MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2013. 12. hó – harmadik évfolyam, huszonharmadik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes négyheti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  1-tól 6. számig

3.Évfolyam: 2013. 1-től 23. számig

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Az év utolsó hónapjában köszöntök minden hűséges, és kitartó olvasónkat.

Nagy Vendel

Megköszönöm, hogy egész évben figyelemmel kísérték törekvéseinket, és megelégedéssel forgatták virtuális oldalainkat.
Szinte naponta egyenként, de van mikor csoportosan is csatlakoznak olvasók a magazin  olvasótáborához, és akikből előbb utóbb szerzőtársaink is kikerülnek.
Ezt a lelkesedést szeretnénk jövőre is tapasztalni, és talán némi megelégedéssel zárhatjuk le ezt az évet, ámbár még sok mindent nem értünk el, és vannak még kitűzött célok a jövőre nézve.  Januártól egy új, folytatásos, történelmi regény közlését kezdjük el, és több új szerzőtársunkat mutatjuk be folyamatosan.  Szaporodik majd a magazin elérhetőségének száma az internet különféle oldalain.

  Talán a legismertebb szent ember a gyerekek körében  Szent Miklós püspök, vagyis  a Mikulás.
Biztosan sokan vannak akik ismerik, de egyre szaporodik azoknak a száma, akik nem ismerik az eredeti Miklós püspöki történetet. Már csak azért is, mert egy időben Mikulásról  Télapóra változott ideológiai okokból, de mára ismét visszatért, de a változás nem múlott el maradéktalanul.
Ma hallottam hogy némely emberek megidealizálták hogy a fehér Mikulás fekete krampusszal jár, és ez rasszizmus, és a fekete rabszolgatartásra utal, és maradéktalanul meg kéne szüntetni ezt a rabszolgatartás mai formáját.
 Kissé előrevetíti a dolgot, de a fenyőfát sem illik karácsonyfának hívni, hanem egy mese szerint közösségi fa legyen a neve.
ebből is látszik hogy néhány ember nagyon ráér gondolkodni a hülyeségein.

  Egyszer én is elkövettem egy véletlen, nyelvbotlásszerű, de végül, ha már kigondoltam ki is mondom bakit.
Mit hozott a Mikulás?  lett volna az alapkérdés, de ünnepek felcserélésével, és némi képzavarral élve azt kérdeztem    na és mit tojott a Mikulás?
Némi lebarmolásom után mondták, ne gusztustalankodjak a gyerekkel...
Elnézést kérve, csak annyit kérdeztem, mennyivel gusztusosabb ha a nyuszi tojja a piros tojást, és a kisautót, és ... Isten bocsássa meg... a kerekes székes Barbyt...
Mindenkitől elnézést kérek, és egyebet nem mondhatok..
A szerkesztő..

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM. ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK..
2.  ŐSBEMUTATÓ
    A szeretet ereje Gerencsér hajnalka első novellája
    Második, harmadik rész
3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
    Nagy Vendel,  Mátyás Rita,  Bíró Melinda,  Jenei András versei
4.  MAJOS
    Heim Károly novellája
5.  A FEHÉR BOT NAPJA UTÁN
    Menyhárt András elmélkedése
6.  Versről versre
    Sztakó Krisztina, Adamecz László,  Nagy Vendel,  Fellner István versei
7.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
    Árvay Mária lovas sorozata.  14. rész. NOÉMI

8.  BEMUTATJUK...
    Ács Nagy Éva verseit
9.  ÍZES TÖRTÉNETEK
    Irodalmi szakácskönyv, 5. rész. Nagy Vendel írásai

10. VÉLEMÉNYEM SZERINT..
      Olvasóink írják
11. CSUPÁN EGY VERS

      Kanczler Anna írása

12. CSAK A DAL..
     Nagy Vendel dalai
13. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

 ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

2. ŐSBEMUTATÓ

Gerencsér Hajnalka első novellája: A SZERETET EREJE

Második, harmadik rész

Gerencsér Hajnalka

     Egy szomorú kora őszi délután levelet kaptak a tanyáról. Megírták, hogy Marie átlépte az örök csend küszöbét. Nagypapa is ágynak esett, nem bírta a szíve feldolgozni a veszteséget. Kate szeretett nagyiját eltemették. Egy éve nem jártak otthon, ezért kicsit nehezteltek a lányra. Nem is sejtették, hogy az ő kicsi lányuk egyre gyakrabban jár otthon gondolataiban.

Kate szeméből a levél hatására záporoztak a könnyek. A nagyi halála elviselhetetlen fájdalmat jelentett. Thomas pár percre felszaladt a telefonjáért és megijesztette Kate látványa. Próbálta vigasztalni, de Kate vigasztalhatatlan volt. Amíg élt a nagyija-addig is hiányzott, de tudta, hogy bár nincs vele, de a Nagyi szeretetben és biztonságban él, most viszont minden megváltozott. A Nagyival soha többé nem tud beszélgetni, soha nem lesznek közös élményeik. Nem ehet a finom főztjéből sem, nem hallja, ahogy dúdol tyúkocskáinak, vagy hívogatja őket egy jó lakomára.

   Thomas csóválta a fejét. Még soha nem látta Katet ilyen állapotban. Elolvasta az asztalon heverő levelet, de ő nem ugyanazt olvasta ki a sorokból. Szerinte semmi megbocsájthatatlan nem történt. A Nagyi meghalt, mert idős volt és ez az élet rendje. Ők pedig élik az életüket. Mindenük megvan, nincs ok panaszra.

Pár vigasztaló szó után visszasietett a boltba, amely szokásosan most is tele volt emberekkel. Kate ébren, de az ágyban töltötte az éjszakát. Reggelre belázasodott. Rázta a hideg, enni-inni nem tudott. S a lelke...szörnyen fájt.

       Gondolatai ismét otthon jártak. A tanyán, ahol bár nem volt ez a gazdagság, csak a kis gazdaság, ahol soha nem jutott nyaralásra, viszont mindig volt idejük egymásra és mindig erőt tudtak meríteni egymás szeretetéből. Thomast nem tanították meg arra, hogyan tud gondoskodni beteg asszonyáról. Furcsa volt számára, hogy fel sem kel a máskor mindig tevékeny, mosolygó Kate. Így telt el egy hét.  Thomas nem bírt éjjel-nappal egyedül helytállni a boltban. Átmenetileg bezárta, a romlandó élelmiszereket szétosztotta azok között, akik eddig csak zsemlét venni tértek be hozzájuk.

         Katet orvoshoz vitte. A doktor nem ismerte őket, hiszen még sose jártak nála. Vérvételre, vizsgálatokra küldte. Pár nap múlva megállapította, hogy  a lánynak daganata van. Mivel nagyon legyengült állapotban volt, pár hét erősödés után javasolta a kemoterápiát. Azt mondta, ha egy éven belül nem nő a daganat, akkor szükségtelen a műtét.

Kate nyomta az ágyat. Beszélni se volt kedve. Hiába hozta Thomas a finomabbnál finomabb ételeket, gyümölcsöket, hozzájuk sem nyúlt. Sokat fogyott. Thomas megelégelte a dolgot, felöltöztette Katet, akin láthatóan lógott a ruha. Szó nélkül beültette az autóba és a tanya felé vette az irányt. Kate azt gondolta a bolondok házába viszi, hogy megszabaduljon tőle. Kedvtelenül aludt az autóban. Álmában a szép zöld gyepen kergette a pillangókat. Nem sejtette, hogy hamarosan valósággá válik az álma...Homloka egyre forróbb lett. Thomas egyre jobban elkeseredett. Ilyen beteg sose volt. Míg kicsi volt, anyja dajkálta, de a gyógyszer később is pár nap alatt meggyógyította. Most is a fülében csengtek az orvos szavai, amelyből csak foszlányok jutottak el a tudatáig. Daganat...kemo...legyengült állapot...1 év múlva kontroll.

       Az autó gyorsan haladt. Ahogy közeledtek a tanyához, úgy ritkultak az autók. Sok helyen a házak előtt fapadok voltak. Nők, férfiak ültek, s beszélgettek rajta. Ez jó benyomást gyakorolt Thomasra. Pár perc múlva megérkezett a tanyára az autó. Thomas megsimogatta Kate arcát, mire ő felnyitotta szemeit. Azt hitte lázálom, hiszen végre otthon volt. Összeszedte erejét, Thomasra támaszkodva bebotorkált az udvarra. Kate első pillantása a gyepre esett, ahol oly sok szép, lelket melengető időt töltött gyermekkorában. A fű magasra nőtt. Meleg őszi délután volt. Kate ereje elfogyott, leült a fűre. Hiába járt erre felnőttként is sokszor, most csak a gyermekkora járt az eszében. Mennyire szeretett itt élni! Milyen szegények voltak és milyen nyugalom vette körül. Gondolatai a magas láz miatt keveredtek az emlékképeivel. Így nem furcsállotta, hogy rajtuk kívül senki sincs kint.

    Thomas nagyon aggódott Katért. Soha nem látott senkit ilyen rossz állapotban. Kate képtelen volt kommunikálni. Gyenge volt és minden álomszerűnek tűnt. Hagyta hát, hogy folytatódjék az álom. Nem akart felkelni, mert attól félt, elillan. Thomas felállt, lassú léptekkel megindult a ház felé. Komor gondolatok kavarogtak a fejében. Milyen furcsa- tűnődött - egy hete nem dolgozom. Eddig minden percünket a bolti ténykedés töltötte ki, most meg napok óta először jutott eszembe. Az üzleti életet a betegség témaköre váltotta fel. Vajon hogyan tovább? Thomast ahhoz szoktatta az élet, hogy mindent egyedül kell megoldania, de most nagyon tanácstalan volt. Rádöbbent, hogy évek óta alig beszéltek egymással. Lehet, hogy Kate nem is volt boldog mellette?

     Thomas sokat nélkülözött régebben. Őt boldoggá tette az, hogy saját erejükből szép házuk, autóik vannak. Senkitől nem kellett pénzt kérni:élelemre, ruhára is bőven telt. Úgy érezte Katenek is így a legjobb,de most elbizonytalanodott. Hosszan nézte Katet, aki oly boldog arccal ült a fűben, mintha királyi trónusán ült volna. Se félelem,se fájdalom,se szomorúság nem tükröződött a szemeiben, mint otthon. A SZEM SOSE HAZUDIK, MERT A LÉLEKBEN LEJÁTSZÓDÓ DOLGOK TÜKRÖZŐDNEK BENNE.A SZEM A LÉLEK TÜKRE.

Thomas lelkét megedzette a sok veszteség. De olykor még a legerősebb férfiak szemét is elhomályosítják a könnyek. Gondolataiba merülve ért az ajtóhoz. Letörölte könnyeit és ismét elbizonytalanodott. Bekopogjon, mint egy idegen? Benyisson? Nem, azt nem lehet. Ő nem tartozik ide. Régen jártak itt. Akkor mindenki a kertben várta őket. A Nagyi is...

Ó, szegény Nagyi! A lavina az ő halálával kezdődött. Eszébe jutottak Katehez intézett szavai a búcsúzáskor. Az utolsó találkozásukkor - igen,már pontosan vissza tudta ezt idézni Thomas - Nagyi egy óriási fonott karosszékben ült és úgy várta őket.

VÁRNI. MILY GAZDAG JELENTÉSTARTALMAT JELENT E SZÓ.IZGATOTTAN VÁRUNK VALAKIT,AKI TUDATJA VELÜNK ÉRKEZÉSÉT.HIÁBA VÁRUNK VALAKIT,AKIT SZERETÜNK,ÉS NAGYON HIÁNYZIK,DE NEM TUD RÁNK IDŐT SZAKÍTANI.VÁRHATUNK EGY ESEMÉNYRE,AMELY TALÁN BEKÖVETKEZIK.VÁRHATUNK VALAMIT,AMINEK A KEZDETE NEM TŐLÜNK FÜGG.VÁRUNK A BUSZRA,A VONATRA,AZ ÜZLETBEN,A PATIKÁBAN,A POSTÁN ÉS SOROLHATNÁM.ÉLETÜNK NAGY RÉSZÉT TÖLTJÜK VÁRAKOZÁSSAL.ÉS...HIÁBA VÁRNI AZT, AKI MÁR CSAK AZ EMLÉKEINKBEN ÉL, AZT HISZEM EZ A LEGFÁJDALMASABB VÁRAKOZÁS.

      Thomas most kezdte átérezni Kate fájdalmát. Nagyi soha többet nem ül a kerti karosszékben, de a szobába se fekszik, és a konyhába se süt-főz. Nagyi már a másik világban sütögeti felejthetetlen ízű lepényeit, tortáit. Ott meséli jóízűen nevetve tündérmeséit, ott eteti tyúkocskáit és ...És ott várja a lelkének kedves embereket. Jaj Istenem! - nyilallt a fájdalom Thomas szívébe. Ugye Kate nem hozzá igyekszik? Ugye nem azon az úton indult el betegségével? Eddig erre nem is gondolt. A daganat,a kemo olyan szavak,amelyek mindenki számára félelmet keltenek, a jövőtől való bizonytalanság érzését. Hiába a pénz. Ez önmagában kevés. Mi lesz, ha Kate legyengült szervezete nem lesz képes felvenni a versenyt a betegséggel? Hogyan tér vissza az életkedve? És...mi lesz, ha a halálba menekül? Thomas szemét megint elborították a könnyek. Visszanézett. Látta, hogy Kate ugyanott ül és gyönyörködik a felidézett gyermekkori világában. Lehet, hogy ő a Nagyi jelenlétét is érzi, és a lelkek kommunikálnak egymással? Olyan törékenynek tűnik. Pár hete...amikor éjjel-nappal dolgoztak a boltban,ki gondolta volna,hogy ez lesz? Thomast az ajtó váratlan nyílása zökkentette ki szomorú gondolataiból.

- Fiam! Édes fiam! Miért nem írtátok, hogy jöttök? Kerülj beljebb! És Kate? Hol van Kate? - kérdezte Katrin. Thomast megnémította az elkeseredés. Némán megölelte Katrint és a fűre mutatott, ahol gondolataiba merülve Kate ugyanabban a helyzetben ült, ahogy Thomas ott hagyta. De ekkor már John is az ajtóban állt. Napsütötte barna karját vőjének nyújtva - kezet fogtak.

- Hogy vagytok fiam és hol van Kate? Katrin már semmit nem kérdezett, őt is megnémította a látvány. Kate lefogyva és egyáltalán nem törődve velük ült a fűben. John hol Katrinre, hol Katere, hol Thomasra nézett. Rajta is úrrá lett a félelem. A szemükből is kiolvasta, hogy baj van,valami nagy baj. A szavak ide feleslegesek, s a helyzet megoldására sem adnak segítséget.

Katrin felocsúdva a rémület okozta kábulatból, némán megölelte Thomast, akinek az ölelés hatására záporozni kezdtek a könnyei. Katen kívül és Édesanyján kívül őt soha senki nem ölelte meg. Most döbbent rá, hogy milyen értékes a szeretet, mekkora szüksége van rá, és mennyivel többet ér, mint a pénz, amiért idáig éjjel-nappal dolgoztak. Katrin megszorította John munkától érdes kezét. Az apa szemét is elöntötték a könnyek, imádott lányuk láttán. A félelem és a látvány mindannyiukat megbénította. Egymást átkarolva zokogtak. A SÍRÁS FELOLDJA A BELSŐ FESZÜLTSÉGET,MEGKÖNNYEBBÜLÜNK ÁLTALA.A SZERETET ABBAN IS SEGÍT,HOGY SZAVAK NÉLKÜL IS DE A MEGÉRTSÜK EGYMÁST,DE LEGJOBB GYÓGYÍTÓERŐ IS MAGA A SZERETET.

   Hosszú percekig álltak így sírva és egymást egyre erősebben ölelve. Az addig szikrázó napsütést felhők zavarták meg. Komor, ijesztő fények jelentek meg az égbolton. Az ég is elkomorult, mintha sírásra készülne...Katrin törte meg a csendet. Vihar készülődik, nem ritka ez errefelé. Be kell vinnünk Katet a házba. Lassú léptekkel, hogy a lányt meg ne ijesszék, a fűhöz sétáltak. Kate homloka nagyon forró volt. Örült, hogy álmában látja a szüleit, a házat és...végre otthon van. Már csak a Nagypapa és...a Nagyi hiányoztak. Kate nem fogta fel, hogy nem álmodik. Örömet szerezne, ha megszólalna,ha kérne...Kate csendben volt ,nehogy felébredjen az álomból. A szavak továbbra is értelmetlennek tűntek. Katrin simogatta egyetlen gyermeke arcát és érezte, hogy szinte éget a láztól. A simogatástól Kate szervezete boldogsághormont termelt. Thomas és John óvatosan felállították. Kate lábai ólomsúlyúvá váltak és erőtlenségük miatt nem engedelmeskedtek. A két férfi karjába vette Katet. Katrin gyorsan előrement. Kate egykori szobájában bevetette az ágyat, kiszellőztetett és a ruhásszekrény rejtekéből egy szép hálóinget vett elő, melyet apró pillangók díszítettek. Lemosdatta és felöltöztette lányát. Kate engedelmesen hagyta, hogy lefektessék. Kihívták Kate egykori gyermekorvosát, aki nagyon jól ismerte a lányt. Az orvos örült a viszontlátásnak, megsimogatta Kate arcát.

- Láthatóan beteg a lelke- mondta- és ez a test megbetegedéséhez vezetett. A mindig kedves és cserfes lány szótlanul feküdt, nem vett tudomást a körülötte zajló eseményekről. Ébren álmodott. Érezte a felé áramló szeretetet, biztonságot. Thomas is képtelen volt megszólalni. Az orvos megírta a receptet és a család kétségbeesését látva elment a gyógyszerekért.

Katrin kiment a konyhába vacsorát készíteni. Húslevest főzött és szendvicseket készített. A megkent kenyereket letette a konyhaasztalra. Johnt és Thomast hívta vacsorázni. A meleg levest bevitte Kate szobájába. Szemei csukva voltak, de nem aludt. Szempillái elnehezedtek, ezért pihentette így a szemét. Katrin felültette az ágyban és óvatosan,lassan kanalazta szájába a jóízű ,meleg ételt. Kate szorgalmasan nyelte. Közben a doktor úr is meghozta a gyógyszereket. Katrin lánya szájába tette, majd szívószállal citromos teát küldött utána. Eztán lefektette. Néhány perc elteltével Kate békésen aludt.

    S mi zajlott ezalatt a konyhában? John bort töltött Thomasnak, hogy feloldja gátlásait, és kérte, mondja el, hogy mi történt Kate-tel. Thomas csendesen elhárította az alkoholt. Ez mindig nagyszülei alkoholizálására emlékeztette, és képletesen az ő halálukat is ehhez kötötte. Megszorította John kezét, és elmesélte az elmúlt hetek fájdalmas történetét a levéltől a tanyáig. Ettől kicsit megkönnyebbült. Tudta, hogy Johnt is éppoly fájdalmasan érintette. Abban bízott, hogy együtt talán képesek lesznek meggyógyítani Katet.

Katrin megágyazott, majd Jonathan szobájába vezetett az útja. Szótlanul megetette őt is a meleg levessel. Apja törte meg a csendet.

-Érzem, hogy valami baj van. Mondd el lányom! Katrin odabújt Jonathanhoz, aki gyengéden átölelte. Ez kicsit megerősítette Katrint. Elmesélte, hogy itt van Thomas és Kate, akire elsőre rá sem ismert, úgy lefogyott. Jonathan hosszasan hallgatta lányát, majd mindketten zokogásba törtek ki. Majd kicsit megnyugodva jó éjszakát kívántak egymásnak és Katrin kiment a szobából.  Lefeküdtek. 

Aztán teltek a napok. Kate egy éjjel különöset álmodott. Álmában egy ismeretlen nő jelent meg. Átkarolta, majd sétálni hívta a lányt. Kate elsírta neki, hogy mennyire hiányzik a Nagyi és a tanya. A hölgy megölelte, majd így szólt:

- Képzeld a téged szeretettel körülvevő embereket egy nyakláncnak, amit mindig viselsz.1-1 ember 1-1 láncszem. Sajnos most kihullt az egyik láncszem. A többinek szorosabb kapcsolatban kell állnia, egymást erősítve és támogatva. Ez a szeretetnyaklánc jelképezi az összetartozást. Amíg van egy család, egy közösség, addig soha nem maradunk a gondjainkkal magunkra.

Egyik reggel csoda történt. Jonathant unokája ágya mellett találták felöltözve. Mesélt Katenek a Nagyiról, a lovakról, a tanyasi életről, elfelejtkezve a bajáról, hogy pár hete még halni készült. Azt tervezte a nagy út előtt kitől hogyan vesz búcsút. És épp ezt zavarta meg Kate betegsége. Jonathan úgy döntött, ráér még meghalni. Most itt van rá szükség. Itt van az imádott unokája, akit meg kell gyógyítani.

Katrin hosszú idő óta először mosolyodott el. A küszöbről nézte a szívének kedves személyeket  .Épp a reggelit akarta bevinni. Először Kate szobájába ment. Lánya nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdt. Jonathant hallgatva az arcára mosoly költözött. A SZERETET CSODÁT TETT. Eddig hiába kérték, hogy keljen fel, sétáljon ki a kertbe, nézze meg a lovait...és most! Erőt vett magán és meséivel gyógyítja Katet. Ez minden gyógyszernél többet ér! Kiváló hatóanyagai egyenesen a lélekbe hatolnak, és ott minden zeg-zugot átjárnak, feltöltenek szeretettel. Katrin hosszú percekig csendben hallgatta apját, felidézve a sok szép emléket, amiről mesélt. Jonathan olyan érzékletesen beszélt, hogy szinte újraélhették vele mindannyian az egyszer már megtörtént eseményeket. Katrin letette a tálcát egy székre, -ami az ajtónál talán épp ezt a pillanatot várta-. Kilépett a konyhába és mosolygó pillantásával hívta be az éppen reggeliző férfiakat. Amikorra odaértek, újabb csoda várta őket.

       Jonathan és Kate egymást ölelték és Kate már nem volt lázas. Lassan megértette,hogy Thomas nagyon szereti őt,ha haza hozta. Ha lemondott eddigi  elképzeléseiről,a számára fontos dolgokról. És, mint kiderült, már közel egy hónapja itt vannak. Se a fű, se a kert,se  a szülők,se az orvos,se a leves,se a szeretet,se a simogatás,se Jonathan meséje nem álom volt.

Nagyapa ölelése újabb boldogsághormonokat szabadított fel Kate szervezetében. Ahogy kibújt az öleléséből meglátta, hogy a család többi tagja is az ajtóban áll és rájuk mosolyog. Csak a Nagyi hiányzik...Ő egy bárányfelhőn ülve szurkol, hogy Kate felépüljön. Kate-nek sokszor eszébe jutott az összetartozást jelképező álombéli szeretetnyaklánc. Arra gondolt, milyen szerencsés, hogy gyermekkorában is és most is szerető család veszi körül. Az együtt töltött idő alatt megismerték egymást. Az űrben, amit Nagyi távozásával hátrahagyott tovább kell vinniük mindazt, ami számára fontos volt,a tetteit,vágyait átörökíteni az utókornak. Ezáltal azok szívében, akik igazán szerették, örökre élni fog.

     Katet minden reggel Jonathan keltette meséivel. A lány napról napra erősebb lett. Már önállóan evett-ivott. Gondolatai is visszatértek,a jelenben élt megint. Erősödésével együtt azonban az orvos szavai is ott csengtek a fülében. Ha megerősödött, jön a kemoterápia, jövőre kontroll, esetleg műtét. A családi összefogás, a tanya,az otthoni környezet meggyógyították a lelkét. Erre egyetlen gyógyszer sem képes. Édesanyja főztje a testét megerősítette. Ebéd után egyre hosszabb ideig fent tudott lenni. Eleinte Nagy karosszékében olvasgatott. Sajnos ez volt az egyetlen kapocs Marievel. Az olvasgatást felváltották a Thomassal tett egyre hosszabb séták. Sokat beszélgettek,jól érezte magát. És ez megint a régi Thomas volt! Feltűnt, hogy Thomas még meg sem említi a boltot. Sokszor találta őket apjával kettesben, mint két cselszövőt.

Közben felkerestek egy másik orvost a tanyához közel. Az új helyen meg kellett ismételni a korábbi vizsgálatokat, és sajnos beigazolódott a diagnózis. Elkezdődött a kemoterápia. Katet megnyugtatta az a körülmény, hogy a tanyáról járt a kezelésekre. Remekül vette az akadályokat. Néha Jonathannal és Thomassal kilátogattak a temetőbe a Nagyihoz. Ez mindannyiuk lelkének jót tett. Miközben elrendezték a sírt, virágot tettek a vázába, Kate elmesélte, hol tart a kezelés és mi újság van a tanyán. Biztos volt benne, hogy Nagyi látja és hallja őket, valahogyan ő is érezte a jelenlétét. Kate gyermekkorában is mindig kiönthette neki a lelkét.

       Közeledett Kate születésnapja. Katrin egyik este elmesélte Thomasnak, hogy Kate milyen különleges kislány volt. Soha nem kért pénzért vett ajándékot senkitől, még a Jézuskától se. A szívből jövő egyedi ajándéknak örült a legjobban. Kortársai anyagi csőd közeli állapotba juttatták szüleiket, amikor tetemes összegekért kértek kisvasutat, járóbabát,beszélő macit. Kate emlékei között a legszebb ajándékok a Nagyi tortái, meséi, Katrin varrott rongybabái,a lovaglás Jonathannal, apja szájharmonika játékai voltak. Ezekhez idő és szeretet kellett. Ettől váltak olyan értékessé.

HA AZ AJÁNDÉKBAN A PÉNZBELI ÉRTÉKET KERESSÜK, NAGY HIBÁT KÖVETÜNK EL. ÉRTÉKÉT A SZÁNDÉK, A SZERETET HATÁROZZA MEG: EZ A LEGSZEBB KÖZVETÍTŐ ERŐ 2 EMBER KÖZÖTT. AZ AJÁNDÉK SOHA NE AZ AJÁNDÉKOZÓ VÁGYÁT TÜKRÖZZE. AZ IGAZÁN ÉRTÉKES AJÁNDÉK SZEMÉLYRE SZABOTT.OLYAN EGYEDI FORMÁBAN JELENÍTI MEG A MEGAJÁNDÉKOZOTT VÁGYÁT,HOGY EGYSZERRE LÁTJUK AZ AJÁNDÉKOZÓ SZEMÉLYT IS,MEG AZ Ő HOBBIJÁRÓL IS INFORMÁLÓDHATUNK, AMENNYIBEN EZEK SK.AJÁNDÉKOK:EZEKBE MÉG A SZERETETÜNKET IS BELESZŐJÜK.

          Vajon mennyi időt ad még Katenek a betegsége? Le tudja-e küzdeni? Vajon mi jelentene igazi örömet számára? Kate háta mögött a két titkos cselszövő ezen töprengett.

És jött a nagy nap. Katenek ismét kezelésre kellett mennie. Az úton elkísérte Jonathan. Beszélgettek, elterelte Kate rossz gondolatait. Jonathan igyekezett mind több humorral fűszerezni a történeteket. Így gyakran megnevettette Katet. Katrin finom ebédet készített és tortát sütött, azzal várta a családot. Leültek a szépen megterített asztalhoz. Kate nem értette az ünneplés okát. Nem csoda, ha a sok bajban megfeledkezett a saját születésnapjáról. Pezsgő helyett gyümölcslevet ittak, azzal koccintottak. John megköszörülte a torkát, pohárköszöntőt mondott. Utána egy rövid, kellemes szájharmonika szám fültanúi lehettek a jelenlevők. A szép zeneszám után Thomas Katere mosolygott, megfogta a kezét, majd felállt és így szólt:

- Kedves Kate! Boldog születésnapot kívánok! Köszönöm, hogy vagy nekem! Az elmúlt pár hét más, talán jobb emberré tett engem. Megváltoztatta a jelen helyzet az értékrendemet. Másként terveztem közös életünket. Nekem egyáltalán nincs mire emlékezni a gyerekkoromból. Azt gondoltam, ha kilépek az intézet falai közül, úgy tudom megteremteni a boldogságunkat, ha sok pénzünk lesz. Megdolgoztunk érte. Sőt! Éjjel-nappal dolgoztunk, s közben elfelejtettünk élni. Elfelejtettünk beszélgetni. Most utólag értékelve boldogok se voltunk. Még arra se értünk rá, hogy az élet száz csodáját észrevegyük. Az utóbbi hetek döbbentettek rá, hogy nem a pénz, sokkal inkább a szeretet, és az egymásra figyelés teszi az embereket boldoggá. A szeretet fényén keresztül minden megszépül és új értelmet nyer. Hetekig lázas voltál...s mi gyógyított meg?Jonathan meséi,John közelsége,Katrin főztje,a séták,a lovaglás,a beszélgetés,vagyis a szeretet ereje.

Napokon át sokat gondolkoztam, szüleiddel megbeszélve a következő elhatározásra jutottunk. Idehozom a bolt készletét,majd feléljük. Eladom a boltot,a lakást és végleg itt telepszünk le a tanyán. Reggelente madárdalra ébredünk és ismét együtt él a 3 generáció. A szüleid fiúkká fogadtak, így már nemcsak a férjed,de a testvéred is leszek,duplán fogok Rád vigyázni.

       Drága Apa, Anya, Nagyapa! Oly rég volt már,hogy ezeket a szavakat kimondhattam...Ha megengeditek, ezentúl én is így szólítalak benneteket! Köszönöm, hogy a fiatokká fogadtatok!Életem nagy álma vált valóra. Igazi családban élhetek veletek. Szüleim halála óta erre vágytam!

Thomas szavai hallatára az egész család elérzékenyült. Jonathan odalépett hozzá, magához ölelte,majd ennyit mondott:

 - Köszönöm fiam! Nagyon jó ember vagy! A pénz hajszolása csőlátóvá teszi az embereket, amelyben az igazi értékek eltörpülnek, láthatatlanná válnak, elvesznek. Az anyagi javakért küzdő emberek belül üresek. Igazi tartalommal a lelkünk által töltődünk fel. Ha mások javára mondunk le valamiről, azt a lelkünk gazdagodásként éli meg, nem érzünk veszteséget, hiszen a szeretet irányít. Amiről le tudunk mondani, az számunkra nem volt igazán fontos. A szeretet közvetítésére számos alkalmunk nyílik. Ha ezekre odafigyelünk, szebbé válik életünk. Nemcsak történnek velünk az események, hanem lelkileg gazdagodunk.

 Az emberek értéke mindig belül, a lélekben rejlik. Ez a külsőségektől és az anyagiaktól független. A szeretet mértéke nem függ attól,hogy valaki sovány,kövér,magas,netán alacsony,de a hajszínétől sem. A lelkigazdagság egy olyan többlet, ami a szeretet közvetítésével másokat is gazdaggá tesz. Aki képes arra,hogy önzetlenül segítsen másokat,arra bumerángként visszahat

a szeretet.  Az önző ember falakkal bástyázza körbe magát, míg az önzetlenség olyan hidat képez a lelkek között, mint a szivárvány: varázsereje van. Én vagyok az élő példa,hogy a szeretet ereje csodákra képes. Érzem, hogy Kate is hamarosan meggyógyul.

      Jonathan Katehez fordult és átnyújtott neki egy kopott dobozkát.

- Kate! Drága kincsem!Ez a Nagyi ajándéka. Halála előtt arra kért,hogy a következő születésnapodon adjam oda. Ez egy családi gyűrű. Még az ő nagyanyjáé volt. Legutoljára a Nagyid viselte. A gyűrűnek hatalma van,mert meghatványozza azoknak a szeretetét,akik eddig viselték. Ez a sok szeretet átköltözik a szívedbe és vigyáz rád.

 Kate nagyon meghatódott. Felhúzta az ujjára a gyűrűt, megölelte Jonathant, majd így szólt:

 - Ez életem legszebb napja! Köszönöm, hogy végleg hazaköltözünk és megint egy nagycsalád leszünk! Ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna tőled

  A tanyán ismét mindenkinek megvolt a maga feladata,és közös munkájuk gyümölcse értékesebb volt minden vagyonnál.

 John a lovakkal foglalkozott, Katrin a ház körül ügyködött, Thomas a kertet és a tyúkokat gondozta, Kate varrogatott, Jonathan pedig meséivel, tapasztalataival segítette a többieket. Mindenkinek egyformán fontos volt a ténykedése. Sokat sétáltak, beszélgettek. Időközben eltelt egy év. Kate egyre nyugtalanabb lett. Gyakran kiment a temetőbe, elsírta Nagyinak a félelmeit, mivel a családot nem akarta ezzel ijesztgetni. Gyakran forgatta a gyűrűt az ujján, érezte egykori viselői, illetve mindazok szeretetét, akik fontosak voltak neki.

  S eljött a kontroll napja is. Kate reggeli közben elmondta családjának, hogy mennyire szereti őket és a legértékesebb számára az együtt töltött idő. Az összefogás, a szeretet csodákra képes, a szeretet ereje legyőzi a bajokat. Együtt mentek a kontrollra. Nagyapa vicceket mesélt egész úton, hogy Kate minél többet nevessen, mert a nevetés gyógyít. Sok-sok boldogsághormont szabadít fel.

  Odaértek az orvoshoz. Vizsgálatok következtek. Kate nagyon félt az eredménytől. Az MRI eredményét kiértékelve az orvos arca derűs lett. Felvonta a szemöldökét és így szólt:

 - Nagyon jó híreim vannak! Eltűnt a daganat. A kemoterápia erre nem képes! Itt valami egészen különös dolog történhetett.

Thomas így szólt:

 - Mióta a tanyán vagyunk, az életünk gyökeresen megváltozott. Szinte naponta újabb és újabb csodál történnek velünk. Először Nagyapa felépülése, aztán Kate erősödése, kaptam egy igazi szerető családot, és most...eltűnt a daganat! Eddig a pénzről szólt az életünk, hajszoltuk magunkat, költekeztünk. Kate betegsége döbbentett rá, hogy a pénz nem az öröm, ellenkezőleg: az elégedetlenség,a boldogtalanság forrása. A csodaszer viszont mindannyiunkban fellelhető. A lelkünk termeli, szeretetnek hívják.

De, amíg a pénzt hajszoltuk, vakok és süketek voltunk. Nem hallgattunk a szívünkre. A boldogság, a gyógyulás, sőt maga az élet is lehetetlen szeretet nélkül. Ha szívünkben szeretet van,szavak nélkül is megértjük egymást,ráérzünk arra,ami a másikat bántja. A bennünk lakozó szeretet képessé tesz minket a megoldásra anyagi helyzetünktől függetlenül. A szeretet nélkülözhetetlen. Hiányában elveszettnek érezzük magunkat és betegek leszünk. A szeretet a lélek gyógyszere is. Ugyanolyan éltető, mint a fény és a víz. Az érintés, a gyengédség a szeretet gyermekei.

Én-folytatta Thomas, hosszú ideig szenvedtem a szeretet hiányától. Most, amikor Kate szülei a fiúkká fogadtak- nyert értelmet az életem. Hiába nem vagyok már gyerek, akkor is szükségem van a családra, amit sajnos hosszú évekig nélkülöznöm kellett. Jonathant is a szeretet gyógyította meg és az a tudat, hogy Katenek szüksége van rá. A történetekre is, amikre csak ő emlékszik.

Igazán gazdaggá a lelkünk tesz minket. A szellemi érték is fontos, de ez nem bennünk van, hanem külső hatásra fejlődik. Sajnos egyik velejárója, hogy minél okosabbak leszünk, annál többre vágyunk,n ő az igényünk. Sokszor csak az irigység, a birtoklási vágy az, ami miatt anyagi áldozatokat hozunk. Saját telhetetlenségünk miatt agyonhajtjuk magunkat,ezzel mérgezve testünket,lelkünket.A boldogság titka a lemondás,az igények mérséklése.

 Pénzre természetesen mindannyiunknak szüksége van, ez nem szégyen. Tanuljunk meg adni,tegyük ezt minél gyakrabban,de csak annak és annyit,amennyit mi szeretnénk,ami nem veszélyezteti létünket. Ne engedjük, hogy mások visszaéljenek jó szívünkkel!

 Tanuljunk meg nemet mondani, és tanuljuk meg elfogadni mások szívből jövő segítségét! Amíg lelkünket szeretet táplálja, rengeteg lehetőségünk lesz azt időnkkel és szeretetünkkel viszonozni.

 Épp ez teszi a szürke hétköznapokat színessé, gazdaggá. Ez emel szivárványt a felhők közé,hidat az emberek közé.

    Ha mi vagyunk a festők, az életünk az a tér, amit színesíteni szeretnénk,a lelkünk az ecset,a színek árnyalatait pedig a szeretet keveri olyan arányban,amilyen mértékben szeretetünket ki szeretnénk fejezni. Mert ez a csoda bennünk van. Ha hallgatunk a belső szóra, kezdődik a varázslat.

  Értékeljük a tarka pillangók táncát, a csipkeszerű hópihét, az égi pásztor terelgette bárányfelhőket, az esőt, mely az ég könnye- felszabadít és életet ad,a napfényt, mely felderít, s a szelet, mely egy tikkasztó nyári napon elviselhetővé teszi a hőséget. És...és meg kell tanulnunk értékelni a ködöt is. Mert amíg életünk egén csak bárányfelhők úszkálnak a napsütésben, addig azt gondoljuk, hogy ez a természetes. Nem vesszük észre a körülöttünk zajló csodákat,mert azt hisszük,ez örökké így marad. S amikor köd borítja életünket, akkor jövünk csak rá,hogy mennyi szép dolog mellett mentünk el,oda sem figyelve az értékekre. A köd,a bizonytalanság az,ami ráébreszt bennünket,hogy az élet múlandó. Ne csak egyszerűen éljük napjainkat,hanem próbáljunk minél több örömet szerezni mindazoknak,akik fontosak nekünk.

   Vigyázzunk az egészségünkre és értékeljük az életet! Járjunk nyitott szemmel! Csodáljuk meg az élet műhelyében készülő alkotásokat,mert csak mi válunk szegényebbé az által,ha ezt elszalasztjuk.

    Egy szeretetteljes nap után engedjünk a naplemente varázsának,mert bár a lenyugvó nap ereje szinte jelentéktelen,de a varázserő a látványban rejlik.

(Vége)

 ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

Nagy Vendel: Mikulás

Ha jó voltál ma,
Jókedvű, és vidám,
Nem morcos, és nem arrogáns,
Ha még hiszed,
S várod a csodát,
Ajándék jár Neked,
Nem aranyos virgács.
Ma este még
Hozzád is eljöhet
Egy elképzelt
Várva várt
Mikulás.

                        2012  12  6

...............................................................

Mátyás Rita: Őszforduló

Mátyás Rita

Lépkedek a zörgő avaron,
Lábammal néha
bele-bele rúgok,
s miközben a levelek
szállnak,repülnek,
magamban elgondolkozom.
Az őszi színek melegsége
lassan semmivé lesz,
zöld, sárga, barna, vörös,
mind-mind elenyésznek.
A rothadó avar 
táplálja az erdőt,
jövőre új erőt
meríthet majd ebből.
Az ágak már
csupaszon
várják a zimankót,
az élet pihenni tér.
a tél könnyű álmot ígér.
Jönnek már a fagyok,
jeges, havas napok.
A fák között süvít
a tél hideg szele,
Ilyenkor sétálni
senkinek nincs kedve!
Jeles napok jönnek,
fényt hozni a télbe,
karácsony szent ünnepe
a hideg téli éjben,
hozzon szeretetet 
az emberek szívébe.
Megszületett Jézus,
Ki lesz a megváltónk
gyarlóságunk,hibánk
magadra vállalod!
Az emberek iránt
legyen szereteted
hogy a téli hidegben
szívünk melegítsed.

                                 2013.11.17.

 …………………………………………………………….....

Bíró Melinda: Add nekem a szemedet

Add nekem a szemedet,
Hadd lássam a felkelő napot,
Arcodat, mikor kedves vagy
És felém mosolyogsz.

Mikor eljön az áhított tavasz,
Mikor zöld ruhát ölt a bokor, a fa,
Szeretném látni kék vizét a tengernek,
Add kölcsön csak egy percre,
A te szép szemedet.

A virágba borult vidéket,
A csendes nyári kertet,
Láthatom azt én is, ha egy percre,
Átadod a szemedet.

Veled látom én gyermekeim arcát
Kis szobámban összegyűjtött
Emlékeim tárgyát.
Kezemmel, ha megsimítom arcod,
Érzem én, hogy még a tiéd vagyok.

                                     Bíró Melinda, június 14

.....................................................................................................

Jenei András: Tik-tak, cseréljünk!

Jenei András

                                                                               
Meleg, puha és bársonyos,
ez van most bennem.
Én a buszon robogok,
érzem, tovább kell mennem.

Emelkedik, majd süllyed a híd,
érzem, hogy megfulladok.
Hallom a sirályt, ahogy hív,
mennék, de a buszon vagyok.

Alattam hömpölyög a Duna,
rajta hajók úsznak lefelé.
Én is mennék, de hova?
Ami a kezemben van, az kié?

Az óra jár és én állok.
Kérlek, Tik-tak! Cseréljünk!
Egy piros, átlátszó gömbre várok,
de helyette csak a semmit éljük.

Elfogyott a tinta, karcolom a lapot,
serceg, s Te hallgatod.
A kis virág eltakarta a Napot,
meleg, puha – de nem láthatod!

Nem is tudom, hogy jobb?!

                                            1995. 11. 16.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

4. MAJOS

Heim Károly  novellája

Heim Károly

Majos Y.Y.

Már megetette a marhákat. Vetett a tyúkoknak és a kacsáknak is, mire a nap első sugara, Bonyhád felől átnőtte vörös fényével, a dombok koszorúját. Szokása szerint ilyenkor húzta az elsőt a szénába rejtett palackból.

 - E jó vót ugye Gergő? Kérdezi magától és húz még egy nagyot a sajátfőzésű eper pálinkából.

- Jó van no, csak még egy kortyot. Mert aztán jő az asszon, oszt károg.

- Na vissza a helyedre. Ne!

Ilyenkor hajnalban mindig sajnálja magát. Csak az agyában búsul, mert az a hülye Forrai a végén még rákap. Azt kétszer is söpörteti majd a padlást. Amilyen bolond, az megteszi! Meg biza! Pedig hát még a nevét se tudja rendesen írni, morogja. Persze a mútkó es, hogyan írta a nevét a papírra? Fosi atl? A Forrai Antal helyett? Fosi atl ..a hát te zakkant! Ezen aztán jót nevet és kihúzza a butykost a disznó ól szalmatetejéből, miközben vet a disznóknak is, majd kortyol egy nagyot.

- Ejsze elvette a szőlőt is persze! Most már morog fenn a kertben. Pedig a lucernásban bizony jó bor termett. A törkölyből főzött pálinka meg nem vót olyan karcos mint e? De kiírtatta a Kupolát meg a Csergő hegyet es. Most meg dugdosni kell itten. Asszonytó meg finánctó, meg mindenkitő! Még jó, hogy van hova dugni! (nevet) Belenyal persze a harmadik palackba is, amit a bodza bokorból varázsol elő. 

- Hans plajp tó bodza lekvár igen jó! Töri székely nyelvén a sváb szót. Pedig, hát kesere mint a franc. Morfondírozik. A Pálinkát viszont jó hűsen tartja. Már hangosan kacag! 

- Na fejni kell! Aztán mosdani!

Reggel nyolckor már a kapuban áll. Megmosdva, megberetválkozva, bajsza kipederve, ünneplő csizmába, fekete nadrágba, fehér ingbe, s fekete mellénybe öltözve. Hiszen vasárnap van.

- Hol a francba késik má ez a Jani? A Zsiga bá már rendezgeti recegő kezével a poharakat a kocsmába. Ne! E meg nem jő!

- Mi van itten? Hát alszik az egész falu?

És tényleg senki se mozdul. Még az asszonyok se mocorognak.

- No ma magának prédikál a pap a reggeli misén. Kuncog a bajusza alatt.

Kicsit vár még a kapuban aztán elunja. Lassan ráérősen nekiindul Nagymányok felöl a lejtőnek.

 - Ejsze a korcsmába béérnek úgyes. No!

 Már az iskola előtt jár, mikor eszébe villan a vörös és a nemzeti zászlót észlelve.

 - Persze a kisbíró dobóta es, furcsa sváb nyelvén.

 - Elftársak! Fasárnap Matyar szofjet parátsági napot tartunk! Asz iskola utfarán! Annak alkalmápol, hoty a hős szofjet hatserek öt éfe szapatította fel a falut! Asz ünnepséken rész fesz a tolnai hejörsék parancsnoka is (a névre már nem emlékszik Gergő), eszretes! Mintenki kell ejönni!

 - No adok én néked Forrai Antal! Érik meg Gergőben az elhatározás. Alakul ki egyszerre a terv és a megoldás is.

    Sietősre fogja. A kocsma előtt már szinte szalad. Aztán jobbra fordul Bonyhád felé. Egészen a kereszteződésig lohol. Ott aztán megáll, az út közepén arccal Bonyhád felé. Nem sok idő elteltével jön is a két nagy autó.

 - No ezek a Ruszkik biztosan! Mondja magának Gergő Gergő, és már integet is. Integet hevesen.

 Hadonászik mindkét kezével. Székely kalapját, nyomatékul, jobbjában tartva. Rázza, hogy még a bajusza is beleremeg. Az autók pont előtte állnak meg nagy fékezéssel. Az első jármű jobb hátsó ajtaja kipattan, egy százados csizmája koppan az úton.

 - Nu csto?

 Halja a kocsiból a piros nadrágos kérdését Gergő.

 - Mi járatban bátyám?

- E meg a tómács! Állapítja meg.

- Még jó, ho gyöttem na! Még Mányokra kanyarodtak vóna! Hunyorít huncutul.

Valamit vartyog a tiszt az ezredesnek. Kis csend. Aztán valamit mond a ruszki az autóból, ami még a füléig sem ér el Gergőnek nemhogy az agyáig.

 - Szálljon be bátyám!

 Mutatja a helyet a tolmács az ezredes mellett, a hátsó ülésen.

 - Aztán mutassa az utat!

 Mondja, miközben maga a sofőr mellé ül.

 - Állj! Rikkant harsányat a kocsma előtt.

- Sztoj! Mondja az ezredes nagy büszkén, hogy ehhez nem kell tolmács. Érti ő ezt.

- Mindenkinek egy felest Zsiga bátyám! Kurjant, amint belépnek.

 Aztán csendesebben szinte lehelve a szót.

- A számlát osztán csapja a tanácséhó. Hallja e kend?

Tíz órára már jó pár szto gramma után járnak, amit a ruszki kért mindenkinek. Már túl vannak „Tósztokon”! Tizenegyre cigány is kerül. Délre már nótáznak hangosan!

Tízkor a Forrai, a tanácselnök, már nagyon feszeng. Hát hol veszhettek el a szovjet elvtársak? Fél tizenegykor, már a járási párttitkár arcát is rángatja az ideg.

 - Forrai elvtárs, hát hol vannak a szovjet elvtársak? Szalajts valakit elébük! Csak nem tévedtek el?

 Rohan a TSZ elnök, szalad a párttitkár, morogva kapkodja a lábát a tanácstitkár. Járják a falut. Mindenhol kérdeznek, kutakodnak. Végül az iskolaigazgató fülét csapja meg a kocsmából kiszűrődő idegen szavú ének. Visszarohan az iskolába jelent a Tanács Elnökének. Az meg tanácstalanul sutyorog a Járási párt titkárának. Az meg megindul nagy tétován a szomszédos épületbe, a kocsmába. Nagy hajlongva kéri a tolmács századost:

 - Százados elvtárs kérem! Tolmácsolja az ezredes elvtársnak azon kérésemet, hogy szíveskedjék megtisztelni az iskola udvarán rendezett ünnepségünket is. Természetesen az egész kíséretet nagy örömmel látjuk.

 A tolmács szava után az ezredes támolyogva feláll. Szeme körbetapogat mindenkit. Gergőhöz érve pillantásával hosszan méregetve az arcát kissé bizonytalankodik. Majd teli szájjal nevetni kezd. Mély basszusán zengi a szentenciát!

 - Tü málágyec! Távaris Gergő! 

- Tü páigyos szá mnoj!

- Mü búgyem vszigda drug drugám! Távaris Gergő!

 A Tolmács persze fordít! Szintén Gergőt vizslatva szemével:

- Te derék ember vagy! Gergő elvtárs

- Velem jössz! 

- Barátok maradunk örökre! Gergő elvtárs!

Így esett hát, hogy Gergő Gergő, díszvendége lett faluja első Magyar Szovjet barátsági napjának!

- Ejsze meg dógoztam érte!

- Még a fülemen es jött a sok szto grámmá!

 Mondogatja mosolyogva, ahányszor rá folyik a beszéd az esetre a kocsmában.

- De tudod e Jani! Az a ruszki piros gatyás, ugyancsak rendes ember vót! Bírta a pálinkát rendesen. Na!

 Heim Károly

Szekszárd, 2005. június 14.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

5. A FEHÉR BOT NAPJA UTÁN

Menyhárt András  elmélkedése

Másképpen szólva.

Fehér bot napja avagy mit is kezdjünk a vakokkal?

                                                                                                         

A látó emberek hajlama: leírják a vakokat.

Ugyanakkor, mily érdekes, olyan, mintha nélkülük nekik sem menne !

Miként lehet, hogy Al Pacino, a világ egyik leghíresebb színésze, sok-sok év gigászi alakítása után épp egy olyan film kapcsán kap Oscar-díjat, ahol egy vak öregembert alakít?

A 19. század egyik legnagyobb írónője, Charlotte Bronte, a Jane Eyre című regénye végét is egy nagy találkozással zárja, ahol Rochester vaksága nagyon kell ahhoz, hogy drámai erejével kinyissa a lélek titkos mélyének palotáját.

A mesefilmek világában az ugyancsak nagyon híres Bagdadi tolvaj esetében is hasonlót tapasztalunk; a film nagyszerűségét növeli és a későbbi katarzist is  sokkal inkább értékelhetővé teszi: a főszereplő kezdeti vaksága.

Félelmetes erejű volt, amikor kisgyerekként életem első harcos filmjét láttam, amely egy Oici nevű vak szamurájnőről szólt, akit nem lehetett legyőzni.

Nyilvánvalóan II. Béla nagyságát is növeli, hogy királyi tetteit vakon végezte.

Küzdősportoknál, harcművészeknél is mindig az jelenti az igazi színvonalat, értéket, ha valaki vakon is megállja a helyét. 

Jó példa erre Van Damme, aki akkor is képes győzni, amikor az ellenfél  vakító szert szór a szemébe. 

Lehetne még sorolni.

Mit is kezdjük a vakokkal? 

Kirekeszthetjük őket, de lám, minket is gyakran ők, éppen ők emelnek fel magasba.

( .." hogy ezáltal megnyilvánuljanak Istennek dolgai." Jn. 9:3   )

Írta: Menyhárt András

Az alábbi cikket pár hete beküldtem a helyi újságba de ez nekik sem téma.
A Fehér bot napja környékén íródott a cikk..
Elgondolkoztató, hogy miközben formálisan olyan szépen figyelgetünk a vakokra ezen a kiemelt napon, a szürke egyéb alkalmakkor ez sajnos már másképp zajlik.
Igaz, a látássérült az nem feltétlen vak. 

…………………………………………………………………………………..

Látássérültnél MINDIG LEGYEN 8000 FORINT !!!!

Pár napja az egyik látássérült családtag a metrón véletlenül nem látta meg gyűjtőjegyén a régi használt jegy halvány pecsétjét és újból arra pecsételt.
Az elszánt, elhívott ellenőrök lecsaptak rá.
Körülvették. Rendőrrel riogatták./ "Nem úgy van, hogy csak úgy pecsételünk másikat! Vagy most itt azonnal fizet 8000 Ft-ot, vagy 16000 Ft-ot a központban két napon belül!"
Utána sokszorozódik az összeg.
Mivel épp nem volt 8000 Ft, 16 ezer lett befizetve.

TANULSÁG: EGY látássérültnél MINDIG LEGYEN 8000 FORINT !!!!

Fehér bot napja

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

6. VERSRŐL VERSRE

Sztakó Krisztina:  Emlék e vers

Emléket kértél tőlem, olyat,
Melyről eszedbe juthat,
De minek szaporítom a szavakat,
Nem öntöm rímbe soraimat.

     Búcsúszó

Sokat gondolkodtam azon,
Vajon mi legyen ajándékom?
Olyat kértél, mi rám vall,
Hát megleplek e pár sorral.

Ha előveszed? Én vagyok.
A szavak között elbujdosok.
Ne félj, távol nem megyek,
Tudom, szívedben ott leszek.

Hát még mit is mondhatok:
Talán, sok szerencsét kívánhatok.
Az élethez sok szerencsét,
A jövőhöz sok nevetést.

Őrizd meg mosolygós arcodat!
Könnyet szemedben meg ne lássak!
Nevess! Legyél mindig vidám,
S így gondolj néha rám.

Neked csak köszönettel tartozom
Azért, mert voltál a barátom.
Hidd el, nagyon szégyellem,
Hogy íj egyszerű az emlékem.

Sok mindent kaphatsz mástól,
De ilyet csak írójától.
Olyanok vagyunk karom révén,
Mint két virág az út szélén.

A karom nem kéz, csak egy gondolat,
Mely hozzád mindig visszatalálhat.
Nem meglepetés e költemény,
Csak egy hozzád fűzött remény.

Te most messze, talán túl messze mész,
De nem félek, mert az emlék veled lész.
Még egyszer: szerencsét egy kalappal!
A verset pedig vidd magaddal.

Tudom, hogy a szó elszáll,
De az írás nem száll;
Csak megkopik; és a fiók mélyébe
Elrejtetik, ott merül feledésbe.

Remélem, ajándékom tipikus én,
Bár már kevés időm révén,
Nagyon siettem. Talán búcsúzni igyekeztem;
S lám, csak e kis dalra tellett tőlem.
     (Pest, 95. 06. 10. szombat)

......................................................................

Adamecz László: Szép estét kívánok

Adamecz László

 Szép estét kívánok, ha nem mondaná senki,

 szép estét kívánok, mert ez öröm neki.

 Fáradt napnak függöny hullása és csillagok,

 adjanak békét szívedbe, szelíd álmot.

 Álmodj szépet, vigaszt, örömet derűvel,

 ott ne legyen, bánat mely kísér az éjbe.

 Pihenjen lelked gyermeki ölelésben,

 újulj holnapra, hogy mosollyal ébredj.

..........................................................................

Nagy Vendel: Az égen

Szörnyű tűzkígyó
Fenekedik az égen.
Hirtelen, hamarvást
Háborúság lészen.
Bárányfelhők úsznak
Sietve, serényen
 a nap, a hold,a csillagok,
A fény ragyog.
Az  Auróra fenn északon,
Tündököl a havas tájakon.
Az ég alján
Ível a szivárvány.
Színeiben pompázva,
Mint pogány bálvány.

                                 2012  12  24

................................................................................

Fellner István: Vállalom..

Fellner István

kegyben járt időnél
a múló ősz,
teríti eléje színes köntösét,
kérve, e világba had maradjon
kicsinység,
mosolyra kedvre deríti-
hát bólint egy keveset még,
nevetés könnye hullott a tájra,
benne mosva arcom,pillámat,
szúró szemű hajnalok
koppannak tovafutnak,nem kérnek halasztást,
tudják az inga úr,ha állana is,
úgy is múlana mit eddig mutatott,
szememben a redők,mint vonalak
mutatják a múlót,kegyesen nyújtja felém
karját korom,deresen- de nem hajolva,
csosszanva az úton,
álomba hajtja fejét a nap
számolva feljövő csillagokat,
karomban álmom ,s álmodom-
létezik valahol egy félretett csók,
ölelés, vágy takaró alatt,
mit majd vállalok,
pecsét rá mosolyom,s levegő
mi telíti mellkasom ,
mondván halkan, hogy hallhassa a világ,
mondom..vállalom..

/fellner/

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

7. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

Árvay Mária  lovas sorozata

  14.  rész : Noémi

 Ez a derűs, sokat mosolygó, vidám kislány, gyakran azon mesterkedett, hogyan szerezhetne örömöt másoknak. Főleg olyan társakkal barátkozott, akik mások voltak, mint a többiek, mert érezte, szükségük van rá és arra, hogy az átlag emberekhez hasonlóan, barátok vegyék őket körül, másságuktól függetlenül. Honnan ered ez a segítőkészség? A kislány szüleinek nem adatott meg a hallás lehetősége, sőt, embertársaikkal nagyon nehezen tudtak érintkezni, leginkább a jelbeszédet alkalmazták. Noémi, amiben csak tudta, segítette szüleit, teljesen elsajátította a jelbeszédet, s igyekezett örömöt okozni nekik, szerette látni a mosolyukat. Tehát, igyekezett jól tanulni, segített otthon a ház körül, és odafigyelt másokra, akik segítségre szorultak. Mindezt csupa együttérzésből tette. Elképzelte, mi lenne, ha mindaz a másság vele történne meg, s neki milyen jólesne, ha egy kis odafigyelést kapna a többiektől, gúnyolódás, megvetés vagy közöny helyett.

 A kislány sok időt töltött nagyszüleivel, ők tanították meg beszélni. Noémi érezte, micsoda ajándék, hogy hallhatja a körülötte lévő környezetet. Tudta, micsoda kincs, ha valaki teljesen egészséges, s mekkora hiány egy-egy érzékszerv elvesztése.

 Már hónapokkal ezelőtt felfedezte magának Dóra lovardáját, s szívébe zárta Dórát, a lovakat, az egész helyet, annak légkörét. Amikor rájött, milyen csodálatos a lovaglás, elhatározta, szüleit is elhozza, megmutatni nekik, miről is beszél ő ekkora rajongással. A szülők nem vesznek rendszeresen lovaglóleckéket, de volt már rá példa, hogy egy-egy alkalommal, sétalovaglásra vállalkoztak, Dóra vigyázó szemeitől kísérve, védelmet nyújtó közelségében. A lóval való szoros kapcsolat, a feltétlen szeretetre való igény, mindenkire nagy hatással van, főleg azokra, akik még több szeretetre vágynak, akik hamarabb megérzik a szeretet hiányát, ha sok megvetésben van részük. Itt, Dóránál, csupa szépség minden pillanat, a vidámság, odafigyelés, szoros együttműködés, és a fontosságérzet számít mindenekelőtt.

 Dóra sokat mesélt Noéminek Dorkáról. Idáig nem találkozhattak, mert a kislánynak mindig úgy jött ki az órarendje, hogy Dorkával elkerülték egymást. Most, végre, órarendváltozás történt, s Dorkával sikerült találkoznia. Nem csak vele, hanem Krisztával is! Nehogy azt gondoljuk, hogy Kriszta a múltkori lovaglás után nem kérte szüleit, hogy a ritka alkalmak helyett rendszeres órákat vehessen.

  A szülők megbeszélték a dolgot: végül is Kriszta nem költ piperecikkekre, nem tudja tátani a száját a kirakatoknál, mint látó társai, nem hisztizik, ha valamire szüksége van. Elhatározták, hogy beíratják őt Dórához, kimondottan a lovaglás öröméért. Nem számít, hogy lassabban halad, mint a többiek, itt a fontosságérzés, a sikerélmény, a lovakkal való közvetlen kapcsolat számít, semmi más!

Noémi örömmel üdvözölte a két kislányt. Együtt jönnek Dórához, s megvárják egymást, élvezik Dóra kimondhatatlanul szép oktatási módszerét.

Kriszta most is nagy örömmel ült fel Dórira. Azt gyakorolták az oktatóval, hogyan kell elindítani a lovat lépésben úgy, hogy nem kapaszkodik. Az egyensúlyérzéket fejlesztik így. Kriszta eleinte félt kissé, de érezte, hogy Dóra és a lovacska vigyáznak rá.

 - Nagyon jól csinálod! Ez az egyik legnehezebb a kezdőknek, de ügyes vagy!

 Miután Kriszta végzett, Noémi odament hozzá.

 - Kriszta, ameddig Dorka lovagol, van kedved lovat simogatni és etetni?

 - Csak óvatosan, nehogy fellökjék - mondták Kriszta szülei.

 - Noémiben teljesen megbízhatnak - mondta Dóra - már napok óta leoltott villanynál próbálta beleélni magát a nem látók helyzetébe, oda fog figyelni Krisztára. De, nyugodtan legyenek a közelükben, ha ez biztonságot ad.

 Noémi kézen fogta Krisztát és lassan, kimért léptekkel odamentek az egyik lovacskához.

 - Lassan megyünk, nehogy megijedjen. Soha nem szabad a ló háta mögé kerülni, mert megriadhat. Beszélni kell hozzá, akkor odafigyel rád.

 Szia, Lady! Jó kislány vagy!

 - Hol van?

 - Add a kezed. Itt, már simogathatod is. De bátran, ne csak az ujjaddal, mert azt hiszi, légy mászkál rajta. Tenyérrel, bátran és határozottan, de nem durván. Az az!

 Noémi közben fogta Lady kötőfékét, s szemmel tartotta Krisztát, nehogy a ló fellökje.

- Olyan jó simogatni a nyakát, a bársonyos bőrét.

- Bizony. Add a kezed, megmutatom az orrát, milyen puha és milyen jó érzés, amikor a meleg levegőt fújja kifelé.

- Tényleg, olyan csodálatos!

- Várj, Kriszta. Hoztam neki egy répát. Itt van, a hátam mögé dugtam. Kriszta kezébe adta a répát, s közben a kislány kezét fogva közelítette a ló felé.

- Ne félj, most el fogja tőled venni, engedd!

- De édes!

- Hallod, hogy ropogtatja?

- Szinte kedvet csinál hozzá, pedig nem rajongok a répáért.

Lady még kért répát, de Noémi határozottan rászólt:

- Nem, nincs több!

Most már ketten simogatták, dédelgették őt. Lady dobbantott egyet a lábával.

 - Miért csinálja?

- A legyeket hajtja el. Mi sem szeretjük, ha összecsipkednek.

- Most a farkát suhogtatja!

- Igen, azzal is tudja hajtani őket.

 Egyébként, Kriszta, Lady nagyon élvezi a kényeztetést. Be is hunyta a szemét, mindjárt elalszik. Mintha mondaná:

„De jó dolgom van nekem, talán aludhatnék is egyet!"

 Ekkor Dóra hangját hallották.

  - Gyertek ide, légy szíves!

Lassan, Lady mellett elhaladva mentek vissza Dórához.

- Kriszta, csücsülj le- mondta Dóra. - Noémi, gyere, segíts nekem. Játszunk egy kicsit. Ha felülnél Pajtásra, lovagolnál Dorkával osztályban?

- Persze, szívesen!

- Dóra, azért itt leszel a közelemben? - kérdezte Dorka kicsit aggodalmasan.

- Ne félj, itt leszek hangtávolságban. Noémi megbízható lovas, különben nem kértem volna meg, hogy segítsen.

Pajtás már felnyergelve várta Noémit.

- Noncsi, figyelj. Először lépésben végigjárjátok a pályát, majd lassú ügetésbe váltotok. A többit majd mondom. Csak lassan, kimérten.

 Még valami. Időnként beszélj Dorkához, hogy tudja, hol vagy, ne érezze magát elveszettnek.

 Elindultak.

 - Dorka, itt vagyok előtted, ez az, jól csinálod! Mindjárt jobbra kanyarodunk. Most haladunk a pálya rövidebbik oldalán. Mindjárt balra fordulunk!

- Tan-ü-ge-tés!!! - hallották Dóra hangját.

 Megindultak tanügetésben.

 - Könnyű ügetés!

Dorka, figyelj a válladra, a lábad legyen a ló oldalánál. Csodálatosan csinálod! Ügyesek vagytok, csajok!

Mint már jó néhányszor, ismét érezte Dorka a közös mozgás örömét. A két ló és lovasaik teljes összhangban voltak.

  Noncsi, ez remek! - kiáltotta Dorka. - Szabadnak érzem magam!

- Én is!

- Könnyített! - kiáltotta Dóra. Ez az, rugózik a boka!

  Ismét könnyű ügetés! Végül lépésbe vették fel a lovakat, s megálltak.

 Megdicsérték lovaikat, s boldogságtól sugárzó arccal ültek a nyeregben.

 Dóra már ott volt mellettük.

- Gratulálok, le a kalappal! Nagyon ügyesek voltatok. Ha gondoljátok, legközelebb is gyakorolhatunk így.

- Örülnék neki, nagyon! - mondta Noémi.

- Jól éreztem magam én is!

 Noémi leszállt a lóról, kikötötte, majd odament Krisztához.

 - Majd mi is sokat leszünk együtt. Etetjük, simogatjuk a lovakat, s ahogy egyre jobban haladsz a lovaglásban, sok érdekes dolgot csinálunk majd együtt. Igaz, Dóra?

- Bizony. Az is biztos, hogy más tanítványomra nem bíznám a lányokat, de rád igen, mert látom, milyen ügyes és talpraesett vagy!

- Köszönöm, már alig várom a következő órát!

- Mi is - mondták a lányok.

- Majd e-mailezünk, addig is! - kiáltotta Noémi.

 Amikor a lányok elmentek, Noémi elgondolkodva fordult Dórához.

 - Tudod, a szüleim nem hallhatják az emberek hangját és még sok mindent. De olyan furcsa, hogy a lányok meg a látványból, a színekből maradnak ki. Micsoda öröm, hogy gyönyörködhetek a lovak színeiben, olyan elegáns és pompás állatok. Ebből a lányoknak csak a tapintás és a mozgás adatik meg. Nem igazságtalan ez? Könnyek csillogtak a szemében. Annyi lovakkal kapcsolatos képeskönyv és poszter van, amiben mi gyönyörködhetünk, ők meg...

- Nyugodj meg, kicsim. A látás hiánya valóban olyan nagyfokú és súlyos probléma, amit nehéz más érzékszervekkel helyettesíteni. Mégis, talán a ló tartozik azon kevesek közé, akikkel a legszorosabb testi kapcsolatban lehetünk, s a lányok is megérzik ennek jelentőségét, az állatok testmelegét, hogy odasimulhatnak hozzájuk, együtt mozoghatnak velük, érezhetik egymást. Sokat gondolkodtam én is azokon a dolgokon, amiket az előbb mondtál. Az a lényeg, hogy számukra is minél élvezetesebbé tegyük az életet, s azt hiszem a kulcsa már a kezünkben van régóta. Szeretettel fogadjuk őket, úgy társalgunk velük, hogy érezzék, ők is fontosak, szükségünk van rájuk, a személyiségükre, az életkedvükre. Engem már nagyon megszerettek, ezt régóta tudom, s azt is, hogy már hozzád is ragaszkodni fognak tiszta szívből, remek barátság fog kialakulni köztetek.

 - Azon leszek!

 Olvastam valahol egy idézetet, ez pont ide illik:

"Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! Jöjj ide mellém és legyünk barátok!" (Albert Camus)

Lovas terápia

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

8. BEMUTATJUK..

Ács Nagy Éva versei..

Ács Nagy Éva

Önéletrajzom

Somogyban születtem egy hatgyermekes család 3. gyermekeként, .Marcaliban . Apám katonatiszt volt, anyu háztartásbeli, sok minden érdekelt, szavaltam, 8 évig aktívan kézilabdáztam. Női szabónak tanultam, de álmom az volt, hogy katona vagy rendőr legyek. Nos nem lettem az, felnőttem férjhez mentem, és jöttek a gyerekek: két lány és egy fiú. Velük boldog voltam, házasságom megromlott, férjem alkoholista lett, 2007- ben tragédia lett a vége, özvegy lettem. Egy világ omlott össze bennem, nem sok tartotta ,hogy én sem legyek. De a 13 éves fiam észhez térített, és itt vagyok! 2009 AZT JÖTT AZ UJ NEM VÁRT SZERELEM, férjhez mentem, boldogan élünk, de a múlt mindig kísért, egy barátom unszolására kezdtem írni, mindent leírtam, mi fáj, mi bánt minek örülök. Azóta tagja vagyok Batsányi-Cserhát Művésztársaságnak, és sok más csoportnak. Megjelent két online könyvem,Egyik A tánc a tűz körül, a másik a Lebegés címmel,és most kaptam arany Art díjat. Álmom az, hogy egyszer igazi könyvet fogjak a kezembe, remélem sikerült. Addig is írok, mert muszáj, ez az életem. És örülök a gyermekeim, az unokám , férjem és családom mosolyának, boldogság önt el ha másoknak verseimmel örömet szerzek.

 ...................................................................................

Ács Nagy Éva:  Nem kérek sokat

Nem kérek sokat ma,

csak égjen fényesen láng,
csak együtt legyen minden család.
Nem kívánok mást ma,
csak békében legyen a világ,
csak szeretetben telő napokat.
Nem akarok látni
kukában turkáló gyermeket,
emberhez méltatlan életet.
Nem akarok látni
rongyos, szakadt ruhát,
s könnytől maszatos arcokat.
Nem kérek sokat,
csak arcokon boldog mosolyokat,
szeretetben lévő meleg otthonokat.
Kérlek Istenem, teremtsd meg nekem,
teremtsd meg az új életem.
Lássunk együtt boldog napokat!

……………………………………………………………..

Ács Nagy Éva: Karácsonyi kívánság

Csillagszóró szórja fényét,
kívánj most örök békét,
Boldogságot otthonokba,
bő tál ételt az asztalra.

Éhezőknek nyújts meleg ételt,
kabátot is adj, legyen jó bélelt.
Hideg a köve az aluljárónak,
melegítse át szeretet, most lángolhat.

Illatos kalács az asztalon,
szívedben béke és nyugalom.
Menyből az angyal újra itt van,
eljön mindenkihez ki most ad.

Boldog ünnepet mindenkinek,
karácsonyi igaz fényeket,
Isten gyermeke mind ki élő,
még az is ki már nem hívő.

Minden lelket fenyő illat jár most át,
minden szívben mécsesként ég láng.
Mindenkiben ébred a szeretet,
kellemes karácsonyi ünnepet.

Hópihe szálljon ablakodra,
angyalok vigyázzanak álmodra.
Hát adj, adj most szeretetet,
adj mindenkinek egy kis meleget!

…………………………………………………………………………

Ács Nagy Éva: Utolsó esély (Váratlan ajándék)

Megint egy magányos ünnep,

ez volt mindig a gondolatom.

A fa alatt ajándék halom,

vettem, szeretteimnek,

hogy én kapok-e sosem érdekelt.

Kaptam, néha, de többet ért az öröm,

mit az én ajándékom okozott.

Nekem egyszerre van az összes ünnep,

mit szeretnék, senki sem kérdezett meg.

Aztán egyszer meglepetés ért,

valamit kaptam, váratlan ajándékként.

Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt,

de mégis örömként ért, nem számítottam már rá.

Magányosan, csalódottan kaptam az élettől,

még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam.

Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,

s valakivel az életem megosztani.

Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg,

de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem,

velem van jóban, rosszban, az életemben.

Meddig? Nem tudom, de a váratlan ajándékom féltőn óvom.

 …………………………………………………………………….

Ács Nagy Éva: Tűzet raktam

Tűzet raktam
köré angyalok gyűltek,
táncoltak az embereknek.
Ennyi boldog csillogó arc,
ennyi mosoly mi ott csillant.
Neve volt a szeretet,
angyalokkal érkezett.
Ölelte egymást felnőtt és gyerek,
kívántak boldog ünnepet.
Angyalokkal táncolva,
egymást felfedezve,
békében ünnepelve,
Kívánok én is mindenkinek,
éljen bennünk mindig a szeretet.

………………………………………………………………………….

Ács nagy Éva: Hallod

Hallod a csendben, sírnak a fák,
hallod, a hó alatt ,hogy roppan az ág?
Látod a szélben a lengedező ágakat,
látod, oly erős, letöri a vágyakat.
Nézd az eső áztatja hajam,
nézd, hogy fázik a hidegben nyakam.
Lásd a fák közt áttörni a napsugarat,
lásd, ébreszt fel az álmomat.
Érzed szólni szívem dalát,
érzed, a vihart érted éli át.
Tudod esőben, hóban ,fagyban állok veled,
tudod, velem vagy, semmi sem árt nekem.
Fagyott szélben is repül a gondolat,
viharos télben a szerelem rügyet fakad.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

9. ÍZES TÖRTÉNETEK

Irodalmi szakácskönyv   5. rész

Nagy Vendel: A forralt bor,

 avagy, hogyan beszéljük le feleségünket arról hogy mi férfiak mosogassunk..

 avagy,  A fagyi visszanyal...

  Nemrégiben, egy nyilvános luxus illemhelyen láttam egy bekeretezett, humoros, színes, fénykép plakátot.

Egy aranyos majom letolt nadrággal ült a WC- n, és kezében a toalettpapírral játszott, tekergette, és alatta a szöveg, -- a dolognak akkor van vége, hogyha a papírmunkát is elvégeztük----.

  Ez a sokatmondóan ötletes fotó sokféle gondolatot indított el bennem.

Minden döntésnek, munkának akkor van vége ha dokumentáltuk, és úgymond lepapíroztuk, és  véglegesítettük.

Némi kis képzavarral ha főzünk, és étkezünk, akkor annak akkor van vége, ha el is mosogattunk.

Ezt a fontos, és szükséges, de utálatos munkát általában nők végzik, de néha elnyerjük a lehetőséget, és a jogot arra hogy besegítsünk ebbe a házimunkába.

 A közmondás szerint, mosogatni este örömmel, reggel pedig csak körömmel lehet.  Tehát, mindent a maga idejében.

Elmesélek most egy történetet egy rafináltnak vélt praktikáról, mielőtt elnyernénk méltó jutalmunkat, a finom forralt bort.

Hogyan beszéljük le feleségünket arról, hogy mi férfiak mosogassunk?

Úgy, hogy egyáltalán nem beszéljük le őket róla. Sőt! Kissé álszentnek tűnően, de kellő elővigyázatossággal, hogy gyanút ne fogjon a nej, önfeláldozóan magunkra vállaljuk, mintegy mártírként, a konyhai munka eme utálatos melléktevékenységét.

Ha már elvállaltuk, mint már említettem, önként a hivatalt, minden valószínűség szerint el is nyerjük a megbízatást.

S mint egy felelősségteljes komoly férfiemberhez méltó, egy darabig hősiesen végezzük a feladatot. Küzdünk, mint a gepárd. Mikor már kezd terhessé válni a dolog, úgy egy-két nap múlva: cselhez folyamodunk.Véletlenszerűen s kellő megbánást tanúsítva, elejtjük a feleség kedvenc bögréjét, ami ripityára törik.  Persze megpróbáljuk elkapni, de előbb megvárjuk, míg egyet pattan...De persze nem sikerül..

No ekkor minket nagyon elmarasztalnak ügyetlenségünkért, de újra bizalmat kapunk, s egy újabb bizonyítási lehetőséget, mert újra megígértünk mindent..

Másnap az új étkészleten, a tányér szélén, keskeny, de jól látható pörkölttől származó zsíros, paprikás csíkokat hagyunk. Amikor életünk párja bejön, s ezt a szörnyű jelenséget meglátja, fennhangon bennünket kétbalkezes, ügyetlen fajankóként lebarmol, s egyetlen, félreérthetetlen mozdulattal végleg kiparancsol bennünket a konyhából.

Igaz, hogy így ismét megtépázza amúgy is ingatag férfiúi becsületünket, de ez még mindig jobb, mint nap mint nap mosogatni.

 Tudom hogy ez a történet most kissé negatív színben tüntet fel, de a cél szentesíti az eszközt. Nos, akkor térjünk rá a mai kissé lazábbnak tűnő receptünkre.

  Miután már elmúlott Márton nap, kóstolgathatjuk az új borokat, de az még nyers, nincsenek összeérve az ízei, és a hordókban érlelnünk kell még egy bizonyos ideig, és a régi óborokat kell még előtérbe helyeznünk.

Persze a tüzes szekszárdi bort önmagában is lehet élvezni, sőt, de azért vannak még praktikák, hogy a borfogyasztást is kissé változatosabbá tegyük.

  A legegyszerűbb, ha a borhoz szódavizet teszünk, ami egyébként is magyar találmány, és üdítő, frissítő szénsavas italt kapunk

A spricczer elnevezést magyarosítva fröccsnek nevezték el elődeink, ami igen találó név.  De..  vannak akik vallják, hogy aki borhoz vizet tesz, az egyéb gazemberségre is képes.

Azért mégiscsak vannak olyan alkalmak, amikor kissé más, érdekesebb, fűszeresebb, melegebb italra van szükségünk.

Amikor hideg van, és fázunk, vagy fáj a torkunk, akkor akár gyógyszerként is készíthetünk néhány bögre forralt bort. Persze ennek az italnak is megvan az időszaka, a tél, mert nyáron nemigen iszunk meleg bort.

 Alkalmak is adottak lehetnek, pl. disznóölések alkalmával reggeli előtt, de feltétlenül a pálinka után, amit fogópálinkának is hívhatunk.

Vagy borfejtéskor a hideg tanyában, de akár esti italként lefekvés előtt, vagy szilveszter éjjelén mikor az utcán bulizunk, és várjuk az éjfélt.

De.. én mikor beteg voltam, és reggelre kellett a hangom, akkor este megittam egy nagy bögre forralt bort, és reggelre mintha elvágták volna.

És van még egy fontos esemény, az csak úgy...

Gyurka barátom, mikor házunk előtt ment a tanyába, bezörgetett, hogy menjek vele, mert leakasztott egy karika frissen füstölt húsos hurkát, és kint megesszük hagymával és friss kenyérrel a présházban, s iszunk rá néhány bögre forralt bort.

  Kétféle borból készülhet a nemes ital. A férfiak inkább a vöröset kedvelik, a hölgyek pedig az édesebb fehéret.

Az tévhit, hogy a forralt bort lehet gyengébb minőségű alapanyagból is készíteni, úgyis elnyomja a fűszerezés, de ez nem igaz. Itt is fontos a minőség , és a mennyiség is.

A legjobb évjáratokból készül a jó forralt bor, és legalább fél liternyi mennyiség kell ahhoz hogy érdemes  legyen nekiállni a feladatnak.

 Öntsünk egy kislábasba fél liter bort, jelen esetben kadarkát.

Kezdjük el melegíteni, de már mindjárt elkezdhetjük a fűszerezést is, mert ez a kis mennyiség hamar felforr.

Tegyünk bele kettő evőkanál kristálycukrot, de aki ezt nem akarja, akkor legalább négy, öt szem édesítő tablettát.

Fakanállal kissé elkeverjük, és mindjárt tehetjük bele a kb. tíz szem szegfűszeget, vagy, vagy és, szegfűborsot. hasonló az ízhatásuk, de azért mégis kissé más.

Néha megkeverjük, és teszünk bele darabos fahéjat, és némi őrölt fahéjat is, amit mi régiesen cimetnek is hívunk.  Volt mellettünk egy kis fűszerbolt, és ha cimetet kértem akkor a fiatal eladó nem tudta mit is kérek, az idősebb pedig azonnal tudta miről is van szó.

Lassan már kezd gyöngyözni a borunk, azt jelenti, hogy kezd felforrni,  de ne forraljuk túl, mert akkor minden alkohol kimegy belőle.  Az ínyencek tesznek bele egy csipetnyi fehérborsot, és a még ínyencebbek pedig egy késhegynyi erős törött paprikát. ettől lesz ám igazán pikáns az italunk  Mikor isszuk, hoz is, visz is, mondják az öregek...Mikor már felforrt, akkor egy kanálnyit megkóstolunk, hogy kell-e még bele valami fűszer, vagy kell e még pótolni valamelyikből, és ha jónak találjuk, akkor tulajdonképpen kész is a forró, illatozó nemes ital, ami minden fűszert egyesítve, egyneművé válva forrón fogyasztható.

Merőkanállal bögrékbe merjük, mert erre az üvegpohár nem alkalmas, és ez a fél liter éppen kettő embernek elég. A bögrét két kézbe fogva, ujjainkat melegítve, óvatosan forrón kóstolgatva, élvezettel isszuk ezt a fűszeres csodát.

Aki még nem próbálta  nem is tudja hogy mit veszített, és mint mindenben itt is a mértékletesség  a mérvadó.

Az ízek kavalkádja, és harmóniája árad ebből az italból nem is beszélve a fantasztikus illatáról, és hidegben felmelegíti a testet , és a lelket.

Mindenki kedves egészségére.

  Utóirat, Végezetül engedtessék meg nekem, hogy leüssem a feldobott slusszpoént.

Miszerint a vörösbornak  igen élénk festő színe van, és ha megszárad, akkor igencsak nehéz elmosni kimosni.

Javaslom , hogy a főző, és ivóedényeket használat után lehetőleg hamar öblítsük el, mert időt és energiát takarítunk meg a szorgalmunkkal.

Egyebet nem mondhatok.

2013. 11. 25

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

10. VÉLEMÉNYEM SZERINT..

Olvasóink írják.

Kedves Vendi!

Csak most láttam meg, nagyon tetszik es nagyon örülok neki. Holnap el fogom küldeni az iskolának, hogy Ők is lássák.

A művész feltette a honlapjára, http://impreintofficial.blogspot.co.uk/2013/09/exhibition-balloons-budapest-hungary.html itt tudod megtalálni a második REVIEW feliratra ha rákattint.

Én is igyekszem majd itt terjeszteni Angliában.

Szép hetet kívánok!

Napsi

 2013. november 18. 18:46 Nagy Vendel írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:

.........................................................................

Szia Vendi!

Ez nagyon jó. Örülök, hogy sok-sok helyen olvasnak, s remélem hamarosan

még szaporodnak azon országok, ahol elérhető és olvasott lesz a

magazin!

Andás

.............................................................................

Kedves Vendi!
Ez aztán a nekem való recept... :)

Említettem már? molnár családból származom (nagyapám, édesapám is

molnár volt), anyukám is dolgozott egy ideig apu mellett, s innen a

tészta imádata, szerettük enni is elkészíteni is a tésztákat, elég

változatosan meg tudtuk főzni-sütni minden fajtáját. A tojásos verzió

azért nekem meglepetést okozott, de kellemest... :)

A tésztagyártásba nálunk mindenki belefolyt, apu is ugyanúgy el tudta

készíteni a tésztákat, a minőségellenőrzés része volt az őrlemények

(lisztfajták) ellenőrzése során a liszt-pép - vizes kikeverés és állni

hagyás után a sikértartalom megállapítása különböző mutatók, "kinézet"

alapján, míg a száraz őrletlen magoknál például az "ezerszem-súly"

ellenőrzése és a szárítás lecsekkolása őrlés előtt. Kicsi koromban

gyakran bejártam a malmokba, élveztem, amit ott láttam - a

zsákrengeteget, a gépeket, a hófehér porral megszórt vidám

munkásfejeket, egyenfehér bajuszukat, de a fekete hajú ember is

"hófehérke" lett, S a pincében mindig jéghideg volt a víz, a

legforróbb nyarakon is. Szóval most nosztalgiázhattam egy sort...

Köszönöm Neked!

A lottózásra visszatérve: :) Te nem akarsz egy telitalálatos

ötös lottót kitölteni? Azt hiszem menne, s majd megosztozunk a

nyereményen... :)

Addig is Hálás Köszönetemet küldöm neked.

Szeretettel: Anna.

................................................................................................

Szia Vendi!
Néha azon töröm a fejem, hogy mivel fűszerezzem meg a neked és az
írótársaknak szánt "Gratulálok!" sorokat. Merthogy minden lap, minden
szám, minden rovat újakat ad. Színes, mozgalmas és ahol kell komoly,
ahol kell, ott meg vicces.
Az általad küldött link csak félig nyílt meg, de nekem már a
"kedvencek" között van a Megszólalok weboldala. Így ott teljesen meg
tudtam nyitni és el is olvastam.
Az ismételt megjelenési lehetőséget köszönöm!
Azzal kezdem, ami kiemelkedetten tetszett:
Gonda Marica írása. Az, ahogy leírta a megvakulását, nagyon
hasonlított az enyémre. Minden része, a pillanatok, a gondolatok
olyanok voltak, mint nálam. Bár nálam a műtétek után már nem volt
látás, de mégis. A sok gondolat és a nem adom fel aztán pont én
vagyok. Sok ilyen ember kell még, s mégis tudom, hogy vannak olyanok,
akik soha nem állnak fel. Akadnak olyanok is, akik született vakként-
eltelt harminc, negyven év után sem fogadják el, hogy vakok. S vannak
azok, akik híresztelik, hogy ők aztán igen, s közben hazudnak maguknak
is.
Felállni nem mindenki képes, de én hiszem, hogy nekik is segíthetünk.
Lehet, hogy épp a te újságoddal, a benne lévő írásokkal.
A másik cikk, ahol segítséget kér a Hajnalka egy sorstársnak
döbbenetes. Ezzel az a baj, hogy olyan emberek sajnos nem olvassák a
lapot, akik igazán tehetnének a srácért és az édesanyjáért. No, ha nem
így van, s mégis van ilyen olvasó, elnézést. De mondjuk egy " XY
úr" aki mosolyogva akár, nos ő hol van?
Manapság sajnos sok dologhoz kell a pénz. Még azoknak is, akik
önszántukból és önkéntesen, szociálisan segítenek. Merthogy segíteni
sokan akarnak, de ez az eltorzult világ arról szól, hogy minden pénzbe
kerül,. Nem mehetünk be a boltba, hogy " arrébb teszek húsz rekeszt,
adjon már érte kenyeret!
Pedig ez is mekkora segítség lenne...
Nos sajnos magam nem tudok segíteni a srácnak, de nyitott szemmel
járok. Hátha akad valaki, hátha lesz valaki, aki ha csak elpakolna az
udvarukon, már jobb lehetne. De nem könnyű.
A recepted olvasása alatt magam is láttam gyerekkoromban az édesanyám
által ugyanígy készülő káposztástésztánkat. Ugyanígy raktuk össze,
vágtuk, főztük, ízesítettük, ettük. Még az ízt is éreztem.
A "rádiós" vicc pedig hahotát váltott ki. Jó volt!
A Heim Károly verse is nagyon tetszett...
No és remélem, hogy úgy tudod majd zárni az évet, hogy elmondhasd: ez
az év csupa eredményt, megújulást és rengeteg új olvasót adott, ezért
jövőre még...

További jó munkát neked és a többieknek is!
András

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2013.11.14.:

 Egy ideje megjelenik újságunk színesben is...Most ezt a képes változatot
 szeretném elküldeni. Kattints rá a kékkel jelzett linkre és színesben
 olvashatod a Megszólalok Művészeti Magazint!> http://megszolalok.blogspot.hu/
 Ha nem tudod megnyitni, jelezd és akkor elküldöm  úgy,ahogy szoktam.> Jó olvasást kívánok!

 ......................................................................................

Kedves Vendi Barátom!
 

Elérkezett az idő, hogy két leveledre is válaszolhatok egyszerre. Nem tudom, hogy ez jelent-e valamit?

Igen jó az új lapod. Szerintem nem hiányzik belőle a "Biciklis".

Igazán tetszik a recepted! Nekem eszembe sem jutott, hogy a köménymagot kevés zsiradékon kipattogtassam. Legközelebb megpróbálom.

Szeretem a tésztákat gyerekkoromban, édesanyánknak édesapánknak köszönhetően, még otthon Majoson, két tésztanapunk volt  Édesapám  ugyanis igen szerette a tésztát, az őt mindeneknél jobban szerető édesanyánk mag mindenekben a kedvében járt. Így hát aztán azt ettünk minden héten,  minden szerdán és pénteken.  (Még most is érzem édesanyám krumplistésztájának, képosztás kockájának ízét a számban.)

Sokszor próbáltam rekonstruálni, még van mit dolgoznom rajta.

Hiszen mondom, hogy igen tetszik a lap! 

Mégis van benne olyan írás, ami szerintem többet ígér a többinél. Gergye Imre azt írja: "szélparipán pára illan" igazán költői kép! Szerintem ezért az egy sorért érdemes volt megalapítanod a lapot. Igazán versbeillő, igazán költői.

Tisztelettel és szeretettel  Karcsi.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

11. CSUPÁN EGY VERS

Kanczler Anna

Kanczler Anna írása

2013. november 13-a a Kedvesség Világnapja :)

K.A.: Kedvesség

Versem nemcsak a mai napra...

Mit jelent számodra e szó kedvesség

csupán 9 betű, 3 szótag?

Viselkedésed módja,

öröm vagy súlyos kötelesség?

Megélheted mindhármat egyszerre, egyenként,

ha elindul a napod, s benne te is, találkozol emberekkel, akik

körülvesznek, dolgoznak, veled élik

az életet, ha akarod:

aranyfüstöt kaphatnak szürke hétköznapjaik.

Érzés, mely veled is jót tesz,

nem engedi, hogy mogorva fazon, hisztis amazon legyél,

társaddal őszinte barátságban éljél.

Nemcsak adod, kapod is a jót,

kedves gesztusokat, bánatodra enyhet adó jó szót

De vigyázz: ne vidd túlzásba,
mint mindenben itt is a mérsékletesség a jó...
Csak az őszinte, szép gondolat
mely tettekre sarkall
varázsolhat arcodra szép mosolyt,
adhat embertársadnak mára s a mindennapokra
élete kiteljesítésére esélyt -
a kedvesség.
 

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

12. CSAK A DAL..

Nagy Vendel dalai: Vadvirágok

Vadvirágok

Rejtve nyíló kis ibolya,
Bokor alatt illatozva
Erdők, mezők virága,
Szerencsések világa

Utak mentén farkasalma
Kóbor kutya megszagolja.
Erdők, mezők virága,
Fütyülök a világra.

Árok partján kékszilva fa
Hamvas gyümölcs terem rajta
Erdők, mezők virága
Ebédem leszen mára.

Hétszilvafás nemes vagyok,
Minden fáról egyet adok.
De ha kettőt vissza kapok,
Akkor szívesebben adok.

                                  2013  november 22

 Népies műdal

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

13. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu

skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

…………………………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

A színes magazin látvány-szerkesztőjének a kérése: Kedves "kollégák"!

Ha valaki elégedetlen a régi fényképével, és egy újabb felvételt szeretne megjelentetni az írásai mellett, akkor a következő e-mail címre kérem eljuttatni az újabb képeket:

veghelyo@t-online.hu

Tisztelettel:  Véghelyi József

………………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

 ________________________________________________

 VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

                                                                                              

MEGSZÓLALOK

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2013. 12. hó/2 – harmadik évfolyam, huszonnegyedik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes négyheti lap

Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam:  2012.  1-tól 6. számig

3.Évfolyam: 2013. 1-től 24. számig

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

******************************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel

Most, ebben a meghitt pillanatban a Megszólalok irodalmi magazin ez évi utolsó számát olvassák. Igazán örülök hogy ez így van, és a Karácsony meleg hangulatát, és a Szilveszter vidámságát szeretnénk átnyújtani ezzel az ez évi, utolsó lapszámmal.

  Számtalanszor ért minket az a vád, hogy magazinunk sokszor szomorú, és borús hangvételű, és egyáltalán nem humoros.Ez bizonyára így is van, de talán tudat alatt is, híven tükrözi a jelenlegi társadalmi hangulatot, és különben meg nem vicclap  vagyunk. Ahol a téma, és a forma engedi, ott mi is elengedjük magunkat.

Megköszönöm mindenkinek az éves munkáját, és az olvasóknak az érdeklődését, amire a jövőben is számítok. Mindenkinek boldog évvégét kívánok , találkozunk a jövő év első napjaiban.  

Egyebet nem  mondhatok.

A szerkesztő...

S most végezetül álljon itt szerkesztőtársam, szerzőtársam, és barátom véleménye, és hitvallása, amit az internet segítségével szeretne elmondani minden olvasónak.

Véghelyi József

Véghelyi József: Adventi ima az Internetről

Sokat gondolkodtam,  hogy milyen szép szavakat osszak meg kedves olvasóinkkal advent ünnepe alkalmából? Mi lehet az a megfelelő, mindenki számára befogadható érzés, ami megfelelő szellemiségű lehetne a közelgő ünnepek misztériumához? Böngészve az Interneten, végül is úgy gondoltam, hogy ennél szebben magam sem tudnám megfogalmazni mondanivalómat.

Adventi ima.

- Látod Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami itt belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem add, hogy...

- Haragszol ilyenkor rám? Kérlek bocsásd meg ezt a vétkemet is. Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nem csak magamnak, hanem másnak is! Nekünk, akik elkeseredett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk...

- Bármilyen régimódian hangzik. adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit. Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni gyerekeink álomittas szuszogásából, add, hogy tudjunk nevetni, és merjünk sírni is, ha úgy esik jól!

- Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nem csak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző szívű, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapunk elég sebet földi pályafutásunk során!

- Uram, add, hogy megtudjunk gyógyulni bajainkból. 

- Add, hogy érezzük mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni!

- Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt , kibírjuk a veszteség fájdalmát emberi módon, emberien.

- Szabadíts meg minket a gyűlölettől, a bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!

- Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!
 

- Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.

- Add, hogy gyakran kezdjük így Veled való beszélgetést: Köszönöm Istenem!

Bocsásd meg vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket! Adj békét, mindnyájunknak Uram!

Ámen!

Adj békét mindnyájunknak Uram!

*****************************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL..

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
       Nagy Vendel és Véghelyi József szerkesztők
  2.  KARÁCSONYI TŐRTÉNETEK
       Mátyás Rita és Ács Nagy Éva írásai
  3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
      A Karácsony hangulatában.. Nagy Vendel versei
  4. AZ IGAZI AJÁNDÉK
      Gerencsér Hajnalka novellája
  5. VÉLEMÉNYEM SZERINT..
      Olvasóink írják
  6. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
     Árvay Mária sorozata:  A nevemet adom érte  (Befejező rész)
  7. BEMUTATJUK
      Fellner István  írásait
  8. BEMUTATJUK
      Rákóczi Szilvia  énekesnőt. Horenka Erika riportsorozata
  9. BEMUTATJUK
      Csomor Henriett  verseit

10. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
      Soponyai Mihály rovata
11. KÖNYVBEHARANGOZÓ
      A Magazin karácsonyi ajándéka az olvasóknak
      Jenei András történelmi regénye folytatásokban.
      A TRIANNITA  -  A KETTŐS KÜLDETÉS
12. ÍGY KÉSZÜLT
      Budai Napsugár  londoni tudósítása
13. VERSRŐL VERSRE..
      Akarácsony éa a szilveszter hangulatában...
      Gergye Imre, Ismeretlen szerző, Kustra Gábor, Jenei András, Nagy Vendel versei

14. NEGYVENNÉGYES KARÁCSONY
       Heim Károly  novellája

15. VERSEK KAVALKÁDJA

       Nagy Vendel,   Csomor Henriett, Adamecz László,  Dombi Tinódy László,
       Sztakó Krisztina, Peszeki Benkő Éva versei
16.  ÍZES TÖRTÉNETEK
        Iodalmi szakácskönyv. Nagy Vendel receptjei
17. CSAK A DAL..
       Nagy Vendel dalai

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK..

***************************************************

2. KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK

Mátyás Rita

MÁTYÁS RITA

Kinn már hideg éjjel van. Szent karácsony éj! A szél a fák fehér sálait bontogatja, A hold is szánakozva  néz le a földre. Csak gyermekei a csillagok viháncolnak az égen, mint a rakoncátlan gyermekek. Az egyik kis ütött-kopott ház ablakaiból halvány fény deríti fel egy picit a sötétséget. Egy kisgyermek lehelgeti a kivirágzott ablaktábla csodálatos jégvirágait, amit az öreg téltündér varázsolt az ablak szemeire. A kisfiú fénytelen szemeiben végtelen bánat ült. Már nem sírt a szeme! Onnan már felszáradtak a könnyei, de kis lelke rázkódott a csalódástól. Egész nap, és este leste- várta a Jézuskát! Esténként mikor lefeküdt, minden este imádkozott, kicsi szíve összes melegével kérte a Jó istent nézzen le rájuk, és szánja meg őket! Ő maga születésétől fogva a sötétség rabja volt. Fénytelen szemeiben már régóta csak a bánat, és a reménytelenség lakozott. Gyerektársai sokszor voltak kegyetlenek vele, ahogy csak egyik gyerek tud a másikkal. A Jézuskától ezért kért egy plüssmackót, hogy legyen végre egy igaz barátja, akivel minden titkát, bánatát, örömét megoszthatja

   A kis házban hárman éltek. Anya,apa és Jancsika a hat éves kisfiuk. Az édesapja sem látott. Ő betegség miatt veszítette el látását. Éva mikor Jánossal összeismerkedett tudta, hogy neki ő kell! Tisztában volt vele,hogy nem lesz könnyű az életük , de gondolta, amíg egészséges mindent megteremt majd ő, magának és kis családjának. Szerették egymást. Éva és János is dolgozott. A férfi az önkormányzat telefonközpontjában, A nő ugyanott takarított. Amikor megszületett Jancsika, boldogságuk hamar váltott át féltő aggodalommá, A kisfiú ugyanis látássérültként született meg. Vitték gyermeküket egyik orvostól a másikig, hátha valamelyik segíteni tudna. Jancsika két- három éves korára kezdtek beletörődni a megváltoztathatatlanba. Elhatározták, hogy amennyire csak erejükből telik, boldogságra nevelik szemük fényét. Aztán beütött a krach. Munkahelyükön nagyszabású modernizálás kezdődött. És Jánost elbocsátották a munkahelyéről. A kis faluban nem sok munkahely volt a csak szívével látó ember számára. Munkanélküli lett. Éva sem tudott visszatérni a munkájába,hiszen otthon is szükség volt rá egész nap, a vak kisgyerek,és párja mellett. A sok baj ellenére szerették egymást, és ez volt számukra a legfontosabb. Kis pénzük azonban egyre kevesebb mindenre volt elég. Sokat imádkoztak Istenhez, nézzen rájuk, segítsen nekik. Voltak a szomszédok között jótét lelkek, akik időnként segítettek a kis családnak. Odaadták nekik a maradék ételüket,Ruhákkal segítették őket. De szegénységük egyre fokozódott. Télen Éva kijárt a faluszéli erdőbe gallyakat,ágakat szedni ,hogy egy kicsit belangyosítsák házukat, Volt, hogy Éva éhesen feküdt le, csak hogy gyermeke és párja ehessen. Sokszor volt, hogy a kenyérre,csak egy kis zsír vagy margarin jutott. Mikor megkapták a segélyt a helyi kis boltban egy kis felvágottat is vásároltak Ez szinte ünnepi vacsora volt.

A falu lakói szerették, és segítették is őket, amikor  tudták. Így éltek a faluban, ahol szerették őket. Tudták,hogy nem ők tehetnek a nyomorúságukról,és a körülményeik ellenére,tisztességes, becsületes, jóravaló emberek, akik szegénységük és a betegségek ellenére, nagyon szerették egymást. Karácsonyhoz közeledvén a vallásos család egyre többet fohászkodott Istenhez segítségért,hogy valahogy nekik is sikerüljön ételt varázsolni asztalukra, .és Jancsikának sikerüljön megkapnia álmát, egy plüss mackó személyében. Eljött a szenteste az asztalon fejedelmi étel paprikás krumpli  gőzölgött, illatával beterítve a kis lakást. Még friss kenyér is jutott hozzá. Az asztalon kis vázában néhány fenyőág jelképezte az ünnepet. Körbe ülték az asztalt és imádkozni kezdtek. Jancsika közben vágyódó szívvel gondolt arra, hogy mennyire szeretne egy kis plüssmackót! Ők lennének a legjobb barátok a világon. Sose bántanák egymást! Nagyon vágyott rá, és sokat imádkozott! Esténként a Jóistennel egyezkedett! Megígérte neki hogy nagyon jó gyerek lesz, ha kicsit ránéz a családjukra, különös tekintettel most karácsonyra. Éva szíve bánatos volt! Szerette volna ha Jancsikának, és férjének is szép karácsonyt tudott volna varázsolni, de legalább finom, forró vacsora illatozott az asztalon. Az ünnepi hangulatot a gyertyák fénye jelentette. Az áramot már kikapcsolták. Jancsi  biztos volt benne,hogy imái meghallgatásra találtak! Este nem feküdt le. Az ablakban  növekvő jégvirágokkal játszott. Ahogy telt az idő úgy szontyolodott el kis szíve. Egyre kevésbé bízott Istenben! Csalódott volt! Anyja, és  apja vigasztalták! Legalább finom vacsorát kaptunk Karácsonyra! Az sem semmi ! Annak is örülni kell! Nagyon vágyott egy igaz barátra, s ha erre gondolt mindjárt sírnia kellett!  Bárcsak lehetne egy olyan barátja, aki sohasem bántja! Késő volt anyja elküldte lefeküdni. Vigasztalta !  .Még csak most kezdődik a karácsony! Ki tudja mit hoz még! Jancsika szomorú szívvel, de rendületlenül imádkozva aludt el végre.  Az éjféli misén az idős pap szép misét celebrált a kis Jézus születése alkalmából! Kiemelve annak fontosságát, hogy segítsünk felebarátainkon, ha tudunk ,mert az Istennek tetsző cselekedet,és megemlékezett a falu jobb sorsra érdemes családjairól, akik, most az ünnep ideje alatt is szűkölködnek! - Gondoljanak a Szent családra, akik az állatokkal éjszakáztak, és gondoljanak a három királyokra,akik ajándékokkal halmozták el őket,és cselekedjenek szívük,és tehetségük szerint! Felvirradt karácsony napja. Az égi dunyhák kiszakadtak,és a sűrű hóesés fehér takaróba burkolta az erdőt, mezőt, jótékony takarót húzva a szántóföldekre. A kis falu templomtornyából harangszó hallatszott. Emberek jártak-keltek az utcákon. Arcukon boldog mosollyal, kezeik megrakva csomagokkal .Meglátogatták azokat a szomszédokat, akikről tudták, hogy nehezen élnek. Jánoséknál is kopogtattak. Kinyitották az ajtót. Az egyik szomszéd hozott edényekben az ünnepi vacsorából, a másik süteményt hozott a karácsonyi beigliből. Szinte egymásnak adták a kilincset. Jöttek az ajándékok,és Jánosék szeméből patakzott a könny! Nem győzték köszönni az emberek jóságát! Jancsika is sírva ölelt egy barna színű plüssmacit ,amit az egyik gyerektől kapott. Szemét az égnek emelve hálálkodott!

 A felhők mögül kikukucskáló nap mosolyogva, elégedetten nézett a földre.

Szegények karácsonya...

..................................................................

ÁCS NAGY ÉVA

Piros pettyes labda

Ács Nagy Éva

Tél volt, sűrű hópehely esett, a táj hirtelen fehér lett! Minden betemetett a hó, a nyarat, az őszt, s a kertben a magára hagyott piros pettyes labdát. Pedig valamikor becsülete volt, kedvenc játékként szerepelt. Most ott marad, elfelejtették. Apu kiment másnap havat lapátolni, ő akadt rá. Csóválta a fejét, ezek a gyerekek mennyit könyörögtek ezért a kis labdáért, s most pedig magára hagyták. Felvette, bevitte a szobába, megmosta, megszárította, s gondolta holnapután karácsony, meglepem a gyerekeimet. Másnap a feleségével tüsténkedtek a konyhában, a gyerkőcök vidámak voltak, karácsonyi dalokat énekeltek, már alig lehetett bírni velük. Eljött az est, ő felkelt és a szépen feldíszített fa alá rakta , a többi ajándékhoz, ott kint a szél hordta a havat, csakúgy szakadt. Reggel lett, a család felkelt, izgatottan rohantak a fához, melyet sejtelmesen megvilágított a lámpafény. Számos ajándék volt, azt sem tudták mivel kezdjék, és akkor a két év körüli szöszi kislány felkiáltott, apa labda,, de szép, kérem, enyém? Apát az öröm hulláma járta át, örült sikerének, boldog volt, igen a tied Panka, becsüld meg, a hó alatt találtam, magányos volt, fázott, és most már csak a tied! A kislabdának ezután nagybecsülete volt, testvérei is kölcsön kérték, ő adta szívesen de estére mindig bevitte a szobájába..Vigyázott rá, óvta mindentől. A szöszi kislányból nagylány, sőt asszony lett, de a labdáját most is féltve őrzi, mindig mondja, apa csak nekem adta!! Enyém!!

A magányos pirospettyes labda...

***************************************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

A Karácsony hangulatában.

Nagy Vendel: Szent este

Karácsony este
Angyalok szárnyán
Belopództam
A szobádba.
Majdnem eltévedtem
A félhomályban.
Talán hívatlan
Vendéged voltam,
Ajándékba
Magamat hoztam.
Elbújtam!
Én látlak tégedet,
Te nem láthatsz engemet.
Pedig itt vagyok
Veled
Ha keresnél,
Szívemet a
Fa alatt
Leled.
Csupán csak
Ennyit adhatok
Neked.
Örökbe.

           2012.12. 24   Karácsony szent este

……………….........................………………

   KARÁCSONY 2013

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló fényét

Látod-e?
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe
fekete kalapot teszek a fejemre.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod a karácsonyt
Várod a csodát
Hogy újra lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül a barátod.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Ha megértetek
Repüljetek
Ti fészket elhagyók
Óvó szárnyaimat kiterítem felettetek.

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha
Megszületett a Megváltó
rongyos istállóban
Varázsgömböt tartasz vágyón a kezedben
Csillognak a fények álmodozó szemedben.

***************************************************

4. AZ IGAZI AJÁNDÉK

Gerencsér Hajnalka  novellája: Az igazi ajándék

Gerencsér Hajnalka

      Odakint nagy pelyhekben hullt a hó. A hópihék békés táncot lejtettek, majd finoman érintve egymást, meleg dunnát képezve borították be a tájat. A házak ablakait jégvirág díszítette. Bent a szobában a kandallóban égett a tűz. A lángnyelvek ontották a meleget. A fahasábok és széndarabkák pattogása, ropogása barátságos hangulatot árasztott.

  A család készülődött, várták a karácsonyt. Péter, a nagypapa egy nagy hintaszékben ült. Lágyan simogatta unokáját, Larát, aki elaludt az ölében. A kislány születésétől kezdve a szemével semmit nem érzékelt a külvilágból. Szülei legnagyobb szomorúságára gyermekük lemaradt a világ száz csodájáról, amit az átlagember – a látás birtokában – hétköznapi élményként él át. Ám attól a perctől, hogy erről a csodálatos dologról le kell mondanunk, rádöbbenünk arra, hogy a látás öröme sajnos nem mindenkinek adatik meg.

      Lara különleges gyermek volt. Amit a sors az egyik oldalról elvett, azt hatványozva a másik oldalon megadta. Pár hónapos korától a zene varázsában élt. Hamar megtanult beszélni, járni, tájékozódni, figyelni a hangokra, amelyek a segítségére voltak. Szeretetre méltó kishölgy volt. Péterhez, a nagyapjához különleges kapcsolat fűzte. Ő mindig mindent elmesélt a kislánynak,  mondhatni  ő volt a szeme, Lara pedig a család szemefénye. Óriási képzelőereje kifejlesztette a belső látását, így nem élte meg hiányként azt, amit a sors elvett tőle. A kandallót egy barátságos varázslónak képzelte, ami mindig meleget adott, s a halk duruzsolás pedig lágy altatóként hatott. Péter mellett mindig biztonságban érezte magát. Szülei dolgoztak, a Nagyi pedig a nap nagy részét a konyhában töltötte. A finom ételek, sütemények az ő munkáját dicsérték.

       Már csak pár nap volt karácsonyig. Apa megvette a karácsonyfát, amely jó illatával, terebélyes ágaival hamar belopta magát a család szívébe. Nem voltak gazdagok. Vagy mégis? Mert az attól függ, mi számít gazdagságnak. A házuk átlagos volt, kis kerttel. Az autót csak hosszabb utakra vették elő. Mindenük megvolt, és legfőképpen szeretetben éltek. Fontosak voltak egymásnak és számíthattak egymásra. Sokat beszélgetek, sétáltak együtt, s amit lehetett, közösen csináltak. Lara olyan ajándékot kért karácsonyra, amin érződött a szeretet, hogy neki szánták. Péter minden séta során megállt a kislánnyal a kirakatok előtt. Elmesélte neki, hogy a Játékbolt babái, a copfos, szőke Marie baba, és a barna, göndör hajú Sarah baba éppen hozzájuk legközelebb ülnek. Egy kicsi tűzhely lábaskákkal, sőt egy szépen berendezett babaház is várja a boltba betérőket. A sok plüssfigura, ujjbáb sem maradt ki a részletes beszámolóból. Lara figyelmesen végighallgatta, majd mentek tovább. Nagy könyvesbolthoz érkeztek .Szólt a zene. Karácsonyi dallamokat játszottak CD-ről. Volt ott mesekönyv, ismeretterjesztő, lexikon, regények, versek, kifestők, CD-k. Aztán egy ruhabolt következett. Elegáns blúzok, nadrágok, szoknyák, cipők, kényelmes szabadidőruhák. 

   A következő ajtón betértek. Miután orrukat megcsapta a frissen sült kenyér és péksütemény illata, a kis Lara örömmel mondta, hogy ez a sarki kenyérbolt, és hamarosan hazaérnek. Így is lett. Ám az ajtón belépve finom fenyőillat fogadta őket. -- Itt van a karácsonyfa! – mondta Lara, és odabújt a Nagyapjához. S csakugyan ! A fenyőfa talpig díszben várta őket. A sok színes gömb, harang, angyalkák, figurák és láncok elegáns külsővel ruházták fel. 

- Mézes süti, a kedvencem! – kiáltott fel Lara, amikor megcsapta az orrát az ismerős illat. Ám a fa alatt nem sorakoztak ajándékok. Senki sem bíbelődött csomagolással, egyikük sem rohangált ajándékok után. Lara akarata volt ez. Számára az volt az ajándék, hogy együttvoltak. Volt idejük egymásra. Az igazi ajándék bennük rejlett.

Karácsonyi mézes süti

Nagyi finom vacsorát készített. Halászlét ettek, majd a sütemények és torták édesítették az együttlétet. Apa elővette a régi kedvenc karácsonyi lemezt, majd együtt énekelték a népszerű dalokat. Anya előszedte kedvenc karácsonyi történeteket tartalmazó könyvét, s abból olvasott fel. Nagyapa régi családi karácsonyokról mesélt, amikor még ő is gyerek volt. Ám akkor csoda történt.

  Lara megszorította Péter kezét. Ez egy megbeszélt apró jel volt. Nagyapa a zongorához vezette a kislányt. A család döbbenten figyelt. Fogalmuk sem volt a titkos zongoraleckékről. A szülők dolgoztak, a nagyi délutánonként ledőlt, s néha hallott ugyan valami zongorajátékot, de az egybeolvadt az álommal. Péter tudott zongorázni, és mivel látta, hogy Lara szereti a zenét, megtanította néhány karácsonyi dal lejátszására. Lara is szeretett volna örömet szerezni a családjának, hát sikerült…

Meghatott pillanatok következtek. Lara teljesen belefeledkezett a játékba. Átadta magát a zenei élvezeteknek. S adott…rendkívül sokat. Megtanult tájékozódni a hosszú és rövid billentyűk között, s megtanult dallamot kicsalogatni az öreg, kopott zongorából, amely régi bútordarabból visszaváltozott hangszerré. S bár nem láthatta szülei és nagyszülei meghatott, könnyes és büszke tekintetét,  de a zongorajátéka után a hosszú csendből pontosan kikövetkeztette, mi is zajlik le a családja lelkében.

     S közben a szemben levő palota elé, - ahol gazdagok laktak- vagy ki tudja? Ennek a megítélését a kedves Olvasóra bízom -  sorra autók érkeztek. Külön autóval jött anya, apa, a nagyszülők. Hangoskodás, zsivaj hallatszott. Nagy csomagokat cipeltek be. Ki tudja? Lehet, hogy egész évben ezért nem tudtak soha együtt lenni, hogy ezt a sok ajándékot összehozzák?  Rendeltek vacsorát. A kihozott dobozokból, műanyag tányérokból megették – nem vesződve a mosogatással. Aztán kezdődött a fadíszítés. Ebben ugyan mindenki részt vett, de összhang egy szikra nem volt köztük. Türelmetlenek voltak egymással. Nem csoda. Agyonhajszolt életet éltek, s az élet egyetlen csodáját sem vették észre, hiába láttak… Bár, hogy igazán láttak-e ki tudja, tény, hogy néztek. Az látszott, hogy itt nyolc különálló személy van a két gyerek, a szülők és a négy nagyszülő. Nekik csak a saját dolguk fontos, képtelenek egymásra és bármi másra figyelni. A fenyőfára is inkább rádobálták a díszeket, az szerint, kinek mi került épen a keze ügyébe. Befűtöttek, morgás, veszekedés, elégedetlenség, mint máskor… A fa alá kirakták a bolt által becsomagolt ajándékkupacot, amely egy személytelen halmaz volt csupán… A nagy rohanásban ugyan ki emlékezett arra, hogy kinek mit vett és azt milyen színű palást fedi… A kicsomagolás után körvonalazódott az ajándék, de a gyerekek esetében, aki kicsomagolta, az „be is zsebelte” és ez újabb veszekedéshez vezetett...

       Későre járt. A nagyszülők szomorúan tértek haza. Lassan csend telepedett gazdagék házára is. Lefeküdtek. Ki tudja álmukban láttak – e olyan szép, szeretetteljes karácsonyt, amelyet Laráék megéltek. Náluk a szeretet valóban csodát tett. Tudta ezt az öreg hold is, aki tekintetét hol a szikrázó hótakaróra, hol Larára emelte, aki már rég az igazak álmát aludta lelkében békével és szeretettel.

***************************************************

5. VÉLEMÉNYEM SZERINT...

Olvasóink írják...

KEDVES VENDI..

  Boldog karácsonyt!
Költözzön a szívedbe szeretet és béke.
Legyen a karácsony a boldogság jelképe.
Gondolj azokra is kik már netán elfeledtek.
Egy üdvözlő lapnak biztos örülnének.
Fellobbanna a láng,mi hamuvá égett.
Bizony sok szív megdobbanna
  és felcsendülne a karácsonyi ének.

         Szeretettel gondolok rád Éva

 …………………………………………………………………………………………..

 ... szerencséd, hogy nem én vagyok a becses nejed, mert tőlem nem
szabadultál volna ilyen "átlátszó" trükkökkel... Igaz, az én párom jól
megjárta, mert mindig visszakapta a következő mosogatásba a hanyagul
kezelt edényt, s a végén megunva az egészet, bevásárolt (nekünk
szorgos asszonynépnek) egy mosogatógépet, akkor a létszámhoz kellett
is... :) Azóta a másodikat nyüstöljük, először a fiúk - most a kislány
kezeli, én ki nem állhatom a vizes áramos gépezeteket, már volt
"megrázó" találkozásom velük. :(
De a további szükséges "kézimunkától" nem zárkózom el. A forralt bort
anno mi kétféle borból, vegyesen vörös és fehér megfelelő arányú
keverékéből alkottuk, a fent említett fűszerek mellé egy kisebb darab
félbehasított vanília rudat is belecsempésztünk, a felnőttek paprika
helyett néhány centiliter rummal "erősítették"... :) De ha illusztris
vendégünk jött, beledolgoztuk a borhabba aranygaluska önteteként. Az
is isteni finom volt!
Köszönöm szépen a receptet, és - ejnye-bejnye... :)
Szeretettel: Anna.

 …………………………………………………………………………………………….....

Kedves Vendi!

Nagyon tetszik ez a rész is! Tényleg elég viccesre sikerült, Tetszett a majmos kezdet! Elég jól eltaláltam,hogy hogyan lehet a férfinek elkerülni a mosogatást, csak a bögretörésre nem gondoltam! Jó lett, Szerintem beteheted ! Indulhat útjára! Gratulálok!  Tusi

 ............................................................................................................................

Kedves Vendi!
Sikerült megnyitni a kék linket, már végig is olvastam. Köszönöm
szépen. Kerekesszékes Barbie? Kik és hol gyártják? Hajnika gyönyörűen
írta le ezt a valóban csodálatos gyógyulást, én nem Kate-vel, de
olvastam már ilyet, tényleg csodálatos az elme meg tudja gyógyítani a
legrondább betegséget is, ha még nem roncsolódott annyira a test, és
helyreállítható a működészavar. A történelmi regényre is kíváncsi
vagyok, kiről-miről szól? Ennyit elárulhatsz ? :)

...Köszönöm. Anna.

 …………………………………………………………………………………………………………..

Szia Vendi!
Szorgalmas munkád és persze az alkotótársaké megérkezett és még
"forrón" el is olvastam...
Még sehol a karácsony, de már érezni lehetett az előszelét, azt a
gyenge, de melegedő hangulatot, amit maga az előkészületek és a
majdani ünnepek adnak.
Vakként láttam a barnából megszürkülő színeket, amik már szinte azzal
fehéredtek, ahogy a minap esegetett nálunk a hó. Azaz a hókezdemény.
Örömmel olvasgattam a forralt boros tanácsaidat, mint ahogy a
visszatérő írók és költőtársak szerzeményeit is. Mind őszinte és
hangulatos volt, s igaz.
A terjeszkedésednek minden léptéknél újra örülök, hiszen minél több
helyen jut az olvasó "igazi" irodalomhoz, annál inkább épülhet be az
érték az emberekbe. Talán még azokba is, akiknek vagy nincs idejük
irodalmat olvasni, vagy nem érzik, hogy mi is az. Mert ugye a mai
korban azért valljuk be, akad gyengébb is.
Már készülök a "bemutatkozásra veled és bízom majd abban, hogy akad
olyan olvasód, akinek tetszik a könyv. Bízom abban is, hogy lesz
kritikája, s ha nem is mind pozitív, tudom majd építőként
hasznosítani!
Jelenleg pihentetem a Triannita 5-dik részének írását. Sok kutatási
eredményre várok, de hiszen nem is kerget a tatár.
Jelenleg nagyon erősen dolgozom az életrajzi könyvemen. Ez a
születésemtől mutatja majd be az életem egészen a megvakulásomig. Nem
a terjedelem lényeges, de épp ma értem el a történet elmesélésével a
80-dik oldalt és korban még csak most tartok a 9-dik életévemnél. Az
ember ír, emlékszik, aztán mindig újabbak jutnak eszébe.
"Még az is történt, meg tényleg, az is volt."
A decemberi számot várva további jó alkotást és készülődést neked!
András

..............................................................................................

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2013.11.28.:

Egy ideje megjelenik újságunk színesben is...Most ezt a képes változatot
szeretném elküldeni.Kattints rá a kékkel jelzett linkre és színesben
olvashatod a Megszólalok Művészeti Magazint!
http://megszolalok.blogspot.hu/
Ha nem tudod megnyitni, jelezd és akkor elküldöm  úgy,ahogy szoktam.
Jó olvasást kívánok!

***************************************************

6. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

Árvay Mária lovas sorozata

                               

15.Fejezet: A nevemet adom érte  (Befejező rész)

Dorka izgatottan ütötte be Kitti számát. Mostanában személyesen keveset találkoztak, de annál többet beszéltek telefonon.

 - Képzeld, Kitti, mit tanulok most!

 - Mit?

 - Aláírni a nevem! Mivel hamarosan gimibe megyek, a második félévtől ezt is beiktatták az órarendünkbe!

 - Mikor kezdtetek?

- Ma volt az első óránk! Ketten-hárman vagyunk egy csoportban, hogy egyénileg is többet tudjon velünk foglalkozni a tanárnő. Képzeld, ma már megtanította az első betűt! Egy különleges, úgynevezett pufi festékkel, kidomborítja az adott betűt, felnagyítva láthatom, hogy néz ki, majd ezt lekicsinyítve bele kell írnom egy keretbe. Ez úgy néz ki, mint egy telefonkártya, csak van egy kis kivágott ablaka, ide kell majd az egész névnek kiférnie.

- Nem könnyű feladat, amire vállalkoztál! Izgatottan várom majd, mit mesélsz. Kérlek, ígérd meg, hogy időnként elhozod, amiket írsz!

- Rendben, de csodát még ne várj!

 Kriszta Dorkával együtt jár órára, nevezzük inkább, tanfolyamnak, mert ilyen a jellege. Ez nagy kihívás nekik, hiszen a látó betűk nem állnak olyan közel hozzájuk, mint a Braille-írás, vagy a számítógép billentyűin való gépelés. Vannak ugyan kitapintható, nyomtatott látó betűk, amit könnyen és szépen be lehet azonosítani. Az aláíráshoz azonban most az írott betűkre van szükség, ami merőben más. Egy teljesen új világ. Meg persze az is furcsa, hogy a lányok nem látják, jól csinálják-e a feladataikat, nem tudják leellenőrizni magukat, így a tanárnőjük dicséreteire, korrigálásaira vannak utalva. Ha sokszor jól dolgoznak, erősíti az önbizalmukat, ha kevesebb a sikerélmény, még több kitartó gyakorlásra van szükség.

 - Dorka, nagyon szépek az „r" betűid - mondja mosolyogva Márta - próbálj meg kérlek még kicsinyíteni!

 - Még ennél is kisebbre?

- Igen, bele kell férnie a nevednek a keretbe (Kovács Dóra).

 - Kriszta, a tied is nagyon szép. Nyugodtan, lassan dolgozz, ne siess annyira! Tudjátok, gyerekek, minden nap gyakorolni kell egy kicsit, hogy a mozdulatok rögződjenek!

 Ebben nincs is hiány, a két lány szorgalmasan dolgozik a már megtanult betűkön. Büszkén hordják maguknál tollaikat, íme, nekik is van, s tanulgatják a használatát!

- Nincs valakinek egy tolla véletlenül? - kérdezte Dorka apukája az egyik üzletben.

 - De igen, nekem van! - kiáltotta Dorka boldogan, s büszkén előkapta táskájából.

Egyébként a toll tartását is szokni kell, mert aki nem rutinosan forgatja, begörcsölhet a keze.

 Száz szónak is egy a vége, a tanfolyam elég sokáig elhúzódott, mert minden betűt külön-külön meg kellett tanulniuk, majd utána összekötötték a már ismertekkel. Dorkában volt már annyi bátorság, hogy Kittinek megmutassa irományait.

 - Dorka, nagyon szép, csak így tovább!

 - Köszönöm! Egy kicsit félek a vizsgától!

 - Vizsgától?

 - Igen, a tanfolyam végén kapunk majd papírokat, amiket alá kell írnunk, igazolva, hogy elvégeztük.

 - Menni fog, aki lovagol, ezt is meg tudja csinálni, én mondom neked!

 Elérkezett a nagy nap.

 - Lányok, csak semmi izgalom, nem vérre megy! Felolvasom nektek a hivatalos papírt, amit alá kell írni. Csak egy lesz, s mindkettőtöknek egyforma. Figyeljetek csak!

 „Hűségnyilatkozat! Lovakkal az emberért!

 Nemes Dóra, a lovarda tulajdonosa, ezennel kijelentem, hogy az alulírott tanítványomat  leghűségesebb lovasaim közé fogadom mert:

                - Oktatóinak mindig feltétlen engedelmességet mutat, utasításaiknak azonnal                      és habozás nélkül eleget tesz;

                - Lovaink iránt tiszteletet, alázatot, szeretetet mutat;

                - Durva bánásmódot soha nem alkalmaz (ütlegelés, túlzott pálca- vagy                                 ostorhasználat);

                - A lovaglás közben tanúsított magatartása példás, másokat lovaglásra                               inspiráló;

                - Lovainkat nem eszköznek, hanem szerető élőlényeknek tekinti!

A fentiekben felsoroltak figyelmet érdemelnek és mindenekelőtt elismerést.

Tanítványomat aláírásával kérem igazolni, hogy továbbra is ilyen hűséges és ragaszkodó lesz lovardánkhoz, oktatóihoz és lovainkhoz!

Nemes Dóra, lovardavezető ( Lovas aláírása) 2012.05.20."

 A lányok tátott szájjal hallgatták a felolvasást. Lángba borult az arcuk!

 - Hűség, szeretet, odaadás, fegyelem, lovaglás: a nevemet adom érte - suttogta Dorka.

 - Én is - mondta könnyes szemmel Kriszta!

 - Lányok, írjátok alá!

 Dorka kezében elkezdett remegni a toll!

- Jaj, nem megy! Nem tudom!

Egyszer csak léptek közeledtek a padhoz és egy ismerős hang szólalt meg mellettük:

- Aki lovagol, ezt is meg tudja csinálni, képesek vagytok rá, csak nyugodtan! - kiáltotta Dóra.

- Gondoljatok arra, hogy ez a kis keret a lovaglópálya, s a toll a lovatok, akit végig kell vezetni rajta! Nosza, hajrá!

Kriszta szinte a keze alatt érezte kedves lova bőrének puhaságát, Dorka nem különben.

A lányok nagy levegőt vettek, s alapos koncentrálás közepette elkezdték a komoly műveletet!

- Nos, hadd nézzem! - mondta a tanárnő.

- Lányok, gyönyörű lett, mintha én írtam volna! Mindkettőtöké csodálatosan szép, tényleg a neveteket adtátok ehhez a nyilatkozathoz!

 - Egyébként, volt nálam még egy-egy példány, ha esetleg mégis elrontottátok volna- mondta mosolyogva Dóra!

 - Mégis hogyan, kinek az ötlete volt? - hebegtek a lányok!

 - Hiszen mindketten meséltetek nekem a tanfolyamról- kezdte Dóra. Azt is tudtam, hogy a tanfolyam végén biztosan alá kell írni valamit próbaképpen. Gondoltam, miért ne kaphatnátok olyan iratot, ami valóban sokat jelent nektek? Dorka, édesanyád volt a közvetítőm a tanárnőtökkel, aki szíves beleegyezését adta. Azt meg nem bírtam volna ki, hogy személyesen ne legyek jelen ezen a fontos eseményen! Nagyon büszkék vagyunk rátok mindannyian!

 - Kitti, ezt nézd! - kiáltotta Dorka már messziről.

 - Ez igen! Micsoda fontos iromány! Tedd el és őrizd sokáig! Legyél rá nagyon büszke! Ugye megmondtam: aki lovagol, az olyan dolgokra is vállalkozik, amire nem tartja magát máskülönben képesnek?

 - Igen, a nevemmel megpecsételtem a lovagláshoz kötődő viszonyomat, a nevemet adtam érte!

 Vége a sorozatnak

 ***************************************************

Fellner Istrván

 7. BEMUTATJUK...

Fellner István  írásait

 Fellner István vagyok. Pápateszéren születtem, az oroszlán havában, oly rég, hogy már magam sem emlékezem. Az elemi iskolámat szülőfalumban, a szakiskolát Győrben végeztem. Tatabányán élek feleségemmel, közel 40 éve. Van egy lányom, és két unokám. 

Bányabaleset következtében elvesztettem a jobb lábamat 35 évvel ezelőtt. Sokáig sportoltam – ülő- röplabdáztam.

Szeretetközpontú vagyok. Sok barátom van. Több közösségnek is tagja vagyok. Örülök, hogy a Gyógyító Művészetek közösségéből többen is alkotói ennek a színvonalas újságnak!

Házam, lakásom kialakításának nagy részét egyedül végeztem. Jó érzés itt élnem, más az értéke...

40  éve foglalkozom fafaragással. A domborműveim közül az egyik a kandallónk kürtjét díszíti. Miniatűr szobrokat faragok, amelyek nagy részét elajándékoztam barátaimnak. Foglalkozom matyó hímzéssel, varrok gobelint. Sokféle alapanyaggal dolgozom. Tavaly télen például egy hó szobrot készítettem az udvarunkra.

Másfél éve írogatok verseket és gondolatokat, amelyek révén megpróbálom elgondolkoztatni az embereket. Minden nap írok, gyakran napi 3 – 4, de olyan is van, amikor 5 vers is születik.

…és nagyon boldog vagyok, hogy köztetek lehetek...Üdvözlettel:István

 ……………………………………………………………………………………………….. 

"Mikor kicsi voltam, mindig a világot szerettem volna megmenteni. Bámultam apám kezét, széles vállát, tudtam én is olyan leszek, mint… Ő. Akkor minden óriásinak tűnt, mélynek, magasnak, elérhetetlennek. Kardokat faragtam, lovakat patkoltam, képzeletem nem ismert határokat. Lassan elmúltak az évek. Apám halma áll, velem szemben, már nem akarok világot menteni, szellemeket legyőzni, csak magam akarok lenni. Salakmentesen, egyenesen, ha kissé hajlott háttal, de feszesen, nyíltan szemekbe nézni, nem sandán merészen, kézfogással, csókkal tisztelegni, tiszteletet adni, Neked,- Nektek, s ha egyszer - újra apámmal lehetek-elmondani Neki, nem hoztam Rád szégyent....ember lettem..maradtam. Míg éltem..!!!" /fellner.

.......................................................................................................

Fellner István: ÁDVENT../KÖZELEG/

gyújtsunk-
csak csendben,
álmokkal fűszerezve,
angyalszárnyon szállva,
fénnyel ékesítve,
asztalon gyertya-
szorosan fűzve -
bársonnyal - sötéttel csempészve -
a pillanatot,
némán állva felette,

legyen a pillanat miénk,
suttogva fogjunk kezet,
legyen érintés ajkakon,
s szemünkben szeretet,

künn zordan mordul az est -
míg bent dorombol a meleg,
hittel hitben -
nem áltatva másokat,
hinni magunkban, adva magunk,
karban, kegyet gyakorolva,
szemet lesütve, gondolatba merülve,
nem várni, tenni a napokért,
a holnapért,

négy a gyertya - s színes,
illatos fonásban,
benne lélekmelegség,
fényt gyűjtök marokra,
vele gyújtom az elsőt,
a maradékot által adom-
hisz jő a következő../fellner.

...................................................................................

Fellner István: Merengés..

karcolnak a pillanatok,
folynak arcomon,
mint könnyek,
elvegyülve álmaimban,
dallamot hallgatva,
ritmus, mi altat,
remény, mi fog tart,
lesz még nyár-
szemem ablakon -
éhes madár sereg,
köhög az ősz-megfázott-
gyapjúsálat, csak a felleg adott,
tekerve - intve búcsút,

holnap köszönt telünk,
futott az ősz,
vele a szín -
s az elmúlás,
fehérrel gyászol e kopott világ,
s mi, benne a maradók,
lassan kopik az idő,
vele minden, mi múló-
vissza nem térő,
s ha oltjuk a lámpást
kísérve a napot, lobbanó láng mellett,
kérve a holnapot…/fellner.

 ***************************************************

8. BEMUTATJUK...

Horenka Erika

Rákóczi Szilvia  énekesnőt

Horenka Erika  riportsorozata

Nagyravágyó (ambiciózus, becsvágyó) kis csillag

- Jellemeznéd magad néhány mondattal, jelzővel!

- Átlag embernek tartom magam. Élvezem az életet. Külsőmmel elégedett vagyok. 

Engedje meg nekem a kedves olvasó, hogy Bemutassam Rákóczi Szilviát, a gyönyörű hangú kis csillagot, aki mellesleg vak és fényesen ragyog (na) Tamási városában, egén.

- Család, gyermekkor: 

Mikor és hol születtél?

- 1980. december 19-én születtem Pécsen. 

Tamási és Pécs kicsit távol van egymástól, - Koraszülött voltál?

- Igen, hat és fél hónapra születtünk.

- Mesélnél a családodról?

- Egy nővérem és egy ikertestvérem van. Párommal, Lászlóval élek Tamási belvárosában, egy másfél szobás lakásban.(Amit édesapám segítségével tudtam megvásárolni.) Párom húga Erika, élettársával és Alexandra Kira nevű kislányukkal a szemközti lakásba költöztek albérletbe. Szüleim közül már csak édesapám él, aki édesanyám halála után sok évre újra társra lelt, ők is Tamásiban élnek.

- Mindannyian kirepültetek a családi fészekből?

- Végülis igen, mindannyian a saját életünket éljük. Noha az ikertestvérem Anett, az apai házban, a nővérem Zsuzsi pedig Dombóváron él két iskolás lányával.

- Ti idővel szeretnétek babát?

- A közeljövőben nem tervezzük.

- Milyen sűrű a kommunikáció, kapcsolattartás a családdal?

- Apukámmal minden nap beszélünk vagy személyesen vagy, telefonon. A többiekkel alkalomadtán.

- Édesapád gondolom most már nyugdíjas, mivel foglalkozott aktív korában?

Rákóczi Szilvia

- Építész technikus volt.

- Milyen gyermekkorod volt?

- Úgy emlékszem rá, hogy könnyű gyermekkorom volt.

- Mit értesz könnyű alatt?

- Szüleim sokat foglalkoztak velünk, mindenben támogattak. Testvéreimmel sokat játszottunk. Szüleim gyakorta elvittek bennünket vendégségbe, strandra, kirándulni stb.. Nálunk is sokszor megfordultak mások.

- Mikor derült ki a vakság ténye?

- Mivel koraszülött voltam inkubátorba kerültem, ahol túl adagolták az oxigént. Aminek következtében vesztettem el a látásom, tudomásom szerint. 

- Emlékszel ezen arra, hogy vakságod miatt bármilyen hátrány, megkülönböztetés ért a családban vagy a környezetedben?

- A családban nem. Az óvodai nevelésem kicsit hiányos és nem mindennapi volt.

- Elmondanál még valamit a gyermekkorodról, amire esetleg nem kérdeztem rá?

- Csak annyit fűznék hozzá, hogy éltem az átlag gyermek életétés volt részem a társaim csúfolódásában és testvéreimmel kigondolt csínytevésekben is.

Tanulmányok:

- Tanuló éveidről meg tudhatunk valamit?

- Mivel év vesztes voltam nyolc évesen kezdtem az általános iskolát Budapesten az akkor még Vakok általános iskolájában.

- Mit mondanál el az általános iskolai éveidről?

- Ámbár a családom nagyon hiányzott, hamar beilleszkedtem. Hétvégéimet otthon töltöttem. 

- Normál általános iskolai tárgyaitok voltak?

- Igen, de természetesen megtanultunk Braille írást és olvasást is, valamint speciális segédeszközöket használtunk.

- A Braille íráshoz szükséges dolgokra és beszélő számítógépre gondolsz?

- Igen többek között. Bár a könyveink kicsit hiányosak voltak (pl. nem volt soha ének könyvem) és a számítógép is kezdetleges volt még akkoriban. Az első osztályt átmenetinek hívták. Később volt torna, magyar, matek, kémia, fizika, nyelvek-angol, német, technika stb.

- Kísérletezgettetek is a fizika és kémia órán?

- Nálunk inkább az elméleti részekre fektettek nagyobb hangsúlyt.

- Az eszközökön és az oktatás mikéntjén kívül volt még valami, amiben eltért az általános iskolai oktatásod az egészséges gyermekekétől?

- Nem. Nálunk is voltak szakkörök, sport-csörgőlabda, sakk- zene- hangszertanulás versenyek. Sőt volt rádióamatőr szakkör.

- Hogy is volt nektek a tornaóra? Gondolok ez alatt a futásra, mert ugye nem látjátok, hol van a másik, hol vannak a tereptárgyak (pad, szőnyeg vagy épp azórára odakészített eszközök), vagy a magasugrás, távolugrás, labdajátékok?

- Egyszerűbb labdajáték volt csörgőlabdával. A futás párosan történt. Volt magas- és távolugrás is, de már nem emlékszem pontosan hogy is volt. Volt bordásfalazás, gyűrűzés és rúdmászás is a megpróbáltatásaink sorában. Tehát ugyanúgy megvolta tornaóra, de egyes dolgok specializáltan zajlottak.

- Tartod a kapcsolatot az általános iskolai osztálytársaiddal?

- Korábban találkoztam egy-egy társammal, de mostanában ritkán hallok felőlük. Valószínű, hogy hiányos számítógépes és internethasználat ismeretünk miatt akadozik a kommunikáció.

- Továbbtanulás az általános iskola után gondolom nem voltkérdéses?

- Nem. Csak részben volt saját akarat a helyi-Tamási gimnázium. Ez volt „kényelmes”, mert Anett már taposta az utat.

- Hogy boldogultál vakként egy egészséges gimnáziumi osztályban?

- A tanulással nem volt gond, de a matek kicsit nehézkes volt. Az órákon Braille-ban jegyzeteltem és mintegy megerősítésként felvettem őket. A felvétel ellen senkinek sem volt kifogása. Az osztályfőnököm megtanulta a Braille olvasást, így Braille-ban vizsgáztam –fizikából, kémiából, néha az informatikából-, a többiből szóban feleltem.

- Ugyanakkor mikor a többiek?

- Nem mindig akkor mikor a többiek, mert minden bajom volt mikor előttük kellett felelnem.

- Akkor te egy amolyan izgulós típus vagy, ha sok ember előtt kell teljesítened?

- Akkoriban igen. A harmadik negyedik évben valami megváltozott és kezdődtek a problémák.

- Például, egyet kiemelnél?

- Azzal kezdődött, hogy nehezebb lett a tananyag. Nem tetten érhető Klikkesedés indult az osztályban, piszkálni kezdték a gyengébbet-gyengébbnek gondoltat. Véleményem szerint Nem tudták hogyan viszonyuljanak egy vak-fogyatékkal élő emberhez. Volt egy évfolyamtársam, aki szinte többet segített nekem, mint az osztálytársaim együttvéve. A tanáraimmal nem volt problémám. Nem kivételeztek velem, nem tutujgattak, nem maceráltak. Összességében nem volt rossz a gimnáziumi négy év, de nem tudom milyen lett, volna, ha a tankönyveimet a pesti szövetség nem küldi el hangoskönyvformában. 

- Elvárás volt a család részéről a felsőfokú végzettség vagy saját elhatározás?

- Tulajdonképpen mindkettő.

- Hova adtad be a jelentkezési lapot?

- Két helyre is beadtam: a Pázmány Péter Katolikus egyetem hittudományi kar hittanári szakra és a szociális munkás szakra. Mindkettőre felvettek, de én a hitoktatást választottam.

- Miért?

- Azon indítatásból, hogy úgy tudtam, ha ezt elvégzem, taníthatok gyerekeket hittanra.

- De miért a vallás, annyira vallásos beállítottságú vagy?

- Igen. 

- Miben nyilvánul meg ez a beállítottság?

- Ha tehetném hetente járnék templomba.

- Tehát akkor nem fanatizmust súrolva űznéd?

- Nem.

- Mivel ez egy pesti iskola, hogy voltak a konzultációid?

-  Havonta egyszer szombat és vasárnap.

- Kollégiumi elhelyezés nem volt, akkor hogy oldottad meg?

- Szombaton felkísértek, és beültek velem az előadásokra. Az órák végeztével elmentünk a szállásra a Vakok általános iskolájába.

- Ti jártatok utána a szállásnak vagy az egyetem intézte?

- Mi intéztük.

- Elhangzott hogy itt is felvetted a konzultációkat. Kaptál elektronikus vagy egyéb jegyzetet az előadó tanártól, évfolyamtársaktól vagy egyéb helyről?

- Igen hanganyagot kaptam.

- Milyenek voltak az évfolyamtársaid?

- Elfogadtak, segítettek, nem gáncsoskodtak.

- Alakult ki szorosabb baráti kötelék?

- Igen.

- Mai napig tartod velük a kapcsolatot?

- Változó.

- Nyelvvizsga neked is kellett a diplomához?

- Nem.

- Szerettél volna amúgy nyelvet tanulni?

- A gimnáziumban megszereztem az angol és német alapfokú nyelvvizsgát.

- Mit éreztél mikor átvetted a diplomádat?

- Örültem neki.

- Szerinted népes a vak populáció diplomás tábora?

- Szerintem nem. Úgy tudom, hogy az általános iskolai osztálytársaim közül csak nekem van diplomám.

- Ez nem tölt el téged büszkeséggel?

- Az igazat megvallva: de igen. De nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy lenézem őket.

Vakság:

- Könnyen elfogadtad, vagy dacoltál az állapotod ellen?

- Volt olyan időszak mikor dacoltam vele. Máskor pedig nem vettem róla tudomást. A gimnáziumban az osztálytársak életét szerettem volna élni.

- Ez azt jelenti, hogy beletörődtél és alkalmazkodtál?

- Igen.

- Az ugye korábban elhangzott, hogy koraszülött voltál és túladagolták az oxigént. Mit lehet tudni az állapotodról?

- A bal szememmel jobban látom a fényt, de a jobb is fénysejtő. Valami sorvadás is elhangzott az utolsó vizsgálatkor. Korábban két lézeres szem műtétem is volt Baján a zöld hályogom miatt.

- Állandó szemcseppes kezelésre szorulsz?

- Nem, egy időben még csepegtettem, de aztán azt mondták, hogy nem kell tovább.

- Nincs rá mód, hogy valamilyen kezeléssel vagy műtéttel gyógyítható lenne az ilyen tipusú szem károsodás?

- A legutóbbi vizsgálat alkalmával azt mondták, hogy nincs rá esély, hogy meggyógyuljak.

- Csak kísérővel tudsz közlekedni, vagy ismerős helyeken boldogulsz egyedül is?

- Az utcán kísérőre szorulok, de a lakásban természetesen saját magam is boldogulok.

- Fehérbot használatát nem tanultátok az általános iskolában?

- De igen.

- Akkor miért nem használjuk a fehér botot?

- Nincs elég önbizalmam, hogy egyedül elmerjek indulni a fehér bottal.

- Vakvezető kutyában gondolkodsz?

- Igen, de még nem alkalmasak a körülmények.

- Többször tapasztaltam, hogy elég ügyesen kezeled a pénzérméket. Tanították vagy saját gyakorlat útján sajátítottad el a pénzválogatást?

- Általános iskolában volt ital automatánk, aminek megtanították a kezelését. De a saját tapasztalás és gyakorlás sokat segített.

Éneklés, versenyek:

- Mikor derült ki, hogy tehetséges vagy az éneklés terén?

- Gyermekkoromban, de intenzívebben kilenc éve foglalkozom az énekléssel.

- Dolgoztál vele (képezted magad), érte (adottság, tehetség)?

- Igen, gyermekkoromban Sík Olga énektanárnál, majd később a helyi dalszínházba jártam és végül  Garamvölgyi Krisztinához kerültem, és nekik köszönhetően képeztem magam. Az órákat itt is felvettem.

- Miért szakadtak félbe ezen tanulások?

- Többnyire anyagi források hiánya miatt, de volt, hogy azért mert megszűnt a dalszínház, végezetül pedig babázni ment a tanárom.

- Milyen műfajban „mozogsz” biztonságosan?

- Legbiztonságosabban a könnyűzenében, de olykor bevállalok musicalt és operettet is.

- Külföldit is?

- Ha módomban áll inkább magyart választok.

- Miért?

- Mert a közönség azt igényli jobban, másrészt jobban érzem.

- Korábban említetted, hogy izgulós, lámpalázas típus vagy, Az éneklés kapcsán is előjön?

- Addig, amíg el nem kezdem az éneklést. Általában attól szoktam félni, hogy nem úgy vagy nem az a dal indul el.

- Van valami leküzdési stratégiád ellene?

- Ezen nem gondolkodtam.

- Valami kabala vagy valami féle szertartás, amit a színpadra lépés előtt megteszel?

- Se ez se az.

- Tanultál valamilyen hangszeren játszani?

- Az általános iskolában zongorázni, de csak népdalocskákat. A helyi zeneiskolában gitárleckéket vettem. 

- Milyen szintig jutottál el a gitárral?

- Közönség elé még nem merek kiállni vele. Rám férne még néhány lecke. Az is igaz, hogy az éneklést mindig előtérbe helyeztem a gitárral szemben.

- Anyagi okokból vagy személy okokból nem tudsz jelenleg ének vagy gitár leckéket venni? (Személyi alatt olyan embert értek, aki bevállal egy vak tanítványt)

- Mindkettő.

- Mikor és milyen apropóból kötelezted el magad az éneklés mellett?

- Az éneklés ment jobban és mindig is azzal akartam foglalkozni mióta az eszemet tudom.

- Kik és hogyan támogatnak ebben?

- Elsősorban a család és párom támogat és tesz meg mindent a fejlődésem érdekében.

- A versenyek is fejlesztenek?

- Igen.

- Milyen versenyeken vettél részt és milyen eredménnyel?

- Sokan kérdezik a televíziós tehetségkutatókat, de én úgy érzem, hogy nagyok az elvárások, és fejlődnöm kell még hozzájuk. Háromszor voltam Dömsödön az Europop fesztiválon. Ahol első évben könnyű zenei kategóriában különdíjas, a második évben könnyű zenei kategóriában harmadik és musical kategóriában negyedik helyezést értem el. Legutóbb pedig könnyűzenei kategóriában a zsűri különdíját söpörtem be. Számos látássérülteknek megrendezett tehetségkutatón vettem részt vegyes eredménnyel.

- Ez mit takar?

- Zömében második hely vagy zsűri különdíj.

Fellépések:

- Ki szervezi a fellépéseidet?

- A párom intézi ezeket a dolgokat. De a többség telefonos megkeresés alapján történik.

- A fellépések többségében jótékonysági alapúak vagy azért honoráriumot is kapsz?

- Legnagyobb sajnálatomra kevés a honoráriumos-bevételi forrást biztosító fellépés.

- Saját technikai háttérrel mész a fellépésekre?

- Ha megoldott a hangosítás, akkor nem. De ha csak egy „mezei” hifi van, akkor igen. - Visszük a mikrofont, keverőpultot, laptopot, ha kell hangfalat stb. Ezért is sajnálom, hogy egyre kevesebb a fizetős fellépés, mert ahogyan a dalaimmal így a technikai háttérrel is napra készek kell, hogy legyünk.

- Kiemelnél egyet-kettőt fellépéseid sorából?

- Visszatérő meghívott vagyok a Tolna megyei Vakok Egyesületének rendezvényeire, a Tamási coop napokra és egyéb vállalkozók és magánszemélyek által szervezett rendezvényekre. Ha hívnak, szívesen megyek Falunapokra, alkalmi rendezvényekre –karácsony, farsang. Régen kiállítás megnyitóra is jártam, de ezek az utóbbi időben elmaradnak.

- Mi alapján választasz dalt?

- Alkalom és a közönség határozza meg többnyire.

- Mik a favorizált dalok?

- Fellépéstől függ.

- Saját dalban mind zenei állományban mind szövegben gondolkodsz, szeretnél?

- Nem zárkózom el előle, de én nem mernék nekiállni egyedül.

- Van példaképed?

Tulajdonképpen több is: Csepregi Éva, Koncz Zsuzsa, Cserháti Zsuzsa, Rúzsa Magdi, Tóth Vera. Ihász Gábor, Máté Péter, Demjén Ferenc. 

- Mi a helyzet a színpadi mozgással?

- Érzem, hogy kellene, de önbizalmi és személyi okok gátolnak.

- Szépségápolás terén menyire vagy trendi? Smink, öltözködés, frizura. Kondi stb.

- Öltözködés terén igyekszem követni a divatot, de olyan ruhát választok, amiben jól érzem magam.

- Ki segít a ruhaválasztásban, vásárlásban?

- Mostanság a nevelőanyukám és ritkán a testvérem.

- Smink?

- Magamat nem szoktam sminkelni. 

- Nem szereted és/vagy nem tudod?

- Mindkettő.

- Ha valaki megtanítana, bevállalnád?

- Nem zárkózom el előle.

Egyéb:

- Az éneklés kitölti az életed, vagy jut másra is időd?

- Ez változó, de jut másra is, ha akarom.

- Például mire?

- Olvasásra, tévézésre, számítógépezni tanulok. Egyre sűrűbben előfordul, hogy társadalmi életet is élünk.

- Mit szeretsz olvasni?

- Romantikus regényeket, vallási témájú könyveket.

- Milyen a kézügyességed?

- Közepesnek mondható, próbálkoztam papírhajtogatással, gyöngyfűzéssel, s ami a legjobban ment az agyagozással.

- Hogy állsz a horoszkóppal, reinkarnációval és egyéb misztifikált dolgokkal?

- Tulajdonképpen hiszek bennük, de nem mélyültem el tanulmányozásukban.

Álmok, kitűzött célok, vágyak:

- Álmaim között szerepel, még egy főiskola. Valamilyen zenei képzés, aminek később hasznát tudom venni. Saját CD kiadásáról is álmodozom. Szeretnék valami munkát, ami nem csak boldoggá tesz és lefoglal, hanem még anyagi forrást is biztosít. Kitűzött cél, hogy az énekléssel mind tanár mind pedig a fellépések kapcsán fejlődjek, és magasabbra jussak.

Nagyravágyó tehát ez a fiatal csodaszép hangú hölgy? Véleményem szerint ő csak szűkös lehetőségeihez mérten álmodozik és szeretné kamatoztatni tehetségét, eddig megszerzett tudását. Ehhez megragad minden kínálkozó alkalmat, hogy énekelhessen.

Csütörtök, 2013. november 28.

***************************************************

9. BEMUTATJUK...

Csomor Henriett  verseit

Csomor Henriett

Bemutatkozás

Csomor Henriettt vagyok 1974-ben születtem születésem óta mozgássérült vagyok. 1980-86.ig a Pető intézet lakója voltam. itt  megtanultam az önállóságot.

Szülőfalumban Hosszúhetényben folytattam az általános iskolát. 95-ben érettségiztem komlón.

Mindig is írtam verseket magamnak. ez egyfajta pluszt adott nekem. mert minden embernek szüksége van valami pluszra, hogy szebbé tegye életét! 

 ...............................................................................

 Nem feledett emlék

1.

Rég volt csodákat

elfelejtetted már, pedig

hogy tudtál örülni szép

karácsonynak, angyalok jöttének.

2.

Emlékszem: ablakokon

jégvirág ült, gyermekként

szánkózni mentél, dombokon

csúszkáltál volna napestig.

3.

Hazaértél, kályhában tűz

ropogott, asztalon advent

negyedik gyertyája égett, csillogó

szemeid annyi kedvességet adtak.

4.

Szentestén meghatottan

fenyő körül álltál, nagyapád

csöppnyi kezedet bátorítóan

megfogta, énekelni kezdtünk.

5.

Szilveszternek éjszakáján

még fény áradt, nem láthatod,

mélyen alszol, simogatom hajadat,

boldog vagyok, mert vagy nekem.

2002.január 4.

 ..........................................................................

 Fenyvesek közelében

1.

Hatalmas hegy ormán,

hol már hó mutatta

meg magát, csengő szánt

húz két éjfekete ló.

2.

Elsuhannak hófehérbe

öltözött fenyvesek mellett,

közben lágy szellő fuvallatát

hallani befagyott patak mentén.

3.

Lovaid megtorpannak

egy pillanatra, kinyitod

lelked kis kapuját, hirtelen rá-

eszmélsz szeretet apró szemcséire.

4.

Csodás érzés vett

hatalmába, hisz nem

veheti senki el, tőled mert

belőled fakadt, akár egy virág.

5.

Est köszönt rád,

csillogó hó ezüstként

fénylik, falu templomának

harangja csendül.

2001. december 5.

........................................................................

Élni tovább!

1.

Még szenvedtem a

kórházi ágyon, mikor

utoljára láttalak. Mintha

azt mondtad volna: vár

2.

az erdő, dobd félre

a szenvedést. Kint

még vár rád ezernyi

csoda húgi, amit látnod kell!

3.

Hosszú, bátyus, nagyon hosszú

volt az idő mikor a kín vett hatalmába.

De hiába hadakoztam az úrral,

nem vett magához.

4.

Dühös voltam mint mindig,

Hisz tudod mennyire szoktam.

Kintről nevetett be a nap, a vadgalamb

egyfolytában hajtogatta: szegénykém-szegénykém.

5.

Érzem változom. Meg

kell tanulnom újra egy csomó

dolgot, hisz az erdő nem jöhet el

hozzám, és végre egyszer csak a

6

bátyámra akarok gondolni.

Egy év elszaladt, s a csodás

erdőt járom teli izgalommal.

A nap is nyugszik már, s oly

jó téged, bátyuskám

újra látni s érezni, hogy

vagy nekem!

                                                         2011.május 18

***************************************************

10. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

Soponyai Mihály rovata

 Az élet folyamán minden ember sok megfázáson esik át. Különösen ősszel és télen növekszik meg ennek a veszélye, bár nyáron is megfázhatunk egy kereszthuzat vagy erős izzadás következtében. Mivel egy megfázás miatt nem mindenki fut a legközelebbi orvoshoz, sokan támaszkodnak természetes szerekre. Az úgynevezett házi gyógymódok különbözőféleképpen hatnak az egyes személyekre, de többnyire segítenek a megfázás első jeleinél, például egy enyhe náthánál vagy köhögésnél.

Egyes élelmiszerek – mint a hagyma, a burgonya vagy az ecet – antibakteriális hatásúak, és ezért alkalmazhatók megfázás elleni szerként. Erősítik az immunvédelmet, a megfázás fokozatosan alábbhagy.

Vádli borogatás és hársvirág lázra

Fertőzéskor a szervezet általában lázzal reagál. A lázcsillapító intézkedések egyike a vádli borogatás. A nedves ecetes borogatás biztosítja, hogy a testhőmérséklet kiegyenlítődjön. Ennek során figyeljünk arra, hogy a lábfejek melegek maradjanak, miközben az ecetes borogatást a lábszárakra fektetjük. A vádli borogatáshoz leginkább a gyümölcsecet alkalmas, amelyet ugyanannyi vízzel keverünk el egy tálban. A borogatás ne legyen túl hideg, hanem megfelelő gyakorisággal cseréljük. Ha csökkent a testhőmérséklet, nincs már szükség több borogatásra.

Há

Bizonyos növények is segítenek láz ellen, például a hársvirág, különösen éjszaka. A hársvirág gondoskodik arról, hogy éjjel a test kiizzadjon. A virágokat öntsük fel forró vízzel, és aztán hagyjuk állni 15 percig. Lefekvés előtt igyunk belőle egy csészével, majd melegen felöltözve bújjunk az ágyba.

Náthára gőzölés

Amikor utolér minket a nátha, viszket és ég az orrunk, a nyálkahártyák megduzzadnak, és egyre nehezebben kapunk levegőt az orrunkon. Ahhoz, hogy az orrot belülről mindig nedvesen tartsuk, gőzölhetünk. Egy tálba öntsünk fél liter forró vizet, és adjunk hozzá mentolt. A fejünket tartsuk a tál fölé, és egy törülközővel borítsuk be, hogy az illóolajokat belélegezhessük. Az egészet mintegy 10 percig végezzük, és szükség szerint ismételjük meg.

Jó egészséget.

***************************************************

11. KÖNYVBEHARANGOZÓ

A Magazin karácsonyi ajándéka az olvasóknak J.A.A. Donath ( Jenei András)  

Jenei András a történelmi lovagregény
írója a rend palástjában

történelmi regénye  folytatásokban, amelynek címe:

J.A.A. Donath: A Triannita- A kettős küldetés

Bevezetés a könyv olvasásába

Valamikor, mikoron nem számolták még az időt, illatokkal tele érezhette az ember a levegőt, ihatta a jéghideg patakok vizét, s ehette a fák-bokrok gyümölcseit.
Valahol, egy helyen, ami soha nem létezett és mégis mintha ismernénk valahonnan, ám hiába kutatjuk a legkorábbi térképeket, nincs rajtuk egyik hegy se, vagy folyó, se tenger.
Egy békés és segítő, szerény szerzetesvilág és a hozzájuk tartozó lovagrend, melyet összetart az eskü, meg a soha meg nem íródott szentírás, ami mindent ad, de semmit nem kíván.
Egy történelem, amit megéltek valakik valahol keleten-nyugaton, távol innen és mégis itt, ám sosem lett belőle krónika.

Storm Bringe, az egykoron volt molnárlegény azon veszi észre magát, hogy neve elé már odabiggyesztik a „Sir” megszólítást és eltelik egy újabb pillanat, egy felkérés máris küldetéssé válik számára.
A Védelmezők–szigetének alapítólevelét elveszik a folyton betörő vadak, kegyetlen módon megölik a főszerzetest és mivel a feladatot be kell végezni, társával útra kel a messzi Sulei felé, hogy visszaszerezze a tekercset. S lehet, hogy ez a kezdet?
Hit, tisztesség, harc és remény, amely erőt ad a tájakon, népeken átjutni a távoli célért, akár az életük árán is.
Mindezt a jelként hordott fekete köpeny és a Triannita-kereszt oltalma alatt...

A lovagregény könyvborítója

 Szereplők, helységnevek

Storm-Storm Bringe: Triannita rend lovagja, főszereplő

Haley Bringe- Storm apja, a sokat tudó, de bölcsen hallgató lisztes molnár, a történetben már nem szerepel, Storm fiatalon elveszti  

Konstaire- Konstaire Vinceller: Triannita rendi főszerzetes,tanítója és avatója Stormnak,  akit az elején megölnek 

Meezo – a Berg klánból: egyik vezér a hétből,  Ő öli meg a főszerzetest és lopja el a levelet  

Than a vezér- ő öli meg Storm szüleit, ekkor még csak egyharcos, lófarkas-kopasz- ember, vad és könyörtelen   

Sulei- a barbárok „távoli” otthona  

Sharon-  Sharon Feldon- Storm fiatalkori szerelme, akit a szülei halálakor elrabolnak a barbárok

Sir Ambell-Richmond ambell, a Fertoni vár ura,aki magais  épített  lakhelyén  ispotályt, Storm  „pótapja” és pártfogója 

Corussan- Triannita szerzetes  

Szent Szavak-  a zöld kötésű szentírás, bölcsességek, énekek, imák és tanító történetek vannak benne  

Sir Cardelon Varrent- a  Triannita lovagrend egyik mozgó kapitánya 

Calafe- Storm lova 

Zamen vára- Város egy folyó partján, fent a hegyen, a lent lévő sziget  a Védelmezők szigete, A Triannita rend új ispotályának, és a lovagok új várának földje  

Sir Greytone- Triannita lovag  

Sir Grand- Andrew Grand, társ , aki Stormmal  tart útján 

Gyűrű-hegység- a birodalom keleti, északi és kissé a déli  határán húzódó hegyláncolat   

Harbron - a folyami kikötő, ahonnan a tengerre is indulnak hajók

Mona- a szőke lány a Carmelitán, aki folyamatosan keresi Storm tekintetét 

Dann- a folyó, ami délnek tart

Bradoc, a folyami hajókapitány

Carmelita,  a folyami gálya 

Dormiolus- a hold neve

Brake- Brake Barren, a Vándor Brake- az indulásnál tart velük, ismeri az utat Sulei felé  

Azmír- Város a sivatag szélén. 

Gregorianus- egy testvér a Szent Szavakban 

Jobb-kéz Rend- önmagukat védő szerzetesi rend a Gyűrű-hegység keleti oldalán, csak egyetlen  molostoruk van 

Asanroth – törzs Azmír környékén, délre a sivatagban 

Sjoglah- Vezetője az Asaroth-nak 

Petrus atya- barát a nyeregnél lévő jobbkéz rend monostorban

Felség- Storm  lova a kalandok alatt

Marcello mester- ő tanította Stormot az igazi lovaglásra Ambell várában  

Szem-hágó- átjáró a Gyűrű-hegység északkeleti részén 

Silvanus –testvér a jobb kézbenamolyan rendező ember 

Tamás testvér- tanítani jár a monostor melletti faluba 

Toto és Gilbert testvérek- vadászok a jobb kéz-ben 

Kelemen – ő másol sokat a monostor pincéjében 

Sanguis atya- a jobb kéz rend korábbi vezetője 

Kicsi-Grand lova

Kurtok- a barbárok népe.  

Gourgu-sólyom, a vadak szent madara 

Anrolin, az apó- a mocsárlakók vezére

Miruk- egy mocsárlakó, Anrolin helyettese

Sonja- Miruk lánya

Swahn- a mocsárlakók istene 

Samura- Miruk felesége 

Dreifus- a mocsárlakók Hitvarázslója, amolyan pap féle 

Romurok- keleti nép, a „nagy veszedelem”

Sir Waldenberg- a Kék lovag, aki annak idején legyőzte Stormot és Grandot is

Sir Lanchaster- aki a  „majdnem” párbajban legyőzte Stormot

Elisee- Grand”elérhetetlen”  szerelme

Chajug- Grand szülőfaluja

Sekélyes tó- Grand szülőfaluja melletti tó

Taktou- az erdőlakók vezetője

Zamou és Wooui – két erdőlakó 

Milo- a hét klánból az egyik, a Kazah-ok vezére 

Tural-  Milo fekete lova 

Magor- a Partakok  klánvezére   

Johannus- a Szent Szavakban egy testvér, aki terjeszti az igét  

Esemee- Than asszonya  

Lamitta- a Budduhok klánjának vezére 

Tass- Hasonló folyó, mint a Dann, attól keletebbre ugyanúgy délnek halad

Darmagolus- A Triannita rend új vezető szerzetese     

 Folytatása  következik  a januári új évfolyamtól

***************************************************

12. ÍGY KÉSZÜLT...

Budai Napsugár   londoni  tudósítása

 Így készült: IMPREINT videója és a közös munka

A novemberi számban írtam a londoni művészről, IMPREINT-ről. Említettem, hogy készítettünk közösen egy videót, most erről a videóról szeretnék részletesebben írni.

 A videó elkészítését hosszas előkészületek előzték meg. Jó pár országból érkeztek képek, sorrendben: Angliából, Argentínából, Olaszországból, Ecuadorból, Romániából, Grúziából, Hondurasból, Spanyolországból, Ausztriából és persze Magyarországról.

 A képeket mindenhol olyan emberek készítették, akik figyelemmel kísérik a művész munkásságát, és szerettek volna részt venni a közös munkában. A képek nem profi fényképek, s a cél nem is ez volt: sokkal inkább egy hangulat átadása egy közös kapcsolódási pont: a lufi segítségével.

 A budapesti sorozat 2013 áprilisában készült a Duna parton. Az elgondolás egyszerű volt: leszólítani az arra járókat, s megkérni őket, hogy tartsák a lufit néhány kép erejéig. A fényképek valójában portrék: megfigyelhető, hogy ki hogy viselkedik, miként bánik a neki jutó másodpercekkel és a lufival. A különbség egyes országok közt hatalmas: míg van, ahol az embereket a komolyság jellemzi, úgy a világ másik feléről érkező képeken az emberek komolytalanok, már-már bohóckodásba hajlik elevenségük. 

Anélkül, hogy azt gondolnám, ebből messzemenő következtetéseket kellene levonni, az érzékelhető különbségeket mindenképpen érdekesnek találom.

A videó megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=OfjsvVggORU

****************************************

13. VERSRŐL VERSRE

A KARÁCSONY, ÉS A SZILVESZTER HANGULATÁBAN..

Gergye Imre: Egy kis vidámság Péter barátomnak ajánlva..

Ki kopog, mi kopog
Tán egy fekete holló?
Nem, csak egy bácsi,
Vízóra-leolvasóhoz hasonló.
Kezében a botja,
Ballra, jobbra,
Ballra-jobbra,
Ügyesen játszik vele,
De az nem,
az nem az az akna,
Bár nyitva a fedele.
Kicsit toporog,
Sűrűn csapkod,
Felnéz az égre.
Valamit mormog,
Aztán elkerüli végre.
Feje, Botja a magasban úgy lépked,
Talán még most is az égieket áldja,
Még egy lépés, és …
„Törődjön többet egészségével!”
- Hirdeti a megállító tábla.

……………………………………………………………………….

Ismeretlen szerző  írása (Ez tényleg lefordíthatatlan más nyelvre!)

 Csak magyaroknak

           Aki a Magyar nyelvet érti derül a mondókán!
  Vajon ezt melyik más élő nyelven lehetne így elmesélni? Eszperente

 *A Falu végén kurta kocsma:*

Telepszegleten szeszelde*
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.

Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.

Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.

Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!

Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.

Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!

Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!

Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.

Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve *

 ………………………………………………………………

Rímhányó Romhányi József stílusában

Kustra Gábor: Búcsú tetűled

Volt egyszer egy tetű,
Kinek az volt vágya,
Egyszer rámászhasson
Bárki kobakjára.

Egy nap ez a tetű
Nagy örömmel látta,
Belépett az ajtón
Rég látott gazdája.

Rovarunk megörült,
Elmúlt minden baja.
Aztán csak meglátta!
Gazdának nincs haja.

Válság van, nem vitás,
Nehéz lakást lelni.
Nagy hiba mostanság
Korán ünnepelni.

Dús, samponnal mosott
Frizuráknak képe
Sodorta tetűnket
Kétségbeesésbe.

Ilyen szép lakásban
Biz` költséges lakni!
De pénzkeresésre
Nem elég a hakni!

Még egy tisztességes
Korpa sincsen benne.
Kivel társalogjon,
Ha úgy tartja kedve?

Így aztán rovarunk,
Várva a lakásra,
Odapottyant gyorsan
A gazda kalapjára.

Hátha kinő neki
Ismét a dús haja.
Tetűnknek elmúlhat
Végre minden baja.

Ám ez a nagy vágya
bizony álom maradt.
Így lakik most tetűnk
A Margit-híd alatt.

..............................................................................................

Jenei András: Óda a pornótehénhez

Mondd te Tehén!
Érted-e, hogy minden
bika érted él?
Látván bőséges tejed,
s a büszke fejed;
egyik sem bírja, hogy
nem élhet veled.
Eldugva szépséged
egy speciális
tehéntejadagoló-tartóba,
melléd andalogva a
sok bamba marha
nem okulva
és a múltból tanulva.
Akaratlanul akarva
egymás hátát vakarva
csak azt akarta,
hogy az ő termését
melléd lepottyanthassa.
Bőgj nekik a képükbe
és nyomd tülköd a tülkükbe!
Csak így bizonyíthatod be,
hogy vagy olyan tehén,
aki megél, míg él;
aztán úgyis meghal.
Akarom mondani:
Megdöglik.

...................................................................................................

Nagy Vendel: Boldogulj

Szilveszter éjszaka van,
Holnap új évre ocsúdok,
Mivel segíteni
Semmivel nem tudok,
Csupán csak
jónak vélt
Tanácsot adhatok
Nincs a Nap alatt
Semmiféle új,
Titok,
Csak annyit mondhatok:
Boldogulj!

                                   2012  12  31   Szilveszter

……………………………………………………………......

Nagy Vendel: Részeges szilveszter hajnalán

Rég elmúlott
Már Karácsony,
Hóember áll
Az udvaron.
Söprű van a
Kezében
A két szeme szén.
Fazék a fején.
Idekint didereg
Újév reggelén.

Pezsgővel a
Kezemben,
Mellé ülök én.
Beszélni
Tanítom
Konok fejét.
Mondja azt
Okosan,
Szépen,
Hogy:
BUÉK.

                           2011  December

 ***************************************

14. NEGYVENNÉGYES KARÁCSONY

HEIM KÁROLY novellája: Negyvennégyes karácsony

 Iván Oszipovics Tender, a tizenhat éves „Ruszki” hadnagy Tengelic felöl érte el a Hencse pusztai házakat. Erősen szorongatta abban az évben a tél a pusztát. Ember magas hófúvásokat épített a hevesen tomboló északnyugati szél a Gősi birtok határán. Mintha Cseljabinszban volnék gondolta magában a fiatal fiú. Akárha ott az észak Ural fagyos tájain járnék, ahol oda hagytam két éve már, apámat, anyámat, a bölcsőből éppen csak kinőtt öcsémet. Most meg itt fagyoskodom, ölöm a németeket ezer kilométeren át évek óta már. Melegedni kéne gondolta magában és az első házba vette be magát. Apámék lakták akkor Dr. Gősi birtokának „Kiskastélyát”, legalábbis annak intézői lakását. Édesapámra bízta e földek ura uradalma ügyeinek intézését, amikor az előretörő orosz seregek elől kitudja hova futott. Az ifjú vitéz pufajkájában és iszákjában legalább ötven tojás lapult. Valahol útközben gyűjtötte őket. Erősen megfogadta magában, hogy az első helyen, ahol meleghez jut, megsütteti azokat, hogy csillapíthassa örökösen ételt követelő éhét, a fiatal gyomrát marcangoló űrt. Szalonnát, hagymát süttet mellé, - gondolta, és friss tejet iszik rá. Friss meleg tejet, úgy egy liternyit, olyat, amit éppen most fejtek ki, ami habos meleg, még tehénszagú.

    Kopogtatás nélkül tört a házba, oda, ahol az első fényt meglátta. A szüleim házába. Apám a birtok ügyeit intézte valamelyik külső birtokrészen. Csak édesanyám, a nagymamám, és a három gyerek, a negyedik életévét szeptember tizenhatodikán betöltött idősebbik nővérem, a két és féléves bátyám és az első évét elérni igyekvő fiatalabbik nővérem lakta. Ótatát, a vén susztert, csizmát foltozni vitték a már hamarabb odaérkezett csapattest katonái, ki tudja hova, talán valahová Vajtára, vagy Sárbogárdra. Két nagybátyámat, tolmácsként hasznosította az előretörő orosz sereg, kihasználva szerb nyelvtudásukat a Nagydorogi vasútállomáson. Tankokat, ágyúkat, hadfelszerelést, utánpótlást rakodtak le éppen a tervezett csatákhoz.

   -  Itt a tojás Mámka,- rivallt a fiatal katona nagymamámra, süssél belőle rántottát!

   -  Hány tojásból süssem fiam? – Kérdezte vissza az orosz szót jól értő öregasszony?

   - Ötvenből! –Jött a válasz menten - Megszámolom! És dobtáras géppisztolyát nyomatékul a halántékához nyomta.

 Négyéves nővérem ekkor sírt fel ijedtében. Iván leeresztette nagymamámra tartott ölőgépét ölébe vette a nővéremet és babusgatni kezdte, szelíden ringatta.

   - Patsemu tü placsis gyévotska? – ( Miért sírsz kislány?)- kérdezte.

   - Tyísi. Tyísi!- (csak csöndben, csak halkan)

 Csillapítgatta és rázogatta megbékült mosollyal az arcán. Közben biztosan az öccsére gondolt, akit ott kellett hagynia a messzi Uralban, mert azt követelte az őt háborúba szólító haza. A kétéves öccsét ringatta így, ilyen féltő szeretettel ő a nagy testvér. Őt édesgette, becézte utoljára ilyen szeretettel, ahányszor őrzésre szorította az anyai szigor. Most egy kislány fél itt, mert már ismeri és féli a fegyvert, mert tudja, hogy bajt hoz az, mint ahogy bajt hoz az is, aki este tör a házra.

   -Tyísi, nyu tyísi, Iván pobjédit tyibjá Ivánka. (csak csendesen, csak csendben Iván megvéd téged Ivánka). Anyám és nagymamám tudták, hogy a fiatal orosz Ivánkának keresztelte el a Jolán nevet viselő kislányt. Csend ült a házra. Nővérem kis kezével szelíden simogatta a fiatal orosz serkenő szakállát, s közben nyugtatta álmát. Ómama tizenöt tojást ütött a házban talált legnagyobb tálba. Aztán vacsorázni invitálta a morcos katonát.

   -Kusájtye szá mnoj Mámká! (Egyetek velem nagymama!) – kérte csendesen a családot a megcsillapodott orosz.

    Két hét is eltelt már az, az este óta. A fiatal katona nap - mint nap megjelent a házban. Élelmet hozott, Ivánkát dajkálta. Harcolni ment, aztán visszatért újra meg újra a sebesülteket hozó, autón a pusztára. Iván bármerre vívatta is vele háborúját a gonosz, jött kedveséhez, az életet jelentő kicsi lányhoz. Taposott comb magas havat, legyűrt tíz kilométereket, jött és ringatta a kedvest. Szerelme volt a kislány, mert ő volt a jövő, az élet. -          

    December huszonnegyedike volt. Ezerkilencszáznegyvennégy karácsonya. A Kisjézus ezerkilencszáznegyvennegyedszer újra született. Hirdette újra a Betlehemi csillag és ő, mint mindenkor most is egy szusszanásnyi békét lopott a földre.

    Már csendes volt a ház, amikor édesapám az erdőből hozott frissen kivágott, gyantaszagot árasztó szép fenyővel lépett a házba. Édesanyám diót kötött fonallal át, aprószemű piros almát fogott zsinegre dísznek, vadrózsa bokorról pirosló hecsedlit szerzett, galagonyát gyűjtött még zöldellő levéllel, barna makkot keresett az erdőn sárguló kalappal, újhegynyi kocsánnyal, száraz fenyőtobozt szedett karácsonyi éknek. Édesapám földhalomba ültette a szép fát. Kicsit javítatott rajta, levágta a kilógó ágakat, pótolta, ahol kellett a hiányt.

    Iván, mint rendesen, ezen az estén is megjelent. Úgy este nyolc lehetett. Fülén, pufajkáján, usánkáján díszeket viselt. Karácsonyi díszeket. Fütyülő madarat piros, tátott csőrrel, amint szép nótáját fújja éppen, lószőr farkát magasra tartva. Emberökölnyi színes gömböket aggatott sapkájára. Isten dicsőségét hirdető keresztet a világ hét tájára szétterülő fénysugárral rakott kabátjára. Zsebében piros fejű, a fején fekete pöttyöket hordó gombát őrzött vigyázva, hogy a sok hártyavékony üveg szét ne robbantsa hártya vékony falát. Angyalhajat tömött füles sapkájába. A kicsi lánynak lopta kincsét sok kastélyt megdézsmálva. Majd óvta, védte csatákban bújva, ágyúk tüzét becsapva, hogy a nyugalmat még tán sosem élt gyereknek örömöt szerezzen.

    A fára került a sok dísz!

 Édesanyám bablevest mákos tésztát főzött, mint a Boszniában élt magyarok minden karácsonyon, hogy a jövő évben annyi szerencse érje az asztalt körülülőket, mint ahány mákszem jut mindőjüknek.

  Édesapám, a családfő almát osztott most is, mint mindig karácsonyon. Annyi részre vágta az almát, mint ahányan az asztal körül ültek, vigyázva, hogy a gyümölcs egyetlen magját se bántsa, mert az, a bántás az asztalt körül ülök, valamelyikének halálát okozza a következő évben. Elmondta, mint minden évben rendre, hogy az alma a világ mindensége. Mert ez a gyümölcs a gömb, a teljesség. És amíg vágta hangosan hirdette az ősi igét: „Ti, akik itt ültök az asztalunk körül és ebből az almámból esztek, sose felejtsétek, hogy ha bajban vagytok, vagy nagy öröm, netán nagy szerencse érne, benneteket ne felejtsetek el azokhoz fordulni, akikkel egy asztalnál karácsony szent estéjén az almát ettétek, mert csak tőlük szerezhettek vigaszt, mert csak velük oszthatjátok meg őszintén örömötöket.”

   A fiatal orosz katona megszédült, meghatódott, a sosem látott, talán annak teljességét meg sem értette szép hagyománytól. Könnyes szemét törölgetve suttogta szavát:

   -Tü Ivánka bugyes májá zsená, kágdá já búdu málagyec (Te leszel a feleségem Ivánka, ha én hős leszek) Miközben egyre szerelmesebb lett a családba, a kislányba, a hagyományba, ebbe a hazába.

Karácsony szovjet módra...

  Epilógus:

 Iván Oszipovics Tender elveszett a háborúban. Nevét valahol egy tábla hirdeti, valamelyik, a hősöket felsoroló emlékmű, valamelyik tömeg temetőben. Talán Bonyhádon, talán Szekszárdon, Talán Vajtán, vagy ki tudja hol? Sohasem tért meg a családhoz Uráli nászi kísérettel. Édesapámék Majoson folytatták az életüket. Én minden karácsonyon almát osztok. Remélem, hogy a gyerekeim tovább élik, tovább adják, tovább nemesítik ezt a szép hagyományt.

Mindenkinek kellemes, áldott, almát osztó karácsonyt kívánok:

Tisztelettel: Heim Károly

 Szekszárd,2013. december 10, vagy most már tizenegy?

 ***************************************

15. VERSEK KAVALKÁDJA

Nagy Vendel: Divike a hírhozó

Még nincs kettő éves,
A szép szőke legény,
De igencsak elevenke..
Mindent megmutat, megmond,
Bár még nem beszél.
Szobámban ülve hallgatom
Rádió mondja a híreket,
A világ merre halad,
S hova,
Merre száguld tova?
Aztán prózaibb dolgok jönnek..
Bár ez sok háznál
Ünnep is lehetne..
Divike , szólj a papának..
Hogy vacsora...
Hamarvást jöhetne.
Felkapom fejemet
Az apró , csattogó papucs zajára
Hozza a jó hírt futtába
Beállva ajtómba kiáltja:
Papa mámmá...
És hívón nyújtja
Apró, csöpp kezét,
S én ugrok szavára.

                               2013  12 09

........................................................................................................

Csomor Henriett: Karácsony éjjelén

Csomor Henriett

1.
Hófehér, fagyos
tél csillogón köszönt,
éjszakába nyúló arany-
szárnyú angyalok éneke zeng.

2.
Homály fedte ég
mintha ünneplőt vett
volna magára nagy
kövér hold huncutul ragyog.

3.
Vajon ott lent
tudják, hogy ünnepet
várunk itt fent, mi angyalok?
Szálljunk le közéjük fénylőn!

4.
Vigyünk nekik édes
nektár szeretetét, bú
helyett csaljunk mosolyt
arcukra, szemükben fény csillogjon!
5.
Szent karácsony éjjelén
végtelen szeretet áradjon
minden dobogó szívből,
s tartsuk meg örökre!
2003. január 2.

................................................................................

Adamecz László: Útravaló Barátomnak

Adamecz László

Repítsen repülő és lelked szárnyai,
Aggódó szívednek remélt vágyai,
Jó apád reád vár ölelő karokkal,
Hálás könnyel borulj vállaira.

Ó de nehéz messziről sietni,
Sok országot által repülni.
Várva várt viszont látásért,
Gyermek szívvel hálát adni.

S ha jő a végső útja ott legyél,
Nagy félelmén enyhítsél.
Nem az fáj neki, el kell menni,
Az, téged magadra hagyni.

..................................................................................

Dombi Tinódy László:  Titok

Dombi Tinódy László

Rábízom titkomat régi utcákra,
lebontják, mert nem illenek a tájba.
Rábízom titkomat vén diófára,
kicsavarja szél, villám csap ágába.

Rábízom titkomat árva madárra,
meghal majd szegény, kínzó bánatába’.
Rábízom titkomat zajló Dunára,
belevész hangja tengernek habjába.

Rábízom titkomat hegyi visszhangra,
mindjárt felejti, miután kimondja.
Rábízom titkomat versnyi papírra,
megsárgul, elég mielőtt elmondja.

Rábízom titkomat végtelen égre,
lelkedért zengi majd, szférák zenéje.

...................................................................................

Sztakó Krisztina:  Téli est

   Alkonyodik már a téli táj; a Nap mint vörös csillag hull alá a Föld pereméről. Mégis világos van; a hó még most is vakítóan fehér. Fehér a fa, a bokor, fehér az ember csizmája, amint lépve a hóba térdig süpped. Ahányszor lép, annyiszor fájdalmasan roppan alatta a fagyott, kemény tenger. Aki egyedül zavarja meg a táj halotti csendjét, mind elhagyatott, magányos. Még a madarak, az állatok sem szólnak, ők is óhajtják a csendet. Semmi nem mozdul; csak én lépkedek óvatosan, nehogy megzavarjam e kínos csöndet.

   Hamar sötétedik; a család a tűz mellett ül, és beszélget. Már a gyerekek alszanak, nem zsivog egy sem. Mind kifáradtak a téli sportokban. Ki-ki kedvencét űzte. A hó csata ma is sok áldozatot szedett. A szánkó mély nyomot hagyott a hóban, és sok élményt a gyermekben.

   Mozgalmas egy ilyen nap: az állatok is sürögnek-forognak. Senki nem unatkozik. Minden élőlény a maga módja szerint dicséri és gyönyörködik a télben. A nagy kristályos óceánban, mely rétet, hegyet egyaránt betemet.

     (Pest, 93. 11. 17. szerda)

...............................................................................

Peszeki Benkő Éva:  Hamarosan itt a karácsony

Szeretném szeretni a világot.
Mivel a pénztárcám mindig lapos,
ajándékot is csak szűken adhatok.
Időben sem bővelkedem,
így csak verset írok neked.

Szívemben sok az érzelem,
szeretném megosztani veled.
Kívánom,hogy-e szent ünnep
bőséges legyen.
szeretetből bőven jusson neked!

Álljon a szobádban szép zöld fenyőfa,
s legyen az ága  fénylőn megrakodva.
Csilingeljen rajta,apró kis csengettyű.
Szeretettel vegyenek körül.
         

Nagyon boldog karácsonyt kívánok!! Éva

Stekly Zsuzsa: A Szent család (tűzzománc)

***************************************

16. ÍZES TÖRTÉNETEK

IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV: 

Nagy Vendel  receptjei

ÍZES TÖRTÉNETEK 06 - KARÁCSONYI ÉDESSÉGEK, SÜTEMÉNYEK

A bejgli

Az ember, de sokszor az állatok is, szerették magukat kényeztetni finomságokkal, akár édes gyümölcsökkel,  méhektől ellopott mézzel, vagy  erjedt gyümölcsök alkoholos levével.

Aztán később, az élelmiszer alapanyagok korszerűsödésével, és a konyhai tudományok fejlődésével, egyre finomabb ételeket és édességeket, süteményeket kísérleteztek ki  a korabeli háziasszonyok, gazdaasszonyok, szakácsok , pékek , és cukrászok.

 Már évezredek óta nem múlhat el úgy ünnep, hogy ne kerülne az asztalra valamilyen desszert, édesség, sütemény, vagy akár valamilyen torta.

 Minden ünnepnek megvan a maga jellegzetes süteménye, ami illően kiegészíti a főételeket, és valami jellegzetességet ad annak az adott rendezvénynek , családi eseménynek , vagy akár egy egyszerű, hétköznapi ebédnek is.

Ki ne örülne egy születésnapi tortának, bár ennek kissé árnyoldala az egyre szaporodó gyertyák száma.

 A Karácsony egyik fő varázsa a mézeskalács, amit lehet akár családias körülmények között, családi összetartozás jegyében is készíteni, például a gyerekekkel kiszúratni a figurákat, vagy akár a díszítésbe is belevonhatjuk családtagjainkat.

 Édesanyám nagy kedvence volt a mézeskalács, és sokszor vettünk is egy híres cukrász mestertől akár a búcsúban, vagy a piacon is nyakba akasztható rózsafüzért, és a szemek után a keresztet illett megenni legutoljára.

 Őnála ittam először hideg márcot is , ami karamellizált cukorból és mézből készült, vízben megfőzve, és jéghidegre lehűtve lehetett inni, de ma már biztos jól elmarasztalnák , mondván hogy egészségtelen.

 ilyen alapon az összes cukrászdát, pékséget  belehetne záratni.

 Eleinte nem jöttem rá, hogy miért árul a mézeskalácsos  a pultjánál gyertyákat is, aztán rájöttem hogy ez árukapcsolás, mert a mézet a cukrász maga termelte meg,  praktikusság okán, és így olcsóbb is volt, de inkább valamelyik családtag méhészkedett, mert a mester nemigen ért rá még ezzel is foglalkozni.

   A méhek mellékterméke a méhviasz, és unalmas hosszú téli estéken    a gyertyaöntés tudományának adóztak a régi mesterség kedvelői.

 A gyertyákat aztán mint szentelt gyertyát árulták a búcsújáróknak itt Szekszárdon is, a remete kápolna mellett, ami híres Mária búcsújáró hely volt, még az én gyermekkoromban is, csodálatos népviseletben jöttek a sárközi asszonyok, és ott aludtak a templom domboldalán a fák alatt, hogy másnap időben ott lehessenek a szentmisén.

A mézeskalács figurákat még a mai napig felaggatjuk a fenyőfára és még sokáig eltartható, és meglehet enni hetek multán is.

  De... azért a mi családunknak a legkedvesebb karácsonyi süteménye a bejgli.

Mégpedig a mákos, és diós töltelékes.

A mindig meleg, és kissé párás konyhában ha anyám valami finomságot készített, feltérdeltem a hokedlira, és figyeltem hogyan serénykedik szorgos keze.

Akkor megfigyeltem és nem gondoltam arra, hogy egyszer még valahonnan az agyam mélyéről élesen előkerül minden pontos részlet.

 A bejglihez fél kiló lisztet szitált egy tálba, és belerakta a hozzávalókat.  Előtte azért egy deci meleg tejbe egy csomag élesztőt tett, elmorzsolva, és egy kis kávéskanál cukrot, majd felfuttatta az élesztőt.

  A lisztbe ütött kettő egész tojást, egy kis sót tett bele, és négy evőkanál cukrot.

Vagy kettő vajat, vagy egy egész margarint rakott még bele, de hidegen mert ha meleg a margarin akkor más lesz az íze.

A felfuttatott öt deka élesztőt, és a tejet még ráöntötte a lisztre, és az egészet óvatosan kezdve, hogy ne porozzon a lisztel, egyneművé gyúrta, és egy cipót kapott, amit a deszkára téve, konyharuhával letakart és egy két órát állni hagyta a melegen.

Persze az ügyes háziasszony, ha van ideje akkor nem ül ölbe tett kézzel , hanem előkészíti a további feladatokat, és bekeveri a tölteléket, amit én, mint kis kukta, lelkesen segítettem , mert egy ifjú férfiembernek meg sem kottyant egy kis mák , és dió darálás.

 Visszagondolva , milyen büszke voltam magamra, hogy ledaráltam a hozzávalókat, hittem hogy ezzel is erősödik a kis vézna karom izma.

A Mákot , és a diót megtermeltük, annyit, hogy még másnak is adtunk belőle, és tőlünk soha nem ment el senki üres kézzel.

Mindig odaadtuk a megtermelt felesleget másnak is legyen ha nekünk van , jelszóval.

A mákot és a diót forró tejbe kevertük, hogy ne maradjon nyers, és az olajok is kissé megfőjenek, van aki meg is főzi, de mi soha, mert még kelően megsült a töltelék , és nem jó, ha a bennük lévő olajat többször is hőkezeljük.

A töltelékbe került még a huszonöt deka dió  vagy mák mellé egy húsz dekányi porcukor, esetleg rumba mártott mazsola, és a mákba némi  reszelt alma is hogy ne legyen olyan száraz a töltelék. persze kell még bele citrom reszelt héja, és vaníliás cukor is a dióba, és a mákba, egy zacskó fele- fele.

 persze az édességet meghatározza hogy a család mennyire szereti vagy eheti a cukrot, de a húsz deka az bőven elegendő.

Tehát a tölteléknek majdnem csak többnek kell lennie mint a tésztának.

Nagyon csúfos, és szegényes ha a töltelék csak itt ott látszik a tésztában.

 A bekevert tölteléket kihűtjük, hogy hidegen kenjük majd a tésztára.

  Lassan le is tellett a kettő óra, és a pihentetett tésztánkat  kettőbe vágjuk, és a gyúródeszkán kb. egy centis vastagságura nyújtjuk.

A gyakorlott háziasszony már tudja hogy melyik tepsibe akarja sütni, mert akkorára nyújtja a tésztát.  Kanállal, de jobb ha kenőkéssel a langyos tölteléket egyenletesen elsimítjuk, és óvatosan feltekerjük a tésztáját.

A tepsibe úgy helyezzük el a tekercset, hogy a teteje sima maradjon és a tekerés vége alulra kerüljön, mert akkor a sütemény kiforr, és nem lesz olyan szép ha szeleteljük.

A tepsinkben kettő rúd fér bele, egy diós, és egy mákos.  Már most gyönyörködhetünk benne, mert szép látvány egy jól elkészített félig kész bejgli is. egy igazi műalkotás.

Egy egész tojást feltörünk, és megkenjük vele a tészta felületét, ettől lesz szép ropogós a teteje, és barna a színe.

Hegyes villával, vagy tűvel megszurkáljuk a tésztát, hogy a gőz kitudjon jönni belőle sütéskor.

Ekkor a tepsit betesszük hűvös helyre és még egy órát pihentetjük, és újra elővéve már csak tojás fehérjével kenjük le.

A már eddigre befűtött sütőbe, sparheltbe, vagy akár kemencébe rakva  harminc percig sütjük, de a sütő ajtaját ne nyitogassuk.

Amikor a látvány is szép és az illata is finom, és szép aranybarna a színe akkor biztosan készen van.

Megvárjuk míg kissé kihűl, mert melegen nem jó szeletelni, mert nem lehet szépen vágni.

Langyosan már szépen szeletelhető, és akkor a legfinomabb.

 Tálaláskor egy- egy szeletet kaphat mindenki mindkét fajtából, és porcukorral meghintve nagyon szép és gusztusos a bejgli.

Karácsonyi bejglik

Későbbiekben mindig frissen szeletelve kínáljuk a süteményt, mert akkor nem szárad ki, és hamar elfogy, mert nagyon rossz látvány, mikor még januárban a vízkereszt  ünnepén is még a karácsonyi bejglit adják a vendégnek.

 Ahogy a régi  kabarétréfa mondja, elmúla a karácson ünnepe, a szilveszter, a vízkereszt ünnepe, de nem múla el a bejgli..

 Az igazán jól elkészített sütemény akár forró tea mellé egy délutáni uzsonna is lehet az ünnepek alatt..

Persze mindenkinek lehet saját receptje, de a bejgli alap receptje ez, és az egyéni ötleteket még hozzáadva finomabbnál finomabb variációkat lehet kisütni.

 Mindenkinek  jó étvágyat kívánok ehhez a hagyományos karácsonyi süteményhez.

 Mindenkinek áldott karácsonyt  kívánok, békében és boldogságban.

Mindenkinek jusson valami finom étel az asztalára.

2013  12  15

  Végezetül álljon itt egy karácsonyi versike, ami az ünnepi kalács sütésről szól.

KARÁCSONY 2013

Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép  karácsony
Jó karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?

Volt-e pénzem
Lisztre, sóra?
Édes mákra,
Jó dióra?

A mákot a
Kertben szedtem,
A diót a
Fáról vertem.

Dagasztottam
Virradóra,
Hajnal tájban,
Kakas szóra.

Venyigével
Befűtöttem,
Kemencébe
Bevetettem.

Ide véle,
Had osszam szét
Melegébe.

                        2013 12 10

Megjegyzés.  A karácsonyi dal kissé átköltve, mai felhanggal.

 MINDENKINEK ÁLDOTT, ÉS BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK.

Vendi.

***************************************

17. CSAK A DAL

Nagy Vendel  dalai

 Angyal szállt az égen

Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogó fényesen.

Angyal szállt az égen,

Halk suhogással.
Kezében lángot vitt
Fényes ragyogással.
Oszlatni sötétet,
Elhozni a fényt,
Hitet vesztett
Embereknek
Adni a reményt.
A megváltást várva,
Az utolsó reményt.
Tömjén füstjén át
Érezni az erényt.
Angyal szállt az égen,
Elsuhant csendesen.
Lángot vitt kezében,
Ragyogón, fényesen.

                                                            2012.12. 24

  ***************************************

18. ÚJSÁG ÚJ SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!    

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail:

nagy.vendi@freemail.hu                    

megszólalok@freemail.hu

skype címem  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

……………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………………………………………………..................................

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.

Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

 ________________________________________________

 VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ