Tanulmányok
A Kül-Világ folyóirat 2006/1. számában megjelent, a Vöröskereszt új emblémájáról szóló írás folytatásaként ez a munka az új embléma kérdését fejti ki bővebben, részletesebben bemutatva az új jelvényre vonatkozó, 2005. decemberében elfogadott új szabályokat.
A szabályok elemző ismertetése mellett a szerzők különös hangsúlyt fektettek az új jelvénynek a vöröskereszt mozgalom szempontjából való fontosságának érzékeltetésére, valamint bemutatják az új jelvény elfogadását kísérő problémákat is, illetve a már meglévő jelvényekkel kapcsolatban felmerölő gondokat is.
A szerzőkről: Lattmann Tamás a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogtudományi tanszékének adjunktusa, illetve az ELTE ÁJK nemzetközi jogi tanszékének tanársegédje. Elsődleges kutatási területe a nemzetközi humanitárius jog, illetve a modern terrorizmus, és az azzal szembeni fellépés nemzetközi jogra gyakorolt hatása.
Varga Réka a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága Közép-Európai Képviseletének jogi tanácsadója. Jelen tanulmány teljes mértékben a szerző saját véleményét tükrözi, és semmiben nem képviseli a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának álláspontját.
A tanulmány megkísérli ismertetni az éhezésről való tudományos gondolkodás alakulását. Célja annak bizonyítása, hogy miképpen az éhezésről való elmélkedés, úgy a segélyezési rendszer maga is benne ragadt a modernitás diskurzusában. Rendkívüli jelentősége van, hogy az utóbbi évtizedekben Amartya Sen jogosultsági megközelítése megdöntötte a malthusi túlnépesedési mítoszt, azonban végül Sen tételei is menedzser-típusú megoldásokat hoztak. Ugyanígy célt tévesztenek azok a törekvések is, amelyek törvényekkel, irányelvekkel kívánják szabályozni a humanitárius tevékenységet, hiszen munkájuk eredménye megint csak technologizált, ily módon pedig depolitizált lenne. Márpedig, - és ez írás alapvető állítása - az éhezés politikai ügy, lehetetlen tehát a politika szféráján kívülről megoldani.
Jenny Edkins dekonstruktív megközelítésére alapozva az írás konklúziója szerint az éhezéssel kapcsolatos diskurzus szereplői nem akkor járnak el helyesen, amikor megkérdőjelezik a segélyezés létjogosultságát. Sokkal inkább a segélyezés eldönthetetlenségéből fakadó etikai-politikai felelősség integrálására volna szükség.
A szerzőről: Selmeczi Anna 2005-ben végzett az ELTE Társadalomtudományi Karának Politikaelmélet Szakján. Korábban magyar szakos diplomát is szerzett, jelenleg pedig a Közép-Európai Egyetem Politikaelmélet szakos hallgatója. Kutatási területe az éhezés politikája, illetve az éhezés kérdésének megközelítése a foucault-i biopolitika fogalom felől.
A tamil szeparatizmus megszületésében nagy szerepet játszott az évszázados feszültség a dél-indiai bráhminok és a lakosság többi része között. A bráhminellenes érzelmek a brit uralom adta lehetőségeket kihasználó, egyre nagyobb gazdasági és politikai potenciálra szert tevő középbirtokos rétegek mozgalmában nyertek először szervezett formát.
A mozgalom ideológiájának alapját a brit misszionáriusok által a bráhmin hegemónia megtörésére kidolgozott dravida fajelmélet képezte. Az ennek nyomán kibontakozó kulturális mozgalom, a tamil múlt újrafelfedezése, a tamil nemzeti tudat kifejlődése és az úgy nevezett tamil reneszánsz döntően befolyásolták a politikai irányzat további alakulását. Az idők folyamán az eredetileg értelmiségi mozgalomként indult kezdeményezés az egész tamil társadalmat mozgósította, átpolitizálta, megtalálva a lehetőséget szinte minden réteg megszólítására. A mozgalom elfajulásában döntő szerepe volt az európai hatásoknak.
A szerzőről: Major István (1943-), M.A., Ph.D. Jelenlegi kutatási területe a korai ótamil nyelv és irodalom, és az Indus-völgyi írás. A kölni Albertus Magnus Egyetem Indológiai Intézetének volt adjunktusa, a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ volt igazgatóhelyettese.
A közkeletű vélekedéssel szemben, amely szerint Kína a nyugati tőkét és technológiát saját fejlődését előremozdítva használja fel, illetve magatartása a békés nemzetközi kapcsolatok erősítését szolgálja, Yue Jianyong ellenvéleményt fogalmaz meg. Szerinte a multinacionális konszernek kínai vegyesvállalatai nem tartják a kezükben a K + F-et, amelynek kezelése az anyavállalatnál marad, ami késlelteti Kína valódi iparosítását, a túlzott exportorientáltság pedig a nyersanyagimport növelésével, illetve a piacokért vívott harccal objektíve nemzetközi feszültséget kelt, ezért helyette nagyobb mértékben kellene a hazai piac bővítésére támaszkodni. (ford. Polonyi Péter)
A szerzőről: Polonyi Péter (1935-) A Pekingi Egyetem kínai nyelv- és irodalom szakán végzett (1961), 1961-1969 Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, 1969-1990 MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete tudományos munkatársa, több Kínával kapcsolatos népszerűsítő munka szerzője.
Kína és a latin-amerikai régió közötti kereskedelmi kapcsolatok a XVI. századra nyúlnak vissza, és bár ezek a következő évszázadokban megtartották szórványos jellegüket, a XX. század második felében, különösen az ezredforduló óta, dinamikus növekedésnek indultak. Latin-Amerika számára az egyre erőteljesebb kínai gazdasági- és politikai szerepvállalás komoly lehetőséget jelent az Egyesült Államoktól és Európától való függés csökkentésében. Az ázsiai ország számára a nyersanyagokban - főként az energiaforrásokban - gazdag latin-amerikai országokkal való intenzív kapcsolat stratégiai jelentőségű, emellett Latin-Amerika Kína komoly szövetségesévé válhat a fejlődő világon belül, mely tendenciát az elmúlt években tapasztalható latin-amerikai ún. (neo)baloldali vagy (neo)populista politikai fordulat is segít.
A szerzőről: A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének tanársegédje. Kutatási területe Latin-Amerika, azon belül a kínai-latin-amerikai kapcsolatok fejlődésének vizsgálata.
Sierra Leone-ben több mint egy évtizedig dúlt Afrika történelmének egyik legvéresebb polgárháborúja. A nemzetközi közösség viszonylag későn ismerte fel, hogy a polgárháború legfontosabb mozgatórugója a gyémánt. A korrupt és nepotista kormányzat működését megelégelő, Forradalmi Egységfront (RUF) névre hallgató lázadó csoport az 1990-es évek elején indította meg támadásat, amelyhez megnyerték a szomszédos Libéria támogatását is. A harcok rövidesen az egész ország területére szétterjedtek, súlyos áldozatokat követelve a civil lakosság köréből.
A háborút szinte a kezdetektől fogva a gyémántbányák megszerzéséért folyó küzdelem határozta meg. A harcoló felek célja egyre inkább az lett, hogy minél tovább felügyeletük alatt tartsák az értékes erőforrást jelentő gyémántmezőket, és azokból minél több drágakövet zsákmányoljanak.
A tanulmány elsősorban azt vizsgálja, hogy hogyan és miért váltak a “véres gyémántok” - ahogy a szakirodalomban gyakran említik őket - a harcoló felek legfőbb finanszírozási forrásává, ezáltal a konfliktus motorjává. Ezenkívül megkísérli bemutatni azokat szereplőket, feltárni azokat a jelenségeket, melyek a probléma hátterében álltak, illetve hozzájárultak annak kialakulásához.
A szerzőről: Giber Mátyás 2006-ban végzett az Általános Vállalkozási Főiskola Nemzetközi Kapcsolatok szakán (Külkapcsolatok szakirányon). Érdeklődési területei közé földrajzi értelemben elsősorban az afrikai kontinens és a dél-kelet ázsiai régió tartozik.
Könyvismertetés