Tanulmányok
A tanulmány célja annak bemutatása, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete létrejötte után miért tanusított meglehetősen tartózkodó magatartást a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló jogalkotásban, továbbá, hogy az idő múlásával a megváltozott felfogás milyen eredményeket hozott ezen a területen.
A nemzetközi normalkotás kanyargós útjai a múlt század hatvanas évek közepére elvezettek egy szűkszavú, de jogilag kötelező rendelkezésig, amelynek tartalma azomban értelmezés útján bővíthető, majd a kilencvenes évek elejére egy sokkal részletesebb, de jogilag nem kötelező nyilatkozat megszületéséhez. Így az ENSZ szervei egy viszonylag használható mérce birtokába jutottak, amely komoly segítség az államok magatartásának vizsgálata és értékelése során. A szabályozás fejlődése a mai napig sem eredményezte a kisebbségi jogokat részletező nemzetközi jogilag kötelező egyezmény megszületését ENSZ keretek között.
A szerzőről: Kardos Gábor az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar nemzetközi jogi tanszékének habilitált egyetemi docense.
A két részből álló tanulmány abból az alkalomból született, hogy 2005 decemberében az 1949-es genfi egyezmények részes államai elfogadták a harmadik kiegészítő jegyzőkönyvet, mellyel a nemzetközi jogi rendszerbe a vörös kereszt és félhold mellé egy újabb emblémát illesztenek be.
A tanulmány első része a történelmi előzményeket foglalja össze, illetve taglalja azokat a nehézségeket, melyek az emblémákkal, illetve az el nem fogadott jelképekkel kapcsolatban felmerültek. A Kül-Világ következő számában megjelenő második rész pedig az új szabályozás részleteit mutatja be.
A szerzőről: Lattmann Tamás a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogtudományi tanszékének egyetemi adjunktusa, illetve az ELTE ÁJK nemzetközi jogi tanszékének tanársegédje. Elsődleges kutatási területe a nemzetközi humanitárius jog, illetve a modern terrorizmus, és az azzal szembeni fellépés nemzetközi jogra gyakorolt hatása.
A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen hatással lehet egy nemzetközi mandátummal felruházott, a nemzetközi jog egy bizonyos területével kiemelten foglalkozó szervezet (a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága) ennek a jogterületnek (nemzetközi humanitárius jog) a fejlődésére.
Két példa - a humanitárius szokásjogot összefoglaló tanulmány, illetve egy nemzetközi szerződés 2003-ban elfogadott kiegészítő jegyzőkönyvének története - világít rá arra, hogy bár jelentős folyamatokat képes egy nemzetközi szervezet elindítani, de valójában a 21. század elején a nemzetközi jog formálásában a végső szót még mindig a nemzetállamok mondják ki.
A szerzőről: Tóth Gergely az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának III. éves PhD hallgatója. Kutatási témája a nemzetközi humanitárius jog, azon belül is egyes új, úgynevezett "nem halálos" fegyverek jogszerűségének a vizsgálata.
A tanulmány azt kívánja vizsgálni, hogy a nemzetközi szinten egyre aktívabbá váló nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) milyen formában vesznek részt a világszervezet munkájában.
Vizsgálja azt is, hogy az elmúlt évek reformfolyamatában milyen mértékű figyelmet kapott az ENSZ és az NGO-k közti együttműködés kérdése, majd sorra veszi azokat a már végrehajtott intézkedéseket, valamint ajánlásokat, melyek az intézményrendszer, illetve a működési mechanizmusok módosításával a világszervezet és az NGO-k közti konstruktív együttműködés mélyítését célozzák.
A szerzőről: Turbék Zoltán jogász, az Erasmus University Rotterdam PhD-hallgatója. Kutatási témája a nemzetközi szervezetek közti együttműködés.
Az egykori spanyol kolónia, Spanyol-Szahara, jelenlegi nevén Nyugat-Szahara területén több, mint harminc esztendeje tart a politikai krízis. 1976 februárjában az addigi politikai berendezkedésének átalakítására készülő Spanyolország utolsó katonai egységei is távoztak a területről, magára hagyva az önrendelkezést és független államot akaró nyugat-szaharaiakat. A 1975-től eszkalálódó válságban a gyarmattartó anyaországban zajló események mellett egyaránt szerepet játszott a területtel szomszédos országok és a régióban érdekelt egyéb hatalmak politikája.
A tanulmány az emberöltőnyi ideje húzódó nyugat-szaharai kérdést tekinti át, kitér az ország gyarmati múltjára és a probléma politikai és társadalmi gyökereire, valamint bemutatja a krízis nemzetközi hátterét, ezen belül a többarcú spanyol-marokkói reláció, a probléma szempontjából lényeges oldalát is megvilágítja.
A szerzőről: 2003-ban végezett az ELTE-n történelem-portugál szakon, kutatási területe az európai expanzió ibér vonatkozásai és a portugál gyarmati világ története. Jelenleg doktori témájában kutat a Portoi Egyetemen.
Könyvismertetés