Kulcsszavak: Kárpát-medence, invázió, idegenhonos halfajok, ökológiai kockázat, halastavak, akvarisztika, horgászat

Kivonat: Jelen munkánkban 1) szakirodalmi közléseket felhasználva történeti áttekintést nyújtunk az idegenhonos halfajok magyarországi folyóvizekben való megjelenéséről; 2) az utóbbi öt évben végzett országos léptékű halállomány felméréseink eredményeit térin-formatikai módszerrel elemezve országos és Balatoni vízgyűjtő szintjén bemutatjuk e halfajok recens elterjedés mintázatát, és relatív abundancia adatait. Valamint 3) vizsgáljuk a tengerszint feletti magasság és a halastavak idegenhonos fajok elterjedés mintázatára gyakorolt hatásait. Magyarországi természetes vizekből 60 idegenhonos halfaj és hibrid előfordulásáról találtunk tudományos közléseket. A közlési időpontok alapján elmodható, hogy utóbbi években az előkerült idegenhonos fajok száma egyre növekszik. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a fajok túlnyomó részét (48) az utóbbi öt évben is jelezték természetes vizeinkből. A terepi vizsgálataink során felmért 767 vízfolyásszakasz 78,7%-ról mutattuk ki idegenhonos fajok egyedeit. A felmérések során fogott fajok 28,8%-át, illetve a fogott összegyedszám 18,27%-át az idegenhonos halak adták. A kis- és közepes vízfolyásokban az ezüstkárász, a kínai razbora és a naphal voltak a leggyakoribb idegenhonos fajok. Itt az elterjedési mintázatokat és relatív abundancia viszonyokat elsősorban a tengerszint feletti magasság, valamit a halastavak jelenléte-hi-ánya, illetve azok relatív helyzete befolyásolta. Nagyobb vízfolyásokban a gébfélék a do-mináns idegenhonos fajok. Az országos adatokkal összevetve a balatoni vízgyűjtőn foko-zottabban terhelt inváziós fajokkal. Ugyanakkor az idegenhonos fajok vízgyűjtőn tapasz-talt elterjedés-intázata arra utal, hogy nem elsősorban a tavak megléte, hanem inkább azok üzemrendje lehet az a tényező, ami döntően befolyásolja a környezetükben lévő vízfolyásszakaszok idegenhonos fajokkal való fertőzöttségét. Véleményünk szerint a klí-maváltozás miatt újabb spontán terjedő idegenhonos fajok megjelenésére mindenképpen számítanunk kell a közeljövőben. Ugyanakkor az emberi segítséggel terjedő fajok további térnyerése jelentősen lassítható lenne, az akvarisztikai célú halkereskedelem, a horgásztavi telepítések, illetve a vízgyűjtőket átszelő halastavak közti halszállítmányozás fokozottabb ellenőrzésével.

Kulcsszavak: kisvízfolyás, Pogányvölgyi-víz, hossz-szelvény, tápelemek, fitoplankton biomassza, zavarás

Kivonat: Az európai akvakultúra egyik legjelentősebb halfaja a ponty, ugyanakkor a jellemző, fél-extenzív termelés-technológia ökológiai hatásairól hiányosak az ismeretek. A vízminőség-védelmi szempontból kiemelten érzékeny Balaton-vízgyűjtőn nagy számban találhatók főként ponty termelésére specializálódott halgazdálkodási létesít-mények, így célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az egyik legfontosabb déli-parti befo-lyó, a Pogányvölgyi-víz hossz-szelvénye mentén ezen tavak vízminőségre gyakorolt potenciális hatását. Ehhez a 2014-es év során négy alkalommal (március, június, szept-ember, november), 14 mintavételi helyen mértünk összesen 11 vízminőségi paramétert. Az adatelemzés után megállapítható volt, hogy a vízfolyás hossztengelye mentén jelen-tős mértékben változik a víz minősége, azonban ez nem köthető teljes mértékben a ha-lastavak hatásához. A halgazdálkodási létesítmények hatása erősen függ azok üzem-rendjétől, nem folytonos, hanem bizonyos periodicitással jelen lévő zavarások sorozata, amely negatív hatást indirekt módon elsősorban a halállomány összetételére fejti ki.

Kulcsszavak: fitoplankton, áramlási citometria, autotróf pikoplankton, pigment dominancia, szezonális mintázat

Kivonat: A planktonikus közösségek ökológiai kutatása során napjainkban egyre na-gyobb hangsúlyt fektetnek összetételük dinamikus természetének minél részletesebb feltérképezésére. Ez többek között a mintavételek, következésképp a begyűjtött minták-kal kapcsolatos vizsgálatok időbeli felbontásának növelését is szükségessé teszi. Ennek köszönhetően az összetételben végbemenő változások nyomon követésére a mikroszkó-pos technika mellett az áramlási citometria is egyre szélesebb körben kerül alkalmazás-ra. A citométereket egyelőre többnyire tengerek alga közösségeinek vizsgálatára hasz-nálják, édesvízi környezetben a műszerekben rejlő potenciál még felfedezésre vár. Jelen munka célja a két módszerrel nyert eredmények összevetése, illetve a fitoplankton di-verzitás citometriai paraméterekkel jellemezhető tér- és időbeli mintázatának feltárása a Balaton példáján. Eredményeink szerint az autotróf pikoplankton (APP) összetételének szezonális mintázata, valamint a Balaton hossztengelye mentén kimutatható változása jól tükrözi a tóra bizonyos mértékben még mindig jellemző kelet-nyugati trofikus gradi-ens hatását.

Kulcsszavak: vízállás, elöntési térkép, AdH, statisztikai elemzés, modellezés, vihar

Kivonat: A tanulmány készítése során a Balaton délnyugati partjának az árvízi elöntés térképét állítottuk elő. A veszélyeztetettségi zónákat a Nyugati-övcsatorna és a Fonyódi-hegy között húzódó partszakaszra határoztuk meg, mivel ismert, hogy a magas tóvíz-szint itt rendszeresen okoz elöntésveszélyt. A mértékadó árvízszint meghatározásához a 3 és 10 %-os meghaladási valószínűséghez tartozó nagyvízállásokat vettük alapul. Eze-ket a vízállásokat statisztikai elemzési, majd modellezési módszerekkel egyaránt előállí-tottuk, továbbá ezen értékek összehasonlítását is elvégeztük. A helyes modell felépítés-hez nélkülözhetetlen a teljes tavi vízmozgás ismerete. Ennek értelmében a statisztikai és modellezési munkarész során ugyanazt a kilenc vízmércét vizsgáltuk. A két eljárás so-rán egymástól függetlenül az összes vízmércére külön-külön meghatároztuk az éves nagyvízállásokat, melyekre elméleti eloszlás függvényt illesztettünk az EasyFit nevű program segítségével. A függvényről leolvastuk a keresett valószínűségekhez tartozó vízállás értékeket, majd a két módszerből kapott eredményeket összehasonlítottuk. A statisztikai elemzés során a vízmércékről leolvasott adatokat használtuk fel, míg a mo-dellezés a medergeometria, a szél-idősor, a napi átlagos vízállás és a vízkészletváltozás figyelembevételével történt. A szél keltette kilendülés modellezéshez az US Army Corps of Engineers (USACE) által fejlesztett Adaptive Hydraulics (AdH) nevű 2D hid-rodinamikai modellt használtuk. A mért vízállás-idősorok statisztikai elemzését a 2000-2015-ig terjedő időszakban vizsgáltuk, a modellezését pedig az 1992 és 2015 közötti adatsorokat felhasználva végeztük el. A tanulmány eredményeképpen előállítottuk a modellezési eljárás során a különböző meghaladási valószínűségekhez tartozó parti víz-állásokat, és ezeket vízszintes felületként kivetíttettük a vizsgált parti terepre. Ezzel a módszerrel meghatároztuk a terep víz alá kerülő részeit és a hozzájuk tartozó vízszinte-ket, vízmélységeket. A partszakasz terepének domborzati modellje LiDAR eljárással készült, ezért igen részletes. Az elöntési térképeket a QGIS program segítségével ábrá-zoltuk és veszélyeztetettségi szintnek megfelelően formáztuk. A tanulmány zárásaként javaslatot tettünk a kapott eredmények tógazdálkodási, ökológiai hasznosítására.