Karszt- és Barlangkutatási TÁJÉKOZTATÓ
1971. 5.
|
|
Belső használatra ! Kiadja: MTESZ Magyar
Karszt- és Barlangkutató Társulat Bp. VI. , Gorkij fasor
46-48. Felelős szerkesztők: Dr.
Dénes György és Székely Kinga 73-2320-MTESZ HNy. Bp. Készült: 650 példányban A MAGYAR KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ
TÁRSULAT KÖRLEVELE |
A digitális változatot készítette: Dr. Nyerges Miklós, 2002
TARTALOM
ELHUNYT BARBIE LAJOS
A Társulat decemberi előadói ülései
Barlangkataszterezés
Beszámoló a Nemzetközi Szpeleológiai
Unió Karszterózió Bizottságának 1971. évi angliai üléséről
Barlangterápiai Konferencia Ennepetalban
(NSZK)
Barlangkutató tábor a Fehér-sziklák
alatt
Barlangkutató tábor Németországban
JELENTÉSEK A BARLANGKUTATÓ CSOPORTOK
NYÁRI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
A Pilis-barlang (térkép is)
Hozzászólás Müller Pál cikkéhez
Könyvismertetés
KÜLFÖLDI BIBLIOGRÁFIAI FIGYELŐ
1896 - 1971
A magyar barlangkutatás
egyik legszerényebb, de végtelen szorgalmas munkatársa, Barbie Lajos meghalt.
Amilyen szerény volt életében, olyan csendesen távozott körünkből. Szerénységénél talán csak segítőkészsége
volt nagyobb. Aki ismerte, mindenki szerette, becsülte. Neki csak barátai
voltak. Budapesten, a fejlődő Ferencváros egyik Nagykörút melletti utcájában, a
múlt század végén született. Iskoláit is Pesten végezte és pályáját mint
magántisztviselő kezdte.
A barlangokkal már fiatal
turista korában megismerkedett. Barlangos működését a Természetbarátok Alpin
Osztályánál kezdte. Később a Pannónia T. E. Barlangkutató Szakosztályával a
Pál-völgyi-barlang kiépítésében is közreműködött. Kedvenc barlangja azonban a
solymári maradt, Itt, - mint a Magyar Turista Egyesület Sí- és Sziklamászó
Szakosztályának barlangmestere – komoly feltáró munkát fejtett ki. A
Solymári-barlangban annyi túrát vezetett, mint senki más. De Ő volt a
barlangban eltévedettek megmentője is, 1926-ban a Magyar Barlangkutató
Társulatnak egyik alapítója, és megalakulásától választmányi tagja, majd
1932-tó1 pénztárosa, Ezt a tisztséget a Társulat fennállása alatt mindvégig Ő
látta el, közmegelégedésre. Miután 1935-ben a Társulat elnöke, Kadic Ottokár
megkezdte az un. "török pincék", vagyis a Vár-barlang feltárását,
1936-ban Ő elvállalta azok gondnokságát is. Ezért csak 1939-től kezdve kapott
szerény díjazást. Ezidőben jutott új otthonhoz a Társulat a Vár-barlang
bejárata fölött a Szentháromság téren és megindult a komoly társulati élet.
Az 1936-ban megnyitott
barlangtani gyűjtemény mellett felállított
könyvtár és barlangi fénykép- és térképtár, valamint a Vár-barlang
további feltárásának munkája szintén az Ő vállára nehezedett, de még a
barlangoknak a nagyközönség részére történő bemutatásával kapcsolatos teendők
is részben Őt terhelték. Ilyen nagy elfoglaltság mellett még komoly irodalmi
működést is kifejtett. Főleg a BARLANGVILÁG-ban és a TÚRISTÁK LAPJÁ-ban és a
TURISTA SZÖVETSÉG HIVATALOS ÉRTESITŐJÉ-ben; valamint a kolozsvári ERDÉLY-ben és
a brassói ENCIÁN-bán is megtaláljuk írásait. Egyes turista kalauzok barlangi
része is az Ő feldolgozása volt. Emellett még a Felvidéken és Erdélyben is
részt vett barlangi bejárásokban.
Nem csoda, hogy elfáradt a
túlfeszített munkában és a háború után megromlott egészségére tekintettel csak
szerényebb elfoglaltsággal járó tevékenységet vállalt a Müemlékfelügyelőségnél.
Egészsége azonban sajnos
tovább romlott és erősen igénybe vett szervezete munkás életének hetvenhatodik
évében felmondta a szolgálatot.
A barlangkutatás terén
kifejtett munkásságát azonban nem felejtjük és emlékét a magyar barlangkutatók
mindenkor kegyelettel megőrzik.
Schőnviszky László
A Társulat decemberi előadói ülései
december 9. Szenthe István: 17
ó. 30 p, Adatok az alsó-hegyi karsztobjektumok keletkezéséhez
december 13. Kordos László:
17 ó. Vizsgálatok a Kevély csoport barlangjaiban.
Az előadások helye: Magyar
Karszt- és Barlangkutató Társulat Titkársága (Bp. VI. , Gorkij fasor 46-48.
III. em. )
Elhangzott előadás
1971. szeptember 26. 18 óra:
Josif Viehmann (Románia) Románia barlangjai
A kolozsvári Emil Racovitza
Szpeológiai Intézet munkatársa Josif Viehmann magyarországi tartózkodása
alkalmával diavetítéses beszámolót tartott Románia barlangjairól,
barlangkutatóinak legújabb feltáró munkájáról és az Intézet tudományos
feldolgozó tevékenységéről. Színes diaképek kíséretében ismertette az 1971
nyarán Románia legmélyebb, a Radnai-havasokban található barlangjában lezajlott
román-belga expedíció eredményeit.
Bemutatta a kolozsvári
Amatőr Barlangkutató Csoport tavaszi és nyári táborait. Májusban a
barlangkutatók 5 napos földalatti táborozás során dokumentációs,
térképező-fényképező munkákat végeztek a sonkolyosi Szelek-barlangjában.
Augusztusban pedig a Bihar-hegységben található Virfurás-barlang
továbbfeltárásán és dokumentálásán dolgoztak. Végül röviden összefoglalta az
Intézet tudományos kutatásainak módszereit, eredményeit, különös tekintettel a
Szkerisorai- jégbarlangban végzett vizsgálatokra.
Sz. K.
A barlangkataszter
felfektetésének egyik előfeltétele a területi felosztás elkészítése és ezzel
összefüggésben a kataszteri számok rendszerének megállapítása. Dokumentációs
Szakbizottságunk már korábban úgy foglalt állást, hogy kataszteri
számrendszerünkkel kapcsolódjunk az Alpok országaiban, tehát a Magyarországgal
szomszédos területeken bevezetett rendszerhez. A karsztvidékek összefüggésére
tekintettel ezt egyeztetni kell a szomszédos osztrák és csehszlovák
barlangkutató szervezetekkel is.
Az 1971. augusztus hónapban
Magyarországon lezajlott Nemzetközi Karsztmorfogenetikai Szimpózium alkalmával
dr. Láng Sándor professzor és dr. Dénes György főtitkár, az MKBT vezetői
tárgyaltak dr. V. Panos professzorral, a Nemzetközi Szpeleológiai Unió
elnökhelyettesével, aki egyben a csehszlovák barlangkutatók egyik vezetője is,
Tárgyalásaik során tájékoztatták őt kataszterezési munkálataink haladásáról és
a kataszteri számrendszer egyeztetési lehetőségéről. Panos professzor közlése
szerint náluk a kataszterezési munka még nem kapcsolódott be a nemzetközi
rendszerbe, de készségét fejezte ki, hogy a későbbiek során hangoljuk össze
munkánkat.
Ez év szeptemberében az
ausztriaí Obertraunban megrendezett Nemzetközi Karszt-terminológiai
Konferencián dr. Dénes György, Társulatunk főtitkára tárgyalt dr. H.
Trimmellel, a Nemzetközi Szpeleológiai Unió főtitkárával, aki egyben az Unió
Dokumentációs Bizottságának vezetője is és kölcsönösen tájékoztatták egymást az
osztrák, illetve magyar kataszterezési munkák helyzetéről és megállapodtak a
számrendszer összehangolásában.
Mindezek alapján folyamatban
van kataszteri számrendszerünk kidolgozása, amelyet a Dokumentációs
Szakbizottság soron következő ülése tárgyal meg és remélhető, hogy a tervezetét
még ez évben nyilvános vitaülésen mutathatjuk be.
Dr. Dénes György - Kordos László
Beszámoló a Nemzetközi Szpeleológiai Unió Karszterózió Bizottságának 1971. évi angliai üléséről
A Nemzetközi Szpeleológiai Unió
(Union Internationale do Spéléologie, U. I. S. ) Karszterózió Bizottsága 1971.
szeptember 6-1l. között .Angliában nemzetközi szimpóziumot rendezett. Az
ülésszak résztvevői a karsztdenudációs folyamatok tanulmányozásának elméleti és
gyakorlati módszereit, valamint eredményeit vitatták meg. Az első két napon
megtartott szakülések színhelye az Oxfordi Egyetem földrajzi intézete volt, ezt
négy napon át tereptanulmányok követték, melyek a lancasteri új egyetem
zárfogadásával fejeződtek be,
Szeptember 6-án reggel a
szimpóziumot J. Gottmann professzor, a földrajzi intézet vezetője nyitotta meg,
majd V. Panos professzor (Olomouc), a Karszterózió Bizottság elnöke tartotta
meg bevezető előadását a karszteróziós kutatások általános problémáiról, A. nap
hátralevő részében és szeptember 7-én még további 22 előadás hangzott el, Hét
beszámoló a mészkő és a dolomit oldásának laboratóriumi és terepvizsgálatairól
szólt, további kilenc előadó (köztük magam is) regionális tanulmányok alapján a
karsztos korrózió intenzitásának kvantitatív vizsgálati eredményeit ismertette.
Ezekből megállapítható, hogy az utóbbi években a karsztmorfológiai vizsgálatok
túlsúlyban a karsztkémia területére terelődtek, ami természetes következménye a
corbeli tézisek által kiváltott szenvedélyes vitáknak, A közelmúltban tragikus
körülmények között elhunyt neves francia geográfus, J. Corbel tanait az előadók
sok, ezer vizsgálati adatból leszűrt következtetésekkel cáfolták meg, így az
oxfordi szimpózium gyakorlatilag pontot tett a nagy vihart kavart problémák
sokoldalú tanulmányozása után. A kérdések megoldásához hasznos segítséget
nyújtottak a kémikusok, közülük többen a szimpóziumon is előadást tartottak.
Mindezekből azonban az a vélemény is leszűrődött, hogy az utóbbi években a
karsztkémizmus térhódítása túlzott mértéket kezdett eltölteni, és a kutatók
kevesebb figyelmet szenteltek a karsztok komplex morfogenetikai vizsgálatára. E
tendencia ellen különösen R. P. Beckinsale oxfordi professzor szólalt fel éles
szavakkal.
Mindkét napon az előadások
után a földrajzi intézet modernül berendezett laboratóriumában gyakorlati
bemutatókat is tartottak. Különösen nagy érdeklődést keltett S. Trudgill
(Bristol) karszterózió mérő műszere (Micro-erosion Meter), amelynek
segítségével közvetlen úton mérhető a nyílt karsztos felszíneken a kémiai és
fizikai denudáció okozta kőzetveszteség, figyelemmel kísérhető a mikroformák
fejlődése; az abrázió intenzitása stb. Természetesen az idő--tényező
függvényében. C. Ek (Liége) bemutatta azt a berendezést, amelynek segítségével
a levegő C02 tartalma a helyszínen (pl, barlangban) nagy pontossággal
megállapítható. R, Glover (Lancaster) új vízjelző eljárást ismertetett,
amelynek lényege, hogy a vízbe helyezett festőanyag csak ultraviola fényben
mutatható ki, így a módszer olyan körülmények között is használható, amikor pl.
a fluorescein nem jöhet szóba (vízellátásba bekapcsolt karsztforrásoknál).
A szimpózium első napjának
estéjén az Oxfordi Egyetem, másnapján a megalapításának 25. évfordulóját
ünneplő Cave Research Club rendezett ünnepi fogadást a szimpózium részvevői
tiszteletére,
Szeptember 8-1l, között
zajlottak le az angliai tereptanulmányok M. Sweeting professzor, a szimpózium
főszervezője vezetésével. A tanulmányút főhadiszállása a yorkshire-i Settle
városkában, az "angliai Jósvafőn" volt, ; onnan kiindulva egész napos
kirándulások keretében ismertették a külföldi vendégekkel a karsztterület
legjellegzetesebb felszíni és felszín alatti formakincsét.
A Yorkshire-karsztvidék az
un, glacial karst (glaciális karszt) iskolapéldája. A hazai, periglaciális
karsztjainktól eltérően a táj makroformáit alapvetően a pleisztocén időszak
jégeróziója alakította ki, és a sajátos kőzetviszonyokon alapuló denudációs
hatások (karsztos korrózió) csak másodlagos szerephez jutottak.
A Yorkshire-karszt geológiai
felépítése igen egyszerű. Az alapkőzetet erősen gyűrt, impermeábilis, prekarbon
kristályos palák képezik, erre települt rá és ma is csaknem vízszintes
helyzetben fekszik az a mintegy kétszáz méter vastagságú alsó karbon mészköves
összlet, amelyen a karsztos formák kifejlődtek. A dolinák kialakulása már a
megelőző interglaciálisokban megindult, de az eljegesedések eróziója a felszínt
újra elegyengette és az utolsó glaciális jégtömegének eltűnése óta aggteleki
típusú dolinás felszín még nem jöhetett létre. A kevés és gyengén fejlett
felszíni depressziós formákkal szemben a mélybeli karsztjelenségek, a barlangok
jelentik a legidősebb karsztos formákat, mivel azok egyrésze már a korábbi
interglaciálisokban kialakulhatott, bár kormeghatározásuk nagyon vitatott.
Jellegzetesek a százával található, 50 - 100 méter mélységű aknabarlangok
(helyi nevük: pot-hole), amelyeket kereszttörések mentén az olvadó jégtömegek
vize vájt ki, s amelyek a mélyben hatalmas üregrendszereken át kapcsolódnak
össze. A gleccserek olvadékvizei alakították ki a felszínen több felé
megfigyelhető, V alakú, 10 - 20 méter mélységű szárazvölgyeket, míg a
morénatakarók alól előkerült meztelen mészkőfelületeken a kiterjedt karrmezők
(pavement) teljesen recens alakzatok.
Az angliai tereptanulmányok
után 1971, szeptember 12-16. között a szakmai kirándulást program Írországban
folytatódott P. Williams, a. Dublini Egyetem karsztmorfológus tanára
vezetésével. Anyagi okok miatt ezen nem vehettem részt, azonban egyénileg
felkerestem a hivatalos programban szereplő Burren Countyt, Írország nyugati
partvidékén Az Ír-sziget felszínének közel felét csaknem horizontálisan fekvő
karbonkori mészkőrétegek képezik, amelyek alig emelkednek pár tíz méterrel a
tenger szintje fölé. Csupán északon, Marble Arch vidékén és Galway-től délre,
Bürren mellett találunk 300 - 400 m magasságig kiemelt mészkőfennsíkokat,
amelyeknek glaciális felszínén megtaláljuk a jellegzetes karsztos formakincset
(dolinákat, karrmezőket, barlangokat stb.)
Mindezt egybevetve: az
angliai karsztszimpózium a karsztok genetikájával foglalkozó szakemberek jól
sikerült nemzetközi tapasztalatcseréje volt. Négy kontinens negyvenkét
karsztkutatója (köztük e tudományág legjelesebb képviselői) gyűlt össze
Oxfordba és hozta magával, adta tovább legfrissebb kutatási eredményeit. Miként
Panos professzor záró beszédében mondta: a szimpózium fontos mérföldköve volt a
karszttudomány fejlődésének, lezárt egy ellentétekkel vegyített időszakot és új
perspektívákat nyitott a kutatók számára. Ezek eredményeiről. az UIS kővetkező
karszterózió szimpóziumán, 1973-ban Brnoban nyerhetünk majd képet.
Dr. Balázs Dénes
Barlangterápiai Konferencia Ennepetalban (NSZK)
Ennepetal városa meghívására
az U.1. S. Szpeleoterápiai Szakbizottsága keretében szeptember hó 23-26 között
barlangterápiai konferenciát tartottak Ennepetalban, a tudományos barlangi
gyógyászat kirándulóhelyén.
A konferencia első napján,
amelyen az NSZK egészségügyi minisztere is képviseltette magát, dr. Kessler
Hubert, a szakbizottság titkára bevezető előadásában a barlangkutatásra háruló
feladatokkal foglalkozott és egységes kutatási módszerek bevezetésére tett
javaslatot, amit a résztvevők elfogadtak. Utána dr. Beate Sandri, a Badgastein-i gyógytárók főorvosának a
gyógytárókban 20 év alatt szerzett tapasztalatokról szóló előadása hangzott e1.
Dr, Szikszay Tibor főorvos a langyos levegőjű Tapolcai-tavasbarlangban asztmás
betegeknél elért eredményeket ismertette. Rooul Blanc, a Luchon-i (Pireneusok)
gyógytáró rádióaktiv, kénes levegőjének az izületi betegekre gyakorolt
hatásáról és a fürdőkomplexum műszaki kiépítéséről számolt be.
A következő napon Karel
Klincko a Gombaszögi-barlangban légzőszervi megbetegedésekben szenvedőkkel
kapcsolatos tapasztalatokat ismertette, majd felolvasták a megjelenésükben
akadályozott Roda Istvánnak és Lad. Rajmannak a Gombaszögi-barlang fizikai és
kémiai vizsgálatáról készült előadását, Dr. Kirchknopf Márton főorvos a
Béke-barlangban 1959 és 1970 között elért gyógyászati eredményeket ismertette,
A Königsfeld-i szanatórium vezetője, dr. Hubert Schmidt felsorolta azokat a
szempontokat, amelyek a Klutert-barlangban kezelendő betegeknél elsősorban
figyelembe veendők, Befejezésül dr. K. H. Spannagel, a Klutert-barlang vezető
orvosa, a Szakbizottság elnöke összefoglalta az elhangzott előadásokból
levonható következtetéseket és az alábbi határozati javaslatot terjesztette
elő, amit a konferencia résztvevői egyhangúlag elfogadtak:
1.) A csehszlovákiai
Ótátrafüreden 1968. május 22- 24 között rendezett előző szimpózium óta további
egyértelmű sikereket értek el a Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria,
Franciaország és az NSZK barlangjaiban kezelt betegeknél.
2.) Az eddigi munkákat még
intenzívebben folytatni kell.
3.) Meg kell kísérelni az
eddigi kutatásokat biológiai, mikroklimatológiai, fiziko-kémiai és orvosi
vonatkozásban szélesebb nemzetközi alapon és egységes módszerekkel
továbbfejleszteni. A konferencia résztvevői kérik hazájuk kormányait, hogy az
eddiginél nagyobb támogatást biztosítsanak és ezzel lehetővé tegyék
a.)
a sürgősen szükséges újabb tudományos
kutatásokat nemzetközi vonalon és
b.)
a barlangokban kezelt betegek orvosilag
megalapozott minimális helyszíni ellátását.
Az előadások után
Düsseldorfba vitték a résztvevőket, ahol megismerkedtek az orvosi egyetem
Levegőhigiéniai és Szilikóziskutatási Intézetének munkájával és
felszerelésével. Meglátogatták a Königsfeldi Szanatóriumot, majd magát a
Klutert-barlangot is, ahol elbeszélgettek az ott kezelés alatt álló betegekkel.
A konferencia. rendezése
mintaszerű volt. A sajtó, rádió és televízió széles nyilvánosságot biztosított
s. konferenciának és a barlangi terápia gondolatának. A rendezők mindent
megtettek, hogy a meghívottak jól érezzék magukat. Kedves meglepetés volt a helyi zenekar és egy westfaliai népi
énekkar szereplése is.
Dr. Kessler Hubert
Barlangkutató tábor a Fehér-sziklák alatt
Az 1966 óta működő kolozsvári Amatőr Barlangkutatók Köre, hatodik barlang és karsztkutató táborát az Erdélyi Szigethegység Vlegyásza (Vigyázó, ősi magyar nevén Kalota) tömbjének déli lábánál verte fel, a Pietrele Albe (Fehérsziklák) alatt, A tábor helye a Virfurás csúcs (1717 m) alatti Valea Seaca (Száraz-völgy) felső medencéjében volt, kb. 1400 m magasságban.
A Pietrele Albe
karsztterülete mintegy 30- 35 km2 kiterjedésű kristályosodott jura
mészkőszigetet alkot a Vlegyásza tömb andezitje és riolitja között. Ezt a
területet 1969-ig karszt- és barlangkutató szemmel nem tanulmányozták, csak a
környék famunkásai és pásztorai ismerték néhány barlang bejáratát. A Kör
figyelmét erre a karsztvidékre Rindt József kolozsvári turista hívta fel, aki
kirándulásai alkalmával meglátogatott itt néhány, a pásztorok által ismert
barlangot.
Első táborunk ezen a helyen
1969 szeptemberében volt, amikor a kolozsvári Emil Racovitza Barlangkutató
Intézet támogatásával kilenc kolozsvári és két nagyváradi amatőr barlangkutató
nyolc nap alatt több barlangot, zsombolyt és víznyelőt vizsgált át. Így került
sor a Virfurás-barlang Alsó-termének átkutatására is, ahol egy cseppkőrács
áttörése után bejutottunk egy gazdagon cseppköves terembe, amelyet
Mese-országnak neveztünk el. A terem kis járatban folytatódik, amely kb. 30
méter után bezárul. A barlang felső járatában is új továbbjutási lehetőség adódott,
ahol a folyosó végét törmelék zárta le. Azt eltakarítva bejutottunk a folyosó
cseppkövekkel gazdagon díszített folytatásába, amelyet egyik elhunyt
kutatótársunkról Gábor Ferenc- járatnak neveztük el. Ez az alacsony folyosó,
amelyben nagyobbrészt csak hasonkúszva lehet haladni, kb. 50 méter után
szűkülettel végződött. Az erős léghuzat viszont arra engedett következtetni,
hogy a barlang itt folytatódik.
Ugyancsak 1969-ben került
sor a Fehér-sziklák alatti erdőben megbúvó mintegy tíz víznyelő és zsomboly
átkutatására is, :amelyek közül külön figyelmet érdemel egy 30 méter mély,
ősállatcsontokat rejtő zsomboly. Innen, az ország területéről már rég
kipusztult jávorszarvas (Alces alces) és az ősbölény (Bison priscus)
csontjait hoztuk felszínre.
Táborunktól nyugatra esett a
Pestera cu spinare néven ismert zsomboly, amely 65 méter mély, lépcsőzetesen
halad lefelé, és nagyobb esők idején víznyelőként is működik. Alján hatalmas
omlás zárja el a továbbjutást. Közelében egy másik zsombolyban mintegy 15 méter
mélyre ereszkedtünk le, ahol a bezuhant fatörzsek elzárták a továbbhatolás
útját.
Nem várt eredményeket hozott
egy másik, a táborhely közelében lévő zsomboly, amelyet a pásztorok Pestera
Monolui néven ismernek. Ez, mintegy 20 méteres ereszkedés után hatalmas terembe
torkollik, amelynek alján több vagon összecsontosodott hó és jég található,
egyik mellékfülkéjének falán pedig barlangi medve karmolásainak nyomát
fényképeztük le.
A Fehér-sziklák háta mögött
lévő Valea Cetátu, azaz Vár-völgyben három aktív víznyelőt kutattunk át, Az
egyikbe harminc méter mélyen tudtunk behatolni, ott az utat hatalmas bezuhant
sziklatömbök zárták el.
Az 1969. évi táborozás után
sem szünetelt a kutatás a Fehér-sziklák vidékén. Bár a. terület megközelítése
nehéz, évenként legalább 3-4-szer kutattuk másfél, kétnapos túrák keretében a
környék karsztjelenségeit, s főleg a sokat ígérő Virfurás-barlangot. A Gábor
Ferenc- járat végén lévő Lélekszorító-t legyőzve, mind tovább és tovább
jutottunk, míg 1971 májusában egyik csoportunk egy keskeny, lefelé haladó
járatban haladva elérte a földalatti patakot és ezzel a barlang főjáratát. A
magas vízállás miatt akkor visszafordultak. 1971 májusában és júniusában két
kutatócsoport is járta Virfurás-barlangban s mindkettő új felfedezésekkel tért
vissza, sok száz méteres, sőt kilométeres, cseppkövekben igen gazdag járatokat
tárva fel, Ilyen előzmények után került sor az 1971. augusztus-szeptemberi
kutatótáborra, amelynek főbb eredményei a következők voltak:
A Virfurás-barlang további
feltárása, s a feltárt részek térképezése.
Ez a barlang most is
kutatásaink elsőszámú célpontja volt. Bár a barlang teljes térképe még nem
készült el, becslések alapján a bejárt részek összhossza legalább 2 km-t tesz
ki. Néhol óriási termeket alkot (Nagy-terem, Óriási-terem). A főjáratban sok az
omlás és a patak több szifonon halad keresztül. Ezeket a főjáratból kiinduló és
ugyanoda visszatérő, cseppkőképződményekben igen gazdag oldaljáratokon lehet
megkerülni. Különösen szép egy óriási cseppkőlefolyás, a Niagara és a tavaly
elhunyt társunkról elnevezett Kőmives Pali- járat, amely gazdagságával a
jelenleg ismert barlang-részek legszebb szakasza. Mellette van a
Medencék-terme, amelynek alját mintegy fél méter mélyen tetaráták láncolata
borítja.
A főbejárat jelenlegi
végpontját egy csaknem teljesen zárt szifon képezi. A barlangnak több helyen
járható emeleti szakaszai is vannak, ezek különösen gazdagok lublinit
cseppkövekben és medencékben. Az emeleti járatok feltárását még nem fejeztük
be, de már az eddigi ismereteink birtokában is elmondhatjuk, hogy a Virfurás a
környék legszebb, legérdekesebb és legváltozatosabb barlangja,
A Valea Seaca (Száraz-völgy) jobboldali mellékvölgyének a Valea Poduzilor (Hidak-völgye) barlangjainak kutatása.
Ebben a völgyben két kisebb
barlangot, két víznyelőt és három zsombolyt fedeztünk fel, amelyek a
szakirodalomban eddig teljesen ismeretlenek voltak. Az egyik víznyelőben 53
méterre a felszínen folyó patak szintje alá ereszkedtünk egy teremig, ahol a
járat elszűkül és tovább nem járható.
Más barlangok és víznyelők
feltárása, kutatása és térképezése.
Legérdekesebb az általunk
dr. Balogh Ernőről elnevezett barlang, amelyben rengeteg 1ublinit képződmény
található. Felderítéseink során két esetben vezettünk el kisebb patakok vizét,
hogy a víznyelőbe behatolhassunk. Leereszkedtünk az 1969-ben már bejárt
Nagy-zsomboly aknájába. Ez majdnem teljesen függőleges és 50 méter után
törmelékdugóval zárul.
A feltárt részek fényképezése
Fényképész csoportunk számos
fekete-fehér fényképet és színes diát készített mind a Virfurás-barlangról és a
benne folyó kutatásról, mind a többi átkutatott barlangról, a kutatás
jellegzetesebb mozzanatairól és a tábor életéről. A filmek előhívása
folyamatban van.
A tábor életéről és a
kutatásról rádió riport és televíziós kisfilm készült. ezenkívül a sajtóban is
több cikk jelent meg a kutatások érdekesebb mozzanatairól és az elért
eredményekről. Táborunk 9 napig tartott, 42 résztvevővel, akik közül 27
kolozsvári, 3 gyergyói, 4 váradi és 8 budapesti barlangkutató volt. A
résztvevők számát és az elért eredményt tekintve, ez eddigi legnagyobb és
legsikeresebb táborunk volt. De a Fehér Sziklák sűrű fenyvesekkel borított
vidékének még így is, csak jelentéktelen kis részét tudtuk átfésülni. A
kutatásokat a jövőben is folytatni .fogjuk és reméljük, hogy az eredmények sem
maradnak el.
Bagaméri Béla - Egri László
Kolozsvár
Barlangkutató tábor Németországban
A Frank Karszt- és
Barlangkutató Egyesület 1971. július 31. és augusztus 20-a között a Frank
Albban nemzetközi barlangkutató tábort szervezett, Karl Hager és Dieter Preuss
vezetésével.
A nemzetközi barlangkutató
táborban a vendéglátó német kutatókon kívül három jugoszláv, három bolgár és
két magyar barlangkutató, Szenthe István és Szőcs István vett részt A táborozás
két részből á11. Augusztus 1-től 8-ig a Gössweinstein községtől kb. 1 km-re
lévő Fellner-dolina fenekén lévő időszakos víznyelő barlangját kutatták a tábor
résztvevőz. Augusztus 8-15-ig a Pegnítz-i mezőgazdasági szakiskolából kiindulva
egy napos kirándulások keretében a kutatók megtekintették a Frank Alb
érdekesebb barlangjait. A szorosabb értelemben vett kutatótábor feladata a
Felmer-dolina víznyelő barlangjának továbbtárása, felmérése, víznyomjelzéssel a
barlang hidrológiai hovatartozásának tisztázása volt.
Az elvégzett függőkompaszos
felmérés előzetes adatai szerint a barlang mélysége 100 m körül van, hossza
300-400 m, mely magába foglalja Brandauer H. és Szenthe István által feltárt új
szakaszt is. Az újonnan feltárt járat egyik terme a Magyar-terem elnevezést
kapta.
A víznyomjelzési kísérlet
során a barlangba konyhasót (kb. 500 kg), Rodamin B festéket (kb. 5 kg) és
narancsolajat (kb. 3 liter) tápláltak be tartálykocsiból való kb. 5 m3
vizutánöblitéssel. A megfigyelés időtartama alatt (2 hét) a barlangtól 2-3
légvonal km-re lévő két 5-10 m3/perc vízhozamú fennsík peremi karsztforráson a
betáplált jelzőanyagok nem jöttek ki.
A tábor szervezettsége és
technikai felszerelése kiváló volt. Sajnos a barlang karsztosodásra kevésbé
alkalmas kőzetben, jura-kréta, mészkő, márga, - alakult ki, így szelvényei
túlnyomólag keskenyek, hasadékszerűek voltak. Augusztus 8. és 15. között a
Frank A1b nagyobb barlangjait
tekintették meg a tábor résztvevői, így a kiépített Teufels-barlangot és Sophia-barlangot,
valamint a nagyobb kiépitettlen barlangok közül a Bismarck Schadht-ot,
Schöhnstein-, és Steinamwasser-barlangot. Valamennyi fent említett barlang a
kb. 1 km hosszú barlangok kategóriájában tartozik, túlnyomólag vízszintes
kiterjedéssel.
A Teufel-barlangban
megtekintettük a Nürnbergi Barlangkutató Csoport saját erejéből létesített
kutatóállomását és műszerhelyiségét. A barlangban az itthonról jól ismert
rutinszerű hidológiai, meteorológiai, biológiai vizsgálatokon és méréseken
kívül művészettörténeti vizsgálatok is folynak. Jelenleg a barlang falára
festett képek festékanyagának és a fal kőzetének kölcsönhatását vizsgálják. Így
próbálják az ősi barlangi falfestmények festékanyagának összetételét
megállapítani.
A két hetes nemzetközi tábor
anyagi támogatói a helyi járás és az állami ifjúsági alapítvány volt, a tábori
felszereléseket THW (a magyar polgári védelemnek felel meg) és a Vöröskereszt
adta. A tábor szervezőivel és résztvevőivel mindvégig kellemes baráti
kapcsolatot tartottunk fenn. Köszönettel
tartozunk a Frank Barlang és Karsztkutató Egyesületnek a rendkívül szíves
vendéglátásért.
Szenthe István - Szőcs István
JELENTÉSEK A BARLANGKUTATÓ CSOPORTOK NYÁRI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
A székesfehérvári Alba
Regia Barlangkutató Csoport ez évi kutatótáborát augusztus 7-től 17-ig
tartotta, a Tési-fennsikon. A tábor ideje alatta Táblahegyi-(Csőszpusztai-)barlangban,
valamint az T-19-es zsombolyban folytattunk feltáró munkát, A tábor végén
felmértük az I-43-as víznyelőt és a
Táblahegyi-barlangot, amelynek összhossza meghaladja a 140 m-t.
Pék József
A GANZ MÁVAG
Természetbarát Szakosztályának Barlangkutató Csoportja április 9-13 között
megkezdte a Lator-uti-vízfő forráscsoport legnyugatibb tagja fölött 6 m-rel
nyíló üreg bontását, amit az augusztus 7-23-ig terjedő időszakban folytatott.
Sikerült a barlangot a benne lévő kitöltés eltávolításával 23, 8 m hosszan
feltárni. A barlang ladini mészkőben képződött, inaktív forrásbarlang,
nagymérvű kitöltéssel (egy 2 m-es szakasztól eltekintve teljes szelvényű volt
az eltömődés), a kezdeti részek átlagos szelvénye 0, 7 x 0, 6 m ez a bejárattól
távolodva azonban kismérvű növekedést mutat.
A barlang kitöltése: a
feneket 10-15 cm átlagos vastagsága folyóvízi hordalék borítja (apró kavics,
homok, homokliszt, iszap)amire agyag települ. Az anyagban valószínűleg a
vízvesztés következtében előállt "száradási repedésnek" mutatkoznak.
E kitöltés egészen a barlang tetejéig terjed. A barlang enyhén emelkedik, a
jelenlegi végpont 1 m-rel van magasabban a tőle 18 m-re levő bejárati
nyílásnál. A barlang karsztmorfológiai szempontból rendkívül érdekes, ugyanis
ciklikus korróziós formákat mutat, melyeket éppen a barlang kis szelvénye miatt
könnyű teljesen feltárni. A falakon kagylós korrodáltság észlelhető (5-10 cm-es
átmérővel), a fenéken pedig egy nagyobb periódusú pulzációja, amelynek hossza
másfél méter körül van, vagyis a barlang vízszintes szakaszain a fenék másfél
méter hosszúságú - teknőkből - és az őket elválasztó vállakból áll. Egy-egy
ilyen teknő mélysége eléri a 20-30 cm-t, Egyrészt ezek a korróziós formák,
másrészt az a tény, hogy a barlang a triász ladini mészkő és a miocén
riolittufa határától mindössze 15-20 m-re képződött a ladini mészkőben,
feltételezhető, hogy keletkezésében hévizes hatások is szerepet játszottak.
Erre helyenként a barlang
formavilága, valamint a közeli forráscsoport kevertvízi jellege (16 Co-os
hőmérséklet), illetve a környező üregek és a közeli kőbányában található
hévforráscső is utalnak. Mindez feltétlenül érdemessé teszi a barlang
feltárásának és tanulmányozásának folytatását,
Ambrus Gábor
A pécsi barlangkutató
csoport munkáinak legnagyobb részét az idén is Orfű térségében végezte, a Vizfő-forrás
barlang-rendszerének megismerése céljából. Fő munkahelyünk az
Achilles-nyelő, melyen keresztül a III, szifont igyekszünk megkerülni. Itt a
biztonságos közlekedés és munkavégzés érdekében már a télen megkezdtük a
vaslétrák beépítését, a tavasz folyamán pedig a villanyt vezettük be a
munkahelyre. A viszonylag kényelmes munkafeltételek a nyári tábor során
meghozták az eredményt: sikerült átvágni magunkat a fenék kb. 15 m vastag
agyag- és törmelékdugóján, és kb. 10 m szabad járatba jutottunk, melynek alján
tisztára mosott kövek között vezet az út tovább, lefelé. A munkát jelenleg az
akadályozza, hogy a törmelékhalom alját fejnyi-asztalnyi kövek alkotják, ezért
úgyszólván minden négyzetcentimétert be kell ácsolni. Jelenleg a talpmélység
kb. 45 m, amivel víznyelőnk a Mecsek második legmélyebb barlangjának minősül,
az 50 m mély Jószerencsét-zsomboly mögött. A munkát az ősz folyamán folytatjuk.
Nyári táborunk időszaka
alatta Vizfő-forrás barlangjában is végeztünk munkát: a megrongálódott
függőhidakat újította fel egyik brigádunk, a Mecseki Szénbányák segítségével pedig
robbantásokat végeztünk, melyek eredményeképpen az árvizek ma már gyorsabban
lefutnak az ismert barlangszakaszból. Másutt is végeztünk kisebb kutatási
munkákat. 2 fővel képviseltettük magunkat a Vecsem-expedicióban, valamint a
Vízügyi Igazgatóság felkérése búvárkészülékeink segítségével közreműködtünk a
Pécsi-tó műtárgyainak ellenőrző vizsgálatában is.
Serényi Üveges István
A Szpeleológia
Barlangkutató Csoport 1971 nyarán folytatta a Kevély-csoport barlangjainak
kataszterezését. 1970-ben elkészült a központi vonulat barlangjainak
feldolgozása, és most befejeződött a környező területek (Pilisborosjenő,
Harapovács, Pomáz) barlangjainak kataszterezése is. Jelenleg az eddigi adatok
alapján felmerülő részproblémák megoldásán dolgozunk:
Júliusban és augusztusban
barlanggenetikai vizsgálatokat végeztünk az Osztramos (Esztramos)
barlangjaiban, valamint a Kiskőháti-zsombolyban. Ez utóbbiból gazdag
szubfosszilis gerinces fauna is elkerült.
Kordos László
A VITUKI- - MEDOSZ - ERDÉRT
Barlangkutató Csoport a Nagyoldali-zsomboly újbóli kutatását 1970-ben
kezdte meg. A talált leletek és az észlelt légmozgás arra biztatták
csoportunkat, hogy a zsomboly kutatásával komolyabban foglalkozzék.
A nyárra tervezett
táborunkat hosszas előkészítő munka előzte meg. 15 m vas létrát építettünk be
a. barlangba a közlekedés megkönnyítése végett. Hosszú utánjárás árán sikerült
csörlőt szereznünk, amellyel a törmelék felszínre szállítását oldottuk meg. Az
ezerféle egyéb apró eszköz biztosítása után, 1971. augusztus 7.-én nyitottuk meg
a tábort.
Két helyen állítottunk fel
csörlőt és így a törmeléket közvetlenül a felszínre tudtuk szállítani. Az egyik
csörlő a felszínen, a másik körülbelül 18 m mélységben állta .A csörlőállás
kiépítése után napi 8-10 órát dolgoztunk. Ez átlagban napi 5 -6 köbméter anyag
kitermelését jelentette. Összességében kb. 48 köbmétert szállítottunk a
felszínre. Sajnos a zsomboly alján továbbjutnunk ebben a táborban sem sikerült.
A helyenként 10-12 négyzetméter keresztmetszetű 9 m mély akna alja
elagyagosodott és huzatot a megmaradt
törmelék közül, a kiépített ácsolat mögül észleltünk. A bontás során talált
csontleletek, valamint faszén maradványok meghatározása folyik, ennek
eredményét a későbbiekben közöljük. A táborban 31 kutató, egyidejűleg
maximálisan 21 fő vett részt. Munkánkat különböző technikai eszközök
kölcsönzésével, biztosításával nagy mértékben elősegítette, a EVM, a VITUKT, a
MEDOSZ-ÉRDÉRT S. E; valamint a V. M. Téry Ödön hegymászó csoport. Komoly
segítségükért ezen a helyen is szeretnénk köszönetet mondani. A tábort
augusztus 20- án bontottuk le. További munkánkhoz a csörlők tökéletesítése
szükséges, Az ősz folyamán szeretnénk folytatni a barlang feltárását.
Sohár István
A Budapesti Vörös Meteor
Egyetértés S. K. "Tektonik" barlangkutató csoportja az elmúlt
évben részt vett a Bábavölgyi IV-es víznyelő megfestésében. Ez évi
kutatótáborunkat is ide vezettük 1971 július 28 - augusztus 11 között, 12 – 16
fővel. Ácsolatokat helyeztünk el a barlangba, és azokra vaslétrákat
rögzítettünk.
A feltárás munkáját négy fős brigádok végezték. A szűk, igen vizes munkahelyen 3 óránként váltották egymást. A bontás folyamán kiderült, hogy a járat az eddig kitermelt agyag és törmelékhalmaz alá kanyarodik. További fejtés hatására omlani. kezdett, ezért augusztus 4-én a munkát felfüggesztettük.
Ezután pontos mérésekkel
vizsgáltuk a bontás további lehetőségét. A mérőbrigád ezen két napig dolgozott.
Úgy terveztük, hogy a törmelékkúp mögött, csaknem függőleges aknával kíséreljük
meg elérni az eddigi végpontot. Az elkészült térkép is ezt a javaslatot
támasztja alá. Ehhez azonban ki kell emelni az eddig kitermelt törmelék
jelentős részét a barlangból. Ez a soron következő hosszabb munkatúra feladata.
A csoport a közeli Borz-barlangot
is tágította a tábor ideje alatt. Rendszeresen foglalkoztunk a barlangi
mászótechnika gyakorlásával és a helyes kötélkezelés elsajátításával is.
Pihenőnapjainkon túrákat
tettünk Szádvárra, Derenkre és a szögligeti Rejtekzsombolyba.
Csernavölgyi László
A Budapesti Vörös Meteor
Egyetértés SK. "Vass Imre" barlangkutató csoportja 1971. július
24. - augusztus 13. között 10 fővel barlangkutató táborozáson vett részt. A
tábor időtartama alatt Jósvafőn és Szinpetriben végeztünk munkákat.
A Baradlában folytattuk a
Főág 1800 - 2000 m-es jelek közé eső szakaszához kapcsolódó kerülő
járatrendszer felmérését. Ezt a munkát ez év Januárjában kezdtük, a Vaskapu és
környékének feltérképezését előreláthatóan a jövő év első felében be tudjuk
fejezni.
Egyik brigádunk 10 napon
keresztül Szinpetri község határában dolgozott a Kotyor-víznyelő bontásán. Ez a
nyelő a Zabföldi-barlang melletti töbörben található. A nyelőt egyszer már
Varga Imre helyi lakos vezetésével a falubeliek megbontották, akkor eredményt
nem értek el, és azóta az agyag ismét teljesen eltömte. A csoportnak tehát a
munkát elölről kellett kezdenie, Kb. 8 m mélységben elértük a mosott köveket,
azonban a kövek közeit még agyag tölti ki. Az aknát végig ácsolattal
biztosítottuk. A munkálatokban segítségünkre volt Varga Imre.
A munkát a jövőben folytatni
akarjuk. Másik brigádunk elvégezte a Zabföldibarlang és az ugyancsak Szinpetri
határában lévő Csapástetői-barlang térképezési munkáit. Pihenőnapokon
kirándulásokat tettünk a Baradlában és a Béke-barlangban, valamint Jósvafő
környékén.
Vid Ödön
A Pilisben számos ismert és
még be nem járt barlang, illetve üreg rejtőzik. A hegy DNY-i oldalán nyíló Leány- és Legény-, valamint az É-i
oldalon levő Szoplaki Ördöglyuk barlangokat
a feltörő hévíz alakította ki. Akadnak azonban karsztviz által kitágított hasadékbarlangok,
ilyen a Pilis-barlang is.
lejárata a
Pilisszentkereszttől a Klastrom szirtekig vezető kék négyzet jelzésű turista út
bal oldalán, a Vaskapu-völgy egyik sziklafalában nyílik. Hossza a jelentéktelen
mellékágakat nem számítva .150 m. Átlagos szélessége 1 m, magassága 3-4 m, A.
barlang az ÉK-DNY és É-D irányú hasadékrendszerben alakult ki. Egy nagyobb és
több kisebb nyelője volt, ezek ma már nem működnek, ezért a Pilis-barlang
inaktív, cseppköves barlang. A Pilistető ezen részének a lepusztulása miatt a
barlang vízgyűjtő területe minimálisra csökkent, ezért vízfolyást a barlangban
már nem találunk. Cseppkövei igen formagazdagok. Előfordul fehér és vastól
sárgásbarnára színezett, retek alakú cseppkő is. Ezeknek a sztalaktitoknak az
érdekessége, hogy belül a gömbölyű végüknél is üregesek. A cseppkőlefolyások
szélei gyakran fogazottak. A mészkiválások közül érdemes megemlíteni az első
nagyobb terem falán található centiméteres nagysága, faágszerű képződményeket.
A falakon limonit bekéregződéseket láthatunk.
A bejáraton átbújva néhány
gömbfülkén kúszunk át. Ezeket a víz örvénylő mozgása. oldja ki. Tovább kúszva
egy 5 m hosszú, 4 m magas terembe érünk, amelynek jobb oldalán szép
cseppkőlefolyása. látható. Ez után
keskeny, magas hasadékban megyünk tovább. Néhány kanyar után kisebb terem
következik. Középen fél méter magas sztalagmit áll, fölötte a mennyezetről
cseppkőzászlók függnek. Balra egy üregben cm-es nagyságú mésztufagátak
(tettaráták) rakódtak le a leszivárgó vízből. Tovább megyünk egy többször is
derékszögben megtörő folyosón, majd egy 2 m-es aknán átlépve a Nagy-kürtő
aljába jutunk. A kürtő majdnem kör kerületű, falait a leszálló karsztvíz
csiszolt. simára, tetejébe eddig még nem sikerült felmásznunk. Utána egy 15 m
hosszú, szűk folyosó következik, a végén egy éles kanyarral. Innen egy érdekes
terembe jutunk. Balra egy hasadék valószínűleg a Nagy-kürtő tetejébe vezet.
Jobbra felmászva egy agyaglejtőn, kis kürtő aljában találjuk magunkat, melynek
a tetejébe felkapaszkodva szép, fehér, retek alakú sztalaktitokban
gyönyörködetünk. Hasonlóak a baradlai Retekág képződményeihez. Visszatérünk a
terembe és onnan kanyargós folyosón haladunk tovább, míg közben átmászunk egy
kisebb mélyedés felett. Néhány kanyar után a járat annyira összeszűkül, hogy nem
lehet tovább jutni. A főjárathoz több helyen jelentéktelen mellékágak
csatlakoznak. A barlangban több helyen kettesével-hármasával denevérek
tanyáznak.
A barlang páratartalma és
talajhőmérséklete
|
Mérőhely |
Páratartalom (%) |
Talajhőmérséklet (Co) |
|
|
10 cm |
1 m |
||
|
magasságban a talaj felett |
|||
|
Külszínen a bejáratnál |
91 |
- |
7.1 |
|
1. mérőhely |
99 |
94 |
7.4 |
|
2. mérőhely |
100 |
98 |
7.3 |
|
3. mérőhely |
98 |
97 |
7.3 |
|
4. mérőhely |
100 |
97 |
7.4 |
|
5. mérőhely |
97 |
98 |
7.3 |
|
6. mérőhely |
98 |
99 |
7.2 |
|
7. mérőhely |
98 |
100 |
7.0 |
|
8. mérőhely |
97 |
99 |
6.9 |
|
9. mérőhely |
96 |
89 |
7.2 |
Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály Diogenész Csoportja
Hozzászólás Müller Pál cikkéhez
Müller Pál a Tájékoztató
előző számában adott arról hírt, hogy az Alsó-hegyen Megalodontidae
metszet került elő. Ennek kapcsán új megvilágításba helyezi az alsóhegyi
kőzetek korának kérdését, kapcsolatot keres a területen (Haragistyán) található
nóri, "halstatti" mészkővel.
Ehhez a kérdéshez érdekes
adatot tudok a továbbiakban adni. Ez év nyarán dr. Jánossy Dénes az Esztramoson
gerinces őslénytani ásatást vezetett. Munka közben az 1. számmal jelölt
lelőhelyről, mely sötétszürke-barna agyaggal kitöltött egykori barlang, tipikus
nóri "halstatti" mészkő kavicsa került elő. Mellette az előzetes
meghatározás szerint középső-pliocén gerinces fauna és nagy mennyiségű hematit
hömpöly található. Így feltételezni kell, hogy közeli lehordási területen az alsó-pliocénban
még megvolt a nóri mészkő. Ez az adat közelebb hozza az esztramosi hematit
probléma megoldását is.
Egyre inkább jelentőséget
kap a barlangi üledékeknek ilyen irányú vizsgálata, mivel igya ma már
lepusztult rétegeket is rekonstruálni lehet; s ha a lepusztulás korát is
sikerül rögzíteni, úgy annak mértékére számszerű adatokat is kaphatunk.
Kordos László
Könyvismertetés
Dr. Jakucs László: . A. karsztok morfogenetikája. A karsztfejlődés
varienciái
(Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 310 oldal, 135 ábra. Ára: 62, - Ft)
Hazánkban eddig csak
szpeleológiai tárgykörű összefoglaló munkák jelentek meg (legutóbb Jakucs -
Kessler: A barlangok világa, 1962. ), a karsztok egészének morfológiai
problémáit a többé-kevésbé már elavult egyetemi földrajzi tankönyvek, jegyzetek
tárgyalták.
Az Akadémiai Kiadó e régi adósságot törlesztette, amikor a Földrajzi Monográfiák VIII. köteteként igen szép kiállításban közreadta Jakucs László akadémiai doktori értékezését. A műben a szerző több mint két évtizedes tudományos munkásságának kikristályosodott tézisei elegyednek szerves egésszé a bel- és külföldi szakemberek lehető legfrissebb kutatási eredményeivel.
Jakucs László munkája
nemcsak az aktív karsztmorfológusok számára jelent igen jól használható szakmai
kézikönyvet, de hasznosan forgathatják és sokat tanulhatnak belőle mindazok
akiket érdekel a karsztfelszínek és a barlangok sajátos fejlődéstörténete. A mű
nagy értéke, hogy mindenki számára könnyen érthető módon, világosan magyarázza
meg a karsztológia és szpeleológia alapfogalmait, tartalmi összefüggéseit. A
szerző megállapításait a társtudományok (geológia, klimatológia, hidrológia,
kémia stb. ) konkrét vizsgálati mennyiségi adataival támasztja alá, illetve
következtetéseit ezekből szűri le. Úgy vélem: Jakucs László könyve egyetlen
aktív karszt- és barlangkutató könyvtárából sem hiányozhat.
Dr. Balázs Dénes
KÜLFÖLDI BIBLIOGRÁFIAI FIGYELŐ
V. rész
Geoszpeleológia
·
Aley,
Thomas J.: Temperature Fluctuations of a Small Ozark Spring. (Egy kis
karsztforrás hőmérsékletének az ingadozása az Ozark-platón) - Caves and
Karst, Vol. 12, No. 4. 1970. p. 25-30. Castro Valley, Calif. USA,
·
Bögli,
A. : Corrosion by Mixing of Karst Waters, (Keveredési korrózió) Trans,
Cave Research Group, Gt. Britain, Vol. 13. No. 2, 1971, p. 109-114.
·
Bray,
L. G. : Some Problems Encountered in a Study of the Chemistry of Solution;
(Mészkőoldódás kémizmusának néhány problémája.) Trans. Cave Research
Group, Gt, Britain, Vol. 13. No. 2,
1971, p. 115 – 122.
·
Brown,
M. C. , Ford, D. C. : Quantitative Tracer Methods for Investigation of Karst
Hydrologic Systems, With Special Reference to the Maligne Basin Area, Canada.
(Mennyiségi jelzési módszer a karszthidrológiai rendszerek kutatására, különös
tekintettel a kanadai Maligne-medencére) Trans. Cave Research Group, Gt,
Britain, Vol. 13: No. 1, 1971, p. 37-52.
·
Chapuis,
A, , Lopez, A. , Cabrol, C. : Quelques caractéristiques de 1' atmosphere d'
un milieu souterrain, (A barlangok levegőjének néhány jellemzője) Spelunca,
10. Ann. No. 4, 1971, p, 199 - 202.
·
Cooke,
H. J.: The Cave Systems of the Tanga Limestone in North-East Tanzania and
the Influence of Former Sea-Levels on their Formation. (Barlangrendszer
tanga-mészkőben ÉK –Tanzániában a korábbi tengerszintek hatása a barlangok
kifejlődésére) Studies in Speleology, Vol. 2. Part 2. 1970. p.
69-78. London.
·
Ford,
D. C.: Geologic Structure and a New Explanation of Limestone Cavern Genesis.
(Geológiai szerkezet és a karsztbarlangok genetíkájának új magyarázata.) Trans.
Cave Research Group, Gt. Britain, Vo1. 13. No. 2, 1971. p. 81-94.
·
Ford,
T. D. : Structures in Limestones Affecting the Initiation of Caves. (A
mészkő szerkezete, mint a barlangok kialakulásának kezdeti tényezője) Trans.
Cave Research Group, Gt. Britain, Vol. 13. No. 2, 1971, p. 65-72,
·
Hlabic,
P.: Poloska jama - najgloblja v Jugoslaviji. (Angol összefoglalóva1. )
(Poloska-barlang, Jugoszlávia legmélyebb barlangja) Nase Jame, Vol. 12, 1970.
p. 23-24.
·
Halliday,
W. R. Anderson, C. H. : Glacier Caves, a New Field of Speleology.
(Gleccserbarlangok, a szpeleológia új területe) Studies in Speleology, Vol. 2.
Part 2. 1970. p. 53-59. London.
·
Lange,
Arthur I. : The Detection of Prehictoric Earth-quakes from Fractured Cave
Structurs (Prehisztorikus földrengések kimutatása barlangi szerkezeti
törésekből) Caves and Karst. Vol. 12. No. 2. 1970. Castro Valley, Calif. p. 9- I4.
·
Montoriol
Pous, J, : Los procesos clasticos hipogeos. (Barlangi omladék folyamatai,
omladéktípusuk, morfológiai vizsgálatuk stb.) El Guacharo, Publ. de la Bibl.
Soc, Ven. Espel. Vol. 3. No. 3-4. Jul-Dic. 1969. p. 137-151. Caracas.
·
Montoriol
Pous, Joaquin: Relaciones entre la. quimiolitogenesis y la termocirculacion. (A
kémiai folyamatok a CaCO3 oldódása és kiválása barlangban, valamint
a légmozgás viszonya) El Guacharo. Publ, de la Bibl. Soc. Vera. Espel. Vol. 3,
No. 3-4. Jul-Dic. 1969, p. 171-181.
·
Newson,
M. D.: The Role of Abrasion in Cavern Development. (Az abrázió szerepe a
barlangok fejlődésében) Trans, Cave Research Group, Gt. Britain, Vo1. 13. No,
2. 1971, p. 101 - 108.
·
Novak,
D. : Hidrofacija kraskih voda v, Sloveniji. (Francia összefoglalóval. ) A
szlovéniai karsztvizek hidrofáciesei, Nase Jame, Vol. 12.1970. p. 53-56.
·
Pitty,
A. F. : Evidence related to the development of avens, from karst water studles in
Peak Cavern, Derbyshire, (Avenek fejlődésének tanulmányozása karsztvizsgálatok
alapján. ) Trans. Cave Research Group, Gt. Britain, Vol; 13, No, 1. 1971. p.
53-56.
·
Remy,
Fr. , Boury, A. Delhez, Fr. : Analyse Spectrale d' une Concretion Bleue
Recueillie a Eprave. (Kék szinü konkreciók színképelemzése. (L' electron, No.
1. 1971. Bruxell.es, p, 16 - 20,
·
Smith,
D. I. : The concepts of water flow and water-tables in limestone, (Karsztvizek
és karsztvízszintek problémái. ) Trans. Cave Research Group, Gt. Britain, Vol.
13. No. 2. .1971. p. 95 - 100.
·
Urbani,
Franco P. : Concreciones en los sedimentos de la Cueva de Baruta (Mi. 11. )
Estado Miranda. (Konkréciók a Baruta-barlang -Venezuela-üledékében. ) Bol, Soc.
Ven. Espel. II. (1): 5-10. 1970. Caracas.
·
Waltham,
A. C. : Controlling Factors in the Development of Caves, (A karsztbarlangok
fejlődésének ellenőrző faktorai. ) Trans. Cave Research Group. Gt. Britain,
Vol, 13. No, 2. 1971. p. 73-80.
·
Warwick,
G. T. : Caves and the Ice Age. (Barlangok és a jégkorszak. ) Trans, Cave
Research Group, Gt. Britain, Vol. 13, No. 2. 1971, p. 123 - 130.
Bioszpeológia
·
Frank,
H.: Beobachtungen an Fledermaus-Winterschlafpl~.tzen in einigen Höhlen
Sloweniens. (Megfigyelések Szlovénia néhány barlangjában a denevérek téli
alvóhelyein. ) Nase Jame, Vol. 12. 1970. p. 57- 62.
·
Mutere,
F. A. : Bat Studies in Uganda, (Denevér tanulmányok Ugandában. ) Studies in
Speleology, Vol. 2. Part. 2. 1970. p, 61-68. London.
·
Pérez
La Riva, Wilmer: Comportamiento fisiologico húmano en condiciones subterraneas
durante un mes dentro de la Cueva del Guacharo, Venezuela. (Fiziológiai
vizsgálatok egyhónapos föld alatti tartózkodás alatt a
Guacharo-barlangban, Venezuela. ) Bol.
Soc. Ven. Espel. III. (l.). : 37-~9. p. 1970. Caracas,
·
Sutcliffe,
A. J. : A Section of an imaginary Bone-Cave. (Egy képzeletbeli Csont-barlang
részlete). Studies in Speleology, Vol. 2. Part 2, 1970. p. 79- 80, London.
Gyakorlati szpeleológia
·
Arandjelovic,
Dusan: A possible way of tracing groundwater flows in karst. (A víznyomjelzés
egy lehetséges módja a karsztban. ) Geophysical Prospecting, 1969, p. 404-418.
A cikk bő ismertetése: Caves and Karst, Vol. 12. No. 3. 1970. , Castro Va11ey,
Calif, USA.
·
Casting,
P. : L' accident en speleologie. (Barlangi balesetek. ) Spelunca, Ann. 10. No.
2. 1970, p. 83- 86.
·
Gams,
T. : Konometricne merítve v. Postojnski jarni in vprasanje speleoterapevtskega
raziskovanja pri nas. (Német összefoglalóval. ) (Konimetrikus mérések a.
Postojna-barlangban. Szpeleoterápiai kutatások Szlovéniában.) Nase Jame,
Vol.12. 1970, p. 35-42.
·
Kunaver,
P. : Ustanovitev Drustva za raziskovanje jam Slavenije leta 1910. (Angol összefoglalóval. ) (A Szlovén
Barlangkutató Társulat megalapításának 50. évfordulója ) Nase Jame, Vo1. 12.
1970. p: 9-14.
·
Queffélec,
C. et Cosyns, M. : Association de Rechers Speleologiques Internat:ionales de la
Pierre Saint Martin. (ARSIP), (A Pierre Saint Martin zsomboly kutatására
alapított nemzetközi Szpeleológiai Szövetég) Spéléo Flash. 5éme années. No.42.
1971, Bruxelles, p. 2-9.
·
Van
Gorp, Adolphe: Le berceau de la civilisation est dans le golfe de Gascogne. (A
civilizáció bölcsője a Gascogne-öbölben van. ) Spéléa Flash. 5éme année. No.
42, 1971, Bruxelles. p, 13-18,
·
Appareil de sécurité pour descentre en rappel "shunt:". (Biztonsági készülék
rappeles leereszkedéshez.) Spéléo Flash. Séma année, No. 45. 31-32, 1971,
Bruxelles.
Összeállította: Dr. Balázs Dénes