztonságban voltak.
       Rövid reggeli után útnak indultak. Utazásuk csendes és nyugodt volt; semmi sem utalt arra, hogy az Ellenség a közelben ólálkodik. Dwan egész nap a fegyvere markolatát szorongatta, és éles szemeivel a környéket figyelte, hogy ha netán úgy adódik, akkor idejében meg tudja védeni Krain és a többieket. Mióta a fekete sárkány fölbukkant a vidéken, azóta kétszer olyan elővigyázatos volt, mint eddig. Nem akarta, hogy a társaság bármelyik tagjának is bármi baja essen; különösen Krain épségéért aggódott. Nem akart úgy visszatérni az Ezüst-hegységbe, hogy azt mondja Éhonnak, Krain fiúnak, hogy az apja egy fekete sárkány ellen vívott csatában halt meg, miközben ő mit sem sejtve az egészről arra várt, hogy visszatérjen hozzá és unokatestvéreihez.

Kiss Anikó és Erika

       A Nap már egészen magasan járt, mikor az utazók egy olyan helyre érkeztek, ami igen ismerős volt a törpök számára, ami fellelkesítette őket. Hatalmas hegyeket láttak a távolban, amik mind az Ezüst-hegységhez tartoztak. Hóborította csúcsaik magasan az égre törtek, amiknek látványa lenyűgözte a hobbitokat. Még soha nem láttak ehhez fogható hegyeket. Hobbit-völgy zöld dombjaihoz és apró hegyeihez képest ezek a hegyek valóságos óriásnak tűntek.
       Tran a mellette haladó Dwanra nézett, ki fellelkesülten nézte a távolban lévő Ezüst-hegységet, ami az otthont jelentette számára.
       - Jól gondolom, hogy az ott az Ezüst-hegység? – kérdezte a törptől, ki ráemelte higgadtan csillogó szemeit.
       - Jól – felelte nyugodtan. – Még néhány nap, és hamarosan elérjük a határát.
       - Mégis milyen nagy ez az Ezüst-hegység? Mert innen nézve elég hatalmasnak tűnik.
       - Mert az is. Ez Világfölde legnagyobb törp királysága, ahol maga Krain uralkodik hosszú idők óta.
       - Mégis mióta uralkodik?
       - Amióta az apja, Kain meghalt egy csatában, amit a fekete-erdei lidércharcosokkal és orkokkal folytattunk. Nagy csata volt, az már biztos.
       Tran el tudta képzelni, és ezért megborzongott egy kicsit attól a gondolattól, hogy talán egyszer ő is részt vesz majd egy csatában, amit a barátai oldalán fog megvívni. Egyáltalán nem kívánta azt a pillanatot.
       - És most ki vigyáz a királyságotokra? – szólalt meg Tran újra. – Talán az unokaöccse?
       - Természetesen ő is – felelte Dwan. – De első sorban Éhon vigyáz most a népünkre.
       - És ő ki?
       - Ő Krain fia. Épp ezért, ő vigyáz most az Ezüst-hegység királyságára.
       - Akkor rendkívüli harcos lehet.
       - Mert az is. Különösen azért is, mert maga Krain képezte ki. Természetesen én magam is tanítgattam egy keveset.
       - Na és az unokatestvére? Ő milyen harcos?
       Dwan a fiatal hobbitra nézett.
       - Miért érdekel?
       Tran érezte, veszélyes kérdést tett fel. Nyílván Dwan megsejtette, hogy azért érdeklődik ennyire Krain unokaöccse iránt, mert félvér volt. Gyorsan ki kell találnia valamit, különben még Dwan félreérti a helyzetet.
       - Csak azért, mert Krain biztosan őt is kiképezte.
       Dwan egy ideig gyanakodva nézett a fiatal hobbitra, aki halkan nyelt egyet; végül válaszolt:
       - Részben. A legtöbb harci tudását az édesanyjától tanulta meg; ugyanis Timudiel nemcsak hercegnő volt, de kiváló harcos is.
       - Timudiel? – kérdezte Tran bambán.
       - Kahin édesanyja. Ez volt a neve.
       Tran maga elé meredt. Milyen szép neve volt Kahin édesanyjának. Igazi tündenév; kétség sem férhet hozzá, hogy Kahin valódi tünde vérvonallal rendelkezett. Kíváncsi volt szülei történetére: hogy hogyan találkoztak, és hogy mi módon szerettek egymásba.
       Már éppen meg akart szólalni, amikor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki közelebb lép hozzá, mire riadtan kapta föl a tekintetét, és Kraint látta meg maga mellett, ki fagyosan pillantott rá.
       - Jobb lesz, ha nem kérdezősködsz többet az unokaöcsémről – mondta a törpkirály megvetően. – Az ő történetéhez neked aztán végképp semmi közöd.
       Tran nem felelt. Remegve nézett bele Krain szemeibe, ki egy ideig a fiatal hobbitot figyelte, majd aztán előrelépett, magára hagyva az ijedt hobbitot, ki megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
       Egy biztos, ez a törpkirály nagyon félelmetes tudott lenni, ami miatt nem igazán tudta eldönteni, hogy most hogyan viszonyuljon hozzá. Szerette volna, ha Krain végre elfogadja társának, ha már mégis együtt utazott vele, de úgy látszik, nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy Krain úgy tekintsen rá, mint a barátjára.
       Gondolataiból egy erős kéz ébresztette fel, ami gyengéden mégis határozottan fogta meg a vállát; és ő Dwanra emelte a tekintetét, ki bátorítóan nézett le rá.
       - Ne vedd a szívedre, amiért Krain így beszélt veled; de tudod, nagyon dühös szokott lenni, amikor valaki Kahinról szokott kérdezősködni. Még velünk, törpökkel is így szokott viselkedni, ha netán fölemlegetjük előtte az öccse és Timudiel történetét.
       - De mégis mi baj van azzal, hogy meg akarom ismerni a családját? Hiszen nincs abban semmi rossz. Én is beszéltem neki korábban az enyéimről, akárcsak Soma.
       - Az lehet, de Krain még nem készült fel arra, hogy elengedje a múltat; úgyhogy, fiatal barátom, jobb lesz, ha egy ideig kerülni fogod ezt a témát.
       Tran hallgatott. Nem is hozta föl többé Kahint, inkább az út további részén arról kérdezte Dwant, hogyan élnek az Ezüst-hegység törpjei, ki szívesen válaszolt a hobbit mindenegyes kérdésére, így Tran elég sokat megtudott arról, miként telik Krain népének mindennapjai, amit roppant érdekesnek talált. Szeretett idegen népek történeteivel megismerkedni, így kiélvezte, hogy Dwan sok mindent elárult neki népéről és annak szokásairól.
       Az utolsó napok teljesen eseménytelenek voltak; semmilyen veszéllyel nem találták szembe magukat; végül szerencsésen megérkeztek az Ezüst-hegység határához. Krain és Dwan szíve felderült, amint szemük elé tárult otthonuk falai, ahol Drain, az első törpkirály nemzetsége élt hosszú nemzetek óta. Azok, akik most először voltak eme monumentális hegység előtt, mind elámultak hihetetlen méretén, mely a legnagyobb hegység volt Világföldén. Előttük állt a lélegzetelállítóan szépen faragott törpkapu, melyet díszes faragványok és törprúnák díszítettek. Ahogy a társaság tagjai közelebb értek a kapuhoz, egyre nagyobb csodálattal figyelték faragványai részletességét és precízségét. Ilyen faragott munkára csakis a törpök voltak képesek; senki más nem értett úgy a kövek megmunkálásához, mint ők.
       Kürtszót hallottak meg, mely királyuk visszatérését üdvözölte. A mellvéden álló őrszemek üdvrivalgásban törtek ki, mikor meglátták visszatérő királyukat és társukat. A kapu kitárult és onnan törpök jöttek ki, hogy személyesen üdvözöljék királyukat. Élükön három olyan személy haladt, akik erősen elütöttek a többi törptől – főleg két személy volt az, akik másmilyenek voltak.
       Krain elmosolyodott, mikor felismerte őket. Az egyikük Éhon volt, Krain fia, aki apját helyettesítette, amíg távol volt. Jóképű fiú volt, aki magasabb is volt a többi törphöz képest. Hosszú szőke haja volt, amit édesanyjától, Szép Elintől örökölt, akit a legszebb törpasszonynak tartottak számon. Szakállát, akárcsak apja, rövidre nyírva viselte, ami igazán megnyerővé tette megjelenését. Díszes ruhát hordott, ami hercegi rangját jelezte.
       Mellette unokatestvére haladt, Dahin fia Kahin, a félvér herceg. Már a megjelenésén lehetett látni, hogy mi volt valódi származása. Le se tagadhatta volna tünde mivoltát, annyira látszott rajta, hogy valódi tündevér folyik az ereiben. Magaslóan kiemelkedett a többiek közül, tartása egyenes és szikár. Hosszú fekete haját édesapjától örökölte, míg szeme színét az édesanyjától. Szépségét egyszerre örökölte apjától és édesanyjától, bár kinézetben sokkal jobban hasonlított apjára. Fekete ruhát viselt, ami még jobban kiemelte magas alakját.
       És az oldalán vonult húga, Mirwen, a szépséges félvér hercegnő. Hosszú szőke haja aranyfolyamként omlott a vállára. Szeme a legszebb drágakő, ruhája fehér és légies, amihez zafírral kirakott aranyövet viselt.
       Mirwen kilépett testvére mellől, majd futni kezdett Krain felé. A lány beleszaladt a törpkirály kitárt karjaiba és szorosan átölelte őt. Krain viszonozta Mirwen ölelését; örült annak, hogy épségben viszontláthatta.
       A többiek némán figyelték a megható jelenetet. Látták, hogy Krain mosolyogva belenéz unokahúga szemébe, és valamit mondott neki a saját nyelvén, ami megmosolyogtatta Mirwent.
       - Amint látod, minden rendben volt, amíg távol voltál – mondta Mirwen. – Éhon nagyszerűen kormányozta a királyságot. Büszke lehetsz rá.
       - Az is vagyok – válaszolta Krain, és komolyan is gondolta.
       Ellépett unokahúgától, majd közelebb ment Éhonhoz, aki meghajolt közeledő királya előtt. Krain azonban most mellőzte a formaiságot, és olyasmit tett, ami igazán meglepte fiát: magához ölelte. Kahin mellettük állt és nézte, ahogy apa és fia örül egymás viszontlátásának.
       - Kahin! – hallotta meg Dwan hangját, és Kahin felismerte benne azt a harci szenvedélyt, amitől mindig is tartott.
       Azonnal reagált Dwan támadására; szemfényvesztő gyorsasággal rántotta elő kardját, ami valamikor az édesanyjáé volt, és aminek a neve Fehér Hold volt. Villám gyorsan védte ki Dwan fejszéjének a csapását, ki elégedetten elvigyorodott ezen. Sadokot megdöbbentette, hogy Dwan így üdvözölte Kahint. Komolyan, ez a törp semmi másra nem tud koncentrálni a harcon kívül?
       - Látom, még mindig jól reagálsz, Kahin – mondta Dwan, miközben még nagyobb erővel feszítette fejszéje élét Kahin kardjához. – Ennek igazán örülök.  
       Kahin nem válaszolt, csak szétválasztotta kardját Dwan fejszéjétől, közben egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét. Nem erre a fogadtatásra számított, de éppenséggel nem is lepte meg Dwan viselkedése, viszont Trant felháborította, ahogy a törp nekitámadt Kahinnak. Nem is fogta vissza magát.
       - Ezt mégis hogy képzeled? – kérdezte Tran dühösen. – Hogy támadhatsz neki csak úgy? Miféle üdvözlés ez? Mindig így viselkedsz azzal, aki köszönteni akar téged?
       Kahin a hobbitra kapta pillantását, amint meghallotta az idegen vékony hangot. Nemcsak őt, de Mirwent és Éhont is meglepte, hogy Krain és Dwan kikkel tértek vissza királyságukba. Micsoda vegyes társaság, gondolták magukban.
       Mellont ismerték és persze Erethont is, de hobbitok és egy fejvadász is volt a csapatban; ilyesmit még sosem láttak. Ráadásul a fejvadászok és a bérgyilkosok nemigen szívlelték egymást, ennek ellenére Erethon képes volt egy légtérben tartózkodni ezzel a fejvadásszal? Ilyesmi még nem fordult elő Világfölde történelmében. Úgy tűnik, Krain és Dwan érdekes utat tettek meg, amíg távol voltak. Lesz majd mit mesélniük.
       - Örülök, hogy újra látlak, Mellon – mondta Kahin az öreg mágusnak. – Régóta nem láttalak.
       - Való igaz – felelte Mellon. – Amint látom, semmit sem veszítettél gyorsaságodból. Krain igazán büszke lehet rád.
       Mellon Éhonra nézett.
       - Üdvözöllek, Éhon. Idősebb lettél, amióta nem láttalak.
       - Mellon, igazán nem számítottunk a jelenlétedre – mondta Éhon. – Régen volt, amikor utoljára nálunk vendégeskedtél. – majd apjára nézett. – Érdekes útban lehetett részed. Nem beszélnél róla részletesebben?
       - Mindent a maga idejében – felelte Krain. – Fogadjátok illően vendégeinket. Hosszú és fárasztó utazáson vannak túl. Ne szenvedjenek semmiben sem hiányt.
       Intett Sadoknak és társainak, majd együtt elindultak befelé. Soma és Tran, ahogy beléptek a hegy belsejébe, ámulattal csodálták annak szépségét. Ilyesmit még életükben nem láttak. Ezüstváros egyenesen a hegy belsejében épült fel, amit a törpök ősi királya, Drain építtette az Első Korban, és az erdőváros szépsége valóban legendás volt. A legszebb épített törpváros volt, és gazdagsága messze földön híres volt.
       Gyönyörűen megmunkált faragványok díszítették a csarnokokat, amik gondos kezek munkáját őrizték magukon. Márványlapok fedtek mindent, ami kéken ragyogott, akár az éjszakai tenger. Fáklyák világítottak mindenhol, így biztosítva fényt az ott lakóknak. Sok törp élt Ezüstvárosban, akik kíváncsian figyelték a birodalmukba érkező idegeneket. Soma és Tran látták, hogy milyen szorgalmasan végezték munkájukat. Páncélba öltözött katonákat láttak elhaladni maguk mellett, akik a nappali őrséget készültek leváltani. Törpasszonyok mentek el mellettük, kik vidáman beszélgettek, és nevettek, amikor Deren üdvözölte őket. Soma és Tran meglepődtek, hogy milyen szépek voltak. Nem gondolták volna, hogy ilyen szépségesek is lehetnek. Ők teljesen másmilyennek képzelték el a törpasszonyokat.
       Dwan észrevette meglepettségüket, mire megkérdezte:
       - Valami baj van?
       Soma és Tran a törpre kapták tekintetüket. Eleinte egyikük sem mondott semmit se, végül Soma volt az, aki válaszolt:
       - Igazából nincs semmi baj, csak nem gondoltuk volna, hogy a törpasszonyok ilyen gyönyörűek.
       Dwan nem értette a két hobbit csodálkozását. Nincs ebben semmi különleges.
       - Már miért ne lennének gyönyörűek? Ők a mi drágaköveink, ha nem tudnátok. Láthatjátok, hogy Deren is mennyire csodálja szépségüket.
       Na igen, gondolták magukban a hobbitok. Ha volt valaki, aki mindig tudta csodálni a szebbik nem szépségét, akkor az Deren volt. Naná, hogy egyből kiszúrta magának a törpasszonyokat.
       - Igen, de mi egészen mást hallottunk a törpasszonyok külsejéről – mondta Tran.
       - Mit? – kérdezte Dwan bizalmatlanul.
       - Hát, hogy… nekik szakálluk van.
       Dwan úgy nézett rájuk, mint aki mindjárt agyon csapja őket. Roppnat sértő dolgot mondtak a törpasszonyokra, akiket a törpférfiak a világ legszebb drágaköveihez hasonlították asszonyaikat.
       - Kitől hallottátok ezt az ostobaságot? – kérdezte Dwan dühösen.
       A két hobbit egymásra nézett.
       - Nem is tudjuk – vallották be őszintén. – Hobbit-völgybe rengeteg történet szokott eljutni, ami aztán szájról szájra terjednek. Talán ezek közül a történetetek közül hallottunk mondákat a törpasszonyok külsejéről.
       - Magatok is láthatjátok, hogy nem igazak. A mi asszonyaink a legszebb drágaköveink. Láthatjátok, hogy Mirwen milyen gyönyörű, igazi kincse népünknek.
       - Belátjuk, tévedtünk – felelte Soma. – Mirwen pedig tényleg nagyon szép.
        Mirwen meghallotta a hobbit bókját, mire a lány hátranézett Somára és kedvesen rámosolygott. A fiatal hobbit fülig pirult ettől a mosolytól. Egészen zavarba jött tőle.
       Tovább haladtak a bányacsarnok hosszú folyosóin és lépcsőin, melyek szanaszét ágaztak és mind más csarnokokba vezettek. A hobbitok hallották a bányában dolgozó törpök kalapácsainak zajait, ahogy a drágaköveket és fémeket termelték ki a hegyből. A fényesre csiszolt falai visszaverték a hegy belsejébe jutó fények villanásait. Fáklyák lobogtak mindenfele, barátságos fényt biztosítva az ott elhaladó törpöknek és vendégeiknek.
       Hamarosan mindannyian beléptek egy olyan helyiségbe, melynek kinézete teljesen elütött attól, amit eddig láttak. Oszlopai díszes faragványokból volt kirakva, padlózata színtiszta ezüst volt. A teremben faragott kőkirályok álltak, melyek büszkén és szálfa egyenesen sorakoztak a fal mellett. Eme szobrok Ezüstváros egykori királyait ábrázolták, akik egykor Ezüst-hegyégben uralkodtak. Ezt a termet a Királyok Csarnokának hívták, ezért is volt olyan királyi megjelenésű. A hobbitok ámulattal gyönyörködtek benne; soha sem láttak még ehhez fogható látványt.
       E terem mögött helyezkedett el a királyi trónterem, ahol Krain uralkodott és folytatta királyi teendőit. Ahogy mindannyian beléptek oda, látták, hogy ez a helység még szebb, mint az előző volt. Soma és Tran egészen beleszédültek abba, amit láttak. Nem győzték csodálni a törpök ügyességét és szépérzékét. Hát létezik a világban ennél szebb látvány? Ezt semmi sem múlhatta felül.
       Ebben a teremben álltak meg mindannyian, majd Krain Mirwen felé fordult.
       - Gondoskodj a vendégeink kényelméről, amíg beszélek Éhonnal és a bátyáddal.
       Mirwen kihúzta magát. Azt hitte, nagybátyja feleslegesnek tarja jelenlétét.
       - Miért én? A többi törpasszony nem tudna gondoskodni róluk?
       - Dehogynem. De mi vagyunk a vendéglátók. Nekünk kell gondoskodni a vendégeinkről, még ha szerinted ez alantas dolog, pedig nem az.
       - De én is szeretném tudni, hogy mi történt veled, amíg úton voltál.
       - Más körülmények között nem küldenélek el, hiszen tudom, te is épp oly ügyesen védelmezted a népemet, mint a bátyád, de most ezt kell tennem. Ne légy szomorú. Később veled is beszélni fogok.
       Mirwen Kahinra nézett, aki némán figyelte őt, majd egyetlen bólintással jelezte húgának, hogy tegyen így. Mirwen nem ellenkezett többet. Fivérére mindig hallgatott, ezért nem szállt további vitába Krainnal. Azt tette, amit kért tőle. Mutatta vendégeiknek, hogy kövessék őt, majd elindultak. Kivéve Sadokot és Mellont, ugyanis Krain azt szerette volna, hogy ők ketten maradjanak.
       Mielőtt Mellon és Sadok észbe kapott volna, szolgák egész hada lepte meg a királyi tróntermet, ahová egy asztalt és székeket hoztak, ahová le tudtak ülni. Ételt és italt is felszolgáltak, amivel csillapítani tudták éhségüket és szomjukat. Krain hátradőlt székében, majd mielőtt elmondta volna Éhonnak és Kahinnak utazásuk történetét, még kikérdezte őket arról, hogy mi történt birodalmában, amíg távol volt. Mellonnak és Sadoknak várnia kellett.
       - Csak néhány kisebb támadás ért minket a Fekete-erődből, amíg nem voltál itthon – mesélte Éhon apjának. – Ezeket a támadásokat mindig sikerült visszavernünk, bár az igaz, hogy egyre elszántabban támadnak minket. Ezek a gonosz lények igencsak megerősödtek az utóbbi időben.
       - Még hacsak lidércharcosokról volna szó – szólt közbe Kahin -, akkor sokkal könnyebb dolgunk lenne. De a legutóbbi harcban már orkok, árnyszörnyek és lélekváltók is voltak velük.
       - Lélekváltók? – villant fel Krain szeme, mert ezáltal eszébe jutott, hogy Kahin apját is egy ilyen lény ölte meg abban a háborúban, amiben Thrandor elárulta őt.
       - Hát ezek a dögök is előmerészkedtek a Fekete-erdőből?
       - Néhányan igen – felelte Kahin nyugodtan. – De nem voltak olyan erősek, mint az, akire te gondolsz. Könnyedén megöltük őket. Minden áldozat nélkül.
       - Azt mondod könnyedén? – mondta Krain hűvösen. – Egy lélekváltót soha sem lehet könnyen megölni.
       - De ezeket igen. Hidd el, minden rendben volt.
       Krain hosszan Kahint nézte, míg végül lassan megnyugodott. Sóhajtva maga elé nézett, majd aztán folytatta a beszédet.
       - És mi hír Vasvárosról? Train küldött üzenetet?
       - Igen – válaszolta Éhon. – Segíteni fog nekünk, amiben csak tud. Több mint ezer harcost fog küldeni a segítségünkre.
       - És mi marad Vasvárosnak?
       - Marad bőven harcosa. Ne aggódj érte. Tudja, hogy mit csinál.
       - Tudom, hogy nem tesz olyat, amivel árthatna a népének. De ez az ezer fős hadsereg egy kicsit sok.
       - Elismerem, néha hajlamos túlzásokba esni. De Train már csak ilyen. Ha saját rokonairól van szó, nem tagad meg semmilyen segítséget tőlük.
       - Pedig nemcsak értünk kell aggódnia – mondta Krain mosolyogva, és szigorú szeme ezúttal mérhetetlen gyengédséget tükrözött.
       Éhon és Kahin tudták, mire gondol, hiszen Trainnak nemrég született meg a harmadik gyermeke, ami nagy büszkeséggel töltötte el családjukat.
       - És Elfen birodalmából mi hír érkezett? – szólalt meg hirtelen Mellon. – Ők is készek segíteni az Ezüst-hegység törpjeinek?
       - Tőlük még nem érkezett hír – válaszolta Kahin. – Még nem értek vissza azok a követek, akiket elküldtünk hozzájuk.
       - Reméljük, hamarosan visszatérnek, és hogy jó hírekkel szolgálnak majd.
       - Ezt egyelőre nem lehet tudni, de bízzunk benne, hogy Elfen birodalma nem felejtette el, hogy kik a barátai, és hogy ezúttal is segítségünkre lesz a harcban – felelte Éhon. – Sarad király mindig jó barátunk volt.
       - Neki is megvannak a maga gondjai – mondta Kahin. – Hiszen a fenevadak és az orkok állandó fenyegetést jelentenek a számára. Úgy hírlik, hogy a Fenevad-pusztaságon és a Kiszáradt-földeken egyre csak növekszik a számuk, mert a Sötétség egyre nagyobb erővel terjed azokon a területeken. Olyan királyságok kerülnek támadások alá, amik egykor a Sötétség Fejedelmének az ellenségei voltak.
       Krain csak hallgatott, míg Sadok és Mellon egymásra néztek, ami feltűnt a két fiatal hercegnek is. Sejtették, hogy Krain és a mágus tudnak valamit arról a sötétségről, ami egyre nagyobb erővel fenyegette Világfölde királyságait. Na de ez a hobbit, aki itt ült velük szemben, mit tudhat erről az egészről? Neki mi köze van hozzá? Merthogy nem véletlenül volt itt, abban mindketten biztosak voltak; és Krain sem akarta volna, hogy itt maradjon velük, ha nem lett volna olyan fontos a személye. Ki lehetett egyáltalán ő?
       Éhon pillantása Sadok kardjára esett, és a fiatal törpherceg rögtön észrevette a rajta lévő ősi törprúnákat, melyeket egykor Drain használt. Azonnal felismerte Lélekvágót, amit Drain kovácsoltatott sok-sok évvel ezelőtt. Hogyan kerülhetett ehhez a hobbithoz? Hiszen a Lélekvágót egykor egy Sadok nevezetű hobbit birtokolta; az a hobbit, aki végzett a Sötétség Fejedelmével.
       - A Lélekvágó? – szólalt meg Éhon döbbenten. – Nem hittem volna, hogy egyszer látni fogom ezt a híres pengét, melyet egykor Drain kovácsoltatott. Hogy került hozzád, félszerzet? Ezt a kardot egykor Sadoknak, Világfölde megmentőjének készítettek az Ezüst-hegységbeli törpkovácsok, hosszú évekkel ezelőtt. Mi módon jutott hozzád?
       - Sehogy – mondta Mellon. – Mert az övé. Akit magad előtt látsz, Éhon, az a hobbit, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét, és aki megmentette Világföldét.
       Ennél nagyobb meglepetés nem érhette volna Éhont és Kahint. Nem is tudták hirtelenjében, hogy mit mondjanak. Végül Kahin szólalt meg:
       - Akkor borzasztóan öreg lehetsz – mondta Sadoknak. – Mi módon maradtál életben ennyi időn át? Egy félszerzet nem szokott több mint háromezer évet élni.
       - Valóban nem – felelte Sadok. – Egy átoknak köszönhetem öröklétemet, amivel maga Sran átkozott meg.
       - Hm, elég bátor vagy, hogy kimered mondani a valódi nevét – mondta Éhon. – Örök élettel átkozott meg? Ezt nevezem igazi kegyetlenségnek.
       - Valóban az – értett egyet unokafivérével Kahin. – Jól sejtem, hogy azért vagy itt, mert tudod annak az okát, miért kezdett el ismét terjedni a Sötétség Világföldén?
       - Jól sejted, mivel Sran nem halt meg, és visszatért Világföldére, hogy bosszút álljon mindenkin, aki egykor harcolt ellene. Azért keltem ismét útra, hogy ezt megakadályozzam, és egyszer és mindenkorra elpusztíthassam a Világ Ellenségét; és hogy felkeressem azokat, akik egykor hű szövetségesként harcoltak az Első Háborúban.
       - Ez igencsak nehéz vállalkozás, hiszen jól tudod, hogy az a világ, amit egykor te ismertél, már régen nem ugyanaz, és hogy azok, akik először harcoltak Sran ellen, régóta nem állnak szövetségben egymással.
       - Ez igaz, de szerencsére akadnak még olyanok Világföldén, akik továbbra sem félnek szembe szállni Srannal. Momoro, a beszélőállatok királya, biztosított minket arról, hogy bármikor számíthatunk népe és az ő segítségére.
       - A beszélőállatok? – kérdezte Éhon csodálkozva, majd az apjára nézett. – Ezek szerint találkoztatok Momoro királlyal?
       - Ahogy mondod – válaszolta Krain. – Ő volt az első, akivel közöltük, hogy Sran életben van és el akarja pusztítani a világunkat.
       Éhon és Kahin egymás szemébe nézett. Nem okozott számukra nagy döbbenetet az a hír, hogy Sran nem halt meg abban a csatában, amit először vívtak vele Világfölde összes Szabad Népe. Valahogy tudták, hogy az a nyomorult tért vissza a világukba és kezdte el sanyargatni azokat, akik egykori ellenségei voltak.
       - Kellemetlen hír, az már biztos – mondta Éhon hátra dőlve, majd apjára pillantott. – Na és te hogy keveredtél ebbe a társaságba? Valahogy vonzod a bajt.
       - Kedves, hogy így beszélsz apádról – mondta Krain. – Vadvidék területén akadtam össze Sadokkal és hű szövetségeseivel. Lidércharcosok támadtak rájuk. Megmentettem őket, és miután értesültem Sadok valódi céljáról, csatlakoztam hozzájuk, akárcsak Dwan.
       - Szóval, Sran értesült arról, hogy Sadok útnak indult, hogy végezzen vele, és hogy időközben szövetségeseket is szerzett magának; ezért lidércharcosokat küldött utánuk, hogy végezzenek velük.
       - Nem feltétlenül ezt akarta – felelte Sadok. – Inkább csak hátráltatni akart, hogy ne tudjunk beszélni Momoróval és a többi beszélőállattal.
       - Vagyis végezni akart veletek. Máshogy nem tudott volna titeket megakadályozni abban, hogy ne értesítsétek Momorót a közelgő veszélyről – állapította meg Éhon az egyszerű tényt. – Ami szerencsére nem történt meg. Elértétek célotokat, méghozzá apám segítségével.
       - Azért engem se felejts ki – szólt közbe Dwan, aki ez idő alatt mélyen hallgatott. – Én is ott voltam, ha netán megfeledkeztél róla.
       - Téged senki sem tudna elfelejteni – mondta Kahin enyhén gúnyosan, ami nemigen tetszett Dwannak, de nem szállt vitába a fiúval szemben, aki most Sadokra nézett. – Mindenesetre elég vegyes társaságot választottál ki magadnak szövetségesnek. Életemben először látok olyat, hogy egy bérgyilkos és egy fejvadász egyazon társaságban tartózkodjon anélkül, hogy végezni akarnának egymással. Kiváló vezér lehetsz, ha ezt meg tudod akadályozni.
       - Nem olyan nehéz, ha értesz a nyelvükön. Meg hát nekem a legjobb harcosokra van szükségem ahhoz, hogy legyőzzem Srant.
       - És ezért csatlakozott hozzád az apám, igaz? – kérdezte Éhon. – El akar kísérni téged, akárcsak Dwan.
       - Csak azért teszi, hogy segítsen Sadoknak – mondta Mellon. – Össze kell fognunk, ha győzedelmeskedni akarunk Sran felett. Az ereje egyre csak növekszik. Ez már abból is látszik, hogy sikerült szövetséget kötnie a fekete sárkányokkal.
       - Azokkal az ocsmány fajzatokkal? – döbbent meg Kahin. – Azokat a sárkányokat nem könnyű irányítani. Mind a maguk ura. Sran igencsak nagyhatalomra tehetett szert, ha sikerült elérnie, hogy a fekete sárkányok behódoljanak neki.
       - Épp ezért nem szabad késlekednünk. Minél nagyobb az ereje, annál hatalmasabb veszély fenyegeti a világunkat. Tovább kell folytatnunk az utunkat, ha le akarjuk győzni Őt. El kell mennünk a Fekete-erdőbe, és ott meg kell találnunk Deremirt, hogy szövetkezzünk vele.
       - Az Elátkozott Harcossal? – kérdezte Éhon. – Miért ő? Az a fickó még a lidércharcosoknál is veszélyesebb. Túl régóta él a sötétségben, ami még veszedelmesebbé teszi. Miből gondolod, hogy segítene nektek?
       - Mert maga is gyűlöli Srant. Ha megtudja, hogy visszatért Világföldére, talán csatlakozik hozzánk, és segít nekünk a legyőzésében.
       - Én nem bíznék ebben – mondta Kahin. – Amit hallottam arról a lényről, nem tűnik valami biztos szövetségesnek. Lehet, hogy gyűlöli Srant, de az életet még nála is jobban. Akárki is döntött úgy, hogy elmenjetek hozzá, eléggé ostoba lehetett.
       - Na ez szép! – mondta Mellon szórakozottan. – Eléggé bátor lehetsz, ha már veszed a bátorságot ahhoz, hogy ostobának nevezz egy istent.
       - Kit? – kérdezte Kahin meglepődve. – Milyen istenségre célzol?
       - Az Erdő Szellemére – felelte Sadok Mellon helyett. – Ő tanácsolta, hogy keressem fel Deremirt.
       - Te találkoztál az Erdő Szellemével? – kérdezte Éhon csodálattal a hangjában. – Ezt a kiváltságot. Ő még soha nem jelent meg egyetlen halandó előtt se; nálad miért tett kivételt?
       - Hogy segítsen nekem. Más oka nem volt.
       - Akkor, ha egy isten tanácsolta azt neked, hogy menj a Fekete-erdőbe, akkor mást nem tehetsz, minthogy követed a tanácsát. Bár az igaz, hogy veszélyes útra vállalkozol. Abban az erdőbe nem szokás csakúgy besétálni; rengeteg gonosz lény lakozik ott. És amint láttam, két fiatal hobbit is van a csapatodban. Bármibe lefogadom, hogy nekik nincs valami nagy tapasztalatuk a harcban. Hatan pedig nem biztos, hogy elegen lesztek ahhoz, hogy megvédjétek őket.
       - Valóban nem – értett egyet Mellon. – De talán nyolcan elegen leszünk, hogy megvédjük Somát és Trant.
       Krain a mágusra kapta tekintetét. Megsejtette, hogy mit akar ezzel mondani, ami nemigen tetszett neki; Dwan viszont elégedetten mosolygott. Tetszett számára az a gondolat, hogy Mellon azt akarja, hogy Kahin és Éhon is velük menjenek a Fekete-erdőbe. Nem véletlenül akarta ezt, mert tudta, milyen képességekkel rendelkeznek. Szüksége volt ezekre a képességekre, ha azt akarták, hogy élve kikerüljenek abból az elátkozott erdőből.
       - Azt akarod, hogy mi is veletek menjünk? – kérdezte Éhon nyugodt hangon, mivel ő is megértette a mágus szándékát.
       - Nem! – szólt közbe Krain. – Nem jöhetnek!
       - Miért nem? – kérdezte Mellon.
       - Engem még tudna nélkülözni a népem, de őket nem. Nekik itt kell maradniuk, hogy védelmezhessék a királyságomat.
       - Megfeledkezel Mirwenről, aki legalább olyan jó harcos, mint Éhon és Kahin. Sőt, talán még ügyesebb is. Rendkívüli védő és gyógyító hatalommal bír, amivel egykoron az édesanyja is rendelkezett.
       Kahin megfeszítette magát, amikor Mellon ezt mondta. Arca érzelemmentes volt, de szemében égető kín égett, ahogy a fájdalmas emlékek eszébe jutottak édesanyjukról.
       - Tisztában vagyok azzal, milyen képességekkel rendelkezik Mirwen – felelte Krain, miközben unokaöccsét figyelte, aki maga elé nézett. – De figyelmeztetlek. Ha még egyszer beszélni mersz Timudielről Kahin jelenlétében, itt helyben végezni fogok veled.
       - Nem az volt a szándékom, hogy felkavarjam Kahin érzéseit. Jól ismerem mérhetetlen fájdalmát. Csak azt akartam elmagyarázni, hogy miért a két fiút akarom magammal vinni, és nem Mirwent. Ő erősebb náluk, ezért egyedül is tudná védelmezni népedet. Viszont Kahin és Éhon képességeire nekünk van szükségünk.
       - Nem! Őket nem fogod felhasználni a mocskos céljaidra.
       - Nekem viszont tetszik az ötlet – mondta Dwan mosolyogva. – Nem ártana a két kölyöknek egy igazán veszélyes küldetésben részt venniük. Sokat tanulnának belőle.
       Krain villogó szemekkel nézett Dwanra, és Sadok ekkor jobbnak látta közbe avatkozni. Majd ő beszél Krain fejével; hátha rá jobban hallgat, és így talán elkerülik a további vitákat.
       - A háborút így sem kerülhetik el, Krain, akár maradnak az Ezüst-hegységben, akár nem – szólalt meg Sadok nyugodt hangon. – Előbb-utóbb szembe kell nézniük Sran gonoszságával.
       - Épp ezért akarom, hogy maradjanak.
       - És ha ők másképpen gondolják ezt? – nézett Sadok a törpkirály szemébe. – Eddig azért nem szóltak, mert tiszteletben tarják a királyuk akaratát, de szívük azért kiált, hogy veled mehessenek. Gondolod, nyugodt szívvel maradnának otthonukban, tudván, hogy a királyuk veszélybe sodorja magát? 
       Krain hallgatott, míg szemét egy pillanatra sem vette le Sadokról, aki ismét bölcsen szólt. Látta a törpkirály szemében a harag szikráját, de azt is tudta, nem fogja bántani, vagy ellenkezni vele.

**********************

 10. BEMUTATJUK  GANT ELIZABET ÍRÁSAIT 

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Íme a bemutatkozásom:

Gent Elizabet

Vegyészmérnökként végeztem az egyetemen. Eleinte azért kezdtem el alkotni, hogy érző szívekre találjon a fájdalmam. Így születtek meg első verseim 2017-ben. Az írás terápiás hatású, mindenkinek szeretettel ajánlom! Újabban meséket, haikukat és apevákat alkotok legnagyobb örömmel. Szabadidőmben szívesen olvasok kortárs művészektől. A hobbim egyben a munkám is: a Poet.hu verses oldalon vagyok moderátor és a MIR - Magyar Irodalmi Rovat szerkesztőjeként dolgozom. Ha időm engedi, koncertekre, operába, színházba, moziba járok kikapcsolódni.

Köszöntöm  a  magazin olvasóit.

Gant Elizabet: Bagoly Bertalan barátsága Bogár Böbével

Bagoly Bertalan boldogan élt. Puha fészek volt az otthona, a szülei finomabbnál finomabb ételekkel etették. Azonban a felnőttek egész nap a betevő falatot keresték az erdőben, mivel nem volt testvére, Bagoly Bertalan nem tudott kivel játszani. A nap is szépen sütött, és a fióka kíváncsian kukucskált ki a lakhelyéből. Egyszer csak észrevette, hogy a fészek peremére telepedett egy jókora bogár, mely békésen hortyogott. Bagoly Bertalan érdeklődve nézegette, miféle szerzet lehet a jövevény. Végül összeszedte minden bátorságát, pelyhes szárnyával megérintette a szunyókáló állatot. A bogár kinyitotta szemecskéit, nagyot ásított, majd miután észrevette a kis tollast, bemutatkozott:

– Szia! Bogár Böbe vagyok. Hát téged hogy hívnak?

– Örvendek – szólt megkönnyebbülve a madár. – Én Bagoly Bertalan vagyok.

– Én is nagyon örvendek. Már régóta szemmel tartalak – szólt Bogár Böbe magabiztosan –, és úgy vettem észre, hogy nagyon vágyakozol ki, a természetbe. Látod, hét ágra süt a nap, sok madár dalolászik, az erdő zöldell és csak rád vár, hogy fölfedezzed.

– Igen, igazad van – szólt Bagoly Bertalan. – Már nagyon szeretném megismerni a világot. De nem tudom, hogyan tegyem.

– Semmi gond! Majd én segítek!

Ezzel Bogár Böbe kitárta a szárnyait, kicsit megnyújtóztatta az alvás közben elgémberedett lábait, majd mikor készen állt, halk szárnycsapkodásokkal a levegőbe emelkedett.

– Gyere te is! – biztatta Böbe a kis Bagoly Bertalant.

A kicsi tollas még soha nem hagyta el az otthonát jelentő fészket, ezért nagyon félt, de a lelkében érzett bizonytalanságot nem merte bevallani Böbének.

– Csináld azt, amit én – biztatta Bagoly Bertalant a bogár.

– Rendben van.

A madár nagy levegőt vett, majd a fészek párkányára ugrott, a szárnyait kinyújtóztatta, csapott velük néhányat, majd a levegőbe emelkedett!

– Repülök, repülök! – kiáltott boldogan Bagoly Bertalan.

Amíg örömében beszélt, addig abbahagyta a szárnycsapkodást, és a fióka visszahuppant a fészekbe.

– Semmi gond – mondta Bogár Böbe. – Én is így kezdtem. De nekem lassan haza kell mennem, mert kezd sötétedni, és aggódom, hogy nem fogsz jól látni, miközben gyakorlod a repülést.

– Várj, kérlek! – szólt könyörögve Bagoly Bertalan. – Bízok benned! Most próbáljuk meg, hogy az egyik ágról a másikra repülünk!

– Rendben van, még csak félhomály van. Tegyünk egy próbát!

Azzal a lendülettel Bogár Böbe könnyedén átrepült egyik ágról a másikra. Őt akarta utánozni a fióka is. Bagoly Bertalan ismét nagyokat csapkodott a szárnyával, a levegőbe emelkedett. Ekkor Bogár Böbe megszólította.

– Most fordítsd el a szárnyadat!

Bagoly Bertalan engedelmeskedett. Azonban olyan rosszul sikerült a manőver, hogy a kis tollas fejjel előre az ágnak repült.

– Jaj, ez nagyon fáj – sírt keservesen a fióka.

– Elhiszem – szólt együtt érzően, könnyel a szemében a bogár.

Böbének ekkor támadt egy ötlete.

– Úgy gondolom, kedves Bertalan, ha a félhomályban jól láttál volna, nem ütköztél volna a faágnak. Tudod, én nem akármilyen bogár vagyok.

– Tényleg? – szólt a fióka meglepetten.

– Ha sötét van, én világítok! Ugyanis én szentjánosbogár vagyok!

Ekkor Böbe boldogan a levegőbe emelkedett, és mint egy gyertya lángja, bevilágította a fészket. Bagoly Bertalan lélegzete is elállt. Nagyon megkedvelte Böbét. Már éppen szóra nyitotta volna a csőrét, mikor a bogár megelőzte.

– Gyere Bertalan, majd én a fényemmel mutatom neked az utat!

  A bagoly szívből jövően mosolygott. Szó nélkül a levegőbe emelkedett, az előző manőverből tanulva tökéletesen kikerülte a faágat, majd az erdő fölé szállt. Bogár Böbe majdnem sírt örömében, hogy ilyen ügyes a barátja. Azon az estén Bogár Böbe és Bagoly Bertalan együtt repkedtek a rengetegben. Sokat játszottak, néha egy-egy ágon megpihenve beszélgettek. Megegyeztek abban, hogy Böbe hazakíséri a fiókát, és másnap újra érte megy, és este repülve újra sokat mókáznak az erdőben. Így is tettek. Így ment ez napokon, heteken keresztül. A kis Böbe büszke volt arra, hogy fényével ő vezetheti óriásira nőtt barátját, Bagoly Bertalant. A madár pedig nagyon boldognak érezte magát, hogy ilyen különleges társa lehet.

 Bogár Böbe nagyon büszke volt, hogy fényével nemcsak gyönyörű, de hasznos is lehetett. Bagoly Bertalan sohasem árulta el Böbének, hogy ők, a baglyok alig látnak. A nagyon érzékeny hallásuk segítségével képesek tökéletesen tájékozódni a korom sötétben. Bagoly Bertalan így megőrizte a titkát, mert nem akarta megbántani egyetlen barátját. Az az igazi öröm, hogy már nincs egyedül, mert lett egy hűséges játszótársa.

**********************

 11. GYERMEKNAPRA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Repülünk !

Nagybeteg unokáját bátorítja Nagymama. Csak gyógyulj meg kis 

Kelemenné Edit

drágám hamar . Talpra állsz ,meglásd elmegyünk sétálni . Ígérnek

neki a családtagjai mindent csak legyőzze a nagy-nagy betegséget.

Kicsi Jánoska arca láztól lángban ég és lassan fogy a remény . De

repülni szállni, mint a madár de jó is volna. Repülünk szállunk ígéri Nagymama ,mint a madár lábunkkal az ágakat simogatjuk . Gyerek szeme felcsillan, lehetséges volna . Hát persze csak gyógyulj meg hamar és mint a madarak szállunk fent a magasban A kis beteg erőrekap harcol a betegséggel nagy bátran . Ahogy telnek a napok erősödik. Meg kell gyógyulnom Nagymamám meg ígérte együtt repülőnk a fák teteje felett.  Amit a Nagyi megígér be is tartja, szállni fog velem fent a magasban. Végre kiengedik a kórházból és várja a nagy napot szállni fent a magasban . Eljött a nagy nap .

- Megyünk repülni -szól Nagymama.

Kicsi Janika megyünk a nagy Jánoshoz repülni, szárnyalni. Irány

János -hegy libegő . Beszállnak a két szék felröppen . Szárnyalnak

fent mind a ketten . Lábukkal a fa tetejét majdnem elérik . De elszállnak

felettük mint a madarak ,ők meg nevetnek kacagnak .  Nézik az erdő fáit

mik alattuk suhannak . Szerpentin utat . Jánoska énekel kacag repül már

alatta, csak úgy suhan a táj . Mikor megérkeznek boldogan ugrik ki .

Repültem szárnyaltam fent a magasban . Még-még kiáltja hangosan.

Ülnek vissza és máris lefele szárnyalnak .

- Nézd Mama ott a Duna a partján a parlament !És és arra mintha mi

házunk volna ott messze , nézd de kicsike ! Csillog a kis gyerek szem

és már nem a láztól hanem az örömtől . Vidáman integet  a turistának ki

botorkál odalent. Madarak dalolnak fogadják Jánoskát  . Nagymama

szájából felhangzik a régi nóta:

János legyen fönn a János-hegyen,
Délután odavárom.
János nekem nehogy álmos legyen,
Mert én azt ki nem állom!
Jaj, Jani, szeretném hallani,
Szerelmet vallani,
Csak ez a kívánságom!
János legyen fönn a János-hegyen
Estére odavárom.

Gyereknek felcsillan a szeme , hisz ez rólam szól . Tanulja nagy lelkesen

és szól a dal a libegőn . Szembejövő idős úr meghallja először csak dúdolja.

Majd elkezdi énekelni Ő is .Hej de jó is ez ,látni a szép panorámát közben

szabadon énekelni . Véget ért a kirándulás a libegőből ki keltett szállni.

Hazamentek a kis csavargók . Mire a szülök hazatértek Janikának piros

volt az arca Anyukája aggódva  nézte homlokát.

-Nem tán lázas vagy?

-Nem dehogy a naptól kipirosodót , kutya baja .

Janika meg elkezdett énekelni , hallgasd Anyu mit tanultam

-János legyen fönn a János-hegyen. - és vígan szólt a nóta

Na de arra azért kíváncsi vagyok , hogy visz téged a Mama repülni?

Mert lássuk be ez lehetetlen . A gyerek mosolyogva nézet .

-Nem az - igaz Mama?

- Mi már repültünk is . Szálltunk a Mamával fent a magasban és énekeltünk.

Láttuk a Dunát a parlamentet és fentről sok-sok házat . Jaj de picik és aprók

voltak. Mesélt a kis gyerek száj . Hú de csodás dolgokat látott Soha így

még nem repült de jó is volt. Nézzétek szedtem nektek levelet, ez a tölgyé,

ez meg hárs . Mert a fa nem csak fa de nekik is nevük van . Nézd ez a

gesztenye levele és neki is öt ujja van mint nekem , de néha hat van. Itt

a hárs ez a virága ebből lesz a  finom tea .

- Hogy Te mennyi mindent tanultál egy nap alatt- csodálkozik Anyuka

Apuka is bólogat , jót tett a kirándulás . Szép egészséges színe lett .

Na és az étvágya . Nem úgy eszik mint aki nemrég betegvolt ,vígan

falatozik. A sok kirándulástól Janika elfáradt, álmosan hajtja le kicsi

fejét a párnára . De még kérdi ugye Anyu ,ugye Apu veletek is elmegyünk

repülni fel a hegyre magasra . Megtanítalak benneteket énekelni arra

a régi dalra , amit Mamával énekeltünk . A szembejövő bácsi is tudta ő

is énekelt velünk .Hamar elaludt ahogy a fejecskéjét lehajtotta. 

**********************

 12. SZONETTKOSZORÚ 

REMÉNYI TAMÁS: Szonettkoszorú /mesterszonett/

I. Tavaszi zsongás

Látod Kedves, dereng ismét a hajnal,
Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.
Lelkem már fényeket űz örök vággyal:
Láss a szívembe, lángol a szerelme.

A perc távozik egy halk sóhajtással,
Öleléssel ébresztgeti reménye...
Érzelmes sikoly rezgő pillantással:
Elveszhet a forró szerelmi fénye.

Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon,
Örökké felizzik bennem a parázs...
Elégedett mosoly ül orcád szélén.
.
Édes élet, mézes csókok ajkamon,
Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs:
Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.

II.
Látod Kedves, dereng ismét a hajnal,
Üde leheletével csókot hint rád,
Megsimogatja orcád a napsugár,
S lágyan reád terül aranyló hajjal.

Bimbók hasadnak, virágszirmok nyílnak,
Zöld lombozatukat hizlalják a fák.
Röppen a madár, a szellő táncot jár,
Szusszan az óra, s az idő elszalad.

Gyönyörre emlékeztet az éji kép,
Minden csillag lehullajtotta fényét:
Kitárulkozott a természet lelke.

Nappal s éjszaka, azonos az álom,
Érzelmek násza: már ez a világom.
Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.

III.
Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.
Színes ruhájában pózol a világ,
Szeretetet sugall minden szép virág:
Andalító a kikelet szépsége.

Megdobban a szív, leblokkol az elme
Mikor a lelkem már ölelésre vár,
Az idő múlik, fátyolos eget lát:
Késik az életemnek egyetlene.

Hevesen lüktet ereimben a vér,
Felforr, mikor kedvesem karomba tér,
S elvarázsol sok-sok édes csókjával.

Létünk boldog, szemünk csillagként ragyog,
Álomvilágban az érzelmek nagyok:
Lelkem már fényeket űz örök vággyal.

IV.
Lelkem már fényeket űz örök vággyal.
Szenvedély s szerelem csatol a mához:
Természet nyújtotta élő világhoz,
Létet övező érzelmi csodával...

Csillagfények úsznak az éjszakával,
Sötétség lámpása vezet baráthoz,
Mint gyönyörben gazdag tavaszt a nyárhoz:
Szeretet, szerelem így él egymással.

Fáradhatatlanul halad az idő,
Örök szerelmet keresni nem késő:
Lelkeket a fények húrja köt össze.

Rád találtam, boldogság nekem lettél,
Szerelmesed vagyok: azzá Te tettél!
Láss a szívembe, lángol a szerelme.

V.
Láss a szívembe, lángol a szerelme,
Gyönyörű lelkedből áramlik a fény:
Csillag vagy, ragyogásod egy tünemény!
Vedd észre, engem vonz szemed szépsége.

Nagyon vigyázok érzékeny lényedre!
Tőled van nekem tavaszi friss idény:
Kertem királynője, szívemben remény,
Léted erénye lelkem üdvössége.

Kíváncsi szellő átszalad a tájon,
Napsugárral játszik minden faágon,
Majd odébb áll tavaszi vidámsággal.

Már a csillagfényben gyönyörködhetünk,
Az esti sétánkba belemerültünk:
A perc távozik egy halk sóhajtással.

VI.
A perc távozik egy halk sóhajtással.
Az éjszakában álomba merültünk,
Az idővel együtt tovarepültünk
Szívünkben élő lelki boldogsággal.

Utunk mellett orgonafák virággal,
Elsuhant gyermekkori virágkertünk,
S rózsalugasunk, ahol nyáron ettünk:
Itt találkoztam először csókoddal.

Közeleg egy újabb hajnal. Pirkad már.
A reggel az ébredéssel még kivár,
A Napból sugárzik a szeretete.

Éjszaka fátylát elvitte a szellő,
A rőt fény ébresztője kecsegtető...
Öleléssel ébresztgeti reménye.

VII.
Öleléssel ébresztgeti reménye...
Madárcsicsergéstől hangos az erdő.
Kedvesemhez bújok, mint hű szerető,
S cirógatom, ébredjen fel öröme.

Egy táncos napsugár szökell fejére,
Csiklandozza, megrebben a szemfedő,
Ébredezik. Még álmos és merengő,
Vele ébred a tavasz üde lelke.

Csókos kikelet simogatja arcát,
Ablakon át szellő borzolja haját,
S fények ülnek pajkosan a nyakában.
.
Átölelem a törékeny vállait,
Fülébe súgom szerelmes szavaim...
Érzelmes sikoly rezgő pillantással.

VIII.
Érzelmes sikoly rezgő pillantással,
Ziláló test és rezzenő ívelt száj...
Körbe forog velünk ez a nagy világ,
Mintha álmodoznánk egy körhintában.

Sziréni hangfoszlány, egy imádott dal,
Lelkemig hatol, s az egekig felszáll,
Andalító varázs, ami visszajár...
A szeretet mindig a szívben marad!

Korosztály nélküli a szerelmi lét,
Feltétel nem ismert mindaddig, míg él!
Lélekhúrba feszül mindenki énje.

Egy újabb dolgos nappal más kezdődik,
Életünk új irányba folytatódik:
Elveszhet a forró szerelmi fénye.

IX.
Elveszhet a forró szerelmi fénye,
Amely addig tart, amíg létét éli.
Megszületett ember éltét nem féli,
De idővel eltelt a mersz' sok éve.

A mát nem csak örömök tölthetik be,
Keserv-édes együtt, s külön is bénít,
Ám a szeretet mindenkit megszépít.
Agg szív belefárad küzdelmeibe.

Érzések, érzelmek még velem vannak,
Érzem, a jók mindig összetartanak.
Hol cél szentesít eszközt, ott van a hon!

Gondolattól virrasztok sok éjszakán,
Milyen jövőt hagyok majd magam után.
Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon.

X.
Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon,
Gondolatok tolakodnak agyamban,
Érzelmeimet hevítem magamban,
Mert szerelem irányít uralkodón.

Festői tájat képzelek vízparton...
Jó néha szerelmesen a szabadban,
föltöltődni vággyal kinn a határban,
Majd csókolni a Kedvest újra otthon.

Ott, ahol nincs szeretet, a szív hideg,
A magány kegyetlenül zord és rideg!
Párban szép az élet. E kép jó imázs.

Vágyom a tavaszt, hosszú a télidő.
Amikor virágba borul a mező:
Örökké felizzik bennem a parázs.

XI.
Örökké felizzik bennem a parázs.
Amikor meglátlak megdobban szívem,
Megmagyarázhatatlan amit érzek,
Magával ragad egy gyönyörű varázs.

Szerelmes vagyok, ez nekem boldogság:
Sok édes csók, ölelés. Szép az élet!
A sorstól megkaptam, s Ő lett a végzet.
Szeretem Őt, s érzem, hogy viszont imád.

Egykor sétáltunk csillagos ég alatt:
S édes csókod az emlékemben maradt,
Sok hajnal ránk köszönt a légyott végén.

Mint kiscica, kedvesen hozzám simulsz,
Mikor simogatlak, vállamra borulsz:
Elégedett mosoly ül orcád szélén.

XII.
Elégedett mosoly ül orcád szélén
Amikor Neked bókokat rebegek,
Közben kis kezed szívem fölé teszem,
S bevallom lelkem eltitkolt érzelmét.

Éreztem, hogy nyomaszt egy nagy kérdés:
Igényelem örökre szerelmedet...
Picit félve: megkérem a kezedet...
Órákig tart ez a perc, amíg ígér.

Nagy izgalommal vártam a válaszát,
Árgus szemmel figyeltem a száját...
Végül derült arccal, halkan hozzám szólt:

...IGEN! Megcsillant szemében egy csepp könny:
De nem ám bánattól, ez biz' igazgyöngy!
Édes élet, mézes csókok ajkamon...

XIII.
Édes élet, mézes csókok ajkamon...
Csábos öleléssel kebledre szorítsz,
Mindörökre majdan magad mellé hívsz,
Hogy tanuljunk szerelmet felső fokon.

Lágy tavaszi szellőben álmodozom:
Mágnes vagy, amely többé már nem taszít,
Mindig csak vonz, szíved vár és lelked hív...
Már döntöttem: arám leszel, s nem álmom!

Van kinek más lehet a magasztos cél,
Amin táncolok: nem más, mint pengeél.
Vállalnom kell! Ez nem hazardírozás.

Mindkettőnk forró szerelme a jövőnk!
Úgy szeretjük egymást, mint az elődök:
Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs.

XIV.
Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs,
Bimbók hasadnak és rügyek pattannak,
Lágy szellőben pirkadat szór aranyat,
Virágok nyílnak és zöldell a határ.

Álomvilág, vagy tán ez a valóság?
Vége felé jár a szerelmünk álma:
Házasodunk, egyek leszünk, de párban.
Itthon vagyunk: csodaszép Magyarország!

Lelkünk feltöltődött szép szerelemmel,
Szívünk megtelt nagy életszeretettel:
Létünkben már elkísér e szenvedély.
.
Eztán együtt sírunk, együtt nevetünk,
Minden kikeletet nagyon szeretünk:
Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.

XV.
Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.
Csodás madárfüttyös hajnal ébresztett,
Rőt napsugár minket megszeretgetett
A fennkölt álmok éjszakája végén.

Jegygyűrű csillog a szerelmem kezén,
Napfényben játszik a bűvös kikelet,
Az idill filmje szemünk előtt pereg,
Életünk végéig folytatódó kép.

Szerelemmel szépített létre vágyok,
Szerelmedet óvom, reá vigyázok:
Lelkemhez varrom selyem-lélekhúrral...

Hát ébredj drága, egyetlen virágszál,
A szerelmes éjszaka már messze jár...
Látod Kedves, dereng ismét a hajnal

**********************

 13. HALLGASSUK EGYÜTT 

 - DR KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA - 

Zenei rovat 46

ANGYALOK IMÁJA

Dr. Kováts Gyula

A Tisza keringő című alkotásunkban már szó volt arról, hogy az a NÉGY ÉVSZAK szimfonikus zenemű második tétele, amely hamarabb lett kész, mint az első tétel. Egy nagy zenemű megálmodása és kivitelezése nem egy lineáris vonalon futó megvalósítás, hanem egy terv végrehajtása: 1 ? Tavasz, 2 ? Nyár, 3 ? Ősz, 4 ? Tél, de nem feltétlenül egymásután, hanem az ihlet megnyilvánulása szerint. Így jelent meg elsőnek nyár köszöntőnek a Tisza keringő, most pedig a téli áhítat megtestesítője, az Angyalok imája. 

Mondhatni azt is, hogy egy nagyszabású, többtételes zenemű megalkotása hasonlít egy nagyszabású festmény csoport készítéséhez, ahol az alkotó hol itt, hol ott helyez fel vázlat részeket, színfolt részleteket, majd azokat itt is, ott is többszöri nekifutással végleges állapotba hozza. 

Beethoven a 9. szimfóniáját 11 évig írta, és valószínűleg ő is hol egyik, hol másik részen dolgozott, és csiszolgatott újra meg újra. Így vagyunk a Négy évszakkal is. A Tél tételnek az első része egy karácsonyi mise áhítatát célozza, amelynek megvalósítása egy hatszólamú vegyes kórus megszólaltatásával történik. A férfi tenor és a női szoprán vezetik a fő szólamokat, a mezzoszoprán, alt, bariton és basszus hang mindezeket színesíti, kiegészíti, egységbe foglalja. A tenor a Mi Atyánk imát mondja, gregorián ének stílusban. A zenemű az égi hangzású angyal-éneket kívánja közelebb hozni hozzánk.

És ekkor közbeszólt az egyáltalán nem várt esemény, a gyorsan megjelenő és az egész világot megváltoztató koronavírus világjárvány… Ebben a szituációban az Angyalok imája egy új, nemesebb, átfogóbb, nagyobb horderejű célt is kapott, nevezetesen ima az emberiségért… 

És így került publikálásra. Először magyar feliratozással és ima-hanggal. Majd német, angol olasz, spanyol, orosz feliratozással is.

AZ IMA Néked, Érted szól ebben az emberiség nehéz időszakában. Adjon erőt, reménységet, hitet, hogy szerencsésen túléljük a világjárványt. A Mi Atyánk ima a föld minden keresztény emberének napi imája. Itt az angyalok kórusa énekli a mennyből mindannyiunknak. 

És őszinte hála és nagyrabecsülés mindazoknak, akik hősiesen küzdenek a koronavírus világjárvány betegeinek megmentéséért és a koronavírus legyőzéséért… 

Végül szóljon az ima a koronavírusban elhunytak lelki üdvösségéért… 

Hallgassátok e zenét és továbbítsátok szeretettjeitek felé...

Zeneszerző: Derkovats Gyula, ima-mondó: Jártó Róza. Készült a Róza & Julius Kiadó gondozásában.

MI ATYÁNK

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Ámen.

Elérhetőségek:

magyar https://youtu.be/q1pY7yXM5mE

német  https://youtu.be/grkN6vfuH0g

angol  https://youtu.be/Zad7kcRgyd8

orosz  https://youtu.be/DD9TbllTgvI

olasz  https://youtu.be/--yqB38Rh28

spanyol https://youtu.be/jfcsLE7kXAw

https://videa.hu/videok/zene/angyalok-imaja-prayer-of-angels-egyhazi-zene-JwEc4NSVREVb3h2q

https://orokbecsuek.blogspot.com/2020/04/angyalok-imaja.html

**********************

 14. VERSEIMBŐL  - KORDÉLY MÁRIA 

NE ÜZENJ HADAT

Csend van a kihalt utcán
- a szobában is
a gondolat száguldva
segítségért sikít

engem már figyelnek
én meg benneteket
nem tartjátok be
az intelmeket

zúg a fülem
nem hallok hangot
félreverik a harangot
megint van egy halott

szomorú vagyok
semmin nem mosolygok
magamba zuhanva
zenét hallgatok

kérlek benneteket
fertőtlenítsétek kezeteket
tartsatok távolságot...
ha nem jól hallod
majd kiabálok

tedd fel a maszkot
került el az utcasarkot
ahol csoportok állnak
akaratlanul sírokat ásnak
maguknak és másnak

az égiekkel hiába vitáznak
szomorú vége lesz a világnak
vedd észre végre
az emberiség rálépett
egy vékony jégre

lassan megtörik és beszakad
másokat is félts ne csak magadat
maradj csendben
most ne üzenj hadat
védd és óvd az otthonodat!

á

NEM KÉSZÜLTEM FEL

Eddig még nem készültem fel

ezért nem is megyek el
nekem nem kell a korona
nem leszek senki bohóca.

Most már komolyan veszem,
hogy célja az életem...
én soha nem adom fel
semmilyen csalfa ürüggyel.

Maradok a szobában
bízom egy nagy csodában...
kitárom az ablakom
mosoly ül az ajkamon.

Tapsolok, és énekelek
ezek agyon lényegesek,
erőt adok orvosoknak
a szorgalmas ápolóknak.

Imát mondok mindenkiért
mentsék ki hozzájuk betér,
pusztítsák a vírusokat
hagyják a politikusokat...

gurítsák a koronát messze,
hogy a vírust ne terjessze.
országunkban béke legyen
a Mindenható rendelje el!

á

CSAK NÉZLEK

Egy kicsit várj még kedvesem
kabátomat előbb leveszem,
addig ne vesd meg az ágyat…
csak nézlek.
Betölti szobádat illatod,
közelítek hozzád, hallgatok,
leülünk egy csendes sarokba…
csak nézlek.
Kávéval kínálsz - én megiszom,
a bort későbbre tartogatom
szemedet fürkészem, mit látok…
csak nézlek.
Felállok és hozzád érek,
adok csókot, hisz azt kérted,
majd elfekszünk az ágyadon…
csak nézlek.
Tűnődöm sokáig hasztalan,
vágyad bekerített boldogan,
eljöttem hozzád e tavaszban…
csak nézlek.
Forr már a vérem a vágytól,
kezem átölel magától
te testemet simogatod…
csak nézlek.
Levetkőztetsz és te nézel,
ifjúságunk melegével
a vágyban eggyé olvadunk…
még türelem
de már mindketten
türelmetlenek vagyunk!

á

A MÉZ

A méz aranyszínű
édes nektár
lassan csordogál
a teámba…
vágyakozva csobban
a finom nedűbe…
- megkeverem
a bögrét ajkamhoz
emelem
és belemerülök a
méz illatába…
lenézek a pohár
aljára
ott is téged látlak
a méz olvadó kontúrjában…
kirajzolódott
már a fejed
számhoz emelem
teámat
s megiszom testedet.

**********************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS IRODALOM 

Csomor Henriett:Maroknyi zöld hely

 

Én nem a városi

életre születtem.

Még akkor se

ha rabként élek

mert bilincsbe vannak

verve lábaim.

Itt megfulladok

mintha kalitkába

lennék zárva.

Olyan érzés s

nem tudok kiszabadulni.

gondolataimban hosszan elmerülni.

Mert nincs egy maroknyi

zöld hely ahol megbújhatnék

mint az árva nyúl a bokorban

gyönyörű táj ott körül ölelne.

vágtatnék éj fekete lovammal

sárga repce tábla közelébe.

fehér fodros bárányfelhők

úszkálnak a kék égen.

lágy szellő bölcsőként ringatja

hullámzó sárga repce táblát.

Zsenge fűszálak közt virágzik a kék ibolya illatosan.

2020. február 27.

 ...............................................

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : MEGSZÜLETETT KIS BENCE

 - ÖRÖM VERS GABINAK  -

BENCE ÉS A GÓLIÁTOK

Másképpen kelt fel a Nap
Mintha tudná
Történelmi ez a mai
Tavaszi virradat.

S szaladgálnak
Vad Góliátok,
Pusztítók hatalmai,
s előbújnak
Féltők rémálmai.

Hé!
Valaki!
Itt vagyok!
Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni kell
Egyel több
A sorszám.

Megszületett Bence,
A kis unokám,
hogy csodálja a  világ.

Koccintsunk érte pohárt.
Mi végre?
Egészségére!

2020.  április 04.-én

 ..............................................

 Kovács Tibor: Anyák és Babócák

Eljött ismét Gyermekek és Anyák napja,
Kis Babócák hangja száll,
Énekelnek és szavalnak,
Melengetve édesanyjuk szívét.

Kis Babócák készülnek erre a napra,
Hogy a szavak mondatokká álljanak
Össze, így adva örömet édesanyjuknak.

Örömmel énekelnek és táncolnak,
Kicsi műsort adva ezen a szép napon,
Hol édesanyákat köszöntik,
Hálás a gyermeki szív és a lélek.

Gyerekek napja is itt van,
Édesanyák szereznek örömöt,
Gyermekeinek, elő kerülnek,
Cukrok, nyalókák, a vásárárustól,
Gyermeki kéz nyúl a vattacukorért,
Kérve édesanyját vegyen neki,
Egyet belőle.

2020. április 05.

 .....................................................

Tóth Enikő Enci: Orgona ága

- Anyalíra részlet-

 

Orgona ága, lila ruhában
emlékezzél az édesanyákra!
Májusi reggel anyáknak napján,
indul a gyermek, dal csendül ajkán,
mosoly az arcán, virág kezében,
s könnycsepp ragyog az anya szemében!

Orgona ága, sötétlilában
emlékezzél az édesanyákra!
Felnő a gyermek, barátja hívja,
van már rengeteg elrejtett titka,
az anya kérdez, de nem kap választ,
tinédzserlélek néha elfáraszt,
mulatni megy, de az utolsó pénzén
virágot vesz a nagyváros szélén,
így áll reggel az anyja elébe,
s könnycsepp ragyog az anya szemében!

Orgona ága, fehér virágban
emlékezz régmúlt édesanyákra!
Felnőtt a gyermek, virág kezében,
temetőkertbe indul ki éppen,
ott áll a sírnál, felnéz az égre,
örül, hogy eljött, s itt lehet végre,
esőcsepp hullik, felette felhő,
titkon reméli, álmában eljő,
s a sírnál a virágot rendezi szépen,
könnycsepp ragyog a gyermek szemében.

 á

 Tóth Enikő Enci: Ballagás a járvány idején...

Ez a nap is eljött végre,
énekhangod száll az égre,
üresen áll minden terem,
ablak fényén idő mereng!

Ballagásod szokatlan nap,
lelkedig ér, aztán meghat,
hogy most tanítód az élet
s virtuálisak a képek!

Virágcsokrod szeretteid
álmaiddal eléd teszik,
minden színes virág szirma
reményt ad át neked itt ma...

Ballagásodban a törvény
életed, mi örök örvény,
új szakaszához érkezett,
ki ezt nem látja, tévedett!

Szemedben furcsa fény ragyog,
körülötted mind boldogok,
s valódi léted szertelen,
emlékeket küld képeken!

Érezd és éld meg e napot,
mely a májussal itt ragyog,
veled érez a családod,
sok osztálytársad s barátod!

**********************

 16.  HANGOS VERSEK  NAGY VENDEL  ÍRÁSAIBÓL, 

 A  YOUTUBE-ról 

Szegzárdi Nagy Vendel, Húsvéti locsolóvers című versét elmondja, Soltész Miklós

https://www.youtube.com/watch?v=NjABOgmBW8g&feature=youtu.be

2020.  április  06.

  á

Szegzárdi Nagy Vendel A költészet viszályos időszakairól Című versét elmondja: Ilosvay Egyed Katalin

KÖLTÉSZET NAPI VERSTRILÓGIA

https://www.youtube.com/watch?v=FjL8tIYd0iU&feature=youtu.be

  á

A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI, HÚSVÉTI ADÁSÁBÓL

2020.  ÁPRILIS  12.  HÚSVÉTJÁN, ÉS A  KÖLTÉSZET NAPJÁN.

Ilosvay Gusztáv és Katalin

2020.04.12 Adásunk a Húsvét jegyében zajlott le. Gyerekkoromban emlékszem Húsvét Vasárnapján körmenetre ment az egész család. Felöltözve a legszebb templomi ruhánkban (már ami megmaradt a háború után) mentünk és ünnepeltük a feltámadást. Ezrek voltak a pasaréti templom körmenetén, végig a Szilva utcán és vissza a templomba. Én gyerekfejjel azt éreztem, hogy mindenki bizakodik, függetlenül a Rákosi rezsim eszeveszett terrorjától. S most 2020 Sydney. Egy vírus és a félelem bezárt bennünket az otthonunkba. Nincs körmenet, nincs tágabb családi látogatás, barátok mosolya. Távolságtartás van ember és ember között. Igen, mondjuk ki bátran: abnormális időket élünk. Ugyan akkor a fantáziánk még szabad és itt jön be a mi kis rádiónk a képbe. Érdekes és szép riportokat, történeteket hozunk, s a magunk keretein belül ünneplünk és nem is akár hogyan. Ma hallgassátok meg Szabó Gábor lelkész gondolatait a Húsvét ünnepével kapcsolatban. Köszönet a kollégáknak, akik hozzák az anyagokat és elhintik a remény pici, de erős magját. Erre az alapra lehet építeni.  Fogadjátok szeretettel és áldott, békés, nyugodt Húsvétot kívánunk minden kedves hallgatónknak.  Üljétek körbe az ünnepi asztalt és közben szóljon a rádió.

Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN - AUSZTRÁLIA, SYDNEY 

**********************

 17. ÉLETKÉP 

CSOMOR HENRIETT: Márciusi havazás

   A márciusi hóesés jól jött volna múlt év decemberében, ünnep idején. De a természetnek nem lehet parancsolni. Ha az időnek éppen márciusban van kedve havazni, akkor nincs mit tenni. Úgyse tehetünk ellene semmit, sajnos kárt is okoz a fákban. A  rügy, s a korán termő fák virágjai elfagynak. Pár napja arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd nő cseresznye, vagy meggy fája, szépen virágba borult már.

   Erre Benedek jól bekeményített, s zsákjában nem a meleget, hanem meghozta a telet. Mondhatnám, hogy egy kicsit feldobta a hangulatomat a gyönyörű látvány.

Hetek óta be vagyunk zárva a lakásba, a koronavírus miatt. Kezdem elveszíteni az időérzékemet, a napok teljesen összefolynak, s szenvedek is rendesen. De hát ki nem, ebben az embert próbáló, feszítő időszakban? Most mégis biztonságosabb bent lenni, és egymás egészségére vigyázni.

   Három napja megállás nélkül havazik, s gyönyörű látványt nyújt. Ahogy a hópaplan betakarja a fekete földet, s a házak tetején vastag hópárnák ülnek, s ahogy állandóan esik, olyan, mintha ég és föld között csodaszép hófüggöny alakult volna ki.

Gyakorlatilag én még városban nem láttam nagy havat, de örömömet lelem benne. Gyakran kimegyek kis udvarunkba élvezni a tél adta örömöket, amely leheletnyi ideig tarthat még.

Őszintén sajnálom a kisgyerekeket, akik még nem láttak havat életükben, s talán a vírustól való félelem miatt, még most sem ismerhették meg a hófehér csodát.

2020. március 25.

**********************

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 

Indul az allergiaszezon...

   Az allergiában szenvedők tudják, hogy a mogyoró, a nyír, a kőris, az éger és a tölgy virágzásával hivatalosan is kezdetét veszi az idei pollenszezon. Gyuri bácsi gyógynövényteáival azonban ez azt időszakot is könnyebben átvészelhetik azok, akik erre érzékenyek.

Mi is az az allergia?

Soponyai Mihály

Allergiáról akkor beszélünk, ha az immunrendszer túl nagy érzékenységgel, indokolatlan válasszal reagál a környezetében lévő idegen anyagokra, például pollenekre. Általában örökölhető az allergiára való hajlam, és gyakran a légzőszerveket támadja meg (szénanátha, asztma). Számos fajtáját ismerjük, ezek közül a leggyakrabban a pollenallergia és az ételallergia fordul elő. Sajnos mindkét allergia kialakulásában nagy szerepet játszik életmódunk, így kellő odafigyeléssel meg is tudnánk előzni a betegség megjelenését szervezetünkben.

Ép testben, ép lélek...

Ahhoz, hogy immunrendszerünket megfelelően támogassuk, és ezzel könnyebben át tudjuk vészelni az allergiaszezont, fontos, hogy már hónapokkal előre tudjunk gondolkodni, azaz előzzük meg a bajt.

Első lépésként célszerű egy tisztitókúrát tartani. Ahogy a természetben a növényeknek, úgy az embereknek is szükségük van az „újjászületésre”. Akár spirituálisan, akár racionálisan gondolunk erre az időszakra, a tavasz ideális lehet a tisztítókúrák megkezdésére, hogy a télen lerakódott salakanyagoktól megszabadítsuk testünket. A méregtelenítő Csalánleveles teakeverék ideális választás a máj és a vese tökéletes működésének megőrzésére.

Második lépés, immunrendszerünk támogatása. A kellemes, kissé savanykás ízű csipkebogyó magas C-vitamin tartalmával erősíti szervezetünket, az orbáncfű pedig kedély- és emésztésjavító.

Harmadik lépésként vegyük fel a harcot az allergia ellen! A leghatékonyabb allergiaellenes gyógynövények a lándzsás útifű, a mezei kakukkfű, a fürtös menta. Ezen gyógynövények együttes ereje található meg Gyuri bácsi Lándzsás útifüves teakeverékében (Allergia tea), melyet kifejezetten ajánlunk a pollenallergiában szenvedőknek. Érdemes egész évben fogyasztani a teát, hogy szervezetünket felkészülten érje a következő tavaszi allergiaszezon.

Allergia – asztma ellen: Csalánleveles teakeverék és csipkebogyó, fürtös menta

Immunerősítés: lándzsás útifű, lándzsás útifüves teakeverék

Méregtelenítés: mezei kakukkfű, orbánc

Üdvözlettel: Soponyai Mihály 

**********************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

... hűha!

Tényleg csak egy pillanat, na de az odáig vezető út... az kínosan hosszú (is lehet), még a koraszülötteknek is, a másik véglet... a száz-egynéhány éves öregek, khm Isten segéljen bennünket!

Anna.  :)

á

 Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2020. 03. 19.:

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: CSAK EGY PILLANAT AZ EGÉSZ

Megszületni, és meghalni,

csak egy pillanat az egész,
életünk egysége
csupán szemhunyásnyi,
akár egy pillanatnyi
mozdulat a képen,
amit csinált a gép,
fogadd el mindenképp,
nem is olyan nehéz.
Aztán majd rád zúdul
az egész hóbelevanc,
ne legyél olyan nagy merész.
Gyakorta változik a világ,
születés, lét, és elmúlás,
egyik sem nekünk fájt.
A hallgatag lélek,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.
Mindig abba kötünk bele,
ki a legkevésbé ellenálló,
már csak ilyen ez a világ, óh!
Azért, hogy egyenlő
lehessek veletek,
megmondom őszintén,
csak dicsekedhetek.
Hogy stimmeljen a végösszegetek,
egyet értek veletek,
ha nehezen is megy.
A tartós barátság titka,
a pontos egyenleg.
Nem kell félnetek,
nincsen semmi vész,
minden olyan csenevész,
s ha kinyúl értünk egy kar,
körme a szívünkbe mar.
Hóhér bárdja a nyakunkon,
csak egy pillanat az egész,
révész pénzért ügyes légy,
aranyakért átsegély,
hamar a túlsó partra,
aztán csend, és kész.
Jöhet a végtelen,
örökkévaló lét.
Nehezen fogja fel eszem,
ez még nem történt meg velem.
Tudom, a halál nem fáj,
mintha csak mélyen aludnál,
nem ilyen az elmúlás,
lelkemért csendes a mise,
én csak megpihenni
jöttem el ide,
s hogy bűneimet,

az ördög elvigye.
Vérzivataros napok idején.

2020.  március 20.

 ..............................................

REAGÁLÁSOK A  VERSRE A  YOUTUBE-ról

Katalin Szabó: Gyönyörűen fogalmazott, versbe szőtt szomorú valóság, Gratulálok, Minden Maximális Elismerésem Kedves Vendi, szeretettel köszönöm.

á

Kéri Ágnes: Gyönyörű nagyon gratulálok

á

Ilon Gróf :csodás a vers.

á

Irma Gulyás: Nagyon szép vers

á

Anderkóné Szilágyi Ildikó: Ámen ?? Dicsőség Istennek Jézus Krisztus nevében Ámen

á

Tibold Katalin: Lehet rajta elmélkedni.

................................................

Kedves Vendel!

Ebben a vírusos időszakban önkéntes karanténban töltöm időm egy jelentős részét, s így végre van időm olvasgatni. Véletlenül akadtam az Ízes történetekbe, s  ezúton szeretném megköszönni a kellemes perceket, amit a két kötet olvasása okozott. Méghozzá többszörösen. Az olvasás élménye mellett szinte éreztem a dunai levegő illatát, a kora nyári reggel borzongását, amikor a faddi halászokról írt. Magam előtt láttam a hosszú csónakot, s a hullámot, amit az állóvízben lubickolóknak okozott. Másfelől a kocsonya leírás azonnal tettre sarkalt,, s bár Anyám elmondta egyszer a kocsonyafőzés titkait, de azt valahogy nem jegyeztem meg. Rendszeresen főztem kocsonyát, de mindig hiányolta a gyerekkoromban megszokott ízeket. Mint egészségesnek gondolt elme, azonnal fel is mentettem magam a kudarc alól, mondván, hogy más a hús, más a paprika, más a só (a víz az ugyanolyan kemény). Most viszont tökéletes eredményt kaptam, s földöntúli boldogsággal falatoztam, nem törődve a kalóriákkal.

Köszönöm.

  Gábor vagyok, s bár Szekszárdon születtem 1959-ben, s a szüleim faddi származásúak voltak, soha nem laktam Faddon, mert Apám 1949-ben elhagyta a falut, s pilóta lett. Viszont ha lehetett, minden szabad időnket ott töltöttük a nagyszülőknél. Anyai nagyszüleim (Nyirati István és Koleszár Erzsébet) a Széchényi utcában laktak, közel  a Dunához, apai nagymama pedig a Somos utca -ban.

A Dózsa György utcában vettem 25 éve egy házat, könyvét is ott olvastam.

Ismételten köszönöm!

Jó egészséget és írói sikereket kívánok,

Gábor

...........................................

Kedves VENDI!

Hát? Ez tényleg elég Bolondosra sikerült, hogy hogy tudsz ennyi mindent összerakni egy szuszra, majd egyszer csak rájövök! Mindenesetre gratula hozzá.

Üdv: Gerti

2020. ápr. 1. dátummal, 9:41 időpontban Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta: ÁPRILISI BOLOND VERS

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉLJEN ÁPRILIS ELSEJE

Gondolj a világra,

Ami  nem így sárga,
Hanem így sárga.
Nem keresztbe,
Hanem hosszába.
Aki nem tud úszni,
Az ne másszon fára,
Mert elüti az autó.
Fodrozó víztükör
Végre valahára.
Amikor már
Minden odvas,Kis kalapom zerge tollas.
Vagy máshogy mondom,
Zerge tollas kis kalapom.
Sárga répa,
Zöld ribizli
Elfelejtett
Biciklizni
Hideg télben,
Forró nyárban
Ki a hóból,
Bele a zöld kukoricásba.
Kovászozott
Zöld uborka,
Kígyó toll, és
Béka háj,
Varjú szárny és
Sündisznó máj.
Söprű nyélen
Csúf boszorkány.
Lángot hányó
Tüzes sárkány,
Kecses ívű
Szép szivárvány.
Csípős szagú
Reszelt torma,
Gondolj vissza
E sorokra
Harapd a kalácsot
Fecskefarokra.
Mindenki oly
Lüke forma.
Talán még én is.
  
2020.  április 1.

A VERS HANGOS LINKJE A YOUTOBRÓL: 

https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&t=8s

..........................................

 SAJÁT  NEVEMEN MEGTALÁLJÁK A  JUTUBON 

https://www.youtube.com/watch?v=rzcr6CKPn1U

 2020. április 01. A bolondok napján.

......................................

 Drága Vendel!

Te, egy egyéniség vagy! Hogy mosolyt is csaltál az arcomra, azt külön köszönöm!! Sokszor felejtem el én is, hogy a mosoly (amellett, hogy fiatalít!), út a másik felé.

Tornáztasd a szellemed, használd szép nyelvünk kincseit még sokáig!

A közelgő ünnepekre is szép napokat kívánok!

Szeretettel: Zsuzsa

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. ápr. 8., Sze, 10:10):

GONDOLATAIM A KÖLTÉSZET NAPJÁRA - ÍRTA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL 

A KÖLTÉSZET VISZÁLYOS IDŐSZAKAIRÓL 

Ablakom kitárva,
Belecsapok lantomnak húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Itt állok az ég alatt
idők viharában,
gondolataimba zárva,
írásaim kizúdítom
költői mustrára.
 
Aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
 írom serényen, hogyha
érzem elhivatottságom,
féltő reményben.
 
Kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben,
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait,
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Sárba tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
 
Azt a hétszázát.
 
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
A többi prózáim virága.
Ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokaságának
alázatos követője, talán.
Nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
Ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre,
ez az írni tudók felelőssége.
Mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját, és szemét,
hívja fel a figyelmét.
egy gatyám, Egy ingem,
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
kik soha nem olvastak még el könyvet,
meg kell tudniuk a valót.
A költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
Hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután,
de vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsó könyv,
s néhány, örök érvényűnek vélt
őszinte gondolat csupán.
A dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak,
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
 
A hét vezér,
a hét törpe,
a hét mesterlövész,
a hét szamuráj,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hétfejű sárkány,
hetet egy csapásra,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
Ha megkérdik tudod e
hány szentség van?
Gondolkodj el ezen,
a hétszentségit neki,
most nem jut éppen eszembe.
Ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
Elégedjél meg
csupán csak a jóval.
A mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
 
azanyja..
 
Néha, ha lanyhul a hitem,
elvesznek öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve,
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi is marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egy pár örök érvényűnek
Vélt gondolata.
Vigyetek magatokkal
néhány Vendi könyvet,
gondolom a javából,
vegyétek le a polcról,
mindenképpen ingyen,
ne legyenek egy helyen.
Aztán megkínállak benneteket,
üljetek le olvasni velem,
a diófáim alá.
 
Írom soraimat egy papírlapra,
igazságoknak halmaza.
Az idő barázdákat szántott homlokomra.
Mindenre odafigyelni,
dicsérni és perlekedni,
ez a költő dolga.
Soha ne múljon  el
a Múzsák csókja
dicsően szóljon
előre mutatva,
a magas Literatúra.

2020.  április 11. A költészet napjára ajánlva.

.............................................

ÁPRILIS  09.

Vendikém!

Tartalmas versedet többször is elolvastam. A költészet fennkölt magaslatáról elkiáltott örömeid és fájdalmaid egyé válnak a szövegben megformált művészi mondanivalóban. Gratulálok neked és szeretettel ölellek: Kitti 

................................................

Köszönöm a verset. Feldobja az ember unalmas, de azért annyira nem is veszélytelen napját. Eltereli a terhes gondolatokat, és segít egy picit vidámabbá tenni az eltelt perceket. Kell a kikapcsolódás ezekben az aggodalmakkal teli időkben, mikor annyira kell vigyáznunk saját magunkra és egészségünkre. Vigyázz magadra te is, Vendi.

ERIKA

..................................................... 

LEVÉL A  KÖLTÉSZET NAPJÁN  ÁPRILIS  11.

SZIA!

Köszöntelek e jeles napon! 

Éljen április 11. a költészet napja, éljen Vendel a költő!

Köszönöm amit eddig tettél, alkottál! Bízom benne, hogy lesz folytatás!

Virtuális baráti öleléssel

Paplan

............................................

Kedves Vendi!

Bár sok ismerősöm/barátom van, még senki nem ajándékozott meg verssel/videóval nevem napján!

Köszönöm, nagyon meghatódtam, igazán jól esett megnyilvánulásod!

Igen a virág az szép gesztus az ünnepeltnek, na , de a szekszárdi vörös, vagy inkább szőke, vagy barna ...is jól hangzik...!

Pár éve már volt alkalmam megkóstolni a ROSSEB sarok borait, csak jót mondhatók róla. 

Azóta is vágyom rá...!

Meg aztán a hátracsúszott hajam előtt a homlokomon a Múzsa is megsajnálhatna már egyszer úgy Isten igazából...

Baráti üdvözlettel: József Tibor

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. ápr. 14., K, 14:32):

NEVED ÜNNEPNAPJÁN -  MA VAN A  NÉVNAPOD 

VIRÁGOT  AZ ÜNNEPELTNEK,  MEG EGY POHÁRKA   SZEKSZÁRDI KADARKÁT... 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KEDVES...TIBOR 

Minden évben ügyelek,
figyelem a  naptárt,
nehogy elmulasszam
neved ünnepnapját.
Felhúzom a vekkert
Minden reggel hatra,
Mondja a rádió,
Ma van neved napja,
de magam eszétől sem feledném.
Szíveket melengető
Ez a tény,
De e köszöntő még jobban
Bearanyozza e napot.
Eszembe jutottál,
Ragyog bennem arcod,
Szívemből köszöntelek,
Köszöntlek mert ma van
A névnapod.
S megkoszorúzom gondolatimmal
Dicsően szép  homlokod.
Legyen szép napod

SOK BOLDOGSÁGOT..Szeretettel:  Vendi.. A  ROSSEB SAROKBÓL

2020 évében.

 NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS    2017.

ARANY BOT  KÜLÖNDÍJAS    2018.

MILYEN SZÉP A  VILÁG: 

https://www.youtube.com/watch?v=2opjXCUxVp8

 ................................................

A  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA : 1004. szám

1. Lectori Salutemnél Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, szürke      trikóban van. szemén szemüveg.

    HÚSVÉTI ÜZENET: SZERETETTEL KÖSZÖNTÖM A  KEDVES LÁTÁSSÉRÜLT                TESTVÉREKET HÚSVÉT ALKALMÁBÓL

    NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA  A  VAK MISSIÓ LELKIPÁSZTORA

    Alexandra hosszú fekete göndör hajú mosolygós fekete szemű.

 á

2. ELBESZÉLÉS - KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Nevető gyermekek

    Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid        hajú mosolygós, fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy          szürke kalap van, a kezében.

 á

3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL   - A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA

   Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van         rajta.

   Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.

   Reményi Tamás sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.

   Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van. Jobb kezével könyököl térdén kézfeje           álla  alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

á 

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

   ÁRVAY MÁRIA : A DICSÉRET SZÉP SZÓ,  HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

   Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

 á

5. FANTÁZIA REGÉNY

    Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

    2018  - 5. fejezet  - 5. rész - Az első vizsgák

    SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges                  farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

á

6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,  ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL

    Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék              hosszú ujjú blúzt visel.

    I.P.Steve. ősz hajú, barna  szemű szemüveges. Fekete ingben van,  a kép bal alsó        sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE

 á

7. MEGJELENT…

    MEGJELENT CSOMOR HENRIETT: 14. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS        KÖNYVTÁRBAN.

    Csomor Henriett ül a nappaliban komoly arckifejezéssel, fekete szemű, fekete haja      vállig ér. fehér virágos blúzban van. 

á 

8. HAZAI TÁJAKRÓL

    NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEIBŐL GONDOLATAIM A KÖLTÉSZET NAPJÁRA

    VENDI egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát        támassza. szürke  póló van rajta.

 á

9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

     KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

     7. fejezet. Az utazás folytatódik 2. rész)

     Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek,           egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

á

10. BEMUTATJUK…KORDÉLY MÁRIA  ÍRÁSAIT  - VERS ÉS NOVELLA

     KORDÉLY MÁRIA Rövid ősz haja van, mosolygós, fehér blúzban s kék kis                     kabátban van. 

á 

11. SZOMORÚ TÖRTÉNET

      KOVÁCS JOSEF KOPEK: MISIKE ÉS A  KÉZIGRÁNÁT

      KOVÁCS JOSEF  KOPEK: mosolygós arcú, fekete zakóban fehér ingben                        nyakkendőben van.

á 

12.HÚSVÉTI VERSEK

     Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy               fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és                           farmerkabátban van.

     Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, szürke trikóban van.               szemén szemüveg.

     Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós, kék blúz és fekete blézer van           rajta.

     Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a 

     feje  alatt.

 á

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

      REMÉNYI TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.

á

18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

      A  BAZSALIKOM

     SOPONYAI MIHÁLY  ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .

................................................

REAGÁLÁSOK A  VERSRE, A  HOLNAP MAGAZINBÓL:

Gratulálok Vendi!  

Megtekintés

----------------------
 Vaszily - 2020.04.22. 08:56:12Ehhez szólt hozzá: ILYEN SZÉP A VILÁG

Nagyon szép, és igaz, gratulálok!  

Megtekintés

----------------------
  BoldogCsisz - 2020.04.21. 10:06:59Ehhez szólt hozzá: ILYEN SZÉP A VILÁG

"értékeinket nem szabad elhagyni"

Gratulálok a szép vershez!

Szeretettel: Marika 

Megtekintés

----------------------
 Afrodita - 2020.04.21. 09:28:59Ehhez szólt hozzá: ILYEN SZÉP A VILÁG
Gyönyörű vers!!! Gratulálok! Csodálatosan bele integrálta mindazt, amit ez a beteg világ már nem lát meg, és nem értékel. Nagy öröm olvasni, megérinti az ember lelkét... köszönöm! 

--------------------

 ...ilyen szép, Vendi… ilyennek kell látnunk, akkor is, amikor pocsolyaundor… üdv, bandó

From: Nagy Vendel [mailto:nagy.vendi54@gmail.com] 

Sent: Wednesday, April 22, 2020 11:22 AM
To: Nagy Bandó András

Subject: A FÖLD NAPJA

 A  FÖLD NAPJA

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ILYEN SZÉP A VILÁG

Eltűnődünk, ha beteg a világ,
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
de múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
embernek maradni.

Ismeritek a
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását?
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát?
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát.
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát.
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát.
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát.
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűsvízű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat.
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét,
Pásztortüzeknek
Keserű füstjét.
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moralyát
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését.
Itt élő népeknek
Félő könyörgését.
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit sem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Háztető sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
S idegenben
Torokszorítóan
Szűk lesz számotokra
A Világ.

Most beteg ez a  Föld,
meg kell gyógyítanunk immár,
nem vigyáztunk rá igazán,
miket míveltetek vele?
Kérdezi unokánk,
s emberek tömege
szemlesütve áll,
milyen szép is lehetne
ez a  csodálatos világ.

Szekszárd, 2020. április 22.

......................................................

Kedves Vendikém !

Ebben a nagy bezártságban most Veled ,illetve a verseiddel foglalkozunk a barátnőimmel ,az a játék lényege, hogy verset kell találni tőled eseményekre illetve hangulatra.

Jó játék ! Gyönyörű a tavasz Óbudán sajnos csak az ablakból nézve.

Sokat gondolok rád : Ágnes Óbudáról

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK:  VENDI

**********************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

….....................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése

MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

Kérje a  szerkesztőtől.

A  MAGAZIN INGYENES!

….....................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

………..........................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

……...............................……

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

….......................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

á

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

á

………........................……

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)

……............................…….

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

..................................

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

...............................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

………

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

......................................

Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!

A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

.....................................

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK

AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

…...........................

MEGSZOLALOK MAGAZIN  1005

……..................…..

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ